A boldog ember inge

Egy kalifa halálos betegen feküdt selyempárnái között. A hákimok, országa orvosai szomorúan ott álltak ágya körül, és tanácstalanul csóválták fejüket. Már minden gyógyító füvet kipróbáltak, kenetek tucatjaival kísérleteztek abban a reményben, hátha valamelyik enyhíti a kalifa szenvedéseit. Mindhiába. Ekkor megjelent az udvari csillagász, titokzatos arca semmit sem árult el, de mindenki sejtette, hogy fontos közlendője van a kalifa számára.

– Csak egyvalami segíthet: egy boldog ember inge, amit a kalifa feje alá kell tenni – szólt sejtelmesen, s feleletet sem várva elhagyta a termet.

Nosza futárok indultak minden irányba, átkutattak minden várost, minden falut és minden kunyhót, hogy találjanak egy boldog embert. De bárkitől kérdezték, hogy boldog-e, mindenki csak gondokról és bajokról panaszkodott. Végül, mikor már-már feladták a reményt, egy pásztorra bukkantak a futárok, aki vidáman dalolva őrizte a nyájat. Megkérdezték tőle, boldog-e.

– Nem tudok elképzelni boldogabb embert – válaszolta nevetve a pásztor.

– Akkor add nekünk az ingedet! – kiáltottak rá a futárok. De a pásztor csendesen így szólt:

– Nekem nincs ingem…A szomorú hír, hogy az egyetlen boldog embernek, akivel a futárok találkoztak, még csak egy inge sincs, elgondolkoztatta a kalifát. Három nap, három éjjel senkit sem engedett magához. A negyedik napon végül szétosztotta a nép között minden vagyonát, s ha igaz a legenda, attól fogva a kalifa újra egészséges és boldog ember volt.

1993/15.