Otthonszülés

Egy ősi hagyomány újraéledése

Részletek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1985 óta érvényben lévő, szüléssel kapcsolatos, általános ajánlásaiból:

“A nem hivatalos szülés körüli segítők rendszerének (ideértve a hagyományos bába és a nőtársak szerepkörét is) együtt kell élnie a hivatalos gondozási struktúrával, s az anya érdekében a jövőben ezeknek együtt kell munkálkodniuk.”

“Bátorítani kell a szakmailag jól felkészült, professzionális szülésznők és szülés körüli segítők képzését. Egészséges terhesség és szülés esetén legyen az ő feladatuk a felkészítés, a szülés levezetése és az utógondozás.”

“Amennyire csak lehetséges, az egészséges újszülöttnek végig az anyával kell maradnia.

Az egészséges újszülött megfigyelése nem indokolja az anyától való elválasztást.”

“Bátorítani kell azt a fajta szülészi hozzáállást, amely kritikusan szemléli a technikaközpontú ellátást és tiszteletben tartja a szülés érzelmi, pszichológiai és társadalmi vonatkozásait.”

Manapság szinte eretnekségnek számít, ha szakmai körökben valaki az otthonszülésről beszél. Bár mindössze néhány évtized óta lett a születések színhelye a kórház, a köztudatba mégis makacsul beépült a gondolat, hogy a várandós anya csakis gépek, ollók és injekciók segítségével hozhatja világra biztonságosan gyermekét.

A nyugati országokban számos tapasztalat és kísérlet áll egy új szemléletmód mellett, amely ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja. Forradalmi változások előtt áll az orvostudomány, s ennek az új korszaknak a szele elérte a szülészetet is.

Dr. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyászt szegedi rendelőjében kerestük meg. A pici szoba asztalán nagyon régi írógép áll. A falakon sok fénykép, rajtuk főleg újszülöttek, a születés utáni pillanatok. A doktornő meleg tekintete és mosolya nagy belső nyugalmat árul el. Ő ma az egyetlen orvos Magyarországon, aki otthonszülést vezet le.

– Nagyanyáink még otthon szülték meg a gyermeküket. Hol és miért szakadt meg ez a hagyomány?

– Amikor a nagyanyáink otthon szültek, sokszor fordult elő csecsemőhalál, és több anya halt bele a szülésbe, mint ma. Mindenki jóindulatúan arra törekedett, hogy ez a szám csökkenjen. Ezért kerültek a szülő nők az intézetekbe. A későbbiekben azonban bebizonyosodott, hogy nem a helyszín megváltoztatása vezetett a magzati és az anyai halálozások csökkenéséhez, hanem a kézmosástól kezdve sok más tényező. Jóindulatból bár, de az orvosok és szakemberek túllőttek a célon, s olyan rutinbeavatkozásokat végeznek biztonsági okokból, melyeknek szerintem káros hatásai vannak.

– A szociális körülmények javulása és a szakképzettség növekedése amúgy is csökkentette volna az anya- és csecsemőhalálozást.

– Ebben egészen biztos vagyok.

– Mit nyújt az otthonszülés a kórházi ellátással szemben?

– Az otthonszülés nem azonos a szaksegítség nélküli szüléssel, mely utóbbi több szempontból is helytelen. Egyrészt, mivel nem veszik észre ha baj van, másrészt, mert így elvész az otthonszülés lényege: hogy az anya biztonságban, nyugodt, meleg, szerető környezetben vajúdjon és szüljön. Ám ha nincs jelen szaksegítség, legtöbbször görcsös félelem marad, s ennek semmi értelme. Nem szabad divatból szülni otthon, s fanatikusan ragaszkodni sem szabad hozzá. Csak teljesen egészséges anya és magzat esetében ajánlott az otthonszülés, hiszen a biztonság nagyon fontos. Ennek egyik feltétele lenne az is, hogy gond esetén legyen hova fordulni, és ne ütközzön ellenállásba az a szakember, aki megállapítja, hogy otthon nem szabad tovább folytatni. Habár a legtöbb komplikáció jóelőre észrevehető, a szülészetben sok olyan eset van, amikor hirtelen kell cselekedni. Ez otthon is megkezdhető, de ilyenkor rendszerint kórházba szállításra van szükség.

– Az alternatív gyógymódok egyre inkább kihangsúlyozzák, hogy a gyógyításnál személyes kontaktusnak kell kialakulni a gyógyító és a beteg között.

– Ebben az esetben nem betegről és gyógyítóról van szó, hanem valakiről, aki emberfölötti munkát végez, emberfölötti erővel rendelkezik szülés közben; valamint egy vagy inkább két segítőről, akik őt abban támogatják, hogy ezt az erőt (ami egy tökéletesen működő energia) be tudja magába engedni, és át tudja magát adni annak. Nem irányításról, hanem valódi segítségről van szó. Néha a szülő nő azt kéri, hogy a segítő menjen ki. A segítő nem ellenőrző, hanem kísérő funkciót lát el, figyelemmel kíséri a folyamatot, és észleli, ha valami gond van.

– A természetben minden élőlény önerőből hozza világra utódját. Képes-e ma egy nő egyedül, külső segítség nélkül megszülni gyermekét, vagy pedig annyira elerőtlenedett az emberi faj, hogy erre már képtelen? Mi az oka, hogy napjainkban szinte kioperálják a gyermeket az anyaméhből?

– A segítő feladata a fölkészítés során erősíteni a nőben azt a tudást, hogy igenis képes ezt megtenni. Képes rá, de nem egyedül szüli meg gyermekét, hanem egy erő segítségével. Nem misztifikálni kívánom, mert nem misztériumról van szó. Ez egy olyan természeti adomány, mely eljön a nőkhöz, amikor eltelik a kilenc hónap, s elvégzi a dolgát, hogyha nem akadályozzuk.

– Ez az az erő, amit a kórházban elveszítenek a szülő nők?

– Pontosan erről van szó. A kórházban szülő nők fokozott fájdalma abból fakad, hogy ezt az erőt a kórházi körülmények miatt le kell győzniük, pedig éppen ez segítené őket egy igazi “más állapotba”. Ne zavard a szomszédodat! – hangzik; jön a nővér, csattognak a műszerek, tehát mindig történik valami. Így nem lehet felkészülni egy megváltozott tudatállapotban való közreműködésre.

– A legtöbben úgy vélik, a modern technikai eszközökkel felszerelt kórházak nagyobb biztonságot nyújtanak. Bizonyára sokan emiatt félnek otthon maradni a végső pillanatban.

– Mindenki mástól fél, a félelem oka egyéni. Mindig az okot kell felkutatni, és azt kell orvosolni. Van aki azzal palástolja másirányú félelmét, hogy azt mondja, nem biztonságos műszerek nélkül. Pedig lehet, hogy arról van szó, hogy szeretné a szülésben a saját felelősségét teljes mértékben átadni másnak, szeretné azt mondani, mostantól nem csinálok semmit, az orvos majd cselekszik helyettem. De az is lehet, hogy a gyerekvállalástól önátadását, s így közvetlenül káros hatással van a szülés mechanizmusára is.

Sok helyen olvastam, hogy a szülés sokkolóan hat a gyermekre is. Csökkentheti ezt az otthonszülés?

– Azt tapasztaltam, hogy a kórházban született gyerekek jajveszékelve, kétségbeesetten, segélykiáltás-szerűen sírnak, az otthoniak sírása pedig, ha egyáltalán sírnak, halkabb, rövidebb és egészen más jellegű. Sokszor nem is sírnak, hanem szétnéznek, szopnak, tüsszögnek. Kiegyensúlyozottak, szinte mosolyognak. Nem tudatos mosoly ez, hanem a relaxált állapot jeleként az izmok nyugalmi helyzetéből fakad. Az egészen bizonyos, hogy a szülőcsatornán történő áthaladás stresszell jár, és ez a stresszállapot bizonyos fokig szükséges is az újszülöttnek. Kimutatták, hogy a császármetszéssel született gyerekek ebből a stresszből kimaradnak, s ezért rosszabb eséllyel indulnak. Az otthoni szüléseknél átlagban sokkal hosszabb ideig vannak a babák a csatornában, az egyórás kitolási szakasz sem ritkaság. A klinikán ellenben, ha a kitolási szakasz 20-30 percnél tovább húzódik, legtöbbször beavatkozásra kerül sor. Otthon, ha a szívhangok jók, egész nyugodtan várunk, amíg ki nem jön a baba magától.

– Úgy érzem, hogy az otthonszülés egy szemléletváltás része, amely arra irányul, hogy az ember mind jobban beilleszkedjen természetes környezetébe.

– Nagyon remélem, hogy egyre többekben merül majd fel hasonló gondolat, és ezek idővel tudományosan is széles körben bizonyítottak lesznek. Egyértelmű, hogy az újszülött is az érzelmi töltésének megfelelően fordul a külvilág felé. Az érzelmi élet és az értelmi szint nyilvánvaló összefüggésben vannak. A születés körülményei nemcsak az értelmi szintet befolyásolják, hanem mindenképpen hatásal vannak az ember jellemére, agresszivitására, és a másokhoz való viszonyára is. Állatkísérletek bizonyítják, hogy a szülés közben átélt, kívülről jövő stresszhatások, legyenek pszichikusak vagy mechanikusak (mint a fogók, csipeszek használata) egyaránt károsan hatnak a babára.

– A kísérleti körülmények mennyiben hasonlíthatók a kórházi körülményekhez?

– Mindenki gondoljon arra, ha bekerül egy kórházba, milyen fizikai tüneteket él át. Van-e gyomortáji összehúzódása, érez-e izgalmat, vannak-e stressztünetei? Közérzetünk egész más, mintha otthon lennénk.

– A nők intim szférájába való beavatkozást tárgyalja-e valamilyen szinten az orvostudomány ?

– Nem nagyon hallottam ilyenről beszélni. Szerintem orvosi körökben a káromkodás és a durva beszéd éppen azért terjedt el, hogy elnyomja ezeket a gondolatokat. Mindenképpen védekezést jelent az agresszivitás, és az ezen a területen dolgozó orvosok közül igen sokan agresszívek. Védik magukat attól, hogy átgondolják és átéljék ezt a problémát. Nem gondolom, hogy az orvosok rosszak, de olyan körülmények között, olyan rutinnal dolgoznak, amiből nem tudnak kiszabadulni. Én is így voltam vele egykor, nem is gondoltam, hogy másként is lehet csinálni.

– A nőgyógyászok általában miért inkább férfiak?

– Az a gyakorlat, hogy minél hamarabb kivarázsolják a gyereket a mama hasából, nagy fizikai erőt követel a jelenlévő segítőtől. A bábaasszonyok nem ilyen férfias, katonás személyek voltak, hanem igazi nők, akik igazi női segítséget nyújtottak. Az intézetben azonban sokszor nem hagyják a nőnek a maga ütemében kitolni a babát, hanem a hasát kezdik nyomni és préselni, s ehhez a férfiak nagyobb erejére van szükség. Habár szakmailag egyértelműen tilos a méh felülről, erővel való tolása, nagyon sok helyen ma is rutinból alkalmazzák.

– Mire koncentráljon az anya szülés közben?

– Semmire nem kell koncentrálnia, csak engedje, hogy megtörténjenek a dolgok.

– Miben segíthet a férj és a család, ha jelen vannak ?

– Ők is hagyják a dolgokat megtörténni. Olyan bizalmi állapotnak kell létrejönnie, hogy minden megtörténhessen és mindennek az ellenkezője is. Nincs szükség udvariaskodásra, ez egy kölcsönös bizalmi helyzet, amelyben mindenkinek szabad a saját igazi érzéseit képviselni. Ez azért lényeges, mert ha egy pár meg tudja ezt tenni most, akkor a későbbiekben is képes lesz rá. Úgy gondolom, hogy ezek a párok nem fognak elválni, nem láttam még ilyet, de nem is tudom elképzelni. Ez óriási összetartó erőt jelenthet. Minden gyerek születésével a család is újjászületik. Az ún. apás szülés több szempontból is helytelen. Először is az elnevezés rossz, hiszen családi szülésről van szó. Másodszor: ez általában azt jelenti, hogy a papa zöld ruhában, szájkendőben egy idegen környezetben áll az anya fejénél. Ott állhat és megnézheti, hogyan nyiszabolják szét a feleségét és hogy bújik ki a baba. Az esemény mindenképpen csodálatos, bárhol történjék is. De amit a szülőszobában lát a felkészületlen férj, sokszor negatív hatással van a jövőre. Számos kísérlet is ezt igazolja. Sokan jöttek hozzám, akik úgymond apásan szültek, és később rengeteg problémájuk volt a házaséletükben. Szerintem azért, mert a papa nem segítőként, hanem mozizóként volt jelen. Az otthoni szülések viszont eddigi tapasztalataim szerint egyértelműen és kivétel nélkül pozitív hatásúak.

– Elkerülhetők-e az otthonszüléssel azok a kellemetlenségek, melyektől mindenki fél, mint a császármetszés, az idő előtti magzatburok repesztés, a gátmetszés, a különböző mechanikus segédeszközöknek, fogóknak, csipeszeknek a használata vagy a vákuumszívás?

– A kórházban sokszor kerül sor idő előtti beavatkozásra, míg otthon ez nem fordulhat elő. Gátmetszésre nem szokott sor kerülni. Van úgy, hogy repedés történik, de ennek mértéke is sokkal kisebb, mint amit a gátmetszés okoz. A mai magyar álláspont az: “becsületes nőgyógyász gátmetszés nélkül nem vezet szülést”. Ezzel abszolút nem értek egyet.

– Hány olyan eset volt, amikor a kismamát kórházba kellett vinni, mivel úgy ítélte meg, hogy otthon nem tudná ellátni?

– Nagyon kevés, de azoknak is egy része simán megszült volna otthon. Például volt olyan eset, hogy a magzatvíz nem volt tiszta, de az intézetben gond nélkül megszült a kismama. Ha bármilyen rizikófaktor is fellép, ami csökkenthetné az otthonszülés biztonságát, akkor rögtön a kórházba szállítás mellett döntök. Eddig mintegy százötven otthonszülést kísértem, és azt tapasztaltam, hogy a komplikációk gyakorisága egyértelműen kisebb, mint a kórházakban.

– Milyen az otthonszülés külföldi gyakorlata, és hogyan fogadják a tevékenységét Magyarországon szakmai körökben?

– Itthon egyértelműen majdnem mindenki negatívan fogadja munkánkat. A külföldi helyzetről az itthon is megjelent Otthonszülés című könyvben olvashatunk. Eszerint Hollandiában a legnépszerűbb, ott a szüléseknek mintegy harmada a családi otthonokban zajlik. Népszerű az USA-ban is, ott igen sok szülészeti központ működik sikeresen.

– Mik a tervei a jövőben, mit tesznek az otthonszülés hazai elterjesztése érdekében?

– Sok tervem van. Legfőbb segítőim Domján Gábor és Domjánné Harsányi Katalin, meg a családom, természetesen, és mindazok, akik egyszer már otthon szültek. Az ő segítségükkel régen dédelgetett álmaim talán kezdenek megvalósulni. Szeretnénk létrehozni egy ún. Születésházat, benne diagnosztikai laboratóriummal. Itt ki lehet választani azokat, akik várhatóan kockázatmentesen szülhetnek, és azokat, akiknek van rizikófaktoruk. Az előbbieket segíthetjük abban, hogy a megfelelő információk birtokában saját maguk felelősen tudjanak dönteni, hol szeretnének szülni. Mi megadjuk az otthonszülés lehetőségét. A Születésházban olyan körülményeket szeretnénk teremteni, hogy ugyanúgy történjék minden, mint otthon. Ne legyen semmiféle beavatkozás, gyógyszeres kezelés, viszont kéznél legyenek olyan eszközök, amelyek egy esetleges komplikáció fellépése esetén segíthetnek. Ehhez szeretnénk alaposan kiképezni szakmai tudással bíró szülésznőket, ösztöndíjakkal megteremteni számukra a külföldi tanulás lehetőségét, hiszen erre itthon ma még nincs mód. Egy olyan szakmai gárdát szeretnénk, aki el tudja látni a hazai igényeket. Lenne egy ún. kijáró szülésznő-gárda is, de aki nem akar vagy nem tud otthon maradni, az a Születésházban szülhetne. Megfelelő szakmai hátteret biztosítva az anyák döntését segítenénk abban, hogy hol s hogyan hozzák világra gyermeküket. Azt is ők tudják eldönteni, hogy milyen pózban szüljenek, hiszen amit az anya kiválaszt, az a legjobb helyzet. Ha segítjük abban, hogy figyelni tudjon magára, akkor segítünk a legtöbbet.

– Egy gyakorlati kérdés: mennyibe kerül manapság egy otthonszülés?

– Létrehoztunk egy alapítványt. Az otthonszüléskor mindenki kap egy csekket, amelyen helyzete alapján annyit fizet be, amennyit tud. Ugyanez történik a felkészítés alatt is. Ezt a pénzt nem honoráriumként kezeljük, hanem célunk megvalósítására fordítjuk, azzal az összeggel együtt, melyet a Parlament (230 fölötti igen és 5 nem szavazattal) a Születésház létrehozására megszavazott.

– Az ország mely területén vállalja az otthonszülések levezetését?

– Ahol tudok. Voltam már az Őrségben, Nyíregyházán, voltam már… mindenfelé. Valahogy ezek a dolgok úgy intéződnek, hogy eljuthassak oda, ahol várnak rám.

Krasznai Zoltán