Építsünk Kék Gazdaságot

A Természet maga megmutatja, milyen irányban kutassunk, milyen gazdaságot hozzunk létre, és hogyan teremtsünk munkahelyeket.

A fenntarthatóság felé vezető út többet kíván az emberiségtől, mint a gazdaság zöldítése, vagy bizonyos fajta hulladéktípus újrahasznosítása. Akkor érhetjük el a fenntarthatóság megfelelő szintjét, ha a rendszereinket úgy tervezzük meg, ahogyan az ökoszisztémák működnek és fejlődnek. Az ökoszisztémák úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy hálózatok hálózatait hozzák létre, ahol mindegyik elem a képességeinek legjavát teszi hozzá az egész működéséhez. Világosan meghatározott keretek között léteznek és végtelen, önszabályozó körfolyamatokon keresztül, a fizika törvényeinek megfelelően áramlik az energia és a tápanyag a rendszerek között. Ugyanazon menedzsment-elvek érvényesülnek a sivatagokban, az alpesi hegyláncokon, a lápokon vagy az esőerdőkben.

A hagyományos üzleti gondolkodás azt sugallja, hogy a munkahelyek megszüntetésével érhetünk el termelékenység-növekedést. A Természet azonban jobban ismeri ezeket a dolgokat. Válság idején, amikor százmilliók válnak munkanélkülivé, a jövőjüket kilátástalannak tartják, akkor kell a Kék Gazdaság munkahelyteremtő gépezetét üzembe helyeznünk. A természeti rendszerek a helyi munkalehetőségek tömegének adnak teret. Olyan megélhetési módokat tárnak fel, amelyek megfelelnek a bolygónknak, a közösségi javaknak és annak a fiatal generációnak, amely hasznos és értelmes munkát keres a maga számára.
A jelenlegi üzleti modelljeink csődöt mondtak. Az összevonások, felvásárlások, a befektetett erőforrásaink minél nagyobb haszonnal való működtetése, az állandó adósságok és a rejtelmes pénzügyi eszközeink igazából csak az összeomlás kellékei. A jelenlegi és a jövő generációkat az adósságok trilliói fenyegetik, a jólétük növelésének bármiféle ígérete vagy reménye nélkül.
Napjaink zöld üzleti modelljei sem érték el a kitűzött célokat. Egyre erőtlenebb az az elképzelés, hogy az üzleti élet több tőkét áldoz arra és a fogyasztók majd többet fizetnek azért, hogy a szén-lábnyomunk csökkenjen, még úgy is, hogy feltételezzük a gazdaság folyamatos növekedését. Amikor a kormányok adósságba süllyednek és milliók számára válnak a munkahelyek bizonytalanná, hogyan motiválhatunk bárkit is? Ez a romantikus modell csak azoknak felel meg, akik elég gazdagok, és azt gondolják, hogyha a lelkiismeretük tiszta, akkor a bolygó is tiszta lesz.
Ha a mérgező folyamatokat kevésbé mérgezővel helyettesítjük, csak kevesebb rosszat teszünk. Így járunk el például akkor, amikor beruházunk dollár-milliárdokat kevésbé mérgező és hosszabb üzemidejű akkumulátorokba, elemekbe. De még a kevésbé mérgező elemekhez is szükség van bányászatra, olvasztásra és mérgező kémiai folyamatokra. A kevésbé mérgező elemeket is a környezetbe, szeméttelepekre juttatjuk vissza és ezzel hosszú távon kockáztatjuk az egészségünket. Vajon elég, ha kevesebb rosszat teszünk? A tolvaj akkor is tolvaj, ha ma kevesebbet lop, mint a múltban. Vállalatok nyernek környezetvédelmi díjakat, ha kevesebbet szennyeznek, még akkor is, ha tovább folytatják a szennyezést!
A Kék Gazdaság a rosszat jóval helyettesíti. Például az élelmiszer alapanyagból gyártott tűz- és lángkésleltető termékek úgy védenek, hogy nem fenyegetik az élelmiszer-ellátásunkat, illetve nem mérgezik otthonainkat. A Kék felülmúlja a Zöldet, mivel vagyontól és tőkétől függetlenül ér el gazdasági és ökológiai téren fejlődést. A Kék Gazdaság a Természet bölcsessége szerint rendezi el a folyamatokat. A fejlődő és a fejlett világban egyaránt működőképes. Jövedelmet teremt, nem csak valami jónak az ígéretét. Munkahelyeket hoz létre.
A biomimikri, a természeti folyamatok leképezése bemutatja nekünk azokat a csodákat, amelyekre a természet tanít bennünket. Ezidáig ezek az elképzelések nem gyakoroltak érzékelhető hatást még a jelentős tőkével rendelkező fejlett országokra sem, nemhogy a tőke nélküli harmadik világ gazdaságaira. A Kék azzal is felülmúlja a Zöldet, hogy nem egyszerűen csodálja a természetet, de leképezi a természeti rendszerek működését, és egészként tekint rájuk. Egy Kék Gazdaságban a fenntartható hatékonyságot azáltal érjük el, hogy helyettesítjük a szükségtelen dolgokat olyanokkal, amelyek működőképesek és számtalan innovatív technológiát egyesítenek egységes egésszé úgy, ahogy azt az élőhelyek és az ökoszisztémák teszik.
A fenntarthatóság és az erőforrás-hatékonyság eléréséhez minden embernek és minden nemzetnek szüksége van gyakorlati eszközökre. A Kék Gazdaság elvei működőképesek, mert alkalmazhatók (és már alkalmazzák is őket) kis és nagy méretekben is. Ha felülről próbáljuk úgy irányítani az embereket, hogy helyesen cselekedjenek vagy hogy fokozatosan javítsák az energia-hatékonyságot, soha nem érhetünk el olyan hatást, mint amit elérhetünk a jövedelmezőséggel, költségcsökkentéssel vagy a nagyobb piacképességgel. A Kék Gazdaság a gazdasági értéken keresztül teremt fenntarthatóságot. Az üzleti élet ezeket az alapelveket úgy használhatja, hogy általuk hatékonyabbá válhat, munkahelyeket teremthet, jövedelmet generálhat, miközben csökkenti a szennyezés kockázatát és társadalmi költségét. A fiatal vállalkozók, és azok, akik a szívükben fiatalok, olyan fenntartható vállalkozásokba foghatnak, amelyek értelmes munkát adnak, értékes termékeket hoznak létre, és társadalmi egyenlőséget biztosítanak.
A Kék Gazdaság lefektet bizonyos alapelveket. Egy központi elv a tápanyagok és energia olyan önszabályozó körforgása, mint ahogy az a természetben is történik. Ez egy vízesés-szerű folyamat. Nem igényel más erőt a működéséhez, mint a gravitáció. A tápanyagokat áramoltatja a biológiai birodalmak között – a lekötött ásványi anyagok táplálékként szolgálnak a mikroorganizmusok számára, amelyek táplálják a növényeket, amelyek pedig táplálékul szolgálnak más fajok számára. Az egyik birodalom hulladéka táplálék a másik birodalom számára. A táplálék és az energia önszabályozó áramoltatása úgy válik fenntarthatóvá, hogy kiküszöböli az olyan inputokat, mint az energia. Felszámolja a hulladékot és annak járulékos költségeit, de nemcsak úgy, mint szennyezést, hanem mint az anyagok elégtelen hatékonyságú felhasználását. Az ökoszisztémákban egyáltalán nincs hulladék, mivel az egyik folyamat mellékterméke input egy másik folyamat számára.
Ezek az elvek szorosan illeszkednek az ökoszisztémák működéséhez. Minden szempontból fenntarthatóak; azt használják, ami helyben elérhető, mint a természetben előforduló, a fizika törvényeitől függő energiaforrások. Mindig a hatékonyság magasabb szintjei felé fejlődnek, a hatékonyságtól az elégségességig, onnan a jólétig. A táplálék és az energia folyamatos önszabályozó körforgásban van. Többszörös jövedelemforrást jelent a beruházások hatványozott mértékű megtérülésével. Semmi nem megy veszendőbe; mindenkinek megvan a maga szerepe – teljes foglalkoztatottság van. Az innovációk csoportja áll rendelkezésre hogy a rendszer problémáit megoldják.
Innovátorok és vállalkozók világszerte keresik azokat a módszereket, amelyekkel a természetes fizikai és kémiai folyamatokat használhatják fel az anyagok és az energia harmonikus és megújuló áramoltatására. Gazdagságot halmoznak fel, értéket teremtenek, és azzal hoznak létre új munkahelyeket, ami helyben rendelkezésre áll. Egy Kék Gazdaságban a jelenlegi fenntarthatatlan termelési és fogyasztási modell már idejétmúlt, és nem használják. A munka és a Természet kihasználásának ördögi köre, a széndioxid-kibocsátás egyre növekvő terhével együtt meg fog szűnni. Egy olyan kör jön létre, ahol azt használjuk, ami elérhető, fokozatosan növeli a társadalmi tőkét és olyan innovációkat dob piacra, amely segít abban, hogy mindenkinek az alapszükségleteit kielégíthessük. A Kék Gazdaság kibővíti életterünket, a bolygónk hasznára van, és az anyagot és az energiát a jelenlegitől teljesen eltérő módon használja és őrzi meg.
Hagyjunk fel azzal, hogy többet kívánunk a Földtől, és azoktól, akik állandóan robotolnak. Érjünk el többet azzal, amink van, és amit a Természet szüntelenül nyújt számunkra.

 
A kivonatot dr. Kiss Tibor készítette Gunter Pauli: Building The Blue Economy című írásából.
www.paradigm-pubs.com/sites/www.paradigm-pubs.com/files/files/BuildingBlueEconomy.pdf

56/2011.
Kiss Tibor