Nem téved… – Tagpo Lhadje tanítása

A lelki élet gyakorlásától elválaszthatatlan az erényes életmód és a nemes életeszmények követése. A világ tetején, Tibetben évszázadok óta meditálnak a szerzetesek a világ legyőzésén, és egyetemes erkölcsi erényeket fogalmaztak meg. A sok tanító közül is kiemelkedik Tagpo Lhadje, a XI. század egyik jeles mestere, akinek tanítása a gyakorolandó erényekre és a lelki fejlődés buktatóira is rávilágítanak. Az ősi tanítói vonal kialakulásáról és menetéről Alexandra David Neel könyvét (Tibeti beavatások és beavatottak) idézzük:

A misztikus hagyomány őrzői közt meg kell említsük a kahdyupa-k (kagyüpák) vonalát, a parancsok és tanítások egyenes ági átörökítésének iskoláját.
Szellemi elődje két hindu tanító volt, a bengáliai Tilopa és a kasmíri Naropa, mindketten a tizedik század táján éltek.
Nem ismert, ki oktatta Tilopának a ‘dam ngag‘ tudományát, amit később Naropa tanítványa, Marpa láma vitt Tibetbe. Szavahihető elbeszélés helyett csak egy legendára hagyatkozhatunk, ami ráadásul meglehetősen szimbolikus.
Egy dákinitől nyert fantasztikus beavatásán túl a tibetiek úgy hiszik, hogy Tilopát a mitikus Dordje Chang oktatta, sőt, annak kiterjedéseként is tisztelik. Hasonlót állítanak Marpa lámáról, aki Naropa tanait elvitte Tibetbe.
Marpa azután a ‘dam ngag’ tanát Milarepának, a híres XI. századi aszkétának adta tovább, aki pedig saját tanítványát, Tagpo Lhadje-t (Dwagpo Lhardje-t) oktatta.

Később ez a vonal hat kisebb iskolára és ágazatra tagolódott, melyek közül a két legfontosabb a Karma Kahdyud és a Dugpa Kahdyud. Az előző, amit rövidítve Karmapáknak neveznek, a vörös süveges irányzat egyik legfontosabb iskolája. Központjuk Lhaszától nyugatra, a hegyek közt Tolung Tsurpug, ahol Tilopa egyik utóda is él.
Ami a Durgpa Kahdyud vonalat illeti, egyes szerződk végzetesen félreismerik őket, amikor rettentő fekete mágiával foglalkozó varázslókat látnak bennük.
A dug (hbrug) szó jelentése égzengéps. A Dugpa irányzat – amely főként Közép- és Dél-Tibetben működik – a XII. században alakult. Tagpo Lhadje egy tanítványa, Chodja Tsangpa Gyarespa, más néven Tulku Pasgam Wangpo láma alapította.
A hagyomány úgy tartja, amikor Gyarespa láma nekilátott a Ralung kolostor építésének, hirtelen vihar kerekedett. A láma ezt kedvező előjelnek tekintette, s a vihar nyomán az új kolostort „Égzengés”-nek  nevezete el. Az ott megtelepedő szerzeteseket, majd pedig ennek az irányzatnak az összes követőjét égzengésinek (dugpa) kezdték nevezni.
A Dug-Ralung kolostor szerzetesei tanulmányaikról váltak ismertté. Tanaikat Bhutánban hirdették, s ott kolostorokat is lapítottak. Erről aztán az egész vidéket az Égzengés  földjének (Dug jul) kezdték nevezni, s az ottani lakosok és a tibetiek mind a mai napig így hívják a vidéket.
A Dugpa elnevezés tehát egyszerre vonatkozik Bhután lakóira és a Kahdyupa irányzat egyik iskolájára. A ma létező három legfontosabb lámaista irányzat mindegyike – a sárga süvegesek (felugspák), illetve a vörös süveget viselő Kahdyupák, beleértve a dugpákat, valamint a sakyapák – egy közös szellemi elődre, a hindu filozófus Atishára vezethetőek vissza.

(Fordította: Paramdzsjoti)

A TANÍTÁS

Javára mindazoknak, akik a vándorlások örök körforgásából kilépni kívánnak, ezen helyen a bölcs kargyütpa felekezet szellemi udódának, Tagpo Lhadje mesternek tanítása következik. Dicsőség a nagy guruknak, akiknek neve folttalan, tiszta, mint a havasokban levő hó, erénye kimeríthetetlen, mint az óceán, s akikben a világegyetem minden kicsiny lénye iránt, az élők, a holtak és a még meg nem születettek iránt végtelen jóakarat élt.

Kár lenne

Aki a halálból menekülni akar, a szellem világosságát és éberségét el kívánja érni, annak mindenekelőtt a következőkön kell gondolkodnia:
Ha a lélek már odáig eljutott, hogy most emberi alakban született meg, kár lenne ezt az emberi életet értelmetlen, ostoba és alacsony tettekkel elfecsérelni és úgy halni meg mint az állat.
E rövid élet tartalma alatt kár lenne a becsvágynak, az önzésnek szolgálni és a világ káprázatának felülni.
Ha a bölcs mester az embert a megszabadulás felé vezeti, kár lenne tőle megválni, még mielőtt az ember szellemét megvilágosította.
Az ember megszabadulásának útja az emberi közösség törvénye és az erkölcs; s így kár lenne, ha az embert esztelen szenvedély ezeknek a törvényeknek megszegésére csábítaná.
Az örök világosság mindenkiben ég s ezért kár lenne a világ káprázatában ezt eloltani.
Kár lenne a régi bölcsek és az ősidők drága tanításait elfelejteni csak azért, hogy az ember szegényes egyéni életében a benne élő szellem nagyságához méltatlan földi előnyöket érjen el.
Minden ember testvér, s az embernek testvére iránt kötelessége van; éppen ezért kár lenne, ha iránta közönyt, vagy rosszindulatot táplálna.

Keress

Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó.
Keress magányos és barátságos helyet, amely szemlélődésre és elmélyedésre alkalmas, ott telepedj meg.
Keress barátot, akinek szokása és érzülete a tiedhez hasonló, s akinek emberi értékére büszke lehetsz.

Kerüld

Kerüld a tanítót, akinek szívében becsvágy él, aki hírnévre szomjazik, s aki földi kincsre éhes.
Kerüld a barátot, társat vagy tanítványt, akinek jelenléte kedélyed nyugalmára, vagy szellemi fejlődésedre káros.
Kerüld a házat és helyet, ahol az emberek barátságtalanok s ahol nem találsz nyugalmat.
Kerüld a vagyont, amelyhez csalás, vagy tolvajlás útján jutottak.
Kerüld a tevékenységet, amely szellemednek árt, s azt csökkenti.
Kerüld a kicsapongást és a könnyelműséget, amely értékedet embertársad szemében leszállítja.
Kerüld azt a tevékenységet, amelynek nincs értelmes célja.
Kerüld a szót, amely saját hibádat palástolja, de más hibáját hangsúlyozza.

Tudni kell

Tudni kell, hogy minden jelenség káprázat s így elmúlik. A szellemnek nincs független léte s nincs Énje, s így tudni kell, hogy csak az üres térhez lehet hasonlítani.
Tudni kell, hogy a gondolatok tömege, ami az ember számára a szellemet jelenti, az okok és okozatok sora, egyik a másikból táplálkozik, de mind a kettő káprázat s így elmúlik.
Tudni kell, hogy a szenvedés oka az elkövetett tettekben rejtőzik. Ezekért a tettekért az embereken kívül senki sem felelős. A szenvedés pedig arra való, hogy az embert felébressze.

Könnyen lehet

Könnyen lehet, hogy az érzéki szenvedélyt a vallásos buzgalommal még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti.
Könnyen lehet, hogy az önző érdek kapaszkodását a szeretettel még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti.
Könnyen lehet, hogy az agyvelő hirtelen elakadását és az ájultságot a végtelen szellem önkívületével még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti.
Könnyen lehet, hogy az érzéki csalódást a magasabb világ kinyilatkoztatásával még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti.
Könnyen lehet, hogy a gátlástalan gonosztevőt a jón és rosszon túl lévő aszkétával még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti.
Könnyen lehet, hogy az önző tevékenységet az önmegtagadással még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti.
Könnyen lehet, hogy a tisztességtelenséget az erkölccsel még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti.
Könnyen lehet, hogy a a szélhámost a bölccsel még a legnagyobb emberismerő is összetéveszti.

Nem téved

Nem téved az, aki szenvedélyeiről lemond, házi tűzhelyét elhagyja, hogy barát, asszony és gyermek nélkül éljen.
Nem téved az, aki a szellemi vezetőjét tiszteli.
Nem téved az, aki a tanításokat gondosan megvizsgálja, megbírálja, gondolkozik fölöttük, és önálló véleményt alakít.
Nem téved az, aki szellemi magasságokat és erkölcsi tökéletességet igyekszik elérni s amellett szerény és visszavonult életet él.
Nem téved az, aki nagylelkűen gondolkozik, elhatározása és kötelessége mellett kitart.
Nem téved az, aki átható szellemet táplál, és lehetőleg mérsékli a büszkeségét.
Nem téved az, aki szellemi tudást, kitartást, hogy mesterré legyen, elmélyedést s amellett a hiúságtól való mentességet magában egyesíti.
Nem téved az, aki önmegtagadásban él, önmagát másért feláldozza, saját jaávt nem keresi és embertársainak hasznára él.

Nélkülözhetetlen

Nélkülözhetetlen az átható szellem és értelem, hogy az ember az igazságokat megtalálja, és haszonnal alkalmazni tudja.
Nélkülözhetetlen, ha az ember szellemi életet választott, a káprázat világában való örök tévelygés körforgásának felismerése és az abból való megszabadulás vágya.
Nélkülözhetetlen a szellemi életben a mélységek megértése, a rettenthetetlen bátorság és a fáradtságot nem ismerő kitartás.
Nélkülözhetetlen az akarat, hogy az ember vétkeit ismét jóvátegye és erényes életet éljen.
Nélkülözhetetlen, hogy az ember tudatának és a tudat alatt levő világának tökéletes ismeretét elsajátítsa.
Nélkülözhetetlen, hogy az ember szerezze meg szellemének minden percben alkalmazható összpontosító képességét.
Nélkülözhetetlen, hogy az ember minden tettében és gondolatában lássa meg a lehetőséget a szellemi tökéletesedésre.

Jó annak

Jó annak, aki a vallásos babona szálait el tudja szakítani, és aki magasszellemű, bölcs mestert keres.
Jó annak, aki a gazdagság csábításának ellen tud állni.
Jó annak, aki a társas életről le tud mondani, hogy embertől távollevő helyen a magányban éljen.
Jó annak, aki becsvágytól függetlenítve, az étel és ital örömeiről le tud mondani.
Jó annak, aki elhatározza, hogy soha, sem a más, sem a maga önző céljait nem szolgálja, és elhatározása mellett ki tud tartani.
Jó annak, aki felismeri, hogy az érzéki világ káprázat, ettől a káprázattól magát el tudja oldani és teljesen a szellemnek tudja magát szentelni.

Vigasztalhatatlanul tévelyeg

Vigasztalhatatlanul tévelyeg, aki álszent képmuattót követ, ahelyett, hogy bölcs mesterhez csatlakozna, és a tanítás szerint élne.
Vigasztalhatatlanul tévelyeg, aki hosszú életre nagy terveket sző, ahelyett, hogy napjainak kötelességét megtenné úgy, mintha minden nap, amit él, az utolsó lenne.
Vigasztalhatatlanul tévelyeg, aki nagyszámú hallgatóságnak prédikál ahelyett, hogy a magányba vonulna, és a tanítás értelme felől elmélkedne.
Vigasztalhatatlanul tévelyeg, aki félelem és remény között hánykódik, ahelyett, hogy az igazságot kutatná.
Vigasztalhatatlanul tévelyeg, aki másokat akar megjavítani, ahelyett, hogy saját magát tökéletesítené.
Vigasztalhatatlanul tévelyeg, aki nyilvános elismerésre törekszik, ahelyett, hogy saját rejtett képességeit a magányban kifejlesztené.
Vigasztalhatatlanul tévelyeg, aki életét semmittevéssel tölti, ahelyett, hogy a megvilágosodást keresné.

Nincsen szükség

Ha az ember a szellem igazi természetét felismerte, már nincsen szükség a vallásról és erkölcsről szóló fecsegésekre hallgatni.
Ha az ember a világ értelmét megértette, már nincsen szükség vezekelni és bűnbánatot tartani.
Ha az ember a béke ösvényén jár, már nincsen szükség a bűnök bocsánatáért küzdeni.
Ha az ember a szellem megzavarhatatlan tisztaságát és nyugalmát elérte, már nincsen szükség a tökéletességhez vezető eszközön elmélkedni.
Ha az ember szenvedélyeitől megszabadult, már nincsen szükség harcolni ellenük.
Ha az ember megismerte, hogy ez a világ káprázat, már nincsen szükség arra, hogy elutasítsa, sem pedig arra, hogy ezen kívül még más tudást is keressen.

(Tibeti misztériumok. Fordította és bevezetéssel ellátta: Hamvas Béla. Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest, 1990.)

50/2008.
Fordította: Hamvas Béla