Az élet értéke

Mindig nyomasztó érzés fog el, ha állatszállító kamionokat látok, összezsúfolt birkákkal, disznókkal, tehenekkel. Panaszos segélykiáltásuk összeszorítja a szívet. Mennek az ismeretlenbe, a halálba.
Számunkra természetes, hogy bármit megtehetünk a „haszonállatokkal”: tarthatjuk őket úgy, ahogy egész életükben nem látnak napfényt, olyan kis helyen, hogy még megfordulni sincs helyük; táplálékképpen visszaadhatjuk saját ürüléküket; elvehetjük kicsinyeiket, és végül elpusztíthatjuk őket a lehető „leggazdaságosabb” módon, amikor óhajtjuk.
A kisgyerek, aki jobban hallgat ösztöneire, egészen másképp gondolkodik: az állat számára társ, egy másik élőlény, és mint olyan, a világ megismernivaló, szeretnivaló része. Mikor a bátyám kicsi volt, kétségbeesetten látta, hogyan válik a disznóból, amit néha ő is etetgetett, formátlan hústömeg a böllér keze alatt.
„Elrontottad, most csináld vissza!” – kiáltott rá. Nem tudta, hogy erre az ember nem képes: mi csak kioltani tudunk életeket, teremteni nem. Ezért kell meggondolnunk, hogy tényleg szükséges-e az állatok megölése.
Miért fogyasztunk húst? Főként megszokásból: kisgyerek korunk óta erre próbálnak ránevelni minket.
Aki gyermekintézményben dolgozik, tudja, hogy még a 6-8 éves gyerekek többsége sem szereti igazán a húst: szívesebben fogyaszt főzeléket, gyümölcsöt, tésztafélét.
Valószínű, hogy ha hagynák, hogy a gyerekek maguk alakítsák ki étkezési szokásaikat, egy-két emberöltő alatt a népesség jelentős része vegetáriánussá válna. (Más földrészeken a húsfogyasztásnak most is sokkal kisebb a szerepe, mint Európában: Indiában például főként csak a muzulmánok, a keresztények és az ott élő európaiak esznek húst.)
Akkortájt történhetett, amikor először próbálkoztam a húsételek elhagyásával: egy kirándulásom során egy kisbárány került az utamba. Megsimogattam, majd téptem neki egy marék füvet. Különösen jóleső érzés kerített a hatalmába. Tudtam, hogy attól kezdve megváltozott az állatokkal való kapcsolatom – visszatért egy szoros barátság, ami már régen, nagyon régen megszakadt.
Nemrég beszéltem egy lánnyal, aki orvosi egyetemre jár. Igen rövid bevezető után rátért a lényegre: ő otthagyja az egyetemet! Nem azért, mert már nem érez elhivatottságot az orvosi pálya iránt, és nem is azért, mert megunta a rengeteg tanulást, hanem: az állatkísérletek miatt! Nem tudja nézni tovább azt a rengeteg szenvedést, amit ezeknek az állatoknak el kell viselniük, nagyrészt teljesen feleslegesen, hiszen az esetek többségében ez csupán „szemléltetés”.
Köztudott, hogy az állatkísérletek igen kétséges eredménnyel járnak: a különböző fajok különbözőképpen reagálnak azonos hatásokra, így a kutyákra, macskákra kimutatott eredmények az emberre nem érvényesek.
Szólnunk kell a kozmetikumok, élvezeti cikkek előállítása során végzett állatkísérletekről is, amelyekre tényleg nem lehet ráfogni, hogy „magasabbrendű érdekek” miatt történik.
Az állatok kínzásának nagyon erős személyiségromboló hatása van: az aki jogosnak érzi az állatok tetszés szerinti kínzását, elpusztítását, az a későbbiekben az emberi élet értékét sem fogja tisztelni. Más élőlénynek fájdalmat okozni – bűn. Amennyiben valaki egy ilyen fontos természeti törvényt sért meg, az számítson arra, hogy később mindez visszahat lelkiállapotára is.
Ahhoz, hogy valaki jó orvos legyen, két dolog feltétlenül szükséges: szaktudás és empátia. Attól, aki a kísérletek során rezzenéstelen arccal tudja végignézni az állatok szenvedését, ne várjuk, hogy később átérzi majd a beteg ember helyzetét. Ily módon az orvosi egyetemeken egyfajta kontraszelekciós elv érvényesül: azok hagyják el az egyetemet, akik lelkileg is alkalmasak lennének erre az igazán emberi embert igénylő munkára.
Mivel az európai emberek többsége nem érzi, hogy az állatokkal miképpen bánhatunk, szükség volt arra, hogy ezeket az elveket írásban meghatározzák. 1978-ban – vagyis tizennégy éve – az UNESCO kihirdetett egy ilyen dekrétumot. Sajnos, ez ma is csak papíron létezik Európa legtöbb országában

Az UNESCO-dekrétum

Az állatokat jogok illetik meg. Ezen jogok félreértése és nem-ismerete az embert arra indította, hogy a természet és az állatok ellen bűnöket kövessen el.
Az emberi fajnak el kell ismernie más állati fajok jogát a létezéshez; ez az alapja a különböző élőlények együttélésének a Földön. A fajirtást mindig az ember követi el. Az embernek az állatok iránti tisztelete összefügg az emberek egymás iránti tiszteletével.
A gyerekeket nevelni kell az állatok megfigyelésére, megértésére, tiszteletére és szeretetére.

Fentiek alapján kinyilatkoztatjuk:

1.1. Valamennyi állat egyenlőnek születik és egyforma joga van az élethez.
2.1. Minden állatnak joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák.
2.2. Az ember, mint az állatfajok egyike, nem sajátíthatja ki a jogot, hogy más állatfajokat kiirtson vagy kizsákmányoljon: az a feladata, hogy ismereteit az állatok szolgálatába állítsa.
2.3. Minden élőlénynek joga van az ember gondoskodására és védelmére.
3.1. Egyetlen állatot sem lehet rossz bánásmódnak vagy kegyetlenkedésnek kitenni.
3.2. Ha egy állat halála elkerülhetetlen, azt hirtelen, fájdalommentesen és megfélemlítés nélkül kell végrehajtani.
4.1. Valamennyi vadonélő állatfajnak joga van szabadon élni saját, természetes környezetében, legyen az földön, vízben vagy levegőben. Továbbá joga van élőhelyén a szaporodásra.
4.2. A szabadságtól való megfosztás, még ha tanulmányi célokat szolgál is, ellenkezik ezzel a joggal.
5.1. Minden állatnak, amely hagyományosan az ember környezetében él, joga van természetes módon élni és gyarapodni, olyan körülmények között, amelyek fajának a legmegfelelőbbek.
5.2. Ennek a fejlődési ritmusnak vagy körülménynek az ember által történő megváltoztatása bizonyos kereskedelmi célból, ellenkezik ezen jog szellemével.
6.1. Minden állatnak, mely az ember társaként él joga van a hosszú életre, megfelelő körülmények között.
6.2. Egy állat elhagyása kegyetlen és méltatlan tett.
7.1. Valamennyi munkába fogott állatnak joga van a munkaidő ésszerű csökkentésére, a munka intenzitásának mérséklésére, erősítő táplálékra és pihenésre.
8.1. A fizikai vagy pszichikai fájdalommal járó állatkísérlet összeférhetetlen az  állati jogokkal, akár orvosi, akár tudományos, kereskedelmi vagy bármilyen egyéb célból történjék is.
8.2. Alkalmazni és fejleszteni kell az élő kísérletet helyettesítő technikákat.
9.1. A haszonállatok táplálása, elhelyezése, szállítása és levágása fájdalom- és félelemmentesen történjék.
10.1. Egyetlen állatot sem lehet feláldozni emberek szórakoztatására.
10.2. Az állatok mutogatása és mutatványokban való felhasználása összeegyeztethetetlen az állatok méltóságával.
11.1. Az állatok szükségtelen elpusztításának minden fajtája élet elleni és faj elleni bűntény.
12.1. A környezet szennyezése és pusztítása genocidiumhoz (fajirtás) vezet.
13.1. Az állatokat meg kell becsülni.
13.2. A film és a televízió erőszakos jeleneteit, amelynek az állatok az áldozatai, be kell tiltani, kivéve, ha azt a céljuk, hogy elítélik az állatok jogainak megsértését.
14.1. Az állatokat védő és mentő szervezeteknek legyen képviseletük a kormányzatokban.
14.2. Az állati jogokat ugyanúgy törvénybe kell foglalni, mint az emberi jogokat.

10/1992.
Mikola Klára