Gangá dévi

„Aki a Gangeszt szolgálja, már fürdőt vett az összes szent zarándokhelyen, beavatást nyert az összes védai áldozatba, és vállalta már az összes szent fogadalmat.” (Szkanda-purána, Kási-khanda 27. Kásí-máhátmjam)

A Gangesz India talán legismertebb szakrális szimbóluma. A bűnöktől megszabadító szent folyam minden hívő hindu számára a zarándoklatok egyik legfőbb célpontja, amit életében legalább egyszer mindenki felkeres. A Gangesz az öröm, a bőség és a kedvező újjászületés szimbóluma, egyszersmind a fölszabadulás záloga.

A szent hagyomány a természeti jelenségek mögött rejlő személyességet is felfedezi, így a jelenségek megszemélyesítői különös figyelmet kapnak. A bolygóknak, az elemeknek vagy a testi funkcióknak, de a hegyeknek és folyóknak is megvannak az irányító szellemei, istenségei.

A Gangesz folyam megszemélyesítője Gangá déví, a teremtés ősvize biztosította tisztaság fehér bőrű istennője. Alsó testét gyakran hullámszerűen ábrázolják, emlékeztetve mennyei eredetére.

Az ikonográfiában négy karral és három szemmel ábrázolják. Fején koronával, homlokán Siva jelével ábrázolják, mert Siva párjának is tekintik. Bőre színe fehér, kezeiben jelvényei, a vizes korsó és lótuszvirág, továbbá áldó és rettenthetetlenséget sugárzó kéztartással bíztatja híveit. Feje fölött fehér uralkodói ernyő, jak-farok legyezőkkel hűsítik. A többi folyók megtestesítői szolgálják. Lótuszvirághoz hasonlatos szíve könyörülettel teli, bárkit áldásában részesít.

Hátasállata a makara, vagy gangeszi krokodil, ami az érzékiség jelképe – Gangá állva utazik a jószág hátán, vagyis megszelídíti az ösztönlényt. A Gupta-kor templomainak ajtajain gyakran ábrázolják a Jamuná-folyam istennőjével, vagy két hal szimbolizálja a folyók istennőit.

„Gangá déví bőre fehér, akár a csampaka-virág. Testét fehér ruha és drágaköves ékszerek ékesítik. Milliónyi hold sugározza reá ragyogását, s örökifjú arcán mosoly tündöklik. Visnu imádottja ő, s örök jószerencse lengi körül. Lemossa mindenki bűneit, s lótuszvirág lábai minden arra érdemes embert üdvösséggel jutalmaznak. Mi több, bárkinek megadhatja az Úr Visnu lótuszlábainak áldását, ezért Visnupádinak is nevezik.” (Brahma-vaivarta purána)

Az istennőnek a Gangesz mentén sok helyütt minden nap áldozatot mutatnak be. Haridvárnál vagy Benáreszben nevezetes a Gangá-púdzsá, az alkonyatkor bemutatott imádat, amikor imákat, hatalmas lámpásokat, tejet és egyéb kellékeket áldoznak a folyónak. Egyes helyeken agyagból formálják meg Gangá déví szobrát, amit az ünnepség végeztével a folyóba vetnek.

Gangá déví a hegyek királyának, Himávatnak (Himálaja) és Méná-nak legidősebb leánya, Umának, Siva párjának a testvére. A Mahábhárata szerint az arany Agni tűzistennek és Gangá dévinek a gyermeke. Egy másik történet házasságkötését mondja el.

A nyolc félisteni lény, a Vaszuk egyszer megzavarták Vaszistha bölcs meditációját, aki ezért földi születésre kárhoztatta őket.  A nyolc ifjú Gangá dévíhez folyamodott, legyen ő a földi születésük során az anyjuk. Gangá vállalta a feladatot, azzal a feltétellel, hogy mindegyikük átruházza Gangá leendő saját gyermekére hatalmának egy nyolcadát.

Hogy a Vaszuk világra hozásának feladatát elláthassa, és ezzel az átkot levegye róluk, Gangá méltó férjet keresett magának. Sántanu királyi herceg Garmukteshvar vidékén épp a Gangesz folyam mentén járt-kelt, amikor Gangá déví megjelent előtte. A herceg beleszeretett, s megkérte Gangá kezét, aki azzal a feltétellel egyezett bele kérésébe, hogy Sántanu sosem haragszik meg rá, bármit is tegyen. Az egyezség után frigyre léptek, és hamarosan megszülettek gyermekeik – a Vaszuk –, azonban Gangá déví mind a nyolc gyermekét a Gangesz vizébe dobta, hogy mihamarabb szabadulhassanak az átok alól s visszatérhessenek mennyei helyzetükbe.

A Gangá és Sántanu fiaként megszülető Vaszuk Indra tanácsadói, egyben természeti jelenségek megszemélyesítői, akár csak édesanyjuk. Megnevezésük: Fény (Pratjúsa), Hajnal (Prabhásza), Szél (Anila), Tűz (Anala), Sarkcsillag (Dhruva), Hold (Szóma), Föld (Dhava) és Víz (Ápasz).

Sántanu hét gyermeke halálát valahogy elviselte, de amikor a nyolcadik fiát is a folyóba taszította Gangá déví, már nem tudta türtőztetni haragját. Asszonya emlékeztette fogadalmára, miszerint nem vonja kérdőre semmiért sem, és közölte vele, hogy visszavonul a Földről. Már csak annyi ideig maradt, amíg kilencedik gyermekét a világra hozta. Ő volt Bhísma, aki a hajdani egyezségnek köszönhetően birtokolta a Vaszuk erényeit. Bhísma, Sántanu és Gangá saját gyermeke a vallási elvek nagy tudósaként mint mahádzsana ismeretes.

A szent Gangeszt a saját vizével imádják, az emberek merítenek a folyó vizéből és fohászaik közepette visszacsorgatják a fölajánlott vizet a folyóba. Kevesebb lesz-e a Gangesz azzal, hogy merítenek a vizéből? És több lesz-e azáltal, hogy a fölajánlást visszacsorgatják belé? Nem, a Gangesz nem változik, mégis mi történik akkor mindeközben? Nos, az áldozatot végző ember változik, a Gangesz odaadó híve válik belőle.

Öröm, bőség Gangá földi adományai, valamint a túlvilági üdvösség. Aki iszik a Gangesz vizéből, vagy hamvait a folyóba szórják, annak biztos a felszabadulás. Ezért oly eleven a kultusza, s a kegyelem kieszközlőjeként Gangá déví azokon is segít, akik más oltalomra nem számíthatnak.

A keselyűk és a Gangesz

Élt egyszer egy roppant züllött ember, Váhika, aki a játékszenvedély rabja volt. Egy tehenet is elpusztított egyszer, sőt, édesanyját sem átallotta megrugdalni. Egy nap azonban Váhikát a vadonban utolérte végzete: halálra sebezte egy tigris. Lelkét nyomban Jamarádzs, a halál ura elé hurcolták, hogy ítélkezzenek fölötte. Csitragupta, Jama titkára Váhika fejére olvasta bűneit, s egyetlen erényes vonás sem javított a baljós egyenlegen. Az ítélet szigorúan hangzott: különböző poklok mélyén kellett ezer évig szenvednie.

Időközben Váhika testét szétmarcangolták a dögevő keselyűk, s az egyik magával ragadta a tetem lábszárcsontját. Röptében egy másik keselyű eredt a nyomába, hogy elragadja tőle Váhika csontját, de a csetepatéban mindketten rajta vesztettek: a csont a Gangesz vizébe hullott, mivelhogy épp a szent folyam fölött szárnyaltak. Ennek eredményeképp Váhika méltóvá vált a felszabadulásra. Míg épp a poklokra szállt alá, egy mennyei jármű jelent meg előtte, s magával vitte Visnu egébe, a Vaikuntha szférába. (Szkanda-purána, Kási-khanda 28.)

Dévay Gergely

61/2014