Eljő az idő, amikor a titok feltárul… Beszélgetés Szász Ilmával

„Tanulmányozza mindazt, ami minden nagy vallásban közös, és dobja ki a helyre, időre vonatkozó különbségeket. Nagy felszabadulás lesz!” (D. E. Harding)

Dr. Szász Ilma biokémikus, kutatóorvos, a tudományok doktora, oktató, szakkönyvíró. Címzetes egyetemi tanárként ment nyugdíjba, hogy második szakmájában, a pszichológia és valláslélektan területén tevékenykedjék. A Mantra főiskola egyik alapítója, és vallási, lélektani, spirituális alaptárgyainak tanítója. Megjelent írásai (öt könyve, tanulmányai,  fordításai) széles horizontot ölelnek fel. Filozófia, pszichológia, bibliamagyarázat – szintézisre törekvő szemlélettel. Kelet és Nyugat szellemi üzeneteinek ötvözése, annak érdekében, hogy korszerű, de az örök igazságokhoz hű világkép kialakításához segítsen.

Műveinek áttanulmányozása évtizedes egyéni kereső munkától és tévelygésektől kímélheti meg az olvasót. Fő művei: Az Élő Fény Árnyéka, Az Örökéletnek beszéde, A Ponttól a Mandaláig, Az Úr ruháját hordja minden.

– Hogyan váltál a ranglétrán előrehaladó kutatóorvosból, a Mantra Főiskola egyik jelentős tanárává, s ezen kívül gyakorló egyéni és csoport-terapeutává, szellemi szintézist felmutató könyvek írójává?

– Pár nappal ezelőtt, március 6-án lettem 77 éves, és ez azt jelenti, hogy fő célom szellemi téren már nemigen lehet más, mint az, hogy a még esedékes időben elérjem a számomra lehetséges legmagasabb tudatszintet.

Talán furcsa, hogy a végével kezdem, de úgy érzem, olyan események, történések sorakoztak az életemben, melyek ablakot nyitottak a túlvilágra.

Születésemkor meghalt nővérkém helyett, „pót” gyermekként érkeztem, húszas éveimben pedig két nagyon közelálló barátnőmet vesztettem el váratlanul, fiatalon. (Szaturnuszom a 8., a halál házában van!). A második, engem nagyon megrázó haláleset után közvetlenül, a hetvenes évek elején Angliába mentem tanulmányútra, ahol találkozhattam első nagyhatású mesteremmel, D. E. Hardinggal, Ramana Maharshi tanítványával, a Cambridge-i Egyetem összehasonlító vallásfilozófia tanárával. Azt nyilatkozta, hogy Ő a tudatával azonos és gratulált nekem ahhoz, hogy én „nem született győztes” vagyok, szemben a „született vesztesekkel”, akik a születéstől a halálig tartó életminőséggel azonosulnak. Azt gondolom, hogy ez ugyanolyan meglepő gondolat az olvasónak, mint akkor volt az én számomra. Egyszerűen nem értettem, amit mondott. Nagyon nem értettem, nagyon nem értettem…

Sokat köszönhetek neki, több éves foglalkozásának, de tudatváltozásom akkor nem következett be, hiszen az előző évtizedes hatások és az azt megelőző generációs programozás dominálta azt. Ez a fajta gondolkodás majdnem mindnyájunkra jellemző, hogy születéstől a koporsónkig tart az életünk, miközben egymástól különváltan élünk. Ő ennek pont az ellenkezőjét hirdette, élő példaként, hogy tudatáramunk messze megelőzi testi születésünket, és továbbhalad testünk elhagyása után, és összeköt minket egymással és a Kozmosszal.

Nagyon jó tanácsot adott nekem és ezt rendületlenül követtem. A tanács ez volt: „Tanulmányozza mindazt, ami minden nagy vallásban közös és, dobja ki a helyre, időre vonatkozó különbségeket. Nagy felszabadulás lesz!”

Én addig biokémikus voltam, de ettől fogva ez a téma lett a titkos „szerelmem”. (1. ábra)

– Hol és hogyan tudtad folytatni ezt a titkos keresést?

– Részben itthon a „fotelemben”, részben a tudományos szakma adta külföldi lehetőségek, ismeretségek, könyvbeszerzések révén. Ezen kívül még kisebb hazai csoportokban, majd az elinduló pszichológiai képzésekben, jungiánus körökben.

Nem sokkal a rendszerváltás előtt sikerült kijutnom Londonba, a Bencés Keresztény Meditációs Centrum vendégeként, ahol még „in statu nascendi” fújt a Szent Szellem szele. Ha azt akkor nem tapasztalom, akkor a kereszténység nem tud lenyűgözni. Úgy szolgáltak minket, mint Krisztust magát. Szorosan együttműködtek egy Védanta centrummal, közös zen és keresztény meditációkat szerveztek, megvitatva azt, ami felfogásukban közös. Hirdették, hogy az ő Bibliájukban olyan szó, hogy felekezet nincs, vétkeznének a szeretet törvénye ellen, ha valakit nem fogadnának be, vagy kizárnának. Az hirdették, hogy a keresztények küldetése, hogy elmenjenek és megmossák a hinduk lábát. Nekem azt tanácsolták, hogy szervezzek itthon élő meditációs csoportokat, és főleg arra vigyázzak: ne váljunk szervezetté. Viselkedésükre csak ezt mondhatom: igazi szeretetet sugároztak és a szeretet ellenállhatatlan.

– A keresztény mantrameditáció jelentőségével itt ismerkedtél meg?

– Igen. A keresztény mantrameditáció felelevenítője John Main volt, akinek mestere Satyananda (Maharshi és Sri Aurobindo tanítványa). Ez a keleti meditációnak megfelelő keresztény kontempláció megvolt a nyugati kereszténységben a reneszánszig, az ortodoxiában pedig megszakítatlanul tovább működött.  Magyarországon ma Jálics Ferenc hasonló alapon működő kontemplatív meditációja virágzik, Amerikában Thomas Keating úgynevezett intermittáló (csenddel váltakozó) mantrameditációja is.

– Miért van korunkban ilyen nagy jelentősége a misztikának, a misztikusnak? Rahner híres megfogalmazásában ez így hangzik. „A jövő kereszténye vagy misztikus lesz, vagy nem lesz keresztény.”

– Nagyon egyetértek ezzel a gondolattal. Az a hitvallásom, hogy korunkban a misztikán keresztül vezet az út a gyökerekhez, ahol a misztikus önátadás és a mágikus teremtőerő találkoznak.

Az ember számára lehetséges végső Istentapasztalás az Egyre, az Egységre utal. A misztika nem hit kérdése, hanem a tapasztalaté. A misztikus tapasztalat őstapasztalat. A kapuknak belülről kell felnyílnia Az igazság egyetlen csúcsán találkozhatnak, és reméljük találkozni fognak a vallások. (2. ábra)

A keresztény misztikusok közül Anthony de Mello, Eckhart mester, Angelus Silesius bizonyságtevései irányítottak legszemélyesebben és bingeni Hildegard látomásai tettek rám nagy hatást. Ilyen látomásokat az Apokalipszis óta nem kapott a keresztény vallás.

Életem egyik legnagyobb ajándékának tekintem e látomások szimbolikájának fokozatos, gazdag feltárulását megértésem előtt. Ezek a képek a Sant Mat (szikh spirituális út) túlvilági képeivel megdöbbentően megegyezőek, és a misztikus kabbala túlvilága is messzemenően erre rímel. Szerencsémre könyveimben Hildegard látomásait közzétehettem és értelmezhettem. Akkoriban a hivatalos körök Hildegardot „gyanús ezoterikusnak” tartották, ma hivatalosan elismert egyháztanító és Európa védőszentje.

A hindu tanítások közül londoni látogatásomkor a Sziddha-jóga irányzat nyűgözött le, jóval később még a Ramana Maharshi nevével fémjelzett advaita tanítás. További segítséget nyújtott világszemléletemben a Krija-jóga és a Sant Mat irányzat. A nálunk még nem megjelent szakrális műveket kezdtem kivonatolva magyarul ismertetni. Többek között a Bhagavad Gíta Dnyaneshvar általi híres kommentárját, amiből sokat tanultam. Sri Nisargadatta Maharaj párbeszédes tanításaiból is készítettem egy összeállítást. (E párbeszédek teljes anyaga napjainkban jelent meg a magyar könyvpiacon).

Könyveim látható nyomok, de közben folyamatosan bennem is játszódott le lelki fejlődés, tanítványaim általam jól ismert kis csoportjában is, és remélhetőleg jó néhány ismeretlen olvasómban is történt bizonyos „magvetés”.

A részletes szellemi tanítások sorában végső, rövid összegzésként ezt mondanám: A „test-elme tudatról” át kell térnünk a bennünk rejlő, minket vezérlő „Átman-tudatra”, a mi kifejezésünk szerinti „isteni én tudatára”, meggyökerezve az igaz Realitásban, a Végső Istenségben.

A test-elme tudat menthetetlenül vágy-orientált, és így el nem kerülheti a szenvedést, a frusztrációt és a halálfélelmet. Ezzel szemben a halhatatlan Isteni Én – amit annak idején Harding köszöntött bennem – kiöli a halálfélelmet, s a vágy-dominancia helyébe lép a szeretet, az összekapcsoló egységélmény. Ez egy alapvetően más tudatosság; a keresztény misztikusoknak is van rá egy szép kifejezése: az itt és most „megkezdett örökélet”. Hindu szent könyvekben nagyon hamar rábukkan az ember erre a felfogásra. A félezer éve nagyon materialista Nyugaton a keresőknek és úton járóknak kell megtalálniuk saját köreikben.

– A spirituális utakat bemutató két alapvető útválasztásról két könyvedben is teszel említést. Nagyon érdekes a szellemi élmény megközelítésének ez az ábrája. El tudnád ezt magyarázni nekünk?

– A közös eredet megközelítési útja szerteágazó, köztük is jelentős ez a két lehetőség: az antropomorf és nem-antropomorf útvonal. Jól szemlélteti ezt a Ramakrisna Védanta Centrum egyik szerzetesének, Yatisvarandának az ábrája. (3. ábra)

Az antropomorf megközelítés lépései:

1. Egy átlagos személyiség (A) vonzódni kezd egy szent személyiséghez (B).
2. Egyre inkább meglátja benne Isten dicsőségét.
3. Önmagát is Isten megnyilvánulásának érzékeli, még ha szerényebb kiadásban is.

A nem-antropomorf megközelítés fokozatai pedig:

1. Az átlag ember saját testét sokkal reálisabbnak érzékeli, mint a tudatterét.
2. Fejlődése eredményeképpen mindkettőt egyszerre realizálja.
3. A tudattér reálisabbá válik, mint az elkülönült test, vagy elme.
4. Egyéni tudatosságát elejtve meg tudja tapasztalni a végső Realitást.
5. A legfőbb realitáson belül érzékeli annak dicsőségét és a tükröző lelkeket.
6. Ezután az űrt, a teret, a tiszta fényt az emberekben is meglátja.

Jómagam jó ideig az első úton jártam, de ez elvezetett a második „kapujának megnyílásáig” is, a személyes élménytől a világkép megváltozásáig.

– „Feladatom a hídverés Kelet és Nyugat között.” – írtad. Műveidet olvasva érezhető, hogy ennek a célnak rendelődik alá az összes műved. Hogyan értsük ezt a hídverő szerepet?

– Első könyvem „Az Élő Fény Árnyéka”. Ebben a nagy vallásokról írtam, megpróbálván kimutatni bennük azt, ami közös. Ez a híd szerep.

Véleményem, hogy Kelet jelentősen elmélyültebb és módszergazdagabb spirituális területen. Nyugat, főleg a reneszánsz korától, sokkal materiálisabb. Különböző módokon a XX. század második felétől jelentős módon befolyásolják egymást. Nagyon remélem, hogy Kelet, és ezen belül – az azt hiszem: legvallásosabb – India, nem kell, hogy megtegye azt a materialista vargabetűt, ami a Nyugat utóbbi fél ezredét jellemezte, hanem a két világ ötvözi üzeneteit az örök igazságokhoz hű világkép elérése érdekében.

Ez egy olyan reménység, amiért lehet, és kell is dolgoznunk!

Hiszem, hogy létezik igazi integráció, és nem csak a dolgok szinkretisztikus, felszínes összemosása. „Minden embernek ugyanaz az Ura. Eljön az idő, amikor a titok nyilvánvaló lesz.” – mondja egy szufi misztikus.

– Az Egy nyáj, egy pásztor jézusi próféciának mik a lehetőségei? Miben láthatóak Földünk népeinek egyesülő jelei?

– Erre vonatkozólag engem a Krija-jóga felfogása és tevékenysége fogott meg. Sri Yukteswar tanítványát, Yoganandát azzal a nagy egyesítő céllal küldte a nyugati világba, hogy a két kiemelkedő jó pásztor, Krisztus és Krisna, az univerzális szeretet hirdetői együttes képviseletében végezze feladatát. Véleményük szerint korunkban egyre több emberben ébredhet fel a magasabb rendű tudat, amit ők ugyanúgy neveznek Krisztus tudatnak, mint Krisna tudatnak. A vízöntő korban az emberek egyre egyénibbek, sokféle hatás kell, hogy érje őket, mert sokféle impulzusra van szüksége a különböző embereknek. A Krija-jóga asramjai Indiában, Európában, Amerikában egyaránt működnek. Elképzelésüket úgy fejezik ki, hogy Krisztus második eljövetele a Krisztus tudat megjelenése sok-sok emberben és ez már folyamatban van. Ők, a keleti emberek segítséget kívánnak nyújtani a nyugati világ ébredéséhez! Az ázsiai hívők, mint napkeleti bölcsek hozzák magukkal vallásuk értékes hagyományait.

– Az egyik könyvedben van egy olyan fejezet, melynek címe, „Jézus és/vagy Krisna.” Miért nem „Krisztus és/vagy Krisna”? Bhaktivédánta Szvámi Prabhupáda, a vaisnava hit nagy tanítója Frankfurtban egy keresztény atyával beszélgetve kifejtette, hogy a két név etimológiailag a szanszkrit krsta, vonzás jelentésű szóból ered, melynek görög megfelelője christos.

– Helyénvaló az etimológiai kiigazítás. Valóban rendkívüli a kereszténység és a Bhakti jóga közötti párhuzamok sokasága. Kegyelmi vallások. Mindkettő fókuszában az odaadó Istenszeretet áll. Devóció, alázatosság a legfőbb erények. A rituális párhuzamok mellett a lényeg:

Hűség a legfelsőbbhöz.

„Ha te elhagysz, én akkor sem, hűségem a tiéd.” (Hamvas Béla idézet)

„Krisna szerelmesen megölelhet, vagy kegyetlenül eltiporhat. Elrejtőzvén előlem a szívem teljesen összetörheti. De bármit is tegyen – kénye-kedve szerint – ez a kicsapongó alak, mindig életem egyetlen Ura marad.” (Csaitanja: Siksástakam 8.)

Saját vallása (religiója) visszakötheti hívét az isteni minőséghez.

– Magyarságunk eredetének, helyének, szerepének nagyon mértéktartó elemzésével találkozhatunk műveidben. Népünket talán legjobban a híd szimbólumával jellemezhetjük, mely átível Kelet és Nyugat, az archaikus és a modern világ között. Hogyan értelmezhető ez a gondolat?

– A történelem folyamán ugor-török hagyományainkat át meg átszőtték latin, germán, szláv, bizánci, török hatások, a hagyományos gondolkodást felváltotta a görög, zsidó, keresztény eszmevilág, miközben megőriztük az indogermánokénál archaikusabb nyelvünket, gondolkodásunkat.

Ez hídalkotásra hív bennünket!

Nyelvünk az urál-altáji nyelvcsaládhoz tartozik, melynek „szanszkritja” a tamil, melyet Dél-Indiában beszélnek és több ezer éves a szakrális irodalma. Tehát ennek a nyelvnek és gondolkodásmódnak a szakrális kultúrája rokon a mi nyelvünkkel és gondolkodásmódunkkal.

Hamvas Béla szerint öt kultúra találkozási pontja vagyunk. (Az öt génius)

A hamvasi tanítványi kör a misztikus megértésre jogos reményeket támaszthat. A világ spirituális eredetét feldolgozó tradicionális gondolkodók sorában megjelenik hazánkban Hamvas Béla és az őt híven követők. Hamvas köpönyegéből kibújva jogosan reménykedhetünk abban, hogy korunk misztikáját magyar tanítványok is felöltik. (Buji Ferenc, Horváth Róbert, magyar tradicionalisták)

Minden kornak megvannak a maga prófétái, melyek ugyanazt az igazságot tanítják, csak mindig a kor ruháját veszik fel. Reméljük, hogy magyar ruhákat is fel fogunk venni és beállunk az örök igazság hirdetőinek dicsőséges körébe.

– Kedves Ilma! A veled való beszélgetést csak abbahagyni lehet, befejezni nem. Mennyi izgalmas téma maradt még érintetlenül, melyet könyveid tartalmaznak. Talán legközelebb folytatjuk. Köszönjük!

– Felsorolhatatlanul sok mindenkinek, mestereknek, megvilágosodottaknak kellene köszönetet mondanom. Sok, mondhatni csodás segítséget is kaptam.

61/2014

Lejegyezte: Ősz Szabó Éva

KIEMELÉS:

„Isten bennem a tűz,fényt őrá én vetek,

Nem vagyunk legbelül egészen közösek?” (Angelus Silesius)