A lebomlás jelei – Évszázados, évezredes intézmények vége?

 

 

– Ez a történet nem most kezdődött… – mondta vontatottan a láma, majd félretette opálosan fénylő, vöröses gyöngyökből fűzött olvasóját, s a korábbinál elevenebb érdeklődéssel fordult beszélgetőtársa felé.

Egy skarlátvörös átalvetős buddhista láma, fél karja meztelen, beretvált fején egy heg is látszik. Javakorabeli ember. Társa feketébe öltözött ifjabb keresztény szerzetes, aki bár egyszerűnek hat, mégis körüllengi a kivételesség aurája. Fekete, vörös, sárga, fehér:  a színek ott játszanak ruházatukon s bőrükön. Ketten a világ két végéből, a reptér forgatagában találkoztak, és megállt körülöttük az idő. Várakoznak. Amikor megáll az idő, minden más fontosságát veszti, s hiába nyüzsög körülöttük a megszokott módon a várócsarnok, számukra megszűnt a külvilág, csak ketten léteznek, de ők mélységesen.

– Úgy mondják – folytatta a láma –, amikor a magzat világra jön, elindul az elmúlása felé vezető úton. Egy gyermek megszületésekor senki sem gondol a halálra, de az ember elhalálozásakor sokan elmélkednek azon, vajon létezik-e örök élet? Egyén, társadalmak, történelem, intézmények, vallások és papság, meditáció és látomások – megannyi jelenség, amik valamikor megszülettek, s keletkezésükkor senki nem gondolt az elmúlásukra. De az elmúlás jeleinek beköszöntével egyre többen töprengenek: mennyire időtállóak ezek a jelenségek?

A szerzetes atya találva érezte magát és csak hallgatott bölcsen. Őt is az intézmények időállósága foglalkoztatta mostanában.

 

  1. augusztus közepe, Milano

Majland tornyai, Ambrus püspök, a Napkeleti bölcsek szarkofágja, a XIX. századi kínai negyed, a csatornahálózat, a Sforzák és Leonardo, Napóleon és a Dóm egyszerre merül fel az elme vetített vásznán. De történetünk szempontjából nem ez az érdekes, hanem egy meglepő falfirka Milano egyik remek épületének falán: No Vatican / No taliban!

Az utóbbi kifejezés – No taliban! – még csak csak érthető Itáliában, legalább is annak nyomán, ami a hírforrásokon keresztül eljut a nyugati világba: robbantás, erőszak, fundamentalizmus. 2001-ben az Afganisztán területén lévő Bámiján-völgyben a tálibok felrobbantják a világ két legmagasabb Buddha-szobrát. Az efféle értékrendet a nyugati világ általában elutasítja. De: No Vatican – Itáliában? Mit jelentsen ez? Jóllehet a Vatikán az 1929-ben a XI. Piusz és Mussolini által szignált Lateráni egyezménynek köszönhetően független, szuverén államként létezik, Róma pedig Olaszország fővárosa, mégiscsak elválaszthatatlannak tűnik Itália és a pápaság – vagy mégsem? A horror atyja, Hitchcock szerint a saját életében a legrettentőbb jelenet az volt, amikor az utcán meglátott egy papot, amint egy fiatalemberrel beszélt.?!

 

– Tibetből, ugye? – vetette közbe a szerzetes, Antonio atya. – Én Itáliából jövök, egy kis faluban van a kolostorunk.

– Ó, igen, Tibet… – sóhajt a láma, s látszik, erőt kell vennie magán. – Nem, én Indiában élek, Dehra Dun-ban.

– Azt nem ismerem, merre fekszik? Ott is van kolostoruk?

– Északon van. Dehra Dun régen unalmas kisváros volt, csak az angol katonaság számára fontos helyőrség. Ma főváros, a nemrég önállósult Uttarancshal állam székhelye. Annak idején itt is létesült egy tibeti kolónia, ma már kisebb városnegyed. A Tibetből menekülők akkor ingyen kaptak földet, területet, közvetlenül a dzsungel szélén. Kórházunk is van, a gyógyítás egyben a kolostorunk egyik fő tevékenysége is.

 

  1. december 31. Dehra Dun, Uttarancshal

Délelőtt fölkerekedtünk, hogy meglátogassuk a buddhista kolóniát, amit mindenki csak a Dalai Láma templomának nevez. Csinos kis házak, békés emberek, egzotikus tibeti arcok és viseletek. A főutca a kolostorhoz vezet. Tágas területek, alig van mozgás. A főépülethez lépcsőkön lehet közelebb jutni. Az udvaron libák ólálkodnak, meg egy idősebb asszony, aki bal kezében olvasójával a földre igyekszik borulni, hogy a templom irányába a hódolatát ajánlja. Nincs könnyű dolga, a libák folyton a feje alá dugják a hosszú nyakukat, s ők győztek, az asszony nem tudott leborulni.

A templomban gyönyörű ékességek, mint általában a tibeti templomokban. Középütt hatalmas Buddha szobor, előtte a Dalai Láma képe. A főépület mellett két oldalt kisebb helyiségek, amikben hatalmas imamalmok állnak. Az embermagas hengerekre a buddhisták fő mantrája – OM MANI PADME HUM – van rádomborítva rézlemezből, amit a henger alján lévő, körkörösen elhelyezett fogantyúkkal lehet körbe-körbe forgatni, fölül pedig egy kallantyú minden fordulatnál megüt egy kis harangot. A szentélybe most a hagyományos köpönyeget viselő kisfiúk szaladnak be – a jövő nemzedék – és körhintának használva, kacagva hajtják az embermagas imamalmot. A gyerek mindenütt csak gyerek, de nekik a mantra is fordul, nemcsak a hinta.

A templombelsőben csönd, tisztaság, békesség, emelkedettség.

 

– Ez akkor száműzetés? De otthonra találtak Indiában?

– Tudja, a Himalájában a számkivetés nem ugyanazt jelenti, mint másutt. Persze, távol élünk Tibettől, a fennsíkról néhány ezer méterrel lejjebb ereszkedtünk… de sokaknak ez a kolónia az élet. Ez Tibet. A gyerekeknek már ez a hazájuk. Az emberek is boldogulnak valahogy, mi meg füstölőt készítünk a kolostorban. Van is nálam… – és előhúz egy csinos fekete bársonytokot. Arasznyi, hengeres a tok, benne a finom füstölő. A szantál illatú rudacskákat hagyományos receptúra szerint, kézzel készítik. Fakéreg, gyanták, sárga és vörös szantálfa pora, illatos fűszerek, szent bazsalikom – megannyi egzotikus alapanyag. Barátsága jeléül nyújtja az atya felé, aki csak egy pillanatig habozik, majd mosolyogva elfogadja az ajándékot.

– Nagyon szeretem a füstölőt! De bocsásson meg, még nem is mutatkoztam be, Antonio atya vagyok, önt hogyan szólíthatom?

– Dordzse, láma Dordzse.

 

  1. július vége, Nethang, Tibet

„Minden házban és kolostorban, ahova csak betettem a lábamat, aranyozott szobrok, tarka-barka festmények, démonok, ördögök és rikító freskók meredtek rám a falakról, ijesztőn vigyorgó ördögi arcok, a lámák megfélemlítő rendszerének egész álnok apparátusa. Ezek a külső jelképei annak a kifondorkodott démon-imádásnak és babonának, amelyre ármányos papok a maguk papi uralmát építették. …” (Edmund Chandler: Tibet leleplezése)

 

– Ha megengedi, visszatérek az eredeti kérdésre: mi a helyzet a lámasággal? Furcsa hírek keringenek a Dalai Láma intézményének megszűnéséről, ez igaz? Olyan ez, mintha a bíborosok tanácsa, vagy maga a pápaság szűnne meg, nem?

– A Dalai Láma egy titulus, mégis sokan személynévnek hiszik. A láma tibeti kifejezés, a jelentése újjászületett, közönségesen pedig segítőt, tanítót jelent. A lámák közül a legismertebb a Dalai Láma. Dalai egy mongol szó, ennek a jelentése óceán, így a Dalai Láma egy titulus, amit általában a bölcsesség óceánjaként fordítanak.

 

  1. század vége, Lexikon címszó

intézmény (főnév) – 1. átfogó céllal létesített szervezet; 2. A társadalmat alkotó szervezetek egyike, pl. hivatalok; 3. emberi társas kapcsolatokat fenntartó szokás, pl. a házasság intézménye. 4. Átvitt értelemben: jó találmány, hasznos tárgy.

 

– És mit kell tudni a Dalai Láma intézményéről? Mikortól fogva létezik? Be kell lássam, hiányosak az ismereteim…

– A Dalai Lámát a buddhista világban a tibeti buddhizmus legmagasabb rangú tanítójának tekintik, aki egyszerre papi, szakrális tekintély és világi vezető, mondhatjuk Tibet uralkodója, mai kifejezéssel élve államfő. Látja, Tibet ilyen furcsa maradvány. Ha az ország nem állna kínai megszállás alatt, egy valóságos középkori teokráciaként működne, ahol a hatalmat a lámák gyakorolnák.

– Jól értettem, középkorinak mondja? Buddha vagy ötszáz évvel Jézus urunk előtt élt – mióta vannak lámák Tibetben?

 

  1. Kundun című film előzetese, illetve szöveg

A háború dúlta Ázsiában a tibetiek több mint ezer éve kerülik az erőszakot. …

  • A szerzeteseknek vannak fegyvereik?
  • Ez esetben igen, Szentség.
  • Nem tudtam, hogy a szerzeteseknek fegyverük van.
  • Természetesen nincs, Szentség.
  • És hol van most Reting rinpocse?
  • A Potala börtönébe zárták be, Szentség.
  • Börtön van itt, a Potalában?
  • Mindig is volt itt börtön, Szentség.
  • Azt hiszem, egyet s mást meg kell változtatnunk Tibetben…

 

– Ó, igen, Sákjamuni Buddha tanai sokfelé elterjedtek már, mire hozzánk megérkeztek. A legenda szerint az ősi Tibetben egyszer buddhista iratok hullottak az égből a királyi palota tetejére, de mivel senki sem tudta elolvasni ezeket, nem lett foganatjuk. Hivatalosan a hetedik-nyolcadik században – a mi időszámításunk szerint a parinirvána után több mint ezer évvel honosodott meg Tibetben a buddhizmus, ekkortájt érkezett Padmaszambhava, a nagy tanító. De a Dalai Láma intézménye nem olyan régi keletű, nagyjából ötszáz éves múltra tekint vissza. 1578-ban a mongol Altan kán ruházta ezt a titulust a Drepung kolostor elöljárójára. Ő volt Szönam Gyaco, korának legelismertebb személyisége, a gelugpa rend vezetője. A helyzet annyiban bonyolódik, hogy ő mégis a harmadik Dalai Lámaként ismeretes, pedig elsőként viselte a titulust.

– Ez valóban bonyolultnak tűnik – vetette közbe Antonio, aki a sok idegen kifejezés hallatán kissé zavarban érezte magát, de feszült figyelemmel próbálta követni a láma szavait. Nem az értelmével, hanem egy finom belső érzékkel igyekezett megragadni a szavak mélyebb jelentését.

– Igen, bonyolult. Ehhez ismerni kell az öröklés módozatát.

– Ez az, amikor a megholt láma személyes tárgyait kell felismernie a következő lámának?

– A Dalai Láma Csenrészi-nek, az együttérzés és szeretet bódhiszattvájának megtestesülése, aki mindaddig itt marad, amíg be nem végzi hivatását. Márpedig az együttérzésre mindig nagy szükség van, mostanában talán minden eddiginél inkább. Így amikor a Dalai Láma meghal, leveti testét, majd valahol újfent megszületik, s így folytatja hivatalát. Ez a tulku rendszer, az átörökítés, a fennmaradás intézménye. Mikor a láma haldoklik, már figyelik a jelzéseket, utalásokat, hátha kiderül, merre születik majd meg ismét. Ha nem találnak ilyen jelet, akkor kutatásba kezdenek, olykor látomások is segítenek. Néha több kisfiút is lehetséges utódnak tekintenek, s ilyenkor vetik őket alá a választás próbájának, vajon melyikük ismeri föl a megelőző láma személyes tárgyait?

– És hogyhogy ő lett a harmadik Dalai Láma, amikor az első volt?

– Elsőként viselte a titulust, de a harmadik volt abban a tulku vonalban, amelyhez tartozott. Így elődei visszamenőleges hatállyal kapták meg a Dalai Láma címet. A tényleges hatalmat később, 1642-ben kapta meg a dalai láma, attól fogva ő a tibeti nép teljhatalmú ura.

 

  1. század első harmada, Lexikon címszó

Lamaizmus – a messze szétágazó Buddha tannak az a változata, melyet az 1353. szül. Tszonkhapa alapított. … Fejük a Dalai Lama, kit a bodhiszattva Avalokitesvara újra megtestesülésének tartanak. Ez a Buddha-jelölt nem lehet addig Buddha és nem nyerheti el a Nirvanát, mig csak az egész emberiséget meg nem váltja; hogy ezt az óriási feladatot elvégezhesse, újra meg újra embernek születve a földre jön. Minden egyes Dalai Lama egy ilyen törekvő Buddha-pretendens. Ha a Dalai Lama meghal, a papok új főpap keresésére indulnak. Bizonyos külső jelekről lehet szerintök a Dalai Lama utódot felismerni.

 

– Ezt úgy értsem, hogy a láma előbb volt szellemi vezető, s később került a világi hatalom is a kezébe?

– Ez nálunk nem válik szét. Nincs két élet, nincs két ország, nincs két vezetés.

– Javítson ki, de jól értem, a Dalai Láma intézménye ember alkotta rendszer? Politikai vagy hatalmi célból hozták létre, nem szellemi szükségletből?

– Igen, a Dalai Láma intézményét az akkor Tibeten is uralkodó mongol kán hozta létre. De a jelenségekben ne csak a világ működését lássuk, ami nem látható, az néha sokkal fontosabbnak bizonyul. Ázsia szívében a történelmet három náció írta: a kínaiak, a mongolok és a tibetiek. A Dzsingisz kán által összekovácsolt nagymongol birodalom uralta Kínát és Tibetet is. Máskor fordult a kocka, Tibeté volt a vezető szerep, s mi hódítottuk meg a kínai területeket. Mára pedig az a helyzet alakult ki, amit maga is ismer: megszállás, száműzetés, emigráns kormány.

 

  1. London, Jonathan Black dolgozószobája

Amikor az európai hatalmak gyarmatbirodalmai kiépültek, ezzel egyidőben megindult egy fordított irányú, szellemi gyarmatosítás is, melynek során a távoli vidékek ezoterikus ideái kezdték megszállni Európát. A Brit Birodalom indiai jelenléte nyomán megindult az indiai szent szövegek angol nyelvű közlése, aminek köszönhetően a keleti miszticizmus művei mind a mai napig jobban hozzáférhetőek a nyugati könyvesboltokban, mint az őshonos nyugati misztika írásai.

Ehhez hasonlóan a francia ezoterikus élet markáns szúfi színezete az észak-afrikai gyarmatok szellemi befolyásának tulajdonítható.

Lengyelország XIX. századi felosztásának köszönhetően az ottani alkímiai hagyomány szétszóródott a nyugati világban, míg Rudolf Steiner antropozófiai mozgalma valódi rózsakeresztes föllendülést hozott Közép-Európában. A bolsevik forradalomnak köszönhetően a cári udvar körül csoportosuló okkultisták menekülni voltak kénytelenek, aminek köszönhetően Európa nyugati felén is ismertté vált az ortodox ezoterizmus. Gudjieff és Ouspensky szufi és ortodox szellemű filozófiája igen nagy hatást gyakorolt Európában és Amerikában is. Tibet kínai megszállása a huszadik század ötvenes éveiben szerte a világban szétszórta a tibeti ezoterizmus tanait.

 

– És hogyan értsem a jelenlegi Dalai Láma nyilatkozatait, amik a dalai láma intézményének megszüntetését lebegtetik? Hatalmában áll-e megszüntetni olyasmit, amit nem ő hozott létre?

– Kedves barátom, tudja, különös időket élünk. Azt sem mondhatjuk, hogy a pápa lemondása szokványos megoldás.

Antonio atya meglepődött a láma jól informáltságán. Valóban, a regnáló pápa lemondása nem szokványos, jó pár száz évvel ezelőtt fordult elő, talán egyszer a történelemben.

– Így talán a dalai lámaság megszűnése körüli vélemények sem annyira meglepőek.

 

  1. december, London, Yalda Hakim BBC interjú a Dalai Lámával

– Azt mondotta, talán ön az utolsó dalai láma. Tehát nem lesz tizenötödik dalai láma?

– Ez a körülményektől függ. Az, hogy a dalai lámaság intézménye fönnmaradjon-e vagy sem, a tibetieken múlik. Úgy gondolom, a halálom talán tizenöt-húsz év múlva következik majd be. S ha a körülmények úgy hozzák, hogy erre az intézményre tovább nem lesz szükség, akkor majd megszűnik. Én nem aggódom.

– Olyan vélemények is napvilágot látnak, hogy a 15. Dalai Láma esetlegesen Kína bábja lesz…

– Ez úgy gondolom politikai kérdés. A politikai vezető szerep is a dalai lámáé. Ma ez nem érvényesül, egy nap egyébként is megszűnik a dalai lámaság intézménye. Ennek az ember alkotta intézménynek egyszer vége lesz. Nincs garancia a fennmaradására. És ha egy ostoba dalai láma jön – legyen az férfi vagy nő – csak lejáratja magát. Milyen szomorú volna! Mennyivel jobb, ha ez az évszázados intézmény egy meglehetősen népszerű dalai láma idején szűnik meg, ha-ha-ha!

Ha pedig a felelős döntéshozók többsége úgy gondolja, hogy fenntartják ezt az intézményt, akkor fölmerül a kérdés: hogyan válasszuk ki az utódot? Nekem nagyon tetszik a pápaválasztás módja. A tapasztalt vezető személyek, a rangidősek közül választani, ez is reális lehetőség. Tibetben is előfordult már, hogy a rangidőst választották meg legfőbb vezetőnek. A legnagyobb tudásúak közül is kiválasztható az igazi jelölt. Ez nem ismeretlen.

 

– Az előbb azt említette, a dalai lámát nemcsak kiválasztják, vagy hogy is mondjam, talán.. felismerik, hanem valamiféle jóváhagyás is szükséges…

– Igen, 1653-tól mindig szükség volt az aktuális kínai vezetés megerősítő nyilatkozatára. De talán érzi a helyzet körüli forrongást. A kommunista Kína tiltakozik, amiért a láma változtatásokat emleget az utódlásban, sőt, olykor állítja, nem fog újra inkarnálódni. Ezt a deklaráltan materialista világnézetű kínai kormány jogtalannak tartja. Gondoljon bele, a kínai kormány felszólította a dalai lámát, hogy „tartsa tiszteletben az újjászületés történelmi gyakorlatát”!? A magát a haladás élharcosaként aposztrofáló kommunista vezetés papol a hagyományok tiszteletéről, s arról, hogy a reinkarnálódás – tudom, ez maguknál kényes kérdés, de mégis… – megtagadása a vallás, a tibeti buddhizmus megszentségtelenítése?! Mintha ők nem tettek volna eleget, sőt, bőven sokat a vallás eltörlése érdekében! A kommunista hódítás nyomán a 6259 kolostorból csak nyolc maradt épen Tibetben. Ez nem elég?

– És úgy tűnik, a nyugati sajtó s a közvélemény is tényként kezeli a reinkarnálódást. Föl sem merül ennek a vitatása… és ezt most nem mint keresztény ember mondom. Kíváncsi vagyok, mi volna ugyanezeknek a fórumoknak a vélekedése, ha mondjuk a fatimai Mária-jelenésről kérdeznék őket?

 

  1. május, Róma, média közlemény

A „megváltozott korszellem” tükröződik abban, ahogyan a katolikus egyház „tudatosan és egyre nagyobb adagokban szolgál az utóbbi időben természetfeletti témákkal” – állítja az olasz La Stampa című napilap II. János Pál pápa múlt heti fátimai zarándoklatához fűzött kommentárjában. Az eseményt – amelyen nyilvánosságra hozták a 83 évvel korábban, 1917-ben történt látomások, az eddig a Vatikán egyik legféltettebb  titkaként őrzött jelenés tartalmát – az olasz lap a „médiaszerű mítoszépítés egyházi stratégiája” mintapéldájaként elemzi. Meglepő, hogy nem szólal meg a világi kultúra, amikor a média objektív tényként, tudósítandó eseményként számol be a Madonna megjelenéséről a portugál pásztorgyermekek előtt – véli a La Stampa.

 

– Gondolom azt állítanák, hogy csalás az egész, vagy legföljebb valami tömeghipnózisról lehet szó – bólintott a láma, s tájékozottságával ismét meglepte Antonio atyát. – És mit gondol a jóslatokról?

– Jóslatok? Mire gondol, láma Dordzse?

– Mallaki das…? Jól mondom?

– Talán Malakiás! – mondta örömmel Antonio.

– Igen, Malakiás! – hagyta jóvá a láma. Antonio atya egy pillanatnyi hallgatás után beszélni kezdett. Különös kíváncsisággal tanulmányozta az idevágó irodalmat, így joggal érezhette jártasnak magát.

– Malakiás püspök volt. Nem tudni pontosan mikor született, talán 1094-ben, Írországban. Már elmúlt negyven éves, amikor Rómába indult zarándokútra. Különösnek tűnik, hogy odafelé menet útba ejtette Clairvaux kolostorát, ahol találkozott Szent Bernáttal… Tíz évvel később egy újabb zarándoklat során halt meg: ismét Rómába indult, de csak Clairvaux-ig jutott.

– Talán ismét ennél a Bernátnál járt? – tudakolta a láma.

– Hát, úgy mondják, a karjai közt halt meg. Bernát különös alakja a kora középkornak, az egyház doktora… Korának legjelentősebb teológusa, aki rendkívüli hatást gyakorolt Malakiásra. Ő hivatalos körökben az ír egyház megújítójaként, a szerzetesség fellendítőjeként szerepel, közismertségére azonban jóslatai révén tett szert.

– Talán jövőbelátó képességekkel rendelkezett? Ez nálunk nem ritka jelenség… – vetette közbe a láma, aki látható érdeklődéssel hallgatta Antonio atyát.

– Ki tudja? Malakiás jóslatai 112 orákulumszerű jövendölésből állnak, aminek hiteles voltát sokan vitatják. De ne feledjük, Szent Bernát jóstehetséggel felruházottnak tartotta Malakiást.

– És mire vonatkoznak a jövendölések?

– A pápákra! És ami az érdekes, Malakiás beszél a pápaság intézményének a végéről, úgymond az utolsó pápákról. Saját korától fogva az eljövendő pápákra vonatkozóan egy-egy szentenciát adott. 1595-ben jelent meg egy kétkötetes mű, Lignum vitae, ornamentum et decus ecclesiae címen, s ebben olvashatók a jövendölések. Kétséges, a XII. és a XVI. század között vajon hol rejtőztek az iratok, hogyan maradt fenn a jóslat – erről semmi biztosat nem tudunk. Egyesek úgy tartják, a szöveg nem Malakiástól való, hanem az 1500-as évek végéről származó, visszadatált fikció. Így érthetővé válna, miért illenek a szentenciák a próféciák megjelenése előtt szereplő pápákra, azt azonban nehéz megmagyarázni, miért találóak a szentenciák a megjelenést követően beiktatott pápákra, akár egészen a mi időnkig.

 

  1. Szent Malakiás jövendölései:
  2. Lumen in coelo / Égi világosság – XIII. Leó (1878-1903) címerében üstökös szerepel
  3. Ignis ardens / Lángoló tűz – X. Pius (1903-1914) idején kitör az első világháború
  4. Religio depopulata / Elnéptelenedett vallás – XV. Benedek (1914-1922) korában fellángolt az orosz és spanyol vallásüldözés
  5. Fides intrepida / Rendíthetetlen hit – XI. Pius (1922-1939) Actio Catholicha elindítója
  6. Pastor angelicus / Angyali pásztor – XII. Pius (1939-1958)
  7. Pastor et Nauta / Pásztor és tengerész – XXIII. János (1958-1963), korábban Velence püspöke
  8. Flos florum / Virágok virága – VI. Pál (1963-1978) korábbi milánói érseki címerén három liliom szerepel

108/a. De medietate Lunae / A félholdból – I. János Pál (1978) alig 33 napos uralkodását félholdkor kezdte

  1. De labore Solis / A Nap vajúdásából – II. János Pál (1978-2005) napfogyatkozáskor született 1920. május 18-án
  2. Gloria olivae / Az olajfa dicsősége – XVI. Benedek (2005-2013) ??

Szám nélkül: Petrus Romanus / Római Péter, vagy római szikla – I. Ferenc (2013- ) olasz származású argentin családból való…

(Arnold de Wyon OSB: Prophetia S. Malachiae archiepiscopi de summis pontificibus. In: Lignum vitae, ornamentum et decus ecclesiae, 307-311. o.)

 

– A pápaság vége? Milyen különös – lehet, hogy egyszerre látjuk a dalai lámaság és a pápaság végét? Az utolsó dalai láma és az utolsó pápa kortársak volnának? – töprengett Dordzse láma. Beretvált fején a heg valósággal lüktetett.

– Azt hiszem, a dalai láma több pápát túlélt. Ha jól tudom, őt 1959-ben iktatták be…

– Nem, ötvenkilencben vonult emigrációba, a beiktatása dalai lámaként 1940-ben történt, 1950-ben pedig Tibet világi és egyházi vezetőjeként a trónra lépett.

– Hm, hát … akkor tényleg sok pápát túlélt… talán hatot, vagy hetet is! – bólintott Antonio atya. – Lehet, hogy a lámaság intézménye biztonságosabb, mint a pápaságé? Igaz ugyan, hogy a pápaság nem ötszáz, hanem kétezer éves, és II. János Pál a 264. volt a sorban.

– Ne feledje, atya, hogy a történelemben először Tendzin Gyaco, a tizennegyedik dalai láma s az emigráns tibeti kormány feje találkozott a pápával! A hetvenes évek elején, talán 73-ban járt Európában, s akkor Rómában is megfordult. Ekkor találkozott VI. Pál pápával.

– Milyen érdekes, tudja az efféle találkozók nem aratnak osztatlan elismerést bizonyos egyházi körökben. A fatimai jövendölésről hallott már? – tudakolta Antonio atya, mert nem akarta olyasmivel terhelni a lámát, amit amúgy is tud.

– A jelenésről hallottam. A rendszeresen visszatérő Mária-jelenések… a pásztorlánykák, ugye?

 

  1. május-október, a fatimai jóslat három mozzanata
  2. pokolvízió
  3. megsemmisülés a Föld felszínén
  4. „Portugáliában a hit dogmája mindig fennmarad majd…” – de a hit súlyos válságba kerül az egyházon belül, s az aposztázia a legmagasabb szintekig is elér.

 

– Igen, két kislány, Lucia és Jacinta, meg a kisfiú, Francisco. És a jelenés fél éven át minden hónapban vissza-visszatért. Mindig 13-án. A gyerekek a jelenések során kaptak üzeneteket. Jut eszembe, önöknél nincsenek ilyesfajta jövendölések? Vagy látomások, amik beigazolódni látszanak?

– Vannak, hogyne volnának. Van olyan jövendölés, ami inkább a nép képzeletében élő legenda, de a jövő látásának képessége fontos ajándék. Néha életmentő. Amikor már zavargások törtek ki Lhászában, a fiatal dalai láma megszívlelte a necsungi jós intését. Ez nálunk közmondásossá vált: „Menj, menj! Ma éjszaka!” Így aztán elhagyta a fővárost, és hamarosan átlépte az indiai határt. Ezt követően telepedhetett le Dharamsalában.

A lámák beiktatásakor vagy fontos döntések előtt kikérik az udvari látnok véleményét. Ha a jóson erőt vesz a transz, alig érteni, mit mond, inkább suttog vagy sziszeg néha, ezért egy írnok rögzíti a jövendöléseit, aki érti a közlést.

– Ha jól tudom – vetette közbe Antonio atya – mintha a dalai láma is jelezte volna, hogy húsz-huszonöt éven belül nem várható a halála… ezt honnan sejti?

– Nem tudom, én nem tudhatok mindent – mosolygott a láma. – De ismerek egy másik, régebbi jövendölést, sok száz évvel ezelőttit, ami az idegenek eljöveteléről és a buddhizmus visszaszorulásáról szól. Jó száz éve Tibet nem zárt ország többé, a jövendölésnek ez a fele beteljesült, s bár a kommunista uralom alatt nehéz szabad vallásgyakorlásról beszélni, azért a buddhizmus még nem hanyatlik… Látja, a jövendölések olykor beteljesednek, máskor nyitva maradnak.

 

  1. augusztus 2. Tolunk, Tibet

„A lámák tudták, hogy meg kell jönnünk. Sok száz évvel ezelőtt megírta már egy buddhista szent, Ma-ong Lung-ten című jóslatkönyvében, amely ma is kapható a lasszai könyvesboltokban. Megjósolta, hogy Tibetbe be fognak hatolni a hódító philing-ek (európaiak), és akkor az igazi vallás elvándorol a Csang Sambulá-ba, az Északi Paradicsomba, és a buddhizmus kivész Tibetből.

A lámák persze meg vannak róla győződve, hogy a mi bejövetelünkkel betelik a jóslat és hogy az ő vallásuk el fog sorvadni idegen befolyás alatt. A dalai láma – így beszélik – meghal, nem erőszakos halállal, nem is betegségben, hanem valami szellemi úton-módon. Szelleme más inkarnációt fog keresni, mihelyt nem lehet többé népe üdvére és nem biztosíthatja országát az idegen betolakodás ragálya ellen.” (Edmund Chandler: Tibet leleplezése)

 

– Ha tovább számolok… – töprengett Antonio. – Mondjuk ötszáz éves a dalai lámaság. Ekkor a nyugati világban és a kereszténység történetében addig nem látott változások indultak meg: reneszánsz, polgárosodás, Amerika felfedezése, reformáció! Itt, Európában megrendült az egyház, Tibetben úgy látszik, a dalai lámaság intézményével inkább megerősödött, nem?

– Hogy mi tekinthető erősödésnek vagy hanyatlásnak, azt az idő dönti el.

– Lehet, hogy az Ön országa most nem önálló és független, ma mégis népszerű a buddhizmus, és az emberek könnyen mondják: szeretjük Tibetet! – Antonio maga sem tudta miért, lelkesebben szólt a megszokottnál.

– De kedves barátom, ne higgyen a propagandának! Szabadságot Tibetnek! – ez mostanában divatos szlogen, de tegyünk egy kis történeti visszapillantást, hogyan kerültek a kínaiak Tibetbe? Említettem, hogy a dalai lámaság intézményét a mongol kán alapította, s ő támogatta a buddhizmus terjedését saját hazájában is.

 

  1. Belső-Mongólia, Altan kán udvara

„Mi mongolok erősek vagyunk, mert őseink az égből szálltak alá, és Dzsingisz kán még Kínát és Tibetet is uralma alá hajtotta. A buddhista vallás már a régi időkben eljutott országunkba, amikor támogatást nyújtottunk Szátyá Panditának… De Te most ellátogattál hozzánk, és segítettél nekünk feléleszteni buddhista hitünket. Te és Mi, azaz láma és patrónusa úgy tartozunk össze, akár a Nap és a Hold. A vértenger így válik majd tejtengerré.”

Így szólt Altan kán, a tümet mongolok vezére, amikor udvarába hívatta Gyelvá Szönám Gyácót, a khelukhpá rend első emberét. Szövetségre léptek, s tanításai fejében a szerzetes a kántól a dalai láma (tengernyi bölcsesség) titulust kapta, ő pedig a „Hívő Király, az Istenek Brahmája” címmel tisztelte meg a nagykánt.

(Potala / a Tibetet Segítő Társaság kiadványa 05. alapján)

 

De a különböző láma-rendek és érdekcsoportok között – mint mindenütt a világon – Tibetben is  viszály támadt. Hol a mongolokat, hol a kínaiakat hívták segítségül. Már a negyedik dalai láma, Jönten Gyaco is csak mongol segítséggel győzött a kínaiak által támogatott ellenfelei fölött. 1720 óta pedig mandzsu helytartó székelt Tibetben, az ambán. A nepáli gurkhák elleni küzdelemben bizony hasznos volt a kínai jelenlét, s csak a mi időnkben fordult ilyen szerencsétlenül a sors kereke.

– És az angolok? Ők nem játszottak szerepet? India a brit korona legdrágább ékkövének számított – és Tibet?

– No igen, a britek… Manapság a nyugat és az angolszász világ kedveli és támogatja az emigráns tibetieket, olykor fölemlegetik Kínának a megszállást, meg az emberi jogokat… de ennél több nem történik. Persze, megtisztelő a Nobel-békedíj, és tisztelettel fogadják a lámánkat, aki sokat tartózkodik New York-i rezidenciáján, és gyakran szerepel a nyilvánosság előtt. Képzelje, legutóbb a Glastonbury-i fesztiválon is ott volt, bár szerintem az ilyen happeningek … én nem biztos, hogy részt vennék.

De visszatérve, a XX. század elején a britek védvonalként igyekeztek használni Tibetet a kínaiak és az oroszok ellen. 1904-ben csapatokat küldtek Lhászába, ahonnan az akkori láma, Thupten Gyaco kénytelen volt egy időre Mongóliába menekülni.

Ő egyébként igyekezett lépést tartani a korral, de ez nem sok megértésre talált, negyvenezres tömeg vonult Lhászába a modernizáció és az európai befolyás ellen. A kínaiak ekkor a lázongókat támogatták… Tudja a karma, a történelmi, nemzeti karma érvényesül – eresztette le hangját Dordzse láma.

– Tudja, a katolikus egyház ma nem ilyen népszerű. Ugyan mely hivatalos szerv állna ki mondjuk a Római Katolikus Egyház elvesztett vagyonának, birtokainak, befolyásának visszaállításáért? – Antonio kicsit indulatos volt, de tudta, nincs értelme lázongani, el kell fogadnia a történelmi idők változását. „Ez lenne az egyházi karma?” – ötlött föl benne.

– Kedves testvérem, jöhet még fordulat! – mondta Dordzse láma, de szavai nem csengtek igazán meggyőzően. – Ma a Nyugat dédelgeti Tibetet, de mi volt száz éve? Nézze meg, hogyan írtak, gondolkodtak rólunk egy-két emberöltővel ezelőtt! Efféle fordulat bármikor beállhat ismét.

 

  1. március 30. Phari és Dzselapahar között a Dardzsilingbe vivő úton

„Félálomban elgondolkodtam ezen a furcsa tarka emberseregen, valahány annyiféle, és mégis mind egyfajta, ugyanannak a törzsnek a hajtása. Csak más és más fejlődési fokot képvisel: a primitív lepcsa, aki nem áll sokkal magasabban a házőrző kutyánál, a tibeti kahar, akit megfogott a civilizáció kereke, a lucknovi katona és a dzsemadar száhib, az ősrégi civilizáció sarjadékai, amely megmenekedett attól, hogy bonyolulttá és tépett idegzetűvé váljék; és mindezeknek a koronája, a legfejlettebb, az angol katonatiszt. És ezt a sokféle népséget mind az tereli együvé, hogy túl a hegyeken van egy nép [a tibeti], amelyik makacsul kitart amellett, hogy lehetetlen anahronizmus váljék belőle Ázsia közepén, amelyik évszázadokon keresztül aludt, amíg mi kifejlesztettük magunkban a felebarátainkkal szemben való kötelesség érzetét. Be kell, hogy terelődjenek a haladás táborába, így akarja a legfejlettebbik. (Edmund Chandler: Tibet leleplezése)

 

– Olvassa csak el! – ezzel egy paksamétát húzott elő tarisznyájából. Antonio kezéből majd szertecsúsztak a lapok, ahogy átvette a köteget. – Igen, manapság hízelgő véleményeket fogalmaznak meg. Nézze, ez egy könyvismertető:

 

„Amikor 1989-ben a Nobel-békedíjat Tendzin Gyacónak, a tizennegyedik dalai lámának ítélték oda, Tibet fennmaradásért folytatott fáradhatatlan, békés harcán túl a világon egyedülálló intézményét is kitüntették. Ennek a vallási és politikai intézménynek a történetét, amely a buddhista hagyományokhoz való megingathatatlan hűségen és a buddhizmus elveinek sajátosan tibeti alkalmazásán alapul, még sohasem írták meg. … Roland Barraux egykori francia nagykövet mozgalmas, szenvedélyektől izzó történetet tár elénk ritka elemző érzékkel és pontossággal.
Könyve bemutatja Tibet sámáni elődeit, a buddhizmus behatolását, a lámák ezt követő sorában a harmadik dalai lámát, aki e tisztséget megalapította, az ötödiket, aki a mulandó (világi) és a szellemi (egyházi) hatalmat egyesítette, a hatodikat, akinek szokatlan viselkedése sem rengette meg a lámaság intézményét, a tizenharmadikat, akinek az első lépést kellett megtennie a modern idők felé. A szerző olyan rendkívüli személyiségek nemzetségéről ír, akik a mai dalai lámában öltöttek testet, az ő üzenete visszhangzik napjainkban az egész földkerekségen. A keresztény Roland Barraux szenvedélyes érdeklődéssel viseltetik e nem mindennapi nép iránt. Megszólaltatja a tibeti történelmet, ami évszázadok óta a misztika, a függetlenségért folytatott harc, a cselekvés és a meditáció, a költészet és a filozófia szimfóniája.” (Roland Barraux: Tizennégy fénysugár a Látomások taván – A dalai lámák története)

 

– Ennek fényében igazán különös az a másik idézet, itt, ezen a lapon! – húzta ki Dordzse láma a paksaméta néhány másik, már megsárgult lapját.

 

„A tibetiek nem olyan vad nép, mint amilyennek leírják őket. Civilizáltak, jóllehet civilizációjuk középkori. Az országot hűbériség rendszerével kormányozzák. A szerzetesek a főurak s a parasztság rabszolga. A paraszt zúgolódás nélkül dolgozik szellemi vezéreiért. Vakon meghódol előttük. Nem elégedetlen, jóllehet kicsi bevételéből dézsmánál is többet az egyháznak kell adnia. Minden család legalább egy tagjával gyarapítja a papok számát. Így aztán, ha igaz is, hogy az ország termelvényeinek nagyobb részét a papság fogyasztja el, nem felejtendő, hogy a lakosság maga választotta ki a maga patríciusait és családi kötelékek fűzik hozzá.

Kétségtelen, hogy a lámák szellemi megfélemlítéssel tartják fenn befolyásukat és tartják kezükben a kormányzó hatalmat. Ha arról beszélnek, hogy betolakodásunk sérti a vallásukat, bizonyosan arra gondolnak, hogy most következik a rejtelmek leleplezése, az ész és egyszerűség rettegett kora s tudatlan rabszolgáik lassan-lassan ráeszmélnek, hogy talán bizony mégsem igazságos a közöttük és uralkodóik között évszázadok óta fennálló viszony. De ma még középkori a nép, nemcsak kormányzatában és vallásában – inkvizíció, boszorkányság, ráolvasás, istenítélet – mindennapos életük is középkorias.

Kérdezem, volt-e a világ történetében még egy alkalom, amikor a sötétséget és vakbuzgóságot ilyen hirtelenséggel megfenyegette a tudomány napfénye, amikor a tudatlanság korlátja, amelyet a féltékenység és a félelem vont válaszfalnak a két szomszédos nép közé, ily hirtelen leomlott, hogy a fejlett civilizáció világossága beáradjon rajta.

A tibetiekre bizonyosan jótékony hatása lesz és sok visszaélést elsöpör majd ez a fordulat. De mindig lesznek, akik a középkor romantikáján csüggenek és azt mondogatják: „Gyermekek vagyunk. Miért ne nyugodjunk hát bele, hogy van még egy le nem leplezett rejtelem, maradt egy ősi állapotban megkövesült civilizáció és egy mozdulatlan Egyház, amely varázslattal és szellemidézéssel vezeti az embereket, és földi dolgaikat úgy irányítja, hogy félszemmel egy groteszk maszkra tekint – egy fejetetejére állított ország, ahol az emberek életük felét azzal töltik, hogy érthetetlen mantrákat mormolnak és imagépeket forgatnak, halottaikat pedig gulyássá aprítják és kutyáknak és keselyűknek lökik oda.” (Edmund Chandler: Tibet leleplezése)

 

– Látja, kedves Antonio, mennyire változékony a kép? Melyiknek higgyek inkább? A száz évvel ezelőtti öntelt és fennhéjázó hódítók becsmérlő szavainak, vagy a mai véleményformálók negédes elfogultságának? Nem a lelkiismeret szava ez? Nem lehet, hogy a Nyugatnak végre feltámadt a lelkifurdalása, és most ezzel a túlzott elfogultsággal csak a múlt lekezelő és sértő viselkedését igyekszenek kompenzálni?

– Lelkifurdalás – a véleményformálókban? Inkább talán a jó szándékú emberek egyetemleges tudatalattijában… – szólt meglepve Antonio, s rögtön belegondolt, mikor szólal meg másokban a lelkiismeret az ő szent intézményét illetően…

– A mai kínai vélemények nagyon hasonlatosak a britek száz évvel ezelőtti véleményéhez – folytatta Dordzse láma. – Mindig mindenki a haladásra, a fejlődésre, a kor szellemére hivatkozik. De tudja, a korszellem változik, a buddhaság marad…

– Én is hasonlóképp érzem, már ami az egyházat illeti. Ez Európa legrégibb intézménye, kétezer éve képviseli a Krisztus-hitet. Bírálói, ellenségei voltak, vannak és lesznek – de az egyház marad…

 

Antonio fölnézett a tájékoztató táblára, és meglátta saját gépének indulását. Szedelőzködni kezdett.

– Az én gépem hamarosan indul, mennem kell. Nagyon örvendek, hogy találkoztunk, Dordzse láma. Tudja, ebben a zűrzavaros korban sokan diabolikus dezorientációról beszélnek, de én hiszek a divinikus orientációban!

– Én hasonlóképp! – mondta a láma meghatottan, mert úgy érezte, egy lelki testvérre akadt a reptér forgatagában. Lassan megtört az őket addig övező varázs, ami kirekesztette a világ zaját, és a hosszas eszmecsere ellenére is a békesség és szentség auráját teremtette meg köröttük.

– Lha gyalo, de Tamtche pham! Az istenek diadalmaskodnak, a démonok legyőzetnek! – búcsúzott a láma, amire Antonio atya válaszolt:

– Deus meus et omnia! – Én Istenem, és mindenem!

 

 

65/2016

Rácz Géza

 

 

 

 

Irodalom:

Barraux, Roland: Tizennégy fénysugár a Látomások taván – A dalai lámák története. Ferenczy Könyvkiadó, Budapest, 1995.

Black, Jonathan: The Secret History of the World. Quercus, London, 2010.

Chandler, Edmund: Tibet leleplezése – A Brit hadsereg 1905-ös benyomulása Lasszába. Angolból fordította: Halász Gyula. Világirodalom kiadás, én.

Kakas, Beáta: Tibet története és vallása. Tóth KK., Debrecen, 2010.

Marchi, John de: Fatima – from the beginning. Missioes Consolata, Portugal, 2008.

Scorsese, Martin: Kundun mozifilm, 1995.

Szimonidesz, Lajos: A világ vallásai I-II. Dante, én.

Potala – a Tibetet Segítő Társaság kiadványa 05.

http://apilis.fw.hu/hir/papa.html

Hakim, Yalda: Interview with the Dalai Lama http://www.bbc.co.uk/news/world-asia-30508914