A könnyező tehén

Időben érkeztem a csekély biztonsági rendszerrel felszerelt börtönbe, ahol meditációs
kurzust tartottam. Egy elítélt várt rám, akivel korábban sosem találkoztam, azért, hogy
beszélhessen velem. Óriás termetű ember volt, bozontos hajjal és szakállal, tetoválással a
karján. Az arcán lévő sebhelyek elárulták, hogy számos erőszakos incidensben vett már részt.
Olyan félelmetesnek tűnt, hogy elcsodálkoztam, vajon miért is jön egy ilyen ember
meditációt tanulni. Egyáltalán nem tűnt ilyen típusnak. Természetesen tévedtem.
Elmondta, hogy pár nappal azelőtt valami olyan történt vele, ami iszonyúan megijesztette.
Ahogy elkezdett beszélni, erős akcentusáról ráismertem, hogy Észak-Írországból származik.
Azért, hogy megérthessem helyzetét, beszélt a múltjáról. Belfast erőszakos negyedében nőtt
fel. Az első késelése hét éves korában történt. Az iskola réme megállította, hogy elvegye tőle
az ebédpénzét. Ő ellenállt a felszólításnak, mire az idősebb fiú elővett egy hatalmas kést, és
megismételte követelését. Azt gondolta, hogy a srác csak blöfföl, így újra nemet mondott.
Ezután már nem volt több kérdés, csak belévágta a kést a hét éves gyerekbe, majd elsétált.
A trauma után – ahogy mesélte – vértől ázottan, zaklatva hazarohant. Munkanélküli apja egy
pillantást vetett a sebre, majd a konyhába vezette, de nem azért, hogy bekötözze.
Kinyitott egy fiókot, kivett egy hatalmas kést és felé nyújtva megparancsolta, hogy menjen
vissza az iskolába és késelje meg a fiút. Ilyen körülmények között nőtt fel. Ha nem lett volna
termetes és erős, már rég halott lenne.
A börtön, ahol büntetését töltötte, gazdálkodással is foglalkozott. Ráadásul a börtön
farmjának jó áron kínált termékeivel látták el a Perth környéki többi fegyintézetet, így
csökkentve a helyi kiadásokat. Ausztráliában az ilyen gazdaságokban nemcsak gabonát és
zöldségeket termesztettek, hanem teheneket, birkákat és disznókat is neveltek. A börtön
farm annyiban különbözött a többi gazdaságtól, hogy saját mészárszékkel is rendelkezett. A
kinti szabad életre való felkészítés céljából néhányukat ebben a gazdaságban foglalkoztatták.
A hozzá hasonló, erőszakos bűncselekményeket elkövető rabok között a mészárszék volt a
legkeresettebb munkahely, és a mészárosi munkáért még harcolni is kellett.
Elbeszélése a mészárszék leírásával folytatódott. Extra erős rozsdamentes védőkorlát,
bemeneti része meglehetősen széles, majd az épületen belül fokozatosan elkeskenyedve egy
csatornává szűkült, amin egyszerre csak egy állat fért át. A szűk részen egy plató emelkedett
és itt állt a mészáros, egy elektromos pisztollyal. A teheneket, disznókat, birkákat, kutyákat
hegyes dárdákkal kényszerítették a szűk folyosóba. Mindegyik a maga módján üvöltött,
ordított és próbált menekülni. Szagolták, hallották és érezték a halált.
Amikor a fő emelvényre kerültek az állatok, már teljes hangerővel jajveszékeltek,
vonaglottak, tekergőztek. Annak ellenére, hogy a fegyver egy hatalmas bikát is képes volt
magasfeszültségű árammal leteríteni, az állatok sohasem álltak egyhelyben olyan sokáig,
hogy célba lehessen venni őket. Az első csapás elkábította, csak a második ölte meg az
állatokat. Ez így ment nap nap után. Az ír emberem – mindig izgatottan várta ezt az
eseményt.
Aznap marhahús kellett a Perth környéki börtönöknek, így marhákat öltek. Egy áramütés az
elkábítás, második áramütés az ölés – készen állt az átlagos napi gyilkolásra. Akkor egy tehén
lépett a rámpára, oly módon, amilyet még sohasem látott. Ez a tehén csöndben volt. Még
csak nem is nyöszörgött. Fejét szándékosan, önként lehajtva vonult lassan az emelvényen.
Nem vonaglott és nem próbált elmenekülni. A kellő helyzetbe beállva, felemelte a fejét és
rezzenéstelenül a hóhérra bámult.
Az ír még sohasem látott ehhez foghatót. Teljesen összezavarodott. Képtelen volt felemelni a
fegyverét és levenni tekintetét a tehénről. A jószág egyenesen a szemébe nézett. Időtlenné
vált minden. Nem tudta megmondani, hogy mindez meddig tartott, de a szemkontaktus alatt
észrevett valamit, ami még inkább megrázta. A tehénnek nagyon nagy szemei voltak és a bal
alsó szemhéja fölött könny kezdett gyűlni. Csak gyűlt és gyűlt, addig a pontig, ahol már nem
tudta tovább tartani, s lassan szivárogó fénycsíkot hagyva, lefolyt az arcán.
Emberünk szívének oly sokáig zárva tartott ajtói lassan kinyíltak. Megremegett.
Látta, hogy a tehén jobb szemében is gyűlik, növekszik a nedvesség, addig a pillanatig,
amikor már nem képes megtartani a könnyét, és túlcsordul. A második kis erecske is
legördült az arcán.
Az emberünk összetört.
A tehén könnyezett.
Ekkor ledobta fegyverét és megesküdött tekintélyes termetére s befolyására, hogy a
börtönőrök tehetnek vele, amit csak akarnak, „de ez a tehén nem fog meghalni!”
Ez az ő története.
Igaz történet.
Majd hozzám fordulva még hozzátette: „Azóta vegetáriánus lettem. Egy tehén tanított meg
engem, a legerőszakosabb embert arra, hogy mit jelent a szeretet.”

63/2015
Ajahn Brahm Ausztráliában élő buddhista szerzetes története nyomán:
Bozsó Ágnes