Pena

India huszonnyolc államának területileg legkisebb tagja Manipur, amely három hegyvonulaton fekszik, Asszamtól délkeletre. Az északi hegyek 2500 méter magasak, legfontosabb folyói a Chindwin és az Irawadi. Fővárosa Imphal, s a manipuri kultúra egyik legfőbb jelképe, megtestesítője a pena nevezetű hangszer.

Ez talán a legkisebb, ősi vonós hangszer. Teteje bőrből készül, bambusznyéllel és kókuszhéjből való rezonátor testtel látják el. A rezonátorhoz rögzítik a bambusz botot vagy fa csövet. A hossza a játszófelülettel együtt mintegy 40 centiméter, egy húrja van. A húr anyaga hosszú szálú, sodrott állatszőr vagy macskabél, amit a bambuszhoz kötnek. Egy negyed részén vágott, üres, bőrrel fedett kókuszdió rezonátorként erősíti a hangot. A  húrtartó híd  vékony és boltív alakú.

A megfordított íj formájú vonó hosszú, kézzel görbített fa, ez feszíti az állatfarok szőrzetet. Ilyen, megfordított íj alakú vonó szerepel a Karnataka-államban található Agasztésvara templom egyik faragványán is. A vonó rugalmas, felső része apró csengőkkel, vagy egymáshoz verődő rézlapocskákkal tűzdelt. Hangsúlyos dalrészeknél rántással ritmizál játékosa, aki legtöbbször egyben az énekes is.

A pena népi hangszer, néhány szerző  azonosítja  a pinaka veena-val, vagy Sárngavéda pinaki-val. Hasonló rokon társai a ravanhaszta, az eszrádzs, ektár, bena, bana, banam, Indokínában erhu, banhu néven ismeretes. Hangterjedelme nagyjából quint.

Ha emberi világunk zene-térképére vetítjük a quint-hangterjedelmű hangkeltő eszközök használatát – amilyen a pena is -, úgy bátran kijelenthetjük, hogy Kelet-Indiában és Indokína-szerte a legősibb recitálások terc vagy quint hangterjedelmű éneklését kísérik efféle hangszerekkel rendszerint a férfi énekesek.

A Lagaan című indiai filmben a kiszolgáltatott és ellehetetlenített földművelők utolsó esélye az volt, hogy elfogadják megnyomorítóik kihívását a krikett mérkőzésre. A falu vezére pena-val a kezében énekkel, tánccal önt bátorságot az emberekbe aggodalmuk, félelmük legyőzésére.

Miközben az asszonyok a templomban éneklik fohászaikat, a férfiak e legegyszerűbb kis hangszerrel a kézben bízzák magukat a Szívek Ura döntésére, akitől éppúgy remélik sorsuk jobbra fordulását, mint ahogyan várják tőle az esőt, az égi áldást, terményeik beérésére.

Van e megindítóbb igazságkeresés, él-e erősebb remény az egyszerűségnél? „Egyszerű élet, magasztos gondolkodás” mondás járja a földrésznyi India lankáit, s a filmbéli történetben összefogva, a hit erejével megsokszorozva győz a falu népe, bátorságot a Mindenek Urától merítve.

62/2014

Váray László

IRODALOM:

http://chandrakantha.com/artichules/indian_music/pena.html

https://www.youtube.com/watch?time_continue=8&v=YUtcsIjSKHw