Kihűlt hieroglifák
Az anyagba zárt szellem kutatásra szólítja az „örök embert”, hogy megismerje létének tiszta forrását, eredetét. A mulandóságra ítélt személy vágyódik a változatlanra, ezért újra és újra szembeszáll a kikerülhetetlen elmúlással. Igyekszik akarattal irányítani, birtokolni az időt, vagy egy bölcsebb intuitív ismerettel elfogadni és meghaladni azt.
A pillanat megragadásának egyik formája az alkotás, mint absztrakt kifejezési eszköz, egyidős az emberiséggel. Eredendően él bennünk, hogy nyomot hagyjunk az illuzórikus világban, ezzel a mindenségbe kiáltva: Itt voltunk!
A jelek, szavak bevésése archaikus rituálé, kultúrákon és korszakokon átívelő örök performansz.
Önmagáért valóságukon túl e hétköznapi ceremóniákban egy mélyebb misztikus üzenet is kifejeződik.
A vésés egyfajta áldozat, annak áldozunk, amit megörökítünk, s azt szolgáljuk, amit felmutatunk.
Egyértelműen és visszavonhatatlanul vállalva érzéseinket, ösztönös gesztussal megjelölve életünk stációit. Így a berótt vonalak sors-vonalak is egyben, a természet és ember által közösen megformált eleven lenyomatok.
A kihűlt hieroglifák itt maradnak, jelenből az időtlenbe torzulva, ahogy véges sorsunk csóvája is a végtelenbe tér. A Magasztos végtelenbe, amely megengedő tanúja mindennek, mindörökké…
2017/67
Belecz Péter
Itt jártam, 1979 VIII BM, GE GG, K.S. 1954, TR, KOVÁCS 1966 VI.5. ÖCSI, BABI 1961, Gyuszi Marika, Mária Laci 1963, ÉVA, SZ.Erzsi 59, BP, T+Z, ÖDE 58, V.G., ANDY, S ♥ M, K L+PP, LAGUÁR, Bal 1952 V.5., 1961, LAJOS ÉS ESZTI, ÉVI, 1953, P85, VIVIKE
