A nedeci vár titka
Mesebeli táj a Nyugati-Kárpátok szirtöve a Fehér-Kárpátokban, Árvai-Magurában, de a szirtöv (bradlové pásmo, klippen belt) hegységei közül is legkedvesebb számomra az alig zsebkendőnyi Pieniny-hegység a Dunajec áttörésével. Először itt léptem hajdan a Kárpátok földjére, mindjárt egy egyhetes táborozás erejéig a czorsztyni vár tövében, a folyó partján, s azóta is minden tátrai kirándulásból egy napot a Pieninekre áldozok.
Nedec (ma Niedzica) vára Czorsztynnal szemben, a Dunajec jobb partján Trianonig Magyarországhoz tartozott. Aztán – népszavazás eredményeként – a „Lengyel-Szepesség” részeként csatolták Lengyelországhoz.
Sokunk bibliája volt sokáig az 1980-ban kiadott „Kirándulások hat ország hegységeiben” című barna könyv. Ennek a 347. oldalán a nedeci várral foglalkozó bekezdés utolsó mondata a következő: „A várban találták meg 1946-ban az inkák rejtélyes történetű végrendeletét.”
Puff neki! Mi ez? Csak úgy, ennyit odavetni? Mi az a rejtélyes történet? Na, ennek jártam utána az évek során. Nehezen állt össze a kép, de nem gagyi a história, úgyhogy elmondom.
Anton Benesz az inka, vagy az inkák titkos végrendelete
Atahualpa az inka birodalomban épp megnyerte az örökösödési háborút, amikor Francisco Pizzaro 1532-ben alig kétszáz fővel partra szállt, táborába csalta és foglyul ejtette az inkát, aki szabadon bocsátásáért annyi aranyat és ezüstöt ígért, amennyivel beborítja a szoba padlóját. Erre Pizzaro azt mondta, hogy töltse meg az egész szobát arannyal. Végül is Atahualpa lábujjhegyre állt a szoba falánál és felfelé kinyújtott kezének ujjaival megérintette a falat, s így húzott körbe egy piros vonalat a szobában. Eddig kellett megtölteni arannyal a szobát. Pizzaro később olyan engedményt tett, hogy az arany edényeket nem kell beolvasztani, hanem a bennük lévő levegő is beleszámít ebbe a térfogatba. Két hónap múlva több, mint két méter magasan állt a 34 négyzetméteres helyiségben a kincs, Pizzaro titkárának feljegyzése szerint 5529 kg arany és tizenkétezer kilogramm ezüst. Pizzaro mégis kivégeztette az inkát, majd elfoglalta Cuzcot, a fővárost.
Az Atahualpa után következő Manko Capac 30.000 harcossal elvonult, megalapította Vilcabamba erdejében a következő fővárost, majd erőszakos halált halt, de előtte még találkozott a spanyol titkárral, aki elé egy tálnyi kukoricaszemet öntetett ki. Egy szemet felcsippentve azt mondta, hogy ennyit vittek el a spanyolok az inkák kincséből a tál kukoricához képest. Azóta foglalkoztatja az emberiséget, hogy hol lehet elrejtve az inkák tömérdek aranya, amit azóta sem látott senki.
Manko Inkát három fia követte a „trónon”, utoljára a legkisebb fiú, Túpac Amaru lett az inka, aki 1572-ben lett a spanyolok áldozata, őt előbb megkeresztelték, majd kivégezték, s halálával az inka birodalom gyakorlatilag megszűnt.
A 18. században Berzeviczy Sebestyén (lengyel változatban Sebastian Berzewicz) – a Nedeczi Pálóczy-Horváthok rokona – kivándorolt az inka birodalom helyén 1543-ban alapított spanyol „Peru Alkirályság”-ba, ahol feleségül vett egy inka „hercegnőt”. Lányuk született, Umina, aki hozzáment az utolsó inka egyik leszármazottjához. Umina férjének unokatestvére José Gabriel Túpac Amaru (más néven Túpac Amaru II.) hamarosan kirobbantotta, vezette és elbukta a gyarmati Latin-Amerika egyik legnagyobbnak tartott szabadságharcát (1780-83). Túpac Amaru II-t Cuzcóban, az első Túpac Amaru kivégzésének helyszínén (csak épp kétszáz évvel később) megcsonkították, felnégyelték, majd lefejezték, a családot pedig a spanyolok legjobb tudásuk szerint kiirtották. A megtorlásoknak hetvenezer indián esett áldozatul, Berzeviczy azonban lányával és vejével még jó időben Európába, a spanyolországi Vigóból kerülőutakon Velencébe menekült.
A család itáliai száműzetése során született 1796-ban a kis Antonio. Berzeviczy Umina férjét, aki Túpac Amaru rokona volt, spanyol titkos szolgák 1797-ben ölték meg, Velencében. A család ezért tovább menekült és Berzeviczy Sebestyén szepességi rokonaihoz költözött a nedeci várba, amit akkoriban rendszerint Dunajecz várának neveztek.
Nem tudni, hogy Umina magával hozta-e az inkák kincsének rejtekét ábrázoló térképet, vagy azok az inkák adták át neki, akik titokban felkeresték, hogy közöljék a hercegnővel; más leszármazott híján fiát tekintik a trón örökösének. Mindenesetre a spanyol titkos szolgák itt, Nedecen ölték meg Berzeviczy Uminát. A hatfős spanyol különítmény a vár közelében támadta meg a hercegnőt és valamiből arra következtethettek, hogy lenyelte azt a valamit, amit keresnek, mert teljes hosszában felhasították a testét. A vár őrsége észrevette és üldözőbe vette őket, de nem sikerült elfogni egyiküket sem. A gróf tartott attól, hogy a bérgyilkosok visszatérnek, így Uminának fiktív temetést rendezett a családi sírboltban, miközben megbízható embereivel a holttestet rejtett utakon Vöröskolostorba (ma Červeny Kláštor Szlovákiában), majd onnan ismeretlen helyre vitette, a kis Antoniót pedig Morvaországban élő unokaöccsére, Václav Beneszre bízta. (A világlátott Sebestyén nagypapát 1798-ban, Krakkóban temették el. Csaknem száz évet élt.)
- június 21-én (majd kiderül, honnan tudjuk, hogy ekkor) Vaclav Berzeviczy-Benesz az inkák „mélyentisztelt nagyköveti tanácsának” (inka főnököknek) a jelenlétében hivatalosan is adoptálta a kis Antonio Túpac Amarut. Vaclav többek között arra is kötelezte magát, hogy elrejti az inkák végrendeletét s az egész történetet majd csak akkor hozzák a fiú tudtára, ha eléri a nagykorúságot. A fiú tehát Anton Benesz (ejtsd: „Benes”) néven Moravsy Krumlovban nevelkedett, majd a lengyel Rubinowski Borbálát vette feleségül, két fia (Ernest és Wilhelm) továbbá két lánya született s csak a gyermekei tértek vissza Lengyelországba, de az inka örökséggel ők sem törődtek.
Ernest unokája lett Andrzej Benesz, akit viszont érdekeltek inka felmenői, és ő lett, aki 1946-ban a krakkói Szent Kereszt templomban megtalálta az 1797-es örökbefogadási szerződést. A szerződésben szerepelt annak a helynek a leírása, ahol a végrendeletet elrejtették, s a leírás a nedeci várra (Dunajecz várára) illett.
- július 31-én Andrzej Benesz régészek és helyi potentátok társaságában megbontotta a felsővár bejáratának küszöbét s alatta egy 15cm hosszú, 3,5cm széles, leforrasztott-elkalapált végű ólomcsövet talált, a csőben pedig csomózott penészes bőrszíjakat (kipu-t) és néhány aranyrögöt, a csomóírást azonban nem tudta megfejteni, a végrendelet írott részét pedig – ha volt ilyen, – nem találta meg. A három aranyrögön a Dunajecz, Vigo, Titicaca felirat volt olvasható. Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a kincs 3 részletben, a megnevezett helyszíneken van valamilyen módon elrejtve.
A szocializmusban nem volt szerencsés királyi származásról, aranykincsekről beszélni, a várban sem kutathatott Benesz feltűnés nélkül, azt sem tudni, sikerült-e felvennie a kapcsolatot Peruval. Azt tudni lehet viszont, hogy „fényes” politikai karriert futott be; Andrzej Benesz 1957-től a Sejm (a lengyel parlament) tagja 1971-ben alelnöke volt. 1976-ban egy pártértekezleten egy küldönc üzenetet hozott számára. A szemtanúk szerint elsápadt, amikor elolvasta, sietve elhagyta a termet, autóba ült, de senkivel nem közölte, hogy hová megy. Még aznap este bemondta a rádió, hogy Varsótól északra, százhúsz kilométerre autóbaleset áldozata lett. Környezete tudni vélte, hogy még a második világháború előtt felkereste őt két külföldi, és tízezer dollárt kínált azért, hogy Berzeviczyek családi levéltárában kutathasson, mivel – úgymond – azt akarták megtudni, hogy felmenőik között vannak-e Berzeviczyek. Tízezer dollár akkoriban is nagy pénz volt és Andrzej sejteni kezdte, hogy az iratok között olyasmi lehet, ami a felkínált pénznél sokkal többet ér. Ekkor kezdett el intenzíven érdeklődni családja múltja iránt és így jutott el a küszöb alá rejtett kipuig. Állítólag ugyanez a két idegen bukkant fel azon a napon is, amikor Benesz megkapta a titokzatos üzenetet. Felmerült olyan spekuláció, hogy az idegenek azoknak a spanyoloknak a leszármazottai lehetnek, akik annak idején segítették Berzeviczy grófot és családját a szökésben és tudtak a kincs hollétét jelölő térkép létezéséről.
Senki sem tudja, hogy hová lett a kipu, amit felesége szerint Benesz valahol a hegyekben rejtegetett. Lehet, hogy a két idegen vitte el, vagy Benesz átadta a fiának? Ifjabb Benesz Gdańskban él, ügyvéd és egyetlen olyan kérdésre sem hajlandó válaszolni, amely az inkák kincsével kapcsolatos…
2017/67
Welsch Róbert
Az Inka civilizáció
Az Inka Birodalom (Tawantinsuyu vagy Tahuantinsuyu) i.sz. 1438-1533 között állt fenn a mai Peru területén. Ez idő alatt leigázta és békésen asszimilálta Dél-Amerika nyugati részét, az Andok hegység központja körül. A rövid életű Inka Birodalom utolsó uralkodóját, Atahualpa-t, Pizarro végeztette ki 1533-ban. A birodalom hivatalos nyelve a quechua volt, a beszélt hétszáz különböző nyelv és nyelvjárás mellett. Négy nagy provinciára osztották a birodalmat és ezek sarkai a fővárosban, Cuzco-ban, találkoztak. Ebből adódott a főváros quechua elnevezése, ami négyes csoportot jelent.
Az Inka név az uralkodót jelölő szóból származik, az inka szó egyik jelentése uralkodó (emberek, civilizáció, stb.).
Az Inka Birodalom nagyon jól szervezett és gazdag volt, a polgárai – még a foglyok is – jó bánásmódban részesültek, államformája szövetségi birodalom volt. A spanyol hódítóknak mindössze nyolc évbe tellett lerombolni Amerika leggazdagabb kultúráját és felváltani egy lényegesen alacsonyabb szinten működő rendszerrel. Belátták maguk is, hogy az inka állam idejében sem munkanélküliség, sem nyomor nem volt, és nagyjából elérték a matematikai egyenlőséget is. Ez a tény a későbbiekben is inspirálta és erősítette a harcot a spanyol uralom ellen.
Az inka eredetlegendák egyike szerint a Napisten, Inti elküldte Manco Capac-ot és Mama Ocllo-t, hogy találják meg a Titicaca-tó mélyén Cuzco városát. Mikor bejárva a barlangokat megtalálták a várost, megalapították az Inka Birodalmat és fővárosa Cuzco lett. Ezek az eredetmondák szájhagyomány útján terjedtek, mert az inkák nem alakítottak ki írást, illetve a csomó írást használták.
Dr. Urton a nemrégiben megjelent „Az inka khipu jelei” című könyvében azt állítja, hogy a csomók a számítógépeknél alkalmazott kettes számrendszerhez hasonlóan rendezett számsorok. Azzal a különbséggel, hogy az inkák nem 8 bites, hanem 7 bites egységeit alkalmazták a 0-nak és az 1-esnek. Ezek a számsorok megfelelhettek neveknek, személyeknek vagy egyéb tevékenységnek. A szövésmód és a szín által kínált variációk száma a szerző szerint meghaladta az 1500-at. Csak összehasonlításképpen, a sumérok ékírása 1500 jelet ismert, az egyiptomi hieroglifák száma pedig 800 volt. (Múlt-kor 2003.)
A történelmi kutatások azt látszanak bizonyítani, hogy az inka egy törzs volt Cuzco városa körül a 12. században. Egyik vezére Manco Capac volt és ő alapította a fővárost, illetve egy városállamot. Ennek későbbi vezetője Pachacuti (1438-1471), nevének jelentése „a világ átalakítója”, akit a Kolumbusz előtti Amerika legfelvilágosultabb uralkodójának tartanak. 1532-ben érkezett Peru határába Pizarro, a spanyol hódító. Sajnálatos módon ezzel egy időben egy testvérháború is zajlott, az uralkodó és bátyja, Huascar között, ami Atahualpa győzelmével ért végett 1532-ben.
Pizarro a Cajamarca-i csatában ütközött meg Atahualpa-val, az Inka Birodalom utolsó hivatalos uralkodójával, Cuzco-t 1536-ban vesztették el, és az uralkodót 1553 augusztus 29-én végezték ki.
Túpac Amaru (?-1572) Atahualpa és Huascar unokaöccse a hegyekbe menekült inkák uralkodója volt, Vilcabamba környékén.
A Perui Alkirályság 1543-ban alakult meg, spanyol tartományként, s ide tartozott minden spanyolok által leigázott Dél-amerikai ország. Peru volt a legértékesebb ország, ahonnan nemesfémeket szállítottak Európába. A 18. század közepére az ország sok szempontból megérett a reformokra, az indiánok élete nyomorúságos volt, de a váltás nem történt meg. 1780-ban tört ki lázadás José Gabriel Condorcanqui (Túpac Amaru) vezetésével, a felkelés elbukott és a vezetőket kivégezték. 1821-ben kikiáltották Peru függetlenségét, míg az ország a szomszédos hatalmak segítségével 1824 decemberében szabadult fel teljesen.
Ubornyák Katalin
Források:
http://latinamericanhistory.about.com/od/theconquestofperu/a/08incacivilwar.htm
http://latinamericanhistory.about.com/od/theconquestofperu/p/tupacamaru1.htm
http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Inca_Civilization
