Szkanda

A hadiisten

Hosszú háborúság dúlt a dévák, a félistenek és az aszurák, a démonok között.

Kasjapa ősatya egyik fia, Gyémánt-testtagú (Vadzsránga) vezekelni indult a vadonba, hogy démoni mentalitását levetkőzhesse. Időközben azonban Indra, a mennyek királya háborgatta Vadzsránga hitvesét, ezért inkább Indra megleckéztetésére tett fogadalmat. Megszületett a fiuk, Tarakászura, aki hamarosan hatalmába kerítette a három világot. Ráadásul abban az áldásban részesült, hogy csak egy hétnapos csecsemő képes őt legyőzni. A dévák tehetetlenek voltak. Nekik nem születhettek gyermekeik, mert megzavarták Siva és Párvati nászát, ezért Párvati elátkozta őket. Mivel ő nem foganhatott meg, a dévákat is gyermektelenséggel sújtotta.

Ellenben Siva magja már elhullott (innen leendő fiának neve, szkand jelentése: hullik), amit előbb a Föld, majd Agni tűzisten, végül a Gangesz fogott fel. Siva magja kölcsönözte Agninak a ragyogását. A Gangesz végül a keleti hegyekhez vitte Siva magját, amiből ott az erdőben egy kiváló gyermek született, fényességes, akár a kelő Nap. Ahogy a gyermek a vihar bömböléséhez hasonlatos hangon felsírt, hat nimfa sietett oda, a Krttikák, akik az égen a Plejádokként ismeretesek. A gyermek egymás után rájuk tekintett, így fejei megsokasodtak, s mind a hat nimfa egy-egy száján táplálhatta, ezért lett másik neve Kárttikéja.

A gyermek megszületésének hírére összesereglettek az istenek. Agni s a Gangesz, akik korábban Siva magját befogadták, mindketten igényt tartottak a gyermekre, ezért vitájukkal Visnuhoz fordultak, aki Sivához és Párvatihoz irányította őket. Így négyesben érkeztek az erdőbe, hogy eldöntsék, kié is legyen a gyermek?

Siva tanácsára megvárták, kire tekint először a gyermek, aki azonban misztikus képességei folytán megsejtette az érkezők szándékát, s négy alakot öltött. Kumára (herceg) Sivára tekintett, Viszakha Párvatira, Szakha Gangesz istennőre tekintett, míg Naigaméja Agnira nézett, s így mindenkit elégedettség töltött el. Azonban a nimfák is érdeklődtek a gyermek hovatartozása felől, amire válaszképpen Siva elmondta, Kárttikéjaként a Krttikák gyermekeként lesz majd ismeretes, Gangesz istennő fiaként mint Kumára szerepel, Párvati fiaként mint Szkanda lesz ismeretes, Agni utódaként mint Mahászéna (Nagysereg) szerepel, az ő, Siva fiaként Guha néven, s mivel a Sara-erdőben született, Sáravana néven is ismerik majd. Szkanda hat nap alatt kifejlett ifjúvá cseperedett.

(Egy másik magyarázat szerint Szkanda Agni és Szváhá nászából fogant, s egy aranykorsóban fejlődött, majd egy szára-náddal benőtt hegyen látta meg a napvilágot.)

Ekkorra a dévák is odasereglettek, s a gyermekben megmentőjüket látták, aki majd szembeszáll a démonok uralmával. Ezért Kuruksétra szent helyén megkoronázták és kinevezték a déva-, gandharva- és kinnara seregek hadvezérévé, hogy majdan legyőzhesse a világot uraló rettentő démonokat.

A hét tenger vizével kenték fel Szkandát, aki koronás főként Szubrahmanja néven is ismeretes. A félistenek kivételes ajándékokkal halmozták el, Garuda például saját fiát, a pávát jelölte ki Szkanda hátasállatának, Agni pedig egy háromágú szigonnyal ajándékozta meg.

Szkanda főparancsnokságával a dévák újult erővel indultak harcba a démonok ellen, ezúttal eredményesen. A véres ütközet a démonvezérek pusztulásával és a dévák győzelmével zárult.

Szkanda fiatalos, harcias és hódító természetű volt, olyannyira, hogy a dévák asszonyait is elcsábította. Azok panaszra mentek anyjához, Párvatihoz, aki rendre utasította fiát, s feltárta előtte, hogy ő minden asszonyban jelen van. Ekkor Szkanda megfogadta, minden nőre egyformán tekint, s anyját tiszteli bennük.

Szkanda Siva szent Kailász hegyén nevelkedett, ami a világ tengelyének számít. Nárada itt készteti versengésre testvérével, az elefántfejű Ganéssal. Ganés agyafúrt módon legyőzi Szkandát, aki dühében mindent maga mögött hagyva világgá megy, dél felé indul. Tamil Naduban és Srí Lankán is népszerű istenség, az itteni kultusz szerint úgy tartják, Kataragama hegyénél veszi nőül a vedda törzsfő leányát, Vallit. Ez a szimbolikus epizód az istenek és az emberek világának egyesítését, közösségét sejteti.

Szkanda kultusza több ezer éves múltra tekint vissza, egyes kutatók az Indus-völgyi civilizáció kultuszában is azonosítják Szkandát, esetlegesen más néven. Imádata ma Dél-Indiában elterjedtebb.

Szkanda a háborúság istene, a félisteni seregek vezetője. Mindig fiatal emberalakban ábrázolják (egyik neve Kumára, azaz fiú, ifjú), az örökifjúság jeleként. Emellett az ifjúság a hősiesség, erő, lelkesültség szimbóluma, s talán nem a kronológiai ifjúkort, hanem az ifjúság optimizmusát, lendületét jelzi.

Olykor hat fejjel mutatják be, emlékeztetve hat dadájára, karja kettő, olykor tizenkettő. Fegyverei íj, nyílvesszők, kard, villám, csatabárd és különleges lándzsája, amely az elhajítás után visszatér hozzá. Ha nem visel fegyvereket, kezét abhaja és varada múdrában ábrázolják. Hajzata olykor három varkocsba van fonva, ami szintén az ifjúság jele, akárcsak tigriskarmos nyaklánca.

Szkandához többféle szexuális attitűd kötődik: tartják hódító, sőt kicsapongó ifjúnak, máskor szent fogadalmas aszkétának, de boldog házasságban élő családfőnek is. Ekkor hitvese Indra leánya, Széná, a félisteni seregek megtestesítője, vagy Valli, akit a vel (lándzsa) szóval azonosítanak, vagyis a háborúság istenének örök társa a hadsereg és a fegyverzet.

Ruházata vérvörös, akárcsak zászlaja a tűz és pusztulás jeleként, rajta kakas, a napszimbólum. Hátasállata a halhatatlanságot szimbolizáló páva, olykor oroszlán.

Szkanda mint Wei Tuo Pú Sà bódhiszattva a kínai buddhizmusban is szerepel, akárcsak sok más hindu istenség. Wei Tuo a nyolc isteni védőerő egyike, hadvezér. Buddha a halála előtt Wei Tuo-ra bízta a tan védelmét, aki később legyőzte a szent buddha-ereklyéket fosztogató démonokat. Azóta is a tan és a buddhista kolostorok védelmező istenségének tekintik. Szimbolikus állata itt is a páva.

2016/66
Dévay Gergely