Visvakarma
Az isteni építész és fegyverkovács
Visvakarma az isteni építész és fegyverkovács, ennyit minden valamire való lexikon közöl. Ha nevét elemezzük (visva – minden, karma – cselekedet, tett) egyfajta ezermester kerekedik belőle, akit a teremtett világ jelenségei mögött fedezhetünk föl. Ezért Visvakarma az univerzum építőmestere, „mindencsináló”, aki a legfőbb alkotó erőt, az egyetemes tudást és bölcsességet testesíti meg. Visvakarma ekként a tudományok és építészet megalapozója, minden építész, alkotóművész és kézműves védőistene.
A Rg-véda szerint mindenfelé mindent látó istenség, akinek szemei minden irányba látnak, karjai és lábai szétterjednek, aki a föld és ég megalkotásakor karjaival formálja azokat. Hét-hét részre – kontinensek, óceánok és hegyek – tagolta a Földet, a Bhú-mandalát és a további régiókat. Mint a korábbi világkorszakban, most is megteremtette az embereket, így alkotó erejére utalva olykor a lények urának (Pradzsápatí) is nevezik.
Nevéhez fűződik Indra hajlékának és a Szutala bolygónak a felépítése, Krsna utasítására várost épített a Pándaváknak (Bhág.10.58.24.), hajlékot Garudának (M.163.68. 203.7.) de Jama palotáját is ő építette. A Rámájana szerint ő építette Rávana székvárosát Lanká szigetén, de tőle származik Nala majomharcos is, aki hidat épített Rámának a kontinens és Lanká szigete között.
Nemcsak építész, hanem az istenek mérnöke, fegyverkovácsa is. Ő alkotta a tűz-fegyvert (ágnéjasztra), és Dadhícsi csontjaiból megalkotta a villám-fegyvert.
Leánya, Szangjá a Nap hitvese lett, de mivel nem bírta elviselni férje ragyogását, ezért Visvakarma az esztergájára tette a napot és lefaragta ragyogásának egy nyolcadát. A forgácsok a földre hullottak, s ezekből alkotta meg Visnu csakráját, Siva szigonyát, Kuvéra kincstárnok fegyverét, Kárttikéja hadisten gerelyét, és a többi istenség további fegyvereit. Laksmínak ékszereket ajándékozott. A hagyomány szerint ő készítette Dzsagannáth első múrtiját.
A Visnu-purána szerint Visvakarma atyja Prabhásza muni és Varasztri, Brhaszpati húgának fia, a nyolcadik Vaszu-félisten; más források szerint apja Vásztu, anyja Ángiraszí, felesége pedig Krtí. Négy leánya van és öt fia, akik egyike Csáksusa manu. A Nirukta értelmező szótár szerint Bhuvana fia, aki előbb bemutatta az egyetemes áldozatot (szarva-jagja) majd saját magát is föláldozta. A Puránák gyakran Tvastrí-vel azonosítják, így is nevezik. A félistenek és démonok harcában Maja Dánava démonnal küzdött.
A Mahábhárata szerint ő a művészetek ura, ezernyi kézművesség gyakorlója, az istenek ácsa, az ékszerek művésze, a legkiválóbb kézműves, az istenségek égi járműveinek megalkotója. Ő az atya, az alkotó, a rendező, aki mindent elvégez és ismeri a világokat, nevet ad az isteneknek, s aki túl van a halandók gondolkodóképességén. Tudományának köszönhetően jól élnek az emberek, ezért hatalmas és halhatatlan istenségként imádják. Az emberi képesség és kézművesség párhuzamba állítható az istenek építészének tudásával.
Dévay Gergely
2017/68
Egy himnusz a Rg-védából Visvakarmához (X. 81.)
A mindent formálóhoz
Atyánk, bölcs főpapként, szent áldozattal
leszállt a teljes teremtett világra,
imádsággal gazdagságot kívánva,
kezdetet fedve, szállt alsó világba.
Vajon mi volt talapzata, ki tudja,
hogyan és honnan vala támasztéka,
melyről a földet kialakította
s kifeszítette a mennyet föléje?
Mindenfelől szem és mindenfelől száj,
mindenfelől kar és mindenfelől láb,
eget-földet olvasztott karja, szárnya:
ő a teremtő, az egyetlen Isten.
Miféle volt a fa, mifajta erdő,
mi volt, ahonnét eget-földet ácsolt?
Bölcsek, kérdjétek bölcselmeitektől:
min állt, midőn a világot emelte?
Melyek felső hajlékaid? s a lennsők?
mindent formáló, melyek a középsők?
Tanítsd meg híveid, s az áldozáskor
áldozz magad, magadat gyarapítva.
Mindent formáló, nőj az áldozattól,
a földet és az egeket feláldozd.
Megszégyenüljön valamennyi ember:
nekünk a Felség legyen áldozásunk.
A szók urát, e mindent-alakítót
hívjuk segítségül áldozatunkhoz,
fogadja kedvvel adományainkat
a jóltevő, a mindenkin segítő.
Weöres Sándor fordítása
