Buddha foga

A Dalada Maligawa, vagyis a Fog Temploma a világ minden tájáról vonzza a látogatókat, s a buddhisták részéről rendkívüli tiszteletnek örvend, mert ereklyeként itt őrzik – hitük szerint – Buddha egy fogát. A buddhista hívek számára ez rendkívül szentséges relikvia, amely vagy 1600 éve került Lanká szigetére, aminek története az alábbiakban foglalható össze:

Mikor Buddha elhalálozott, s a szokás szerint tetemét elhamvasztották, de ezt a fogát az India keleti partján fekvő Kalinga királyságba vitték [a mai Orissza] a Kisztna és a Mahánadi folyók vidékére. Ekkortájt Kalinga lakói Buddha útját követték, így boldogan fogadták a szent ereklyét, és nagy tisztelettel imádatban részesítették. Vagy nyolcszáz esztendeig tartózkodott itt a fog-ereklye.

Aztán egy időben Kalinga királya hírét vette egy hatalmára törő ellenséges király készülődésének, aki a fog-ereklyét is meg akarta szerezni. A csata kimenetele kétséges volt, így Kalinga királya nem akarta veszélybe sodorni az ereklyét, nehogy elvésszen. Ezért leányát és annak férjeurát magához hívatta, rájuk bízta az ereklyét, s megegyeztek, ha a király alulmarad a csatában, meglenget majd egy vörös zászlót. Ha így fordul a sors, a fiatalok hívő zarándokok gúnyáját öltsék magukra, s menekítsék a szent ereklyét Lanká szigetére, s bízzák azt Siri Mevan királyra, aki a kalingai uralkodó jó barátja.

És a csata eldőlt: Kalinga királya alul maradt, birodalma elesett. Meglengették a vörös zászlót, így a hercegnő és hitvese zarándok gúnyát öltött, a hölgy a hajfonatába rejtette a szent fogat, s lassan Tuticorin felé indultak, majd ott hajóra szállva jutottak el Lanká szigetére.

Siri Mevan király rendkívül boldogan fogadta a gondjaira bízott szent ereklyét, az ifjú párt bőkezűen megajándékozta, s a rangjuknak megfelelő palotát biztosított nekik szállásul.

Magát az ereklyét egy nagy tisztaságú kőedényben helyezték el, s az egyik ódon épületrészben őrizték, amelyet attól fogva „A Szent Fog háza” néven illettek. Az uralkodó néhány faluból származó jövedelmét az ereklye megfelelő tiszteletére különítette el. Évente egyszer nagyszabású ünnepséget szerveztek a szent fog tiszteletére, amikor is körmenetben az állandó szentélyből az Abhay-Giri viharába vitték.

Hosszú éveken át az volt Lanká szigetén a legszentebb ereklye, Buddha evőszilkéje mellett. Amihez a fog ereklye hozzáért, az is megszentelődött, s Lanká jogos királyának csak azt tekintették, aki birtokolta a fog-ereklyét. Amikor egyik helyről a másikra vitték a szent fogat, mindig nagyszabású ünnepség kísérte az eseményt. Lanká urának ellenségei nem egyszer elrabolták vagy zsákmányul magukkal vitték a relikviát, s mindaddig gyászoltak Lanká szigetén, amíg az ereklye vissza nem került a helyére. Vagy hatszáz évvel ezelőtt az Észak-nyugati tartományban Yapahu városa volt éppen a szingaléz királyok székvárosa. A tamilok megtámadták a királyságot és sok más drágaság mellett a szent fog ereklyét is elragadták. Az uralkodó nem volt elég erős ahhoz, hogy katonai úton szerezze vissza a relikviát, ezért Indiába ment az ottani tamil uralkodóhoz, s annyira elnyerte a bizalmát, hogy az gond nélkül visszaszolgáltatta az ereklyét.

Mikor a portugálok megérkeztek Lanká szigetére, Kandy [az akkori főváros] lakói szembeszálltak velük. Kandy ura Jaffnába indult az ereklyével és más drágaságokkal megrakodva, hogy az ottani tamilok szövetségét keresse. Itt azonban nézeteltérés támadt a két fél között, s a szent fog a helybéliek kezére került. Mikor aztán a portugálok Jaffnát is elfoglalták, az ereklye is a birtokukba került.

A portugálok Goába, az ő indiai központjukba vitték a szent fog ereklyét, s mikor erről a buddhisták értesültek, minden tőlük telhetőt elkövettek, csak hogy visszaszerezzék. Az Alsó-burmai Pegu királya 50.000 font sterlingnyi pénzt, valamint a portugál kézen lévő Malacca-erőd számára folyamatos ellátmányt ajánlott föl a relikviáért cserébe. Ezt az ajánlatot a portugál alkirály boldogan elfogadta volna, lévén, hogy nagy szüksége lett volna a pénzre, ám a goai katolikus püspök hallani sem akart róla, mondván, nem támogathatja a bálványozást, s különben is bűnös dolog elfogadni a pénzt, s ennek fejében hallgatólagosan jóváhagyni a helytelen gyakorlatot. Elhatározták hát, hogy nyilvános ceremónia keretében megsemmisítik az ereklyét. A kijelölt napon összegyűlt a tömeg, és megkezdődött a rombolás. Az alkirály egy bronz mozsárba vetette a szent fogat, a püspök maga vette kezébe a törőt, és porrá zúzta az ereklyét. Az összegyűlt port aztán eleven izzó parázsra vetették, majd a parazsat és a hamvakat a folyóba dobták.

De vajon tényleg a valódi fog-ereklyét semmisítették meg? Némely buddhisták azt mondják, az csak egy majom foga volt, amit Jaffnában egy hindu templomban találtak a portugálok. Mások úgy gondolják, amikor a parazsat és a hamvakat a folyóba dobták, egy lótuszvirág kitárta kelyhét, s magába fogadta a szent hamvakat, s e lótusz kelyhében csoda folytán a hamvak újra visszaváltoztak a szent fog ereklyéjévé. A virág pedig leúszott a folyón, le egészen a tengerig, majd a tenger vizén át ismét Lankába vitte a szent kincset.

Akárhogy is, a szent fog ereklyét ma Kandyban, az egykori fővárosban, a szent fog Dalada Maligawa templomában őrzik.

(L.A. Blaze: The Story of Lanka, 1921, The Christian Literature Society for India; London, Madras & Colombo, XVII. The Tooth Relic)

Buddha halála

(Maháparinibbána-szútta, részletek, Vekerdi József fordítása, in Buddha beszédei, Helikon Budapest, 1989)

Ekkor a Magasztos az érzékelés és észlelés megszüntetésébe olvadásból kiemelkedve a sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába emelkedett. A sem érzékelés, sem érzéketlenség állapotába olvadásból kiemelkedve a semmiség állapotába emelkedett. A semmiség állapotába olvadásból kiemelkedve a tudat végtelenségének állapotába emelkedett. A tudat végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a tér végtelensége állapotába emelkedett. A tér végtelensége állapotába olvadásból kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve az első révületbe emelkedett. Az első révületből kiemelkedve a második révületbe emelkedett. A második révületből kiemelkedve a harmadik révületbe emelkedett. A harmadik révületből kiemelkedve a negyedik révületbe emelkedett. A negyedik révületből kiemelkedve közvetlenül elkövetkezett a Magasztos végső kialvása [nirvánája].

A Magasztos végső kialvásakor, a kialvás pillanatában, nagy földrengés támadt, félelmes, rémítő; és mennydörgés dübörgött.

A Magasztos végső kialvásakor, a kialvás pillanatában, Brahmá, a Teremtő, ezt a verset mondta:

A testi lét ruhájából minden élő kivetkezik,

úgy, amiként kihunyt végleg a bölcs, a megvilágosult,

páratlan tanító mester, az önmagán uralkodó.

A Magasztos végső kialvásakor, a kialvás pillanatában, Indra, az istenek királya, ezt a verset mondta:

Keletkezik s el is múlik, nem örök, ami létezik;

és ha a lét feloldódik, fő boldogság a megszűnés.

A Magasztos végső kialvásakor, a kialvás pillanatában, a tiszteletreméltó Ánanda ezt a verset mondta:

A Mindenséget átjárta a borzadály, a félelem,

mikor a Megvilágosult a nirvánába távozott.

Ekkor a kuszínárái Mallák megkérdezték a tiszteletreméltó Ánandától:

– Ánanda úr, mit kell tennünk a Beérkezett holttestével?

– Amit világuralkodó királyok holttestével, azt kell tenni a Beérkezett testével is.

– Ánanda úr, mit szokás tenni a világuralkodó királyok testével?

– A világuralkodó király holttestét vadonatúj lepelbe csavarják, a vadonatúj lepelbe csavart testet tépett gyapotba burkolják, a tépett gyapotba burkolt testet vadonatúj lepelbe csavarják. Ötszázszor így burkolják be kétszeresen a világuralkodó királyok holttestét, ezután olajjal töltött vasládába helyezik, vasfedéllel lefedik, illatos fákból máglyát raknak, és elhamvasztják a világuralkodó király holttestét. Négy út kereszteződésénél emlékhalmot emelnek a világuralkodó király fölé. Ez a teendő a világuralkodó király holttestével. Amit a világuralkodó királyok holttestével, azt kell tenni a Beérkezett testével is. Négy út kereszteződésénél emlékhalmot kell emelni a Beérkezett fölé. És aki koszorút, vagy virágot, vagy szantálport helyez rá, vagy tiszteletet tesz előtte, vagy áhítatos szívvel fordul felé, hosszú ideig üdvére és örömére fog szolgálni. […]

Amikor a Magasztos teste elhamvadt, zápor zúdult a levegőből, és kioltotta a Magasztos máglyáját. A szálafákról is víz csöpögött, és kioltotta a Magasztos máglyáját. A kuszínárái Mallák is illatos vizet hoztak, és kioltották a Magasztos máglyáját. […]

Ekkor a kuszínárái Mallák kijelentették az egybegyűltek előtt:

– A Magasztos a mi földünkön hunyt el; a Magasztos maradványaiból senki másnak nem adunk.

E kijelentés után azonban Dóna pap így beszélt az egybegyűltekhez:

Urak, halljátok meg az én tanácsom.

Buddha örökké szeretetre intett.

Nem volna illő, hogy a Mester teste

fölött kitörjön a vetélkedés most.

Az összesek közt, akik egybegyűltek,

elosztom nyolc részre a csontmaradványt.

Minden égtájon egy sírhalom álljon,

hiszen minden nép tiszteli a Látót.

[…]

Így tehát nyolc emlékhalom van a maradványok fölött, kilencedik a hamvveder fölött, tizedik a máglya hamuja fölött.

Így történt egykoron.

Hódolat annak a Magasztosnak, Szentségesnek, tökéletesen Megvilágosultnak!

2017 /68