Indra

A keleti égtáj őre Indra, a Védák ünnepelt, harcias, győzedelmes ég-istene. A Rg-véda legtöbb himnusza Indrához és Agnihoz szól, akiket olykor ikertestvéreknek is tekintenek. Mellettük Szúrja napisten a harmadik tagja a Rg-védában szereplő főbb istenségeknek.

A védai mellett az iráni hagyományban is szerepel, sőt érdekes módon Kis-Ázsiában is megtalálták említését: a mai Törökország területén található Boghaz-köy egyik sziklavésete az i. e. XIV. századból In-da-ra változatban hivatkozik a mennyei királyra.

Származására nézve Indra Kasjapa muni ősbölcsnek és hitvesének, Aditinek a fia. Egy másik magyarázat szerint anyja már megszületésekor legyőzhetetlennek érezte fiát, s ezért el akarta hagyni, de fia nem tágított mellőle, majd miután hozzájutott a halhatatlanság nektárjához, az amritához, valóban elnyerte győzedelmes erejét. Indra kedvenc itala az amrta, illetve a szóma, az áldozati nedű, de a mámorító italokat sem veti meg. Karaktere emberi: szereti a bőséget, élvezi a mennyei életet, kezdeményező, hiú, féltékeny a hatalmára törő versenytársakra, erőszakos, olykor kihasználja mások gyöngéit, de hajlandó belátni hibáit és gyöngeségeit.

Indrát a mennyek urának, a félistenek királyának, az égi hierarchia fejének tartják. Emellett a levegőég és az időjárás, az esők, viharok, villámlás és a harmat ura, de uralkodói szerepe túlmutat a természeti erők irányításán. Bátorság, erő, vezetőkészség teszi a lovagi rend példaképévé, a királyság eszményének megtestesítőjévé. Harciassága miatt úgy tartják, az ő támogatása híján nem lehet győzedelmes az ember.

Megjelenése délceg, bőre aranyló vagy vöröses, erősnyakú, nagytestű, olykor szakállas ifjú. Olykor három szemmel ábrázolják, ekkor a harmadik szeme homlokán, vízszintesen nyílik. Kettő vagy négy karral is ábrázolják, elülső kezei áldó múdrákban láthatók, hátulsó kezeiben fegyvereket, elefántösztökét és villámot (vadzsra) tart. Ez utóbbi a félistenek kérésére Dadhicsi muni csontjából készült, és a dévák hatalmát fenyegető Vritra legyőzésének egyedüli eszköze volt. További fegyverei a lándzsa (paranydzsa), a nyilakkal teli tegez, valamint a szivárvány mint az íja. Ellenségeit egy kampóval, vagy káprázat-hálójával (Indra-dzsála) fogja el. Segítői a Marut szélistenek, kocsisa a bölcselkedő Mátali, harci szekere a vimana. Hátasállatai a tejóceánból valók: a négy agyarú fehér elefánt, Airávatá, és a lova, Uccshaisravá.

Lakhelye a Szvarga-mennybolt, az égi paradicsom, amit az öt mennyei fa ékesít, székvárosa Amarávati, amit mennyei táncoslányok, az apszaraszok és muzsikusok, a gandharvák népesítenek be. Úgy tartják, pozícióját kétféle módon vívhatják el tőle a földi halandók: vagy száz lóáldozattal, vagy szigorú vezekléssel. Ezért az efféle próbálkozásokat Indra igyekszik megakadályozni – vagy a lovat vezeti el, vagy a csábos tavasz-lányokat küldi a vezeklő aszkéták ellen.

Indra jó király, gondosan védelmezi az istenek uralmát, szinte folyton harcol a démonok, daitják, dánavák és aszurák ellen, akik áldásaitól, az esőtől és a harmattól akarják megfosztani a Földet. Legnagyobb ellensége Vritra aszura, aki aszály formájában fenyegette a világot. Az égi, kozmikus viaskodást egyes kutatók a földi csatározások legendás emlékeinek tekintik, s az árjanok és daszjuk háborúságát a hódítók és az őslakosok viszályaként értelmezik.

Indra hitvese Sacsí, Pulóma leánya, akitől két gyermek, egy fiú – Dzsajanta – és egy leány – Dzsajantí – született. Azonban Ardzsuna is Indra fia, lévén Kunti öt fogantató mantrát kapott Durvásza munitól, amelyekkel meginvitálta a félisteneket. Jama fia Judhisthira, Váju fia Bhíma, míg Indra fia Ardzsuna lett.

Indra a Vrtra-ölő

Indra egyik legfőbb tette Vritrászura elpusztítása volt. Vritra vezetésével a démonok megtámadták a félisteneket. A heves csatában Vritra nyilaitól sújtva Indra eszméletlenül rogyott össze, és csak a varázserejű Vaszistha volt képes visszahozni az életbe. A győzelem reményében a dévák Indra vezetésével Visnuhoz fordultak, aki elmondta, Dadhicsi muni csontjából lehet olyan fegyvert készíteni, amellyel aztán legyőzhetik Vritrát. A bölcs Dadhicsi fölajánlotta csontját, amiből elkészült Indra villámcsapás fegyvere, amivel győzedelmeskedett ellenfelén. Azonban Vritra bráhmana származású volt, márpedig a bráhmana-gyilkosság súlyos bűn. Ezért a félistenek és bölcsek a szent Szarajú-folyóhoz kísérték Indrát, ahol tisztító fürdőt véve feloldotta bűnét.

Indra és Kuruksétra

Kuru király egyszer a mai Kuruksétrán a földet szántotta, jóval a csatát megelőzően. Indra meglátta a földet művelő királyt, s tudakolta tőle szokatlan viselkedésének okát. Kuru elmondta, egy nemrég ott helyben elhalálozott ember érdekében végzi a szántást áldozat gyanánt, hogy pártfogoltja a mennyekbe jusson. Indra elégedetten tért vissza mennyei birodalmába, de a többi félisten panaszkodni kezdett, mondván, ha minden ember a mennybe jut, akit azon a helyen ér a halál, akkor a félisteneknek járó áldozati fölajánlásokat egyre többfelé kell szétosztani. Indra visszatért hát a földre, és megegyezett Kuru királlyal, hogy csak az jut a mennybe a Kuruksétrán elhalálozók közül, aki éhen hal, hősi küzdelemben vész el, illetve aki előző életében ember volt, de most állati sorba kényszerült, s így pusztul el. Ekkortól fogva tekintik jelentős zarándokhelynek Kuruksétrát.

Indra és a tehenek

Egyszer Indra tudomást szerzett arról, hogy a korlátlanul tejelő csodatehén, Szurabhi könnyeit hullatta Indralókán. Kérdésére a Szurabhi elmondta, gyermekei, a jószágok sokat szenvednek a Földön, s ez nagy bánatot okoz neki is. Együttérzésében Indra özönvízszerű esőt zúdított a Földre, amely fölázván alkalmatlanná vált a művelésre. A jószágokat nem fogták be az igákba, nem kellett szántaniuk…

Indra és Sibi király

Indra és Agni egyszer próbára akarták tenni Sibi király áldozatosságát. Indra egy sas formáját öltötte, Agni pedig galamb lett, így keresték fel a királyt. A galamb a király ölébe szállt, a sas a nyomában. A galamb védelemért esedezett, s a király biztosította is őt, hogy nem lesz semmi bántódása. Azonban a sas a prédáját követelte Sibi királytól, aki fölajánlotta saját húsát a galambért váltság gyanánt. A galambot a mérleg egyik serpenyőjébe tették, s a király a másikba saját testéből vágott egy darabot. Azonban a mérleg nem került egyensúlyba. A király újabb darabot vágott ki testéből, de az sem volt elég. Mikor egész teste a serpenyőbe került, a galamb még akkor is súlyosabbnak tűnt. Ekkor Indra és Agni felöltötte eredeti formáját, visszaadták a király egészségét, s a korábbiaknál is nagyobb boldogsággal és bőséggel áldották meg.

2019/70
Dévay Gergely