Nem kétséges…Egységélmény – Dualitás
Szöveggyűjtemény az Egységélmény – Dualitás problematikájához
A Világ … egy is és sok is.
Dionüsziosz Areopagita
Amióta világ a világ, az ember igyekszik magyarázatot találni önmaga létére. Ez a legitimációs kérdés a gondolkodó előtt filozófiai problémaként, a gyakorlatias ember előtt kivitelezhető életcélként és motivációként jelenik meg. A két álláspontot összegezve azt mondhatjuk: eszmények nélkül nem élhet az ember.
Saját létünk legitimációja tudat alatt meghatározza életünket. Valójában erre az ős-jelenségre vezethető vissza az emberi tevékenység java része. Birtoklás, verseny, hatalom, szerelem, mámor – mind ennek a legitimációs kérdésnek a feloldására vagy feledésére tett próbálkozás. Az egók harca, az önigazolás beteges igénye, a narcisztikus személyiségjegyek – ugyanennek a problémának a torzult megnyilvánulásai, de akár a nemzetek közötti ellenségeskedés vagy az érdekérvényesítés fajtái is ide vezethetők vissza.
Mondhatnánk, a XXI. század elején mélyen elidegenedett helyzetében az ember a gyűrű foglalatából kiesett és elgurult drágakő… értékes, de önmagában apró és jelentéktelen, mi több, elveszettnek tűnik, ám nélküle a foglalat sem teljes. Az elidegenedés érzése valójában az ember belső lelki énjétől való elszakítottságát tükrözi. Amíg Ég atya és Föld anya ártatlan gyermeke volt az ember, nem adódtak ilyen problémái, szinte egy boldog gyermekkor tisztaságában, felhőtlenségében élhetett. Mára azonban mintha már koros lenne az ember, és a hosszú élete során nemcsak tapasztalatai gyűltek, hanem a sárfoltok is. Amikor pedig a tagadás szelleme előbb az Istent, aztán a túlvilágot, majd saját öröklétét és lelki identitását vitatta el tőle, nem csoda, hogy az elgurult apró drágakő végképp elveszni látszik.
Kevesen élnek bölcs módjára, de sokan halnak meg ostobán – amit talán a kínai bölcsességgel lehetne ellentételezni: élj úgy, mintha ez volna az utolsó napod, és készülj az örökkévalóságra. Gondolkodók úgy mondják, közelgő halálának hírére kétféleképpen reagálna az ember: vagy egy utolsó dance macabre dáridóban próbálná feloldani az elmúlás rettenetét, vagy mélyen magába szállva próbálna felkészülni a továbblépésre.
Ennek a felkészülésnek lehet része a gondolkodás, amikor tehát a lét értelmét, saját életünk kielégítő magyarázatát keressük. Sokan az individuális létezést az elidegenedés jelének, ekként valótlannak, hamisnak és szenvedés-telinek bélyegzik. A kétségbe esés az egységből való kiesés szinonimája. Ezzel szemben a szerves együvé tartozás felismerését az elidegenedés egyik ellenszerének tartják, s nem vitás (mondhatnánk nem kétséges…) a mindenség egységének élménye felemelő érzés. Ez azonban nem zárja ki a dualitás létét, ahol a kettő nem hasadás, hanem a harmónia szükségszerű összetevője. Azt mondhatjuk, az egység-elv egy absztrakt válasz a létezés legitimációs problémájára, ennek folytán elméleti és személyességet nem igénylő, míg a dualitás (ember és Isten, hogy csak ezt az alapvető két-elvűséget említsük) másfajta feloldását nyújtja ugyanannak a problémának és szükségképpen személyes. Mindkét magyarázat megtapasztalható, a kérdés csupán annyi, melyik nyit az adott személynek tágabb lelki horizontot, melyik esztétikusabb magyarázata a világmindenségnek, a létezés nagy titkának.
Ennek illusztrálására válogattunk évezredek és kontinensek, szellemi iskolák és vallások, költők és gondolkodók, aranycivilizációk és nagy-kultúrák bölcsességeiből. Nem kétséges, figyelemre méltó vélemények, amik talán személyes világképünk kialakításában is segítségünkre lehetnek, elfogadva, hogy a legtöbb esetben ez nem intellektuális erőfeszítés eredménye, hanem egyfajta megvilágosodás, ráébredés a mindenség teljesebb létmódjára.
– a szerkesztők–
※ Proklosz – Bizáncban született athéni neoplatonikus filozófus (411-485)
Válasz a Gondviseléssel kapcsolatos tíz kételyre (részlet)
A Gondviselést – ahogyan mondottuk – az Egy és a Jó határozza meg, s a Jó az Értelmet megelőzően létezik – mert hiszen az értelem és minden lény is törekszik a jóra, de a Jó nem vágyik az értelemre – így szükségszerű, hogy a Gondviselés ismerete magasabb rendű az Értelem ismereténél. Így az is szükségszerű, hogy a Gondviselés egy-önmagán keresztül mindenről tudjon, és mindennek a javát szolgája, legyen az értelemmel bíró vagy értelem nélküli, eleven vagy nem-eleven, lény, avagy sem – minden létezőben önmaga képére és hasonlatosságára felidézve az egységet. Röviden azt mondjuk tehát, hogy ez hoz létre minden létezőt, s azt is állítjuk, hogy ez tart fönn minden létezőt, merthogy hyparxisa igazabb minden egyéb lényegnél és szembeötlőbb minden egyéb tudásnál – mert a tudás tárgyai nem osztják meg és nem mozdítják ki. Mert ezekről a dolgokról a fizikai/természeti és intellektuális tudás tárja föl a sajátságokat. Mert minden egyes intellektus számos: mind létezésében mind értelmében. És mivel minden lélek mozgás, minden lélek értelmi úton észlel a mozgással összefüggésben. Ám a Gondviselés a saját egysége révén – amely változatlan egyszersmind oszthatatlan – minden egyebet is ismer, legyen az az ember és a Nap, vagy bármi hasonló dolog, de mindennek a sajátságait is ismeri. Mert a Gondviselés figyelmét semmi sem kerüli el, legyen az akár saját léte, vagy saját megismerhetősége. Azaz a Gondviselés transzcendens módon egységes tudása minden osztható természetnek, de hasonlóan minden oszthatatlan dolognak is a mindent átfogó ismerete, így a legteljesebb. Saját létezése alapján biztosítja minden másnak is a létezését, és hasonlóképp mindenre kiterjed a tudása. (Thomas Taylor: The Fragments That Remain Of The Lost Writings Of Proclus, Surnamed The Platonic Successor, London, 1825)
※ Parmenidész – preszókratikus görög filozófus, az eleai iskola alapítója (c. i. e. 515-450)
Isten az a Lény, akiben valamiként lenni azt jelenti: mindenként létezni.
※ Dafydd ap Gwilym – walesi költő, Glamorganshire vezető bárdja (c. 1315/1320-1350/1370)
Egy Isten nélküli világ semmis világ.
※ Bhagavad-gítá – A Magasztos szózata, a Mahábhárata része
Az igazság látnokai arra a következtetésre jutottak, hogy a nem létezőből nincsen állandóság, a létezőből pedig megszűnés. A látnokok erre mindkettő alapos tanulmányozásával jöttek rá. (2.16.)
※ Csuang-ce – a taoizmus vezető képviselője († i. e. 275.)
Nan-Hua-Csen-csing (ez tanainak összefoglalása); idézet a 11. fejezetből
Az én világosságom a Nap és a Hold világossága. Életem a menny és a föld élete… meghalhat minden ember, de én megmaradok örökre.
※ Akaranga szútra 1.1.4. – dzsainista bölcseleti gyűjtemény
Aki egy valamit ismer, mindent ismer, s aki mindent ismer, az egyest is ismeri.
※ Robert Fludd – angol asztrológus és filozófus, misztikus szerző (1574-1636)
Mindkét kozmosznak, tudniillik a nagyobbnak és a kisebbnek metafizikus, fizikus és technikai története, ami a kozmosz kétfélesége szerint két kötetre van felosztva. Robertus Fludd másképpen De Fluctibus Armiger, oxfordi orvosdoktor szerzőtől (Bartók István fordítása, részlet)
- Fejezet: A végtelen természetről, minden dolog alkotójáról
… Ámbár ezt a hármas arculatú Teremtőt lehetetlen úgy leírni, hogy lényegét megmutassuk, mégis, jó néhány tudós vizsgálódásai nyomán háromféleképpen lehet ábrázolni, mármint:
- Akár emberi alakban
Az érvek pedig, amelyek alapján némelyek Istent emberi alakban ábrázolták:
- Mivel az Isten képére teremtett ember a háromságot fejezi ki, mert hiszen van benne Értelem, Ige és Szellem. (Trismegistus a Pimanderben)
- Mivel mindeneknek az atyja, aki az értelem, az élet és a ragyogás, az embert magához hasonlónak alkotta, és szerencsét kívánt neki, mint fiának, mert szép volt és atyjának képét viselte. (ugyanott)
- Mivel az ember életből és fényből áll; az élet és fény pedig Isten. (ugyanott)
- Mivel Isten a saját képére alkotta meg az embert. (Teremtés, 1.26)
[Istent lehet ábrázolni]
- Akár Nap alakjában
Ugyanis a pogányok, és különösen a keletiek ezzel az ábrával jelölték az istent, akit tiszteltek. A bölcsek az istenséget a Naphoz hasonlították:
- Mivel Istentől származik minden szellem és láthatatlan ragyogás, és tőle ered az a fény, ami belülről világít meg mindent; ugyanúgy, ahogy minden látható és külső világosság és ragyogás a Napból sugárzik. Mert ahogyan az anyagi világban a Nap, ugyanúgy a szellemi világban Isten az uralkodó, aki a tüzes jogart tartja.
- Mivel a bölcs Sirák szerint a Napban három lényeges dolgot lehet észlelni: tudniillik magát a Napot; fényét vagy világosságát; és éltető melegét. A Napot az Atyaistennek feleltetik meg, a világosságát a Fiúnak és melegét a Szentléleknek. A ragyogás közvetlenül a Nap egyedülálló tömegéből keletkezik és sugárzik, a meleg hatása és jótékony tulajdonsága pedig mindkettőből származik.
[Istent lehet ábrázolni]
- Akár háromszög formájában
- Mert ahogy a háromszögletű idomban az egyetlen alanyban három különböző szög található, ugyanígy az egységes istenségben három különböző személy létezik, amelyek az egység miatt nem különülnek el egymástól.
※ Eckhardt mester – német dominikánus szerzetes, misztikus (1260-1328)
Az Egy a tagadás tagadása. Minden teremtmény sajátja a tagadás: tagadja azt, hogy más valami volna, mint ami. Az angyal tagadja, hogy másmilyen teremtmény volna; ám Istené a tagadás tagadása. Ő az az Egyetlen, aki tagadja, hogy bármi más különböző volna tőle magától.
※ Dionüsziosz Areopagita – az I. században működő keresztény szerző, Szent Pál tanítványa
Minden létező dolog és minden idők a Preegzisztensből nyeri létét. Az Örökkévalóság és az Idő belőle származik, s ő, a mindenek előtt létező az oka az Örökkévalóságnak és az Időnek, s mindannak, ami bármiképpen is létezik. Minden dolog részesedik őbelőle, s ő hagyja magára a létezőket. Ezért Ő a minden, egyben mindennek a fenntartója, egyszóval bármi létezzék is bármely formában, az a mindenek előtt létezőnek köszönhetően létezik, érzékelhető és marad fönn.
※ Mirá Bái – Észak-indiai hercegnő, Krisna híve, misztikus költőnő (?1504-1550)
Leástam a dolgok gyökeréig, s ott nem találtam mást, mint egyedül csak Őt.
※ Mingzing apát – A II. Világháború előtt Hangchow közelében működött Bíbor Bambusz – Tiszta Föld Iskolája buddhista kolostor elöljárója
Nem a szakadékokat keressük, amikor a vallásokat egybevetjük, inkább a hasonlóságokat és az egységüket keressük. Ez a legfőbb különbség a kínai és a nyugati nézőpont között. Mély meggyőződéssel valljuk, hogy minden vallás ugyanahhoz a végső valósághoz vezető út, mint ahogyan a küllők a tengely felé tartanak. Amíg az ember túlságosan elfoglalja magát saját vallása dogmáival és rítusaival, az tűnik az egyedül üdvözítőnek és követendőnek a számára, s bőszen védelmezi hitét. Ám amikor elegendő bölcsességre, szeretetre és megértésre tesz szert, bizonyosan fölismeri, hogy az Égbe vezető utat senki sem sajátíthatja ki, s hogy az isteni törvények mindenkire egyformán vonatkoznak. A hitelvek, a rítusok és az imádat módja választja el a vallásokat, s nem hitük lényege.
Mégsem pártolom az áttérést egyik vallásról egy másikra, és a vallások egyesítésében sem hiszek. A Végső Igazság ugyan egy, de számtalan módon mutatja meg magát, s ami még ennél is csodálatosabb, hogy mindegyik vallás az Isteninek egy sugarát mutatja, s ezek összessége egy csodaszép drágakő tüzes ragyogását adja. Vajon szebb lenne-e a világ, hogyha a földkerekség összes virágát egyetlen színűvé nemesítenénk, vagy az összes hegyszirtet leborotválnánk, simává gyalulva a föld felszínét? Minden vallás képvisel valami kiválóságot, ami csak reá jellemző, ezzel jelölvén ki a Végső Valóság felé vezető utat. Ugyan mely ember, vagy csoport volna képes egyetlen olyan vallásos utat megfogalmazni, amely mindenkit kielégítene? Ezzel csak a Végtelent próbálnák véges keretek közé szorítani, ami bizonnyal kudarcot vallana.
※ Marsilio Ficino – itáliai reneszánsz gondolkodó, platonista szerző (1433-1499)
A platóni tanok úgy viszonyulnak az isteni törvényhez … akár a Hold a Naphoz.
※ Nicolaus Cusanus – katolikus teológus, brixeni püspök (1401-1464)
Mert csak egyetlen vallás és csak egyetlen hit van az értelmes ember számára, amely ott rejlik a formaságok miriád sokasága mögött.
※ Walter von der Vogelweide – középkori német költő, minnesänger (1170-1230)
Atyának Téged sok nevez, ki engem nem néz testvérnek:
Megszólításnak magasztos – elmélkedésnek sekélyes.
Egy az ember eredete, külsőnk-belsőnk hasonlatos,
Pogány, zsidó és keresztény – egyként szolgálja az Urat,
Isten pedig teremtése minden gondját elhordozza.
※ Szentviktori Hugó – középkori francia skolasztikus, misztikus szerző, Ágoston-rendi kanonok (?1096-1141)
Azt mondod, hogy aki nem részesül Isten keresztségében, az elkárhozik? Én inkább azt mondom, hogy aki Isten keresztségének erényeivel bír, nem vész el soha. Mi a nagyobb, a szentség, vagy a szentség erénye – a víz vagy a hit? Ha őszintén válaszolsz, azt mondod: a hit.
※ Kōbō Daishi – japán buddhista szerzetes, a shingon irányzat alapítója (774-835)
Akár azt mondod: istenek vagy azt, hogy Buddhák, nincs különbség a víz s a hullám között.
※ Hermész Triszmegisztosz – a hermetikus művek legendás szerzője, az egyiptomi Thot istenség görög neve
A nyelv különbözik, gyermekem, de egy az emberiség, és hasonlóan egy a szó is. Egyik nyelven így, a másikon amúgy, mégis ugyanaz Egyiptomban, Perzsiában és Hellászban. A beszéd az értelem jele, az értelem pedig az Isten jele.
※ Szent János – a legfiatalabb apostol, Jézus kedves tanítványa (?6-100)
Evangélium Jn 10.16
Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók…
※ Ryōnin – Hōnen elődje, japán buddhista tanító (1072-1132)
Egy ember azonos mindenkivel és mindenki azonos egyetlen emberrel. Egy vallásos gyakorlat ugyanolyan, mint bármely másik vallásos gyakorlat, és minden vallásos gyakorlat olyan, mint bármelyik vallásos gyakorlat. Ez a magyarázata annak, ahogyan Amida hatalmából megszületsz a Tiszta Birodalomban. Minden élőlény benne foglaltatik egyetlen gondolatban. Mert minden összefügg mindennel, beleértve a buddhákat is, ezért ha valaki csak egyszer is kiejti Amida szent nevét, az ugyanolyan értékes, mintha milliószor elmondta volna.
※ Ramana Maharshi – indiai advaita védántista bölcselő (1879-1950)
A filozófiai iskolák szövevényes rengetege a dolgok tisztázását és az Igazság feltárását hirdeti. Ám valójában ott is zűrzavart eredményeznek, ahol nem kellene zűrzavarnak lennie. Ahhoz, hogy bármit is érteni lehessen, először is szükség van arra, aki ért, és ez az önvaló. Miért aggodalmaskodjunk akkor bármi egyéb felől? Miért nem vagy önmagad, s maradsz békében? Szerencsés az, aki nem vész bele a filozófiák labirintusába, hanem egyenest a forráshoz tart, Átmanhoz, ahonnan minden származik.
※ Maimonidész – Cordoba-i zsidó filozófus, Szaladin orvosa Kairóban (1135-1204)
Minden alapzatok alapzata és minden tudományok legerősebb pillére annak a felismerése, hogy létezik az Első Lény, aki minden lény oka, s hogy a földön és az égen, s a kettő között minden lények üdvösségének záloga Önnön lénye.
※ Szent Ágoston – hippói püspök, az egyik legbefolyásosabb nyugati egyházatya (345-430)
Amit ma keresztény vallásnak neveznek, az emberi faj kezdetétől fogva nem hiányzott a régiek között, mígnem eljött testben Krisztus, s ettől fogva a mindig is létezett igaz vallást keresztény-nek kezdték nevezni.
※ Arany traktátus – Ismeretlen német szerző alkímiai értekezése a Hermetikus Museum-ban
Ne gondolj sok dologra! A természet egyetlen dologgal is megelégszik, s aki ezt nem tudja, elveszett.
※ Lao-ce – kínai bölcselő, a taoizmus atyja (c. i. e. 604-531)
Tao te king 22.
A bölcs az élet egységét tartja szem előtt és így követésre méltó példát mutat mindenkinek.
※ Angelus Silesius – alias Johannes Scheffler, wroclawi katolikus költő, misztikus teológus (1624-1677)
A tojás a tyúkban van, a tyúk meg a tojásban;
Kettő az egyben, egyszersmind az egy kettőben.
※ Lee Lisan apát – a II. Világháború előtt a hangchow-i Nyugati-tó mentén, a Yuhuangshan (Nefritkő Császár) hegynél fekvő Lungmen (Sárkánykapu) irányzathoz tartozó taoista kolostor elöljárója)
Csak a gonosznak és a tudatlanságnak van sokféle alakja. Az Igazság és a Bölcsesség mindig egy és ugyanaz.
※ Philalethes – Eirenaeus, angol hermetikus szerző a XVII. században
Két szubsztancia, de csak egy esszencia létezik. Valójában ez sem kettő, hanem egy és ugyanaz a dolog: a Kén megérett és alaposan megemésztett Higany, míg a Higany nyers és megemésztetlen Kén.
※ Bhagavad-gítá
Az anyagi természet három kötelékével párhuzamosan háromféle a tudás, a tett és a cselekvő is. Íme, halld ezt is!
A jóság minőségébe az a tudás tartozik, ami által az ember minden létben az egy és örökkévaló lelki természetet látja, a fel nem oszthatót a felosztottban.
A szenvedély kötőerejébe az a tudás tartozik, ami által a különböző testek szerint lát különféle élőlényeket az ember.
Az igazságról mit sem tudó, csekély, realitás és ok nélküli ismeretről – amely által úgy vonzódik az ember egy bizonyos fajta munkához, mint az egyetlenhez – azt mondják, hogy a tudatlanság kötőerejébe tartozik. (18.19-22.)
※ Szent Ágoston
Leginkább Létezőnek nevezhetjük azt, amely mindig ugyanazon mód létezik, amely mindenféleképpen önmaga, ami semmiféleképpen nem sérül és nem változik, ami nincs alávetve időnek, s ami egyik percben nem más, mint máskor. Mert csak az ilyet nevezhetjük igazán Létezőnek.
※ Angelius Silesius
Minden szentek valójában egyazon szent,
Mert egyek ők szívükben, szellemükben, gondolatban és testben.
※ Plotinosz – egyiptomi származású neoplatonikus filozófus (203-270)
Az (istenek) mindegyike mindent magába foglal, s minden egyébben meglát mindent, vagyis hát mindenütt ott a mindenség, s minden egyes a mindenség, s végtelen a dicsőség!
※ Zohar, Elias fohásza – A ragyogás, kabbalista mű, a II. századi Simeon ben Johainak tulajdonítják
Ó, Világok Ura! Egy vagy Te, de nem szám szerint.
※ Szvámí Rámdász – hindu bhakta, zarándok (1886-1963)
Ő (Isten) egy és sok. A sokaságot nevezheted káprázatnak (májá) vagy kedvtelésnek (lílá), de akárhogy is, a sokrétű univerzum ő maga. Az Egy sokká vált.
※ Csuang-ce
Nan-Hua-Csen-csing (ez tanainak összefoglalása); idézet a 11. fejezetből
Én az eredeti Egységet őrzöm, s békességben vagyok a külső dolgokkal.
※ Seng-Ts’an – a kínai buddhizmus dhjána iskolájának harmadik pátriárkája (c. 600)
Egy mindenben – minden az Egyben.
Ha csak ennyit sikerül megértened,
Miért aggódnál tökéletlenséged felől?
※ Avatamsaka-szútra – Kínából 735-ben Japánba került szanszkrit nyelvű buddhista írás, a Kegon Shu alapműve
Buddha egyetlen tartományában benne foglaltatik Buddha összes országa.
※ Szent Pál – a tizenharmadik apostol, hittérítő (?5-67)
A Korinthusbeliekhez írt első levele (I.Kor.12.4-6)
A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.
A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.
És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt, mindenkiben.
※ Jâmi – afgán szúfi filozófus, költő (†1492)
Ebből következik, hogy a külvilágban csak egyetlen Valós Létező van, aki különféle vonásokba és hangulatokba burkolózva sokfélének és számosnak tűnik annak, aki a „szintek” szűk keretei közt gondolkodik, s akinek látása csak a szembeötlő eredményekre és tulajdonságokra korlátozódik.
※ Taittiríja-upanisad – Fogolymadarak titkos tana, az indiai titkos tanítások egyike
2.6.1. szöveg
Valótlannak hiszed Istent? Valótlan leszel magad is.
De ha létezik számodra, te magad is létező vagy.
(A Legfőbb Lélek) azt kívánta: „Hadd sokasodjam, hadd gyarapodjam!” – ezzel vezeklésbe kezdett. Vezekelvén megteremtett mindent, ami csak létezik. Megteremtvén mindent behatolt mindenbe, s behatolván Ő lett a megnyilvánult (szat) és a megnyilvánulatlan (tjat), a meghatározott és a meghatározatlan, a tudatos és az öntudatlan, az értelmes és az értelmet nélkülöző, az igaz és a hamis. Valósként Ő lett mindaz, ami csak létezik itt, ezért nevezik valósnak.
※ Ibn’ Arabi – a mór Ibériában működő szúfi misztikus, szerző (1165-1240)
A transzcendencia (’uluww) egyedül Isten sajátja. A dolgok esszenciája (a’yân) önmagában nem is létezik, mert létüket teljes mértékben Istenből nyerik, aki pedig minden létezőnek a végső szubsztanciája (’ayn). A sokaság viszonyokból (nisab) áll, amik maguk nemlétezők. Hisz valójában semmi más nincs, csak a Lényeg, ami önmagában transzcendens, nem pedig máshoz fűződő viszonya miatt, jóllehet mi relatív transzcendenciát vélünk felfedezni a Végső Lényeggel kapcsolatban, éppen a néki tulajdonított létezési módok szerint. A Lényeg egy, bár megnyilvánulásai sokfélék. Ezt senki sem hagyhatja figyelmen kívül, mert ezt mindenki tudja saját magáról, márpedig az ember az Isten képmása. A Természet világa a sokféle forma egyazon tükörben, vagy inkább Egy Alak sokféle tükörben. A zavar a nézőpontok különbözőségéből fakad, de akik már tapasztalták azt az Igazságot, amiről én beszélek, nem jönnek zavarba.
※ Arisztotelész – görög peripatetikus filozófus, Platón tanítványa, Nagy Sándor tanítója (i. e. 384-322)
Ami a dolgokat sokféleképpen lévőnek rendeli, szükségképpen Egy.
※ Nicholas Cusanus
Isten egysége a sokféleség.
※ Plotinosz
Az egy a minden és egyik sem.
※ Ramana Maharshi
A Végtelenség és a Tökéletesség nem részekből áll.
※ Dionüsziosz Areopagita
Semmiféle sokrétűség sem létezhet anélkül, hogy az egységből részesedne; ami részeiben sokaság, teljességében egy; ami esetleges tulajdonságaiban sok, szubsztanciájában egy; ami számosságára vagy képességeire nézve sok, az faját tekintve egy; ami kiáradó cselekedetiben sok, eredendő eszenciájában egy. Semmi sincs a világon, ami valami módon ne részesedne az Egyből, amely mindent felölelő egységében már előzetesen mindent tartalmaz, s e dolgok az egységben együttesen egyenlő ellentétpárokat képeznek. Az Egy híján nincsen sokféleség, ezzel szemben az Egy képes létezni sokféleség nélkül, miként a számegység is létezik az összeszorzott számok előtt. Ha pedig látjuk a dolgok végső együvé tartozását, akkor minden dolgok összessége végső soron egy. Ha elveszed ezt az Egyet, nem marad sem egész, sem rész, sem semmi más a világon, mert az Egy egységesen mindent magába ölel és előzetesen tartalmaz mindent.
※ Seng-ts’an
A nem-kettő-ben nincsenek különálló tényezők, bár mindent felölel. Az Egy nem más, mint a Minden, s a Minden nem más, mint az Egy.
※ Shabisztari – perzsa szúfi, misztikus költő (†1320)
Sok számjegy van, de csak az egy számít.
※ Angelus Silesius
A sor elején a zérus nem ér semmit. Hogyha a teremtményt, a semmit Isten elé helyezik, nem ér semmit, ha utána, akkor nyomban értéket kap.
※ Paracelsus – alias Theophrastus Bombastus von Hohenheim, svájci alkimista orvos (?1493-1541)
Minden szám az egy sokszorosa, minden tudomány egyetlen pontban találkozik, minden bölcsesség egyetlen forrásból táplálkozik, s a bölcsesség száma az egy.
※ Junayd – a bagdadi, perzsa szúfi misztikus, iszlám szent (?830-910)
A víz olyan színt vesz fel, amilyen edénybe öntöd.
※ Hermész Triszmegisztosz
Isten minden létezőben ott rejlik, mint a gyökerük és létük forrása. Nem létezik olyan dolog, amelynek ne volna forrása, ám a forrás nem másból ered, hanem önmagából fakad, az minden egyébnek a forrása. Isten ezért olyan, akár a számegység. Mivel a számegység az összes számnak a forrása, mindegyikük gyökere, magába foglal minden egyéb számot, de ő egyikben sem található; az generálja mind a számokat, de őt magát nem más számok generálják.
※ Eckhardt mester
A szavak az eredeti Igéből nyerik erejüket.
※ Rámakrishna – bengáli hindu szent és tanító (1836-1886)
Elsőként próbáld felismerni Istent, utána gondolj a teremtésre és az egyéb dolgokra. Válmiki Ráma nevét kapta, hogy mantraként ismételje, csakhogy fordított sorrendben kapta: mará, és ma jelentése Isten, rá jelentése pedig világ. Előbb az Isten, utóbb a világ. Ha egy valamit ismersz, mindent tudsz. Ha ötven nullát írsz az egyes mögé, nagy számot kapsz, de töröld ki az egyest, és nem marad semmi. Az egy teszi a sokaságot. Előbb az Egy, aztán a sok. Előbb az Isten, aztán a teremtményei és a világ.
※ Norwich-i Julianna – középkori angol keresztény aszkétanő, misztikus költő (c. 1342-1430)
Aztán pedig megpillantottam Istent egy pontban, mondhatnám az értelmemben – s e látvány folytán megláttam, hogy ott van mindenben.
※ Rg-véda, VIII.58.2. – óind himnuszgyűjtemény, szentírás
Agni, a tűz az egy, de sok helyen lobbantják föl.
Egy a Nap, hatalmasan beragyogja a világot.
Egy, csak egy a Hajnal, ami rávirrad a mindenségre.
Az Egy az, ami sokféleképpen mind e sokasággá lett.
※ Aquinói Szent Tamás – olasz domonkos rendi szerzetes, a skolasztika nagyja, angyali doktor (1225-1274)
Metafizika I.a. 993b 25.
Platón azt mondja, az egység a sokféleség előtt való, Arisztotelész pedig állítja, hogy ami létezésében és igazságában a legnagyobb, az minden lénynek és minden igazságnak az oka, mint ahogyan ami a legeslegmelegebb, az minden melegségnek a forrása.
※ Empedoklész – görög filozófus és államférfi, Püthagorasz és Parmenidész tanítványa (i. e. V. század)
Egy időben a sokaságból kinőtt az egy, hogy az egyetlen legyen, máskor pedig széttagolódott, hogy az egyből sok legyen.
※ Szúfi mondás
Egység van a sokaságban és sokaság van az egységben.
※ Proklosz
Miként lehetne minden egy, hogyha mégis a dolgok önálló létezéssel bírnak?
※ William Law – angol misztikus szerző, Boehme kontemplatív követője (1686-1761)
Lelkünk lényege soha meg nem szűnhet, mert soha nem is keletkezett, és semmi sem élhet örökké, ami nem létezne öröktől fogva. Ó, ember, az idők kezdetétől fogva vagy te is, s mivel az idő örökkévalóságként létezett, mielőtt napokká és évekké változott volna, te is Istennél voltál, mielőtt a teremtés örvényébe kerültél volna, s miként az idő nem az örökkévalóság egy része, és nem is egy darabka abból, jóllehet abból fakad, úgy te sem Isten része vagy, sem nem egy letört darabkája, mégis tőle származol.
※ Rg-véda, X.114.5.
Pusztán a megfogalmazás révén logikailag sokrétűvé tették, ami valójában Egy.
※ Szent Ágoston
Aki tudja magáról, hogy valamiben kételkedik, az ismer egy igazságot, s ebben a tudásban egészen bizonyos. Így ebben a tényben egészen bizonyos. Következésképpen, aki kételkedik abban, hogy létezik-e igazság [s ezt tudja magáról], abban van legalább egy valós dolog, amiben nem kételkedik. És nincs olyan valós dolog, amely az Igazság szerint ne volna valós. Következésképpen, aki bármely okból kifolyólag kételkedik, ne kételkedjen afelől, hogy létezik Igazság.
※ Plotinosz
Előbb kell legyen az Egy, amiből a sokaság származik. És ez az egy képes megadni magát mindeneknek úgy, hogy maga mégis egy marad, mert miközben áthat mindent, maga nem oszlik részekre, ez az egység a sokrétűségben.
※ Hujwiri – afgán származású szúfi tanító (c. 1009-1072/77)
Van egy eretnek szekta, a szofisták (Sûfistâ’iyân), akik azt gondolják, semmit sem lehet megismerni, sőt maga a megismerés sem létezik. Én azt mondom nekik: „Azt gondoljátok, semmit sem lehet megismerni; vajon ez az állításotok helytálló vagy sem?” Ha azt válaszolják, „Igen, helytálló!”, azzal beismerik az ismeret valódiságát, mígnem ha azt állítják: „Nem, nem helytálló.” akkor abszurd dolog volna egy beismerten hamis állítás felől vitázni.
※ Bhagavad-gítá
Megnyilvánulatlan formámban ezt az egész univerzumot áthatom. Minden lény Bennem van, de Én nem vagyok bennük.
És mégsem nyugszik Bennem minden teremtett. Íme misztikus hatalmam! Habár Én vagyok az összes élőlény fenntartója, s jelen vagyok mindenhol, mégis Én Magam vagyok a teremtés eredeti forrása.
Tudd meg, hogy minden élőlény úgy nyugszik Bennem, miként a mindenhol fújó, erős szél állandóan az éteri űrben. (9.4-6.)
Hódolatom elölről, hátulról és minden oldalról! Óh, kötetlen erő, Te vagy a korlátlan hatalom mestere! Mindent-áthatóként Te vagy a minden! (11.40)
※ Henry Madathanas – német hermetikus és rózsakeresztes szerző 1720 körül
Egyetlen Igazság létezik, amelynek nincsen szüksége bizonyítékra, mert maga magának a bizonyítéka, akik ezt értik. Mire a bonyodalom az egyszerű kutatásában?
※ Philalethes
A mi vizünk az a tűz, amely egyként okozza a halált, s a halálon keresztül a dicsőbb életet. S ez a víz bár egy, mégsem egyszerű, hanem két komponensből van összetéve, a bölcsek edénye és a bölcsek tüze, valamint az a kötés, amely a kettőt összefűzi. Amikor tehát a mi edényünkről vagy a mi tüzünkről beszélünk, valójában a mi vizünkre gondolunk: sőt, még a kemencénk sem egyéb, mint a mi vizünk. Egy edény, egy kemence, egy tűz létezik hát, s mindezek alkotják a mi vizünket. A tűz megemészt, az edény fehérít (albedo) és átitat, a kemence az, ami mindent magába zár és egyben tart, s e három valójában a mi Higanyunk.
※ Szent Ágoston
A létezés azt jelenti, változhatatlanság. Mert ami változik, megszűnik annak lenni, ami korábban volt, s olyanná lesz, ami még nem volt. Az igaz, tiszta és valódi létező csak Ő lehet, aki nem változik. Akihez ez szól, az bírja e vonást: „Te megváltoztatod őket és ők megváltoznak, de te magad nem változol soha! (Ps.ci. 27.sq. Douay,.)
※ Hermész Triszmegisztosz
Sem az égen, sem a földön, a létrejött dolgok között egy sincs, amely állandó, rögzített és mentes a változástól. Egyedül Isten a mozdulatlan, s jó okkal az, mert ő önmagában való, önmagából való, teljes mértékben önmagára fókuszál, és nincs benne hiány vagy tökéletlenség. Saját mozdíthatatlansága folytán állandó, reá külsőleg ható erő nem ingatja meg, látván, hogy minden őbenne van, s egyedül ő lakik minden dologban.
※ Szvarúp Dámódara – bengáli szent, Csaitanja Maháprabhu személyi titkárja (XVI. század)
Naplórészlet, in: Szvámí Bhakti Rakshak Srídhar: Arany avatár
Az önelemzés egyben önismeret. A tudat megismerheti a tudatot. Ahogyan az ember érzékeli saját testét, vagy a tudat képes fogalmat alkotni önmagáról, hasonlóképp a rajongás is élvezheti saját eksztázisát. Ezt támasztja alá Szvarúp Dámódar:
„Csaitanja Maháprabhut imádom, aki nem más, mint maga Krsna, Rádhárání külső ragyogásába és érzelmeibe burkolózva. Mint uralt és uralkodó felek, Rádhá és Krsna egyéni azonosságukban is örökké egyek. Csaitanja formájában most újra egyesültek. Az Úr belső gyönyöradó energiájának e felfoghatatlan átalakulása Rádhá és Krsna szerelmes kedvteléseiből fakad.”
E versében Szvarúp Dámódar azt bizonyítja, hogy Rádhá-Krsna, valamint Csaitanja Maháprabhu kedvtelései örökkévalók és párhuzamosak. Nehéz megmondani, mi volt előbb, a tél vagy a nyár? Az Úr örök kedvtelései is körkörösen kergetik egymást. Ezért Szvarúp Dámódar nem tartja fontos kérdésnek azt, hogy vajon Csaitanja avatár volt-e előbb vagy Krsna, ha egyszer mindketten örökkévalóak.
Napkelet munkaközösség
Források:
Whitall N. Perry A Treasury of Traditional Wisdom, Indica, New Delhi 1971
Bhagavad-gítá, A.C. Bhaktivedanta Swami magyarázataival, Vaduz én.
Upanisadok – kézirat
The Internet Sacred Text Archive, J.B. Hare 2009
Hermetika, Mágia – Ezoterikus látásmód… szöveggyűjtemény, Szerk.: Pál József, JATE Press, Szeged 1995
Szvámí Bhakti Rakshak Srídhar: Arany avatár, Selyemút könyvek Magyar Vaisnava Hindu Egyesület, Budapest 1991
2019/70
Napkelet Munkaközösség
