Buddha beszédei

Példázat a kelméről

(7. Vatthūpama sutta)

 

 

Namo tassa Bhagavato Arahato Samm-Sambuddhassa

Mūlapaṇṇāsapāḷi / Mūlapariyāyavagga

 

 

  1. ÍGY HALLOTTAM. Egyszer, midőn a Magasztos éppen Sāvatthī mellett Anātthapiṇḍika Jeta nevű ligetében időzött, a bhikkhukat így szólította meg: „Bhikkhuk!” „Igen, tiszteletreméltó urunk!” – válaszolták azok főhajtással, és elcsendesedve figyelmesen hallgatták őt. A Magasztos pedig így folytatta:

 

  1. „Bhikkhuk, úgy van ez, mintha lenne egy bemocskolt és pecséttől koszlott kelme, s jönne egy kelmefestő, aki azt ilyen vagy olyan, kék, vörös vagy kármin színű ruhafestékbe bemerítené. Ugye, az igen csak gyalázatosan és förtelmesen nézne ki, csak itt-ott fedve festékfoltokkal? Miért? A kelme szennyezett volta miatt. S ugyanígy, ha a tudat szennyezett, csak gyötrelmes és nyomorúságos vég várható.1 Na már most, bhikkhuk, tegyük fel, hogy van egy hibátlan és ragyogóan tiszta kelme, s jönne egy kelmefestő, aki azt ilyen vagy olyan, kék, vörös vagy kármin színű ruhafestékbe bemerítené. Ugye, az igen csak szemet gyönyörködtetően szép lenne, tökéletesen visszaadva a festék színét? Miért? A kelme tisztasága miatt. S ugyanígy, ha a tudatot semmi sem szennyezi, csak szerencsés és boldog vég várható.

 

  1. „Bhikkhuk, melyek azok a szennyeződések (upakkilesa), melyek a tudatot beszennyezik?2 A sóvárgás (abhijjhā)3 és a féktelen mohóság (visamalobha) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. Az ellenérzés és rosszakarat (byāpāda)4 olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. A harag és méltatlankodás (kodha) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. A sértettség szülte gyűlölet és fájó neheztelés (upanāha) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. A megvetés és mások semmibe vevése (makkha) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. Az arcátlanság és pökhendiség (paḷāsa)5 olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. Az irigység és haszonlesés (issā) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. A fösvénység és zsugoriság (macchariya) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. A szélhámoskodás és csalárdság (māyā) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. A fondorlatoskodás és álnokság (sāṭheyya) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. A nyakasság és megátalkodottság (thambha)6 olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. A vetélkedés és versengés (sārambha) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. Az önhittség és önteltség (māna) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. A dölyfösség és fennhéjázás (atimāna) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. A hivalkodás és hiúság (mada) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik. [37] A nemtörődömség és hanyagság (pamāda) olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik.

 

  1. Felismervén azt, hogy a sóvárgás és a féktelen mohóság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja.7 Felismervén azt, hogy az ellenérzés és rosszakarat olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy a harag és méltatlankodás olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy a sértettség szülte gyűlölet és fájó neheztelés olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy a megvetés és mások semmibe vevése olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy az arcátlanság és pökhendiség olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy az irigység és haszonlesés olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy a fösvénység és zsugoriság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy a szélhámoskodás és csalárdság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy a fondorlatoskodás és álnokság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy a nyakasság és megátalkodottság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy a vetélkedés és versengés olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy az önhittség és önteltség olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy a dölyfösség és fennhéjázás olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy a hivalkodás és hiúság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja. Felismervén azt, hogy a nemtörődömség és hanyagság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, a bhikkhu ezeket elhagyja.

 

  1. „Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a sóvárgás és a féktelen mohóság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága (aveccapasāda)8 ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett (sammāsambuddha), tökéletes az igaz tudásban és magatartásban (vijjācaraṇasampanna), fenséges (sugata), világok ismerője (lokavidu), páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett (buddha) és dicsőség övezte úr (bhagavā).’9

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy az ellenérzés és rosszakarat olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a harag és a méltatlankodás olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a sértettség szülte gyűlölet és fájó neheztelés olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a megvetés és a mások semmibe vevése olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy az arcátlanság és pökhendiség olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy az irigység és haszonlesés olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a fösvénység és zsugoriság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a szélhámoskodás és csalárdság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen fel-ébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a fondorlatoskodás és álnokság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a nyakasság és megátalkodottság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a vetélkedés és versengés olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy az önhittség és önteltség olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a dölyfösség és fennhéjázás olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a hivalkodás és hiúság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

Amikor a bhikkhu felismerte, hogy a nemtörődömség és hanyagság olyan szennyeződések, melyek a tudatot beszennyezik, és ezeket elhagyta, megingathatatlan bizonyossága ébred a Buddhában, mondván: ’A Magasztos egy tathāgata, egy arahat, egy tökéletesen teljesen felébredett, tökéletes az igaz tudásban és magatartásban, fenséges, világok ismerője, páratlan vezetője a vezetésre szorulóknak, istenek és emberek tanítója, felébredett és dicsőség övezte úr.’

 

  1. „Megingathatatlan bizonyosság ébred benne a Dhamma iránt, mondván: ’A Dhamma, mely a Magasztos révén hibátlan kifejtést nyert, már itt és most felfogható, már itt és most gyümölcsöt hozó, kutatásra serkentő, előre vivő, látóknak megismerhető.’

 

  1. „Megingathatatlan bizonyosság ébred benne a Saṅgha iránt, mondván: ’A Magasztos tanítványainak Saṅghája a jó utat járja, az egyenes utat járja, az igaz utat járja, a célravezető utat járja, azaz a négy pár személy és nyolcféle nemes lény útját. A Magasztos tanítványainak Saṅghája rászolgál az adományokra, rászolgál a felajánlásokra, rászolgál a tiszteletteljes üdvözlésre, a Magasztos tanítványainak Saṅghája a világ üdvét szolgáló, páratlan érdemű közösség.’10

 

  1. „Amikor a tudat szennyeződéseit részben elűzte, eltávolította, levetkőzte, elhagyta, s magát róluk leoldotta, ez a gondolat fogan meg benne:11 ’Megingathatatlan bizonyosság ébredt bennem a Buddha iránt’, és buzgalom támad benne a céllal kapcsolatban (atthaveda), buzgalom támad benne a Dhammával kapcsolatban (dhammveda),12 gondtalan könnyedség (pāmojja) támad benne a Dhammával kapcsolatban. Amikor elfogja a gondtalan könnyedség, lelkesültség (pīti) ébred benne. Amikor elfogja a lelkesültség, teste elnyugszik, lecsendesedik (passadhi). Amikor teste elnyugszik, lecsendesedik, öröm (sukha) önti el. Amikor az öröm elönti, tudata egyhegyű és összpontosított lesz, s eléri a samādhit.13

 

  1. „Ekkor ez a gondolat fogan benne: ’Megingathatatlan bizonyosság ébredt bennem a Dhamma iránt’, és buzgalom támad benne a céllal kapcsolatban, buzgalom támad benne a Dhammával kapcsolatban, gondtalan könnyedség támad benne a Dhammával kapcsolatban. Amikor elfogja a gondtalan könnyedség, lelkesültség ébred benne. Amikor elfogja a lelkesültség, teste elnyugszik, lecsendesedik. Amikor teste elnyugszik, lecsendesedik, öröm önti el. Amikor az öröm elönti, tudata egyhegyű és összpontosított lesz, s eléri a samādhit. [38]

 

  1. „Ekkor ez a gondolat fogan benne: ’Megingathatatlan bizonyosság ébredt bennem a Saṅgha iránt’, és buzgalom támad benne a céllal kapcsolatban, buzgalom támad benne a Dhammával kapcsolatban, gondtalan könnyedség támad benne a Dhammával kapcsolatban. Amikor elfogja a gondtalan könnyedség, lelkesültség ébred benne. Amikor elfogja a lelkesültség, teste elnyugszik, lecsendesedik. Amikor teste elnyugszik, lecsendesedik, öröm önti el. Amikor az öröm elönti, tudata egyhegyű és összpontosított lesz, s eléri a samādhit.

 

  1. „Akkor ez a gondolat fogan benne: ’A tudat tökéletlenségeit részben levetkőztem, elűztem, eltávolítottam, elhagytam, s magamat róluk leoldottam’, és buzgalom támad benne a céllal kapcsolatban, buzgalom támad benne a Dhammával kapcsolatban, gondtalan könnyedség támad benne a Dhammával kapcsolatban. Amikor elfogja a gondtalan könnyedség, lelkesültség ébred benne. Amikor elfogja a lelkesültség, teste elnyugszik, lecsendesedik. Amikor teste elnyugszik, lecsendesedik, öröm önti el. Amikor az öröm elönti, tudata egyhegyű és összpontosított lesz, s eléri a samādhit.

 

  1. „Bhikkhuk, ha egy ily erénnyel megáldott (evaṃsīla), az összpontosítottság és egyhegyűség ily fokára jutott (evaṃdhamma), és ily bölcsességben osztozó (evaṃpañña) bhikkhu válogatott hegyi rizsből készült és különféle mártások és curry kísérte alamizsnát fogyaszt is, az nem jelent akadályt számára. Miként egy bemocskolt és pecsétes kelme válik makulátlanná a tiszta víz segítségével, és miként az arany válik makulátlanná az olvasztókemence segítségével, úgy nem jelent akadályt egy ily erénnyel megáldott, az összpontosítottság és egyhegyűség ily fokára jutott, és ily bölcsességben osztozó bhikkhu számára, ha válogatott hegyi rizsből készült és különféle mártások és curry kísérte alamizsnát fogyaszt.

 

  1. „Ez a bhikkhu barátságos érzülettel (mettā)14 eltöltött tudattal időzik, áthatván az egyik, a másik, a harmadik és a negyedik égtájat, így fent és alant, körben, mindenhol és mindenütt, barátságos érzülettel eltöltött, kiterjedt, emelkedett, határtalan, gyűlöletmentes (abyābajjha)15 és rosszakarattól mentes (avera) tudattal áthatván a mindent felölelő világot időzik.

 

  1. „Majd együttérzéssel (karuṇā) eltöltött tudattal időzik, áthatván az egyik, a másik, a harmadik és a negyedik égtájat, így fent és alant, körben, mindenhol és mindenütt, együttérzéssel eltöltött, kiterjedt, emelkedett, határtalan, gyűlöletmentes és rosszakarattól mentes tudattal áthatván a mindent felölelő világot időzik.

 

  1. „Majd együttes örömmel (muditā) eltöltött tudattal időzik, áthatván az egyik, a másik, a harmadik és a negyedik égtájat, így fent és alant, körben, mindenhol és mindenütt, együttes örömmel eltöltött, kiterjedt, emelkedett, határtalan, gyűlöletmentes és rosszakarattól mentes tudattal áthatván a mindent felölelő világot időzik.

 

  1. „Majd felülemelkedett egykedvűséggel (upekkhā) eltöltött tudattal időzik, áthatván az egyik, a másik, a harmadik és a negyedik égtájat, így fent és alant, körben, mindenhol és mindenütt, felülemelkedett egykedvűséggel kiterjedt, emelkedett, határtalan, gyűlöletmentes és rosszakarattól mentes tudattal áthatván a mindent felölelő világot időzik.16

 

  1. „Megérti, felismeri, mondván: ’Van az Isteni Időzés tiszta állapota, van a levetkőzött szennyeződések alacsonyrendű állapota, van a még elérendő Arahat Ösvény (arahatta­magga) magasrendű célja, van túlnan, és van a menekülés az észlelés eme világából.’17

 

  1. „Ezt látván, ezt felismervén tudata megszabadul az érzéki vágy mérgétől (kāmāsava), a létvágy mérgétől (bhavāsava) és a vakság mérgétől (avijjāsava). Amikor tudata megszabadult, megérti: ’A tudat megszabadult.’ Megérti: „A születés elpusztíttatott, a dukkha megsemmisítéséhez, felébredéshez vezető üdvös élet (brahmacariya) beteljesíttetett, amit meg kellett tenni, az meg lett téve, nincs többé visszatérés a lét forgatagába.’ [39] Bhikkhuk, erről a bhikkhuról mondják, hogy belső fürdőt vett.”18

 

  1. Történt akkor, hogy a brāhmaṇa Sundarika Bhāradvāja éppen ott üldögélt a Magasztos közelében. Akkor e kérdéssel fordult a Magasztoshoz: „Szokása-e a Magasztosnak a Bāhukā folyóhoz lemenni és ott fürdeni?”

 

„Miért mennék, brāhmaṇa, a Bāhukā folyóhoz? Mi hasznomra lenne a Bāhukā folyó?”

 

„Gotama úr, sokan úgy tartják, hogy a Bāhukā folyó megszabadít, sokan úgy vélik, hogy a Bāhukā folyó érdemek adója, s a Bāhukā folyóban fürdőt véve lemossuk magunkról a gonosz tetteket.”

 

  1. Akkor a Magasztos e verset szavalta el a brāhmaṇa Sundarika Bhāradvājának:

 

„Bāhukā és Adhikakkā,

Gayā és Sundarikā,

Payāga és Sarassatī,

Meg a Bahumatī vize.19

Fürödjön bennük a balga akármennyit,

Sötét tetteitől mégsem tisztul meg.

 

Mit múlatna el Sundarikā?

Mit a Payāga? Mit a Bāhukā?

A gonosztevőt, ki kegyetlen,

S vad tetteit egymásra halmozá,

Tisztára mosni nem tudják.

 

Az, ki tiszta szívében mindig,

A Tavasz Ünnepét, a Szent Napot ünnepli,20

Az, kinek tettei és szíve makulátlan,

Az éri el erénye tökéletesbedését.

 

Figyelj csak, brāhmaṇa, így végy fürdőt.

Tedd magad minden lény menedékévé.

S ha hamisság szádat el nem hagyja,

S az élőknek nem tész ártalmast,

Sem nem orozod el, mit nem adtak,

Bizonyossággal lelkedben, s mohóságtól távol,

Ugyan mi haszna lenne

Gayā vízében megmerítkezni,

Hisz mindenek Gayāddá lészen?”

 

  1. Amikor ez elhangzott, a brāhmaṇa Sundarika Bhāradvāja így szólt a Magasztoshoz: „Pompás, Gotama úr! Pompás, Gotama úr! Mint hogyha valaki talpára állítaná a megfordítottat, kitakarná a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy akinek van szeme a látásra, lásson, úgy világosította meg a tant minden oldalról Gotama úr. Én most Gotama úrhoz, a Dhammához és a bhikkhuk Saṅghájához folyamodom menedékért. Fogadjon el, Gotama úr, a mai naptól életem végéig világi követőjéül, aki hozzá folyamodik menedékért. Adja hozzájárulását, hogy otthonomat elhagyva otthontalanságba vonulhassak a Gotama úr vezetése alatt, s hadd lépjek be a bhikkhuk Saṅghájába.”21

 

  1. És a brāhmaṇa Sundarika Bhāradvāja megkapta a Magasztos hozzájárulását, hogy otthonát elhagyva otthontalanságba vonulhasson a Magasztos vezetésével, s beléphetett a bhikkhuk Saṅghájába. [40] Nem sokkal ezután, egyedül, a világtól elvonulva, igyekezettel, buzgósággal és eltökéltséggel telten, a tiszteletreméltó Bhāradvāja, közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudásra (abhiññā) támaszkodva már ott és akkor megvalósította a dukkha megsemmisítéséhez, felébredéshez vezető, üdvös élet (brahmacariya)22 legfőbb célját, és abban időzött. A célt, melynek kedvéért a családapák, belátván mi a helyes, otthonukat elhagyva otthontalanságba vonulnak. Közvetlenül, senkire sem szorulva, maga tapasztalta tudásra támaszkodva (abhiññā) felismerte: „A születés elpusztíttatott, a dukkha megsemmisítéséhez, felébredéshez vezető üdvös élet beteljesíttetett, amit meg kellett tenni az meg lett téve, nincs többé visszatérés a lét forgatagába.” És a tiszteletreméltó Bhāradvāja egyike lett az Arahatoknak.

 

 

Jegyzetek:

1 A „nyomorúságos vég” (duggati) a szellemek világában (petaloka), az állatok világában (tiracchāna-yoni) vagy a pokoli világokban (naraka vagy niraya), míg a „boldog vég” (sugati) az emberek és a mennyei világokban való újraszületést jelenti.

 

2 Cittassa upakkilesā. Több értelemben használatos: a koncentráció tökéletlenségei (MN 128.27, 30), a belátás tökéletlenségei (Visuddhi-magga XX:105) és a három káros gyökér (akusalamula) – érzéki élvezet vagy sóvárgás (lobha), ellenszenv (dosa) és zavarodottság (moha) – következtében fellépő kisebb szennyeződések. Itt e harmadik értelemben használjuk.

 

3 Az Abhidhammattha Sangaha az abhijjhāt más ember tulajdonának megkívánásaként definiálja, míg máshol a lobhával közel egyenértékűnek mutatják be, s ily módon tágabb jelentéskört tulajdonítanak neki. Lásd Ācariya Anuruddha: Abhidhammattha Sangaha. Seattle, 2000, BPS Pariyatti Editions, 207. o., valamint Rhys Davids and Stede (ed.): Pali- English Dictionary. Oxford, 1995, The Pali Text Society, 63. o.

 

4 A következő tudatállapotokat, tudattartalmakat leíró kifejezéseket az általuk lefedett tágabb jelentéstartalom miatt két szóban adjuk vissza.

 

5 A Majjhima Nikāya Aṭṭhakathā szerint a paḷāsa egy feltételezés (yugaggāha), amelynek során valaki magasrendű képességekkel rendelkezők értékét tulajdonítja magának, és a létben elfoglalt helyét önmagában ennek megfelelően határozza meg.

 

6 Thambha: A levegővel színültig teli fújtató képét szokás ennek az állapotnak az illusztrálására használni. Rugalmatlanság, merevség és átformálhatatlanság.

 

7 Az „elhagyás” itt gyökerestül való kiirtást jelent (samucchedappahāna). A tizenhat tökéletlenséget a következő sorrendben számolják fel: 1. A folyamba lépés ösvényén (sotāpattimagga): megvetés (makkha), arcátlanság (paḷāsa), irigység (issā), fösvénység (macchariya), szélhámoskodás (māyā) és fondorlatoskodás (sāṭheyya). 2. A vissza nem térő ösvényén (anāgāmī-magga): a rosszakarat és rosszindulat (byāpāda), harag (kodha), neheztelés (upanāha) és hanyagság (pamāda). 3. Az arahat ösvényén: a sóvárgás (abhijjhā) és a féktelen mohóság (visamalobha), megátalkodottság (thambha), versengés (sārambha), önteltség (māna), fennhéjázás (atimāna) és hiúság (mada).

 

8 A pasāda egyaránt jelent tisztaságot, világosságot, hitet, illetve a szemmel is kapcsolatba szokás hozni, így a kifejezés egy világos, egyértelmű és közvetlen tapasztalásra utal. Innen a bizonyosságként való fordítása. A megingathatatlan bizonyosság (aveccappasāda) a folyambalépett (sotāpanna) sajátja. Ez a bizonyosság pedig abból ered, hogy ő maga már közvetlenül látta a Dhamma igazságát. Lásd. Visuddhimagga VII.

 

9 A bhagavā kifejezésnek a „dicsőség övezte úrként” történő fordítása – eltérve a máshol és gyakrabban használt „Magasztos” formájától – talán jobban visszaadja azt a létrendi és léten túli rangot, amely azok sajátja, akik győzelmet aratva a legfőbb méltóságra emelkednek, és akik így kiérdemlik a legnagyobb tiszteletet és hódolatot. Lásd a Bhāgavat szócikket: Monier Monier-Williams: A Sanskrit-English Dictionary. Oxford, 2003, Clarendon Press, 743. o. A Bhagavan (bhāgavat vocativusa) nemcsak a buddhák és bodhisatták tiszteletet kifejező formulája, hanem a hinduizmusban is gyakran lehet találkozni vele: „Bhagavān Rāma, Bhagavān Kṛṣṇa, Bhagavān Śiva.”

 

10 A Buddha és a Dhamma utáni harmadik menedék (tisarana) a Saṅgha. A Saṅgha egyrészt jelenti a bhikkhuk közösségét (bhikkhu-saṅgha), másrészt az ariyák közösségét (ariya-saṅgha). Az ariyák közösségét négy párba szokás állítani a megvalósítási szintnek megfelelően. A folyambalépett (sotāpanna) és a folyamba lépés gyümölcsét (sotāpattiphala) élvező ariya, az egyszer visszatérő (sakadāgamī) és az egyszer visszatérés gyümölcsét (sakadāgāmiphala) élvező ariya, a vissza nem térő (anāgāmī) a vissza nem térés gyümölcsét (anāgāmiphala) élvező ariya, és az arahattá vagy arahanttá váló és az arahat állapot gyümölcsét (arahattaphala) élvező ariya. Az Abhidhamma-piṭaka negyedik könyve a következőképpen írja le e nyolc ariya lényt (ariya-puggala): „Aki jó úton van afelé, hogy az első három béklyó széttörésével a folyamba lépés célját megvalósítsa, vagy aki e három béklyót már leküzdötte – az ilyen embereket nevezzük a „folyambalépetteknek” (sotāpanna). Aki jó úton van afelé, hogy az érzéki vágy és szenvedély (kāmarāga) és ellenérzés (dosa/byāpāda) végsőkig történő elgyengítésével az egyszer visszatérő célját megvalósítsa, vagy akiben az érzéki vágy és az ellenérzés már a végsőkig legyengült – az ilyen embereket nevezzük „egyszer visszatérőnek” (sakadāgāmī). Aki jó úton van afelé, hogy az érzéki vágyat és az ellenérzést maradéktalanul kiirtva magából a vissza nem térő célját megvalósítsa, vagy aki az érzéki vágyat és az ellenérzést maradéktalanul felszámolta – az ilyen embereket nevezzük „vissza nem térőnek” (anāgāmī). Aki jó úton van afelé, hogy a formalét utáni vágy (rūparāga), a formafölötti lét utáni vágy (arūparāga), az önhittség (māna), a nyughatatlanság (uddhacca) és a vakság (avijjā) maradéktalan kiirtásával a tökéletes arahat állapot célját megvalósítsa, vagy aki a formalét utáni vágyat, a forma-fölötti lét utáni vágyat, az önhittséget, a nyughatatlanságot és a vakságot maradéktalanul felszámolta – az ilyen embereket nevezzük „tökéletes arahatnak.” (Puggala-paññatti, 48-50)

 

11 A szennyeződések (kilesa) részleges elhagyása (yatodhi) az első három ösvény, míg a szennyeződések maradéktalan elhagyása (anodhi) a negyedik ösvény bejárásával valósul meg.

 

12 Az atthaveda a bizonyosság felébredése miatt, a dhammaveda a szennyeződések elhagyása miatt érzett inspiratív állapot. A veda a szövegkörnyezet miatt itt buzgalomként került lefordításra.

 

13 A samādhi egyszerre jelenti a tudat egyhegyűvé, egypontúvá (ekaggatā) válását, ugyanakkor a tudat magasabb szintű szintézisét, belső egységesülését és elmélyedését, amely során a szubjektum-objektum kettőssége, kettéválasztottsága megszűnik, és egy „üres,” feltételektől független „létezem” állapot válik uralkodóvá. Lásd Láma Anagarika Govinda: A korai buddhista filozófia lélektani attitűdje. Budapest, 1992, Orient Press, 91­92. o.

 

14 A mettā a mitto („barát”) szóból származik, így a barátságos érzület egy lehetséges jó fordítás. A mettā-karuṇā-muditā „a lényeknek egy individuális és feltétel nélküli szeretettel való áthatása, amely szeretet ’valódi önmagam’ közvetítése egy egységtudat alapján.”

 

15 Gyakran avyāpajjha.

 

16 A négy isteni lakhely, állapot (brahmavihāra). Lásd Visuddhimagga IX. E „négy határtalan állapotként” vagy „négy isteni állapotban való időzésként” definiált tudat-és létszintet és az egymáshoz való viszonyukat Buddhaghosa ahhoz az anyához hasonlítja, akinek négy fia van. Egy átlagos, egy nyomorék, egy, aki az ifjúsága teljében van és egy, aki a saját ügyeivel van elfoglalva. Az első esetében az anya azt szeretné, hogy felnőjön, a második esetében arra törekszik, hogy életét megkönnyítse, és jól érezze magát, a harmadik esetében azt akarja, hogy élvezze fiatalságának jótéteményeit, míg a negyedik esetében egyáltalán nem aggódik a fia sorsa miatt. Visuddhimagga IX, 108. Lásd Richard Gombrich: What the Buddha Thought. Sheffield, 2013, Equinox, 78–82. o.

 

17 Fenti szakasz Nyanamoli Thera értelmezését követi. Bhikkhu Bodhi a Majjhima Nikāya Aṭṭhakathāra támaszkodva ezt ajánlja: „Van ez, van az alacsonyrendű, van a magasrendű, van a túlnan és van a menekülés az észlelés eme világából.” A „van ez” a dukkha igazságára, a „van az alacsonyrendű” a dukkha okára, a „van a magasrendű” az ösvény igazságára, míg a „van a menekülés az észlelés eme világából” a Nibbānára, a dukkha megszüntetésére utal.

 

18 Ezzel a kifejezéssel hívja fel Sundarika Bhāradvāja figyelmét, aki brāhmaṇa lévén szintén hisz a rituális fürdő megtisztító erejében.

 

19 Folyók, amelyeknek a tisztító erejében hittek.

 

20 Phaggu: a brahmaṇikus megtisztulás napja a Phagguna hónapban (február-március). Uposatha: bizonyos vallási szertartások elvégzésének napja, melyet a holdnaptár szerint tartanak meg.

 

21 Az otthontalanságba vonulás (pabbajjā) jelenti az otthontalan, aszkéta élet kezdetét, elsőként mint novícius (sāmaṇera). A bhikkhu státust az upasampadā (teljes véglegesítés) aktusával nyeri el a novícius. Átvitt értelemben valamennyi kammikus (karma) kötelék elvágását jelenti, legyen az múltbéli örökség vagy a jelenben létrehozott, valamennyi családi, társadalmi, kulturális felépítményhez való kötődés elpusztítását, amelyben a „saṃsārai én” önmagát meghatározza. Így ez elsősorban, nem ortodox módon értelmezve a kifejezést, a világra és önmagunkra való rátekintés belső, gyökeres megváltoztatását jelenti, amely esetleg nem is érinti a hétköznapok szokásos rutinját.

 

22 A szanszkrit brahma-caryā páli formája, amely szó szerint „brahma-életvitelt” jelent. A brāhmaṇa születésűek első életszakaszát jelölték ezzel a terminus technicus-szal, amikor a brāhmaṇa ifjút bevezették a Vedák tudományába, és ebben a státusban maradt mindaddig, amíg meg nem házasodott. Ez idő alatt életét a teljes szexuális absztinencia jellemezte. A Buddha szűkebb és tágabb értelemben is használja ezt a kifejezést. Szűkebb értelemben a szexuális életről való lemondásra utalva és tágabb értelemben arra az életformára utalva, amely a Saṅgha bármelyik tagjának a sajátja. Időnként azonban a Buddha nem annyira az életforma minőségére utalva használja a kifejezést, mint inkább ennek az életnek a céljára vonatkoztatva. Máshol a Buddha a tanítványai kapcsán úgy nyilatkozik, hogy ők a brahma-életformában (brahma-cariyā) az elmélyedés (ogadha) mindeneket felülmúló állapotában időznek. Máshol ugyanez a kifejezés (ogadha) a nibbānával együtt jelenik meg, s így a brahma-cariyā a nibbāna szinonimájaként működik. Ebben az esetben nem lehet nem észrevenni a brahma-vihārával való kapcsolatot sem, bár a jelentése nem ugyanaz. Lásd Richard Gombrich: What the Buddha thought. Sheffield, Bristol, 2013, Equinox, 202-203. o.

 

 

 

 

Németh László Levente fordítása

A Onedropzen Zen Közösség gondozásában jelenik majd meg a teljes Majjhima Nikāya – Buddha Középhosszúságú Beszédeinek gyűjteménye, amely 152 beszédet tartalmaz. Ez a 152 beszéd Buddha teljes tanítását reprezentálja, mind a tanítás, mind a gyakorlat szempontjából. A gyűjteményből ez a 7. beszéd.

 

2019/70