Mese… mese?

 

 

 

Volt egyszer egy szegény ember, aki éhezett és fázott, rongyaiban kuporogva. Arra jött egy ember – gyémántként csillogott a szeme – és azt mondta:

*„Ne keress, ne várj kincset a külső világban! Nézd, kincses kamra van benned! Ott a gazdagság és a boldogság!”

 

A történet itt kettéválik:

 

  • variáció:

A szegény ember nem hitte el, legyintett és tovább éhezett és fázott rongyaiban kuporogva… még most is ott ül.

 

  • variáció:

A szegény ember befelé fordult és tényleg talált egy kincses kamrát önmagában, de az ajtaja csukva volt. Leült tehát eléje, és vágyakozni kezdett. Majd feszegette az ajtó sarkait, próbált az ablakon bejutni, nézte, nincs-e hátsó bejárat. Majd könyveket tanulmányozott, módszereket tanult, hagyományokat próbált ki, hogyan lehet bejutni? Még mindig éhezett és fázott rongyaiban…

Egyszer újra arra járt az az ember, akinek gyémántként csillogott a szeme, és mondta neki:

„Nézd, az ajtóban benne van a kulcs, bemehetsz most azonnal!”

 

A történet itt kettéválik:

 

  • variáció:

A szegény kereső nem hitte el, legyintett, hiszen annyit próbálkozott már… még tovább éhezett és fázott rongyaiban kuporogva, még most is ott ül…

 

  • variáció:

Az ember hálásan nézett a gyémántszeműre, felállt, az ajtóhoz ment, könnyedén elforgatta a kulcsot. Az ajtó feltárult, a mérhetetlen kincs kápráztató volt…

 

A történet itt kettéválik:

 

  • variáció:

A kereső annyira megijedt, hogy azonnal visszacsukta az ajtót, még rá is zárta. Elkergette a gyémántszeműt, és tovább éhezett és fázott rongyaiban kuporogva… még most is ott ül…

 

  • variáció:

A kereső besétált az ajtón. Nem győzte magába szívni a Fényt, Derűt, a Boldogságot… a hatalmas Csöndet. Csak állt, állt időtelenül… Egyszer azonban mégiscsak eszébe jutott a régi szegénység. Megkereste hát a legszebb gyémántot, a szemébe helyezte és kisétált a kincseskamra ajtaján – még tárva is hagyta, úgy elment…

Nem kellett sokáig mennie, hogy találjon egy szegény embert, aki éhezett és fázott, rongyaiban kuporogva. Akkor ránézett a gyémántszemeivel, és azt mondta:

 

*  (itt a fenti csillagtól kezdve olvassuk újra…és újra…!)

 

…folytassam még…? Te most hol vagy, szegény ember…? Melyik variációt választod…? Gyémánt már a szemed?

 

 

2019/70
Miletics Katalin Janka