Hagyományok és népi orvoslási adatok gyűjtése a Homoródok völgyében

Az etnobotanika vagy népi növényismeret az ember természetes környezettel való kapcsolatát és interakcióit foglalja magába, amely népszokások megörökítését és megőrzését is jelenti korunk számára világszerte. A 20. századtól kezdődően az ipari forradalmak és felfedezések során feledésbe merültek a népi orvoslásban alkalmazott, hagyományos megoldások, illetve ha fenn is maradtak szokások, nehéz olyan formában integrálni a mai társadalom számára, amely megfelelő módon alkalmazható.

Egy nép szokásainak szerves része a növények népi alkalmazása, amely mutatja, hogy egész életük során szoros kapcsolatban álltak a természettel. Növényi eredetű anyagokból eszközöket vagy bútorokat is készítettek, lakóházakat építettek vagy ruhaneműket varrtak. Nem utolsó sorban növényekkel gyógyítottak is, főként az idős generáció, akik számára egyes helyeken kiemelkedő szerepű a régi tudáselemek alkalmazása a mai orvostudomány mellett. A hivatalos orvoslásban napjainkban elsősorban szintetikus gyógyszereket alkalmaznak, de számos természetes eredetű hatóanyag is fellelhető egyes készítményekben.

Mit nevezünk gyógynövénynek? Azokat a növényfajokat, amelyek alkalmazását tudományos bizonyítékok (irodalmi adatok, preklinikai és humán klinikai vizsgálatok) támasztják alá, és ez alapján gyógyítás céljára használtak fel vagy használnak (jelenleg világszerte közel 20 000 faj). A történelem során megismert gyógynövények etnobotanikai adatainak kutatásához érdemes azokra a helyekre, helyszínekre eljutni, ahol ezeket első ízben dokumentálták a világ különböző pontjain. Mivel ezek a helyszínek kezdenek eltűnni a hagyományok felhagyásával, olyan helyszínt jelöltünk ki, ami földrajzi szempontból távol esik nagyvárosoktól és egyes társadalmi hatásoktól jól elkülöníthető. Fontos tényezőként szerepelt, hogy hazai természeti adottságainkhoz hasonló, így a flóraelemekben is hasonló kutatópontot találjunk, valamint az adatközlők magyar nyelvűek legyenek.
Mindig nagy csodálattal tölt el minket, hogyha több száz kilométerre is találkozhatunk magyar városokkal, magyar nyelvet beszélő lakosokkal. A 2013. évi népszámlálás szerint Romániában több mint egy millió ember magyarnak vallotta magát. Az elmúlt 11 évben a Pécsi Tudományegyetem GYTK Farmakognóziai Intézet munkacsoportja az Úz-völgyében, Gyimesben, Erdővidéken és a székelyföldi Kis- és Nagy-Homoród mentén gyűjtött az erdélyi magyarok népi orvosláshoz kapcsolódó szokásairól.
A Hargita hegységből eredő két patak, a Kis- és Nagy-Homoród hosszanti völgyeiben kialakult településfüzérek nevében a Homoród név magyar közszóból alakult. A legkorábbi említések 1421-ből származnak humrud név alatt, amely a folyómeder homorú alakjával kapcsolatos. A völgy falvai így a patak nevét kapták. Nemzetiségi felosztás szerinti sorrendben a településeket magyar, román, cigány, szász és német lakosság lakja.

A kutatócsoport 2008-2018 között a vidéken 15 településen végzett gyűjtőmunkát, amelyet 2017-ben két zsáktelepülés, Bágy és Lókod feltérképezésével végeztek.

A falvak a 856 m magas Bágyi-hegy két oldalán helyezkednek el, egymástól 3 km távolságra: Bágy a hegyoldalon, Lókod egy kisebb völgyben a Nagy-Homoród mentén. Többnyire sztyepp jellegű vegetáció övezi a vidéket. A Bágyi-hegy tetején egykor vár állott, innét látszanak a Fogarasi-havasok, Hargita csúcsai és a további környező falvak is.

Bágy nevét először az 1554-es pápai tizedjegyzék említette Bagij név alatt. Templomának ásatási kutatásai során egy Árpád-kori templom alaprajzát fedezték fel, amely mutatja, hogy a település jóval korábban alakulhatott ki, mint ahogy nevét az írott források jelzik. Ki tudja, hány ehhez hasonló templom épülhetett a századok folyamán, amelyeket korábbi templomok romjain emeltek? A református templom 2009-ban lett kívülről renoválva és gyönyörű kőrkerítés díszíti a templomudvart. Az önálló temetők létesítését megelőzően a templomok körül temetkeztek, mint ahogyan ennél a templomnál is. A renoválás alkalmával a kőművesek egy régi rovásírással íródott székely írásos nyelvemlékre találtak, amely Erdélyben kiemelkedő történelmi hagyaték. A kövön olvasható írást fejjel lefelé helyezték el, ami jelzi, hogy valószínűleg nem tudták már olvasni (reformáció előtti rovásírásos emlék, a templomért felelős tiszteletes úr elmondása szerint). Olvasata a következő:??RBNBNDK(CS)NLTA, tehát Orbán Benedek csinálta, ami azt a tényt igazolja, hogy mint ahogy napjainkban is, az Orbán család tagjai kőművesként dolgoztak a környékbeli falvakban. A követ valószínűleg a 14. század derekán rakhatták be, mint másodlagos beépítés, ahol a szentélyt építették át, mert kevés volt a hely. Akkoriban már kétfajta rovásírás létezett: a székely rovásírás jelen volt a magyarok Kárpát-medencébe való bejövetelekor is. Az Árpád-kor végére (1309) viszont a pálos rend megalakulásával Szent Pál Első Remete Szerzeteseinek Rendje név alatt a pálosok (és részben a jezsuiták) felvették a rovásírás különböző formáit, így kialakult a pálos rovásírás. A magyar pálosok egymás közti levelezésükben is ezt a rovásírást használták, innét származik a legtöbb lelet is. Jellegzetessége volt, hogy jobbról balra helyett balról jobbra haladt az írásmód, másrészt pedig jobban hasonlított a türk rovásíráshoz, mint a székely írásmódhoz. A pálos rovásírás megjelenésétől kezdve gyakran fordulnak elő székelyrovás-írásos leletek is egészen Mátyás király koráig, mint ahogyan Bonfini Antal, Mátyás király történetírója a XV. században írja: „Szkítai betűik vannak, amelyeket nem papírra írnak, hanem rövid fácskára rónak, kevés jeggyel sok értelmet fognak egybe.” A Bágyon jelenlevő székelyírásos emlék feltevések szerint Mátyás király korában készült. Bágy magyar lakosságát (198 fő) három dinasztia család alkotja: a Bencze, a Joó és a Dénes család. A település belterületének utcái az Alsó utca, a Közbelső utca és Felső utca, kisebb utcák a Joó utca és a Fodor szoros. A házak címe nem utca szerint, hanem a falu házainak száma szerint került felosztásra. Foglalkoztatottság szempontjából 1989 előtt a lakosság nagy része termelőszövetkezetben dolgozott, ezért ma száz körüli a TSZ-nyugdíjasok száma. Állami nyugdíjat 5-6 traktorista és 10-12 bányász kap. Egy pásztorcsalád foglalkozik tehenészettel: több, mint 280 szarvasmarhát hajtanak ki naponta.

Lókod belterülete Alszegre és Felszegre tagolódik, utcái: Belső és Külső utca. A településnek 1910-ben 240, 1956-ban 228, 1966-ban 170, 1977-ben 93 fő lakosa volt. 1977 és 1992 között a csökkenés mértéke felgyorsult, a lakosság száma 66%-kal csökkent és 31 főre apadt. Lókod azon kevés kihalófélben lévő magyar falvak közé tartozik, amelyek népessége növekedett a térségben; ez elsősorban az elmúlt két évtizedben egy ifjúsági központ létesítésének köszönhető. A falu népszámlálása 2011. október 31-én 91 főt jegyzett fel; ekkor 79-en magyarnak vallották magukat. Jelenleg a falunak 18 állandó lakosa van. A faluban nagy teret nyert a lókodi Ifjúsági Alapítvány, ami 17 lókodi házat vásárolt és újított fel német segítők közreműködésével, így a bevételt az Ifjúsági Központ ellátására fordították. A központban árván maradt fiatalokat bevonják különböző szakképzésekbe, így például asztalos és mezőgazdagsági munkára, állattartásra, szövésre, kézművességre, biomasszagyártásra tanítják őket. Ezen kívül idősek otthonát is üzemeltetnek fiatalok közreműködésével.

Mindkét falura jellemző, hogy állandó fogorvosi és orvosi ellátással nem rendelkezik, gyógyszeres ellátásért a községközpontba, Homoródszentmártonba járnak a lakosok. A családok és felmenőik, amint nyomait láthatjuk a mai napig, nagyon ritkán utaztak el szülőfalujukból. Minden egy helyen zajlott: a születés, a nevelkedés, az oktatás, a vallás gyakorlása, a házasság, az önellátás és az elmúlás.

Életmódról: gondolkodásuk, életösztönük egyedülálló és tiszteletreméltó. Arra a kérdésre, mikor éltek egészségesebben az emberek, a múltat említették. Az elmúlás tényét ezért eszükben tartják: „Hát ezelőtt is meghaltak és most is meghalnak, igaz-e?” Néhány további érdekesség: a bölcs székelyember, ha feltörte a sarkát a cipő, akkor a gyógyulás végett nem hordta többé azt a cipőt. Egyik alanyunknak leánykorában egy pár cipője volt, ő így mondta: „teniszcipő”. „A leányoknak nem volt, mint most, ilyen cipő, meg olyan cipő.”, Gyakran mezítláb jártak ki nyáron az utcára, de mentek mindenhová, aratni sokszor mezítláb is.

Az utcákat járva többször szórtan helyezkedtek körülöttünk a tornyosuló felhők, néhol omladozó parasztházak mellett éretlen gyümölcsök csüngtek, mint a szilva, a barack. Itt-ott madarak csicseregtek és a falu csendes volt. Első alanyunktól tudtuk meg, kik tudnak a faluban adatokat említeni gyógynövényekről, és így haladtunk tovább.

Kutatómunkánk célja volt egyrészt dokumentálni a Bágyi-hegy népi ember- és állatgyógyászatban említésre kerülő növényfajait, amelyeket az idősekkel folytatott elbeszélgetések és helyi elnevezések alapján azonosítottunk. További célkitűzésként szerepelt a gyűjtött adatok tudományos igazolása, amelyeknek csak egy része szerepel jelen írásunkban.

Eredményeink: a helyiek tapasztalati úton szerzett tudását az alábbi idézet jelzi: „Régi időre visszanézve, olyan korban, mint én is, hogy 80 évet betöltöttem, na egy olyan koros bácsi már sok mindenben tapasztalt volt. Tudta, hogy próbából vagy kényszerből abból a növényből főzött vagy evett vagy valami, azok mind tapasztalat után azért csak tudott sok mindent.”

A helyi ismeretek eredetéről elmondható, hogy a helyi tradicionális tudáselemek mellett egyes folyóiratokból, szakkönyvekből és médiaforrásokból szerzett tudás is jellemző mindkét településen. Az interjúk során a generációról generációra átadott tudáselemek mellett pl. Maria Treben: Egészség Isten patikájából (1980), vagy Sulyok Katalin: Lajos atya tanácsai  ̶ Zöldségeink, gyümölcseink gyógyító hatásairól (2005) c. könyvének adatait is említették.

Bágyon összesen 56, Lókodon 28 növényfajt jegyeztünk le; a lókodi növénykincs teljes egészében említésre került Bágyon is. A következőkben néhány példát említünk a két település közös adataiból. A helyi elnevezés (dőlten, ha eltér a hivatalos magyar névtől) után zárójelben a hivatalos magyar és tudományos név olvasható.

Erdei vadalmából (vadalma / Malus sylvestris) gyakran ecetet készítettek, amelyet hígítottak, majd ruhaanyagot mártottak láz ellen: karjukat, derekukat ebbe kötötték, hogy levigyék a lázukat.

A fekete nadály (fekete nadálytő / Symphytum officinale) gyökerét darálva tinktúraként vagy nyersen alkalmazták reumás megbetegedések, ízületi panaszok esetén: „Férjem ízületes volt, és kellett ledarálni darálóval és úgy reátapaszoltam, ahol fájt és akkor beköttem. Olyan különös a gyökere, olyan ragadós, mint a csigának, erősen fekete. Ledaráltuk és akkor nyersen rátettük. Itt lehet kapni, elég van a mezőn.” A hatása klinikai vizsgálatok alapján bizonyított (Staiger, 2013).

A petrezselyem (petrezselyem / Petroselinum crispum) levelét ízesítő tulajdonsága mellett méhcsípésre is használták: „Feleségem leányka volt, és a nyelvét megcsípte a méh. Mert az édességet ette, és az édességre a méh nyelvére ment. És a nyelvét megszívta. És hamar petrezselyem lapit [levelet] rakott rá és nem dagadt meg.” A petrezselyemlevél fő flavonoidja az apigenin, amely kísérletek alapján gyulladáscsökkentő, antioxidáns és tumorellenes hatással rendelkezik (Pápay et al., 2012)

Szemölcsökre pipadohányt (dohány / Nicotiana tabacum) helyeztek, amit előzőleg égettek, majd bedörzsölték.

A burusnyán (orgona / Syringa vulgaris) levelét borogatóként égésre alkalmazzák: „Anyósom elégette volt, puliszkalével leforrázta a lábát. És aztat az ilyen burusnyán lapival [levéllel] rákötözték.”

A szegény világban nem volt mindig méz, ezért gyakran a gyermekek láncfűvirág (pongyola pitypang /  Taraxacum officinale) virágából készítettek szirupot/műmézt cukor hozzáadásával.

Az Isten gyümölcse, csüknyefa vagy kutyafa (egybibés galagonya / Crataegus monogyna) fehér virágát főzetként szívbetegségek gyógyítására használták. Egyéb irodalmi érdekességek: a kelta hiedelmek gyakran használnak receptek alapanyagaként galagonyát. Elmondásuk szerint a törött szív gyógyítására volt használatos.
Több nemzetségben is különös figyelmet szenteltek a növénynek. A görög hiedelemvilágban a reményt szimbolizáló növényt Hymenaios, a házasság Istennőjének oltárára helyezték, mint díszelemet. Gall hiedelmekben a másvilágok ajtaját jelölte meg, és gyakran tündérekhez kötötték. Virágzási időszakán kívül levágása rossz szerencsét hozott a favágóra (pl. Bob Curran folklorista felvetette a DMV autóvállalat csődbe menését egy ilyen galagonyabokor levágása nyomán, amit egy termelőüzem építése végett irtottak ki). Írországban a kelta világban gyakran szent kutak mellett magányos galagonyabokrok álltak. Ezek a úgynevezett „cootie wells” vagy kendős kutak: itt imáikat a helyiek a kútban lakozó szellemnek mondták el; modern időkben keresztény szentekhez, régi időkben kelta istenekhez imádkoztak, egy kendőt felajánlásként a növényhez kötve. A francia parasztkultúrában 1911-től kezdve Jézus töviskoronájának anyanövényeként ismerték. Robert Graves író Fehéristennő c. könyvében májusfaként központi helyet kapott. Egy 2008-ban végzett kutatás szerint a virág? (nem találtam pontosan melyik részére hivatkoznak) kivonata bizonyítottan segít a szívelégtelenségben szenvedőknek, de túladagolása alacsony vérnyomáshoz és szívritmus zavarhoz vezet (Wikipedia).

A kömény (kömény / Carum carvi) előfordult Bágyon és Lókodon is: étkezési fűszerként való használata mellett kisgyermekek számára görcsoldó hatását említették, amely széles körben ismert: „Kicsi gyerekeknek a teája, amikor görcsös, az a legjobb, köményteát főznek és akkor úgy kicsi kanállal a szájában beadják. Ugye kicsi gyereknek sok van, ami gyomorfájós, megszorul a levegő, sír, fáj neki a gyomra. És akkor ezt a köményteát adnak egy cseppet, mindjárt megkönnyíti, kijő belőle.” Adagolás szerint fél liter vízhez szükséges egy teáskanál köménymag.

A kerti zsálya (orvosi zsálya, zsálya / Salvia officinalis) leveléből teát készítettek, amit általános fertőtlenítőszerként használtak, amikor még igen szegény világ volt. Bágyon is, Lókodon is több adatot találtunk arra, hogy köhögéscsillapítóként, emésztés elősegítésére és gyomorpanaszok kezelésére is fogyasztatták teáját. Leggyakrabban viszont töményebb formában volt népszerű, mint szájöblögető. Kutatások szerint más zsályafajokkal együtt többek között rákmegelőző szerként, gyulladáscsökkentőként, antioxidánsként, fertőtlenítőként, vércukorszint-szabályozóként ismert (Ghorbani et Esmaeillizadeh, 2017), így nem csoda, hogy növényi aszpirinként nevezték a fajt.

A zápsza vagy zászpa (fehér zászpa / Veratrum album) a Hargita-hegység vonulatain terem, ott gyűjtik a havasi emberek. A növény gyökerét főzik teának: „A zászpa az hasznos és irtó szarvasmarhába és a lóba, ha tetű van. Megfőzik a teáját és bekenik jó bőven. Az fenn erdőkön terem, itt nincsen. (…) A felvidékiek direkt szedték. Jöttek, s árulták.” Hasonló mérgező növény a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens). A jószágok betegeskedésekor a jószág fülében lyukat csinálnak, és abba teszik a hunyor gyökérnek az egy részét. Ilyenkor ez aztán immunerősítőként működik, mivel a szervezet allergén reakciója miatt jobban védekezik a szervezet.

A pityókát (burgonya / Solanum tuberosum) leggyakrabban gyermekek magas láza esetén alkalmazták: a gumót megreszelték, majd a gyermekek tenyerét és talpát ezzel kötötték be. Reszelve fagyási és égési sebekre, hegesztéskor gyulladt szemre helyezték. „Akkor szokták borogatni nyers pityókával, és azt elvágták és avval borogatták. Azt húzta ki a tűzit. Azt szüntette meg az égést. És akkor édes tejjel borogatták. Igen, az olyantól ahol szokták gyógyítani.” Tudományos kísérletek bebizonyították, hogy a gumó héjának (gliko-alkaloidjai) kivonata mesterséges körülmények között gyulladáscsökkentő hatást mutatott izolált bőrsejtekre (Kenny et al., 2013).

Az egres (egres / Ribes uva-crispa) levelét cukorbetegség kezelésére használták teaként. A gyümölcs magas rosttartalma, valamint a benne lévő pektinnek köszönhetően segíti szabályozni az emésztést. Érdekességként említhető, hogy az indiai egres vagy amalaki (Phyllanthus emblica) fája, amely India kultikus és vallási hagyományában szerepel, mint Visnu megtestesülése, a Holi fesztivál kezdőpontját jelöli, amit ékádasival, egy böjtölő nappal szentelnek meg. Egyes hitfelfogások szerint a tejóceán köpülésekor véletlenül rácsöppent amritból (halhatatlanság nedűje) keletkezett. A hinduk ebből a tekintetből mondják, hogy minden betegség gyógyítására használatos, ráadásul fiatalító is. A mi egresünk nem fásszárú növény, de vélhető, hogy talán egykor őse lehetett ennek a szent növénynek? (Wikipedia)

A cintória (kis ezerjófű / Centaurium erythraea) hatása számos területen ismert, így meghűlés és gyomorfájdalmak kezelésére. Gyűjtésünk során kiderült, vérszegénység esetén is használták és használják napjainkban is. „Emlékszem, amikor kislány voltam, vérszegény voltam, Édesanyám – most már nem is igen látok még a mezőn se –, cintória, úgy hívták, hogy cintória, kicsi szikra virág, ilyen rózsaszín virágja van. És azt egy kicsi pálinkába úgy megfőzte, úgy belétették és úgy állott, s akkor abból a teába töltöttek, abból a pálinkából, abból a cintóriás teából, teába.”

A pásztortáska (pásztortáska / Capsella bursa-pastoris) virágos hajtásából készült tinktúrával egy adatközlőnk lebénult kezét gyógyította, amelyet hígított formában (átlagos tinktúra 37-70% alkoholtartalommal rendelkezhet), gyümölcspálinkába áztatva használt. Ez a tudás kevert tudáselemeket hordoz (könyvi adat), mivel a régi nemzedék nem ismerte a növény gyógyító hatásait: „Nekem a kezem el lett bénulva és a pásztortáska meggyógyította. Csináltam ilyen tintúrát pálinkával. Abba tettem és úgy használtam. Mindennap háromszor békentem a kezemet vele. Azóta is mindig használom. Én nem tanultam valakitől. Ebből a könyvből tanultam. Lehet olívaolajba is áztatni. (…) Egy üveget meg kell tölteni sötét üveget cickafarkkal vagy pásztortáska virággal. Apró rostra szárára összevagdalni és lazán megtölteni. És arra kell pálinkát tölteni. Vagy gyümölcspálinkát vagy gabonapálinkát. Nagyon szeretem a gyógynövényeket. A pálinka csak úgy 35-40 fokos legyen. És akkor a napra ki kell tenni, vagy a kályha mellé, két hétig kell álljon. És minden meg kell egy kicsit mozgatni. Meg kell rázni. És akkor aztán leszűrni és kicsi üvegekben tenni.”

A fejér liliom, fehér liliom (fehér liliom / Lilium candidum) levele, amelyet vidéken is ismernek dísznövényként, sebek és vágott felületek kezelésére ismert: „Fehér liliom, úgy hívják. Azt szoktuk tenni örökké sebre. És akkor mondtuk valakinek kertje van, nekem nincsen. Fehér liliom lapit [levelet] sokadszor, sokszor kötöttünk reá. De mindenre.”

A Jánosfű (orbáncfű / Hypericum perforatum) teaként, cukor nélkül májbetegségek esetén ismert. A májra gyakorolt egészségmegőrző hatásán kívül gyomorpanaszokra, hasmenésre és sebek gyógyítására is használják.

A kásavirág (tavaszi kankalin / Primula veris) virágából teát készítenek és nyugtatóként fogyasztják: „A kásavirágot kora tavasszal szedik itt nyugtatónak. Sárga tölcséres kicsi virágja van, van is az Alapítványnál, akik szedik és szárítják.” A székelyek körében ismert a tavaszi kankalin használat, a lókodi ifjúsági alapítványnál is rendszeresen feldolgozzák.

A gyöngyvirág (gyöngyvirág / Convallaria majalis) virágát használják köhögés elleni teaként, de csak meghatározott mennyiségben javasolják: „Gyöngyvirág, lapija [levele] mérges, köhögés ellen 4-5 szálat beleteszünk egy csésze vízbe. Többet nem szabad, mert akkor erős.” Ez az adat jelenleg további kutatásra vár.

A piroshagyma (vöröshagyma / Allium cepa) száraz burokleveléből készült tea köhögés ellen, fertőtlenítő és étvágyjavító hatása révén ismert. Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy a hagyma kivonata gátolta a légzőrendszerben előforduló egyes mikroorganizmusok növekedését (pl. Staphylococcus aureus, Candida albicans, Pseudomonas aeruginosa, Escherichia coli) (Adeleye és Opiah, 2003).

A házak kerítésének és kapulábak tetejére régebben gyakran kőrózsát (házi kövirózsa / Sempervivum tectorum) telepítettek. A kövirózsának nemcsak esztétikai szerepe volt: fülbe cseppentve a levél nedvét fülfájás esetén alkalmazták széles körben a vidéken, és számos irodalmi forrásban is megtaláljuk. Kísérletes adatok igazolják, hogy a növény antimikrobás hatással bír fülgyulladásban szenvedő betegek esetében (Stojković et al., 2015).

Állatgyógyászati adatok: Lovak sebére farkasalmából (farkasalma, Aristolochia clematitis) készült főzetet alkalmaztak lemosóként. Lovak hűlésére (kehesség) reszelt tormát (torma, Armoracia rusticana) tettek az abrakjukba. A friss, feldolgozatlan torma igen magas antioxidáns hatással rendelkezik.
Egyéb adatok: Fogkrém helyett régen szódaporral (szódabikarbóna) mostak fogat. „Nagyon régen édesanyám szódaporral mosott fogat.”. Kísérletek bizonyították, hogy azok a fogkrémek, amelyek szódaporral készültek, jobban fehérítették a fogakat, valamint a por nagyobb mennyiségben fertőtlenítőként használható. Fülfájás esetén sót melegítettek kályhán, zacskóba helyezték és a beteg ráfeküdt.

Zárszó: Kutatásunk alapján, mely csak kis szeletét fogja össze a Homoród-mentén élő székelyek értékes tudásának, elmondható, hogy a helyiek életében jelentős mértékben jelen van a természet, a gyógynövények mindennapi alkalmazása. A természetes gyógymódok nemcsak fizikai, testi szempontból erősítő és gyógyító, hanem lelkileg is nyugtató szerepet töltenek be életükben: „A gyógyszer tetszik tudni, hogy használ? A hit. Ha hiszek benne, hogy jó, akkor használom, és ez a legnagyobb gyógyszer. Mert ha unom és bánom, akkor nincs hatása. És ha hiszek benne, hogy van hatás, akkor van hatás.” A gyógynövények használata mellett szükséges, hogy megfelelő életszemléletük is legyen, mert tárgyaink és növényeink végső sorban értünk vannak, és lelki boldogságuk támaszára szolgálnak. „S végeredményben nincs olyan növény, hogy ne legyen valamire jó, ez biztos… ez biztos. Csak hogy mindent ugye nem tudunk.” Jelen kutatás által magyarságom kapom vissza, amely nagy hatással volt és lesz további kutatómunkámra, tanulmányaimra is. Nem véletlen, hogy a négy Véda közül, amelyek az indiai emberek alapvető tudását ölelik fel, az Atharva-védának különösképp az egészségmegőrzésben volt szerepe. A lélek és a test szoros összefüggésben áll egymással, ezért nagy figyelmet szenteltek a test, azon belül az elme funkciói karbantartásának. A gépezet és a gépezet irányítója között titokzatos mechanizmus létesít kapcsolatot, amely gondos figyelmet igényel.

Irodalmi hivatkozások:

Adeleye IA., Opiah L. (2003) Antimicrobial activity of extracts of local cough mixtures on upper respiratory tract bacterial pathogens. West Indian Medical Journal 52(3):188-190.

Ahmad A., Esmaeilizadeh M. (2017) Pharmacological properties of Salvia officinalis and its components. PMID: 29034191
Kenny O.M., McCarthy C.M., Brunton N.P., Hossain M.B., Rai D.K., Collins S.G., Jones P.W., Maguire A.R., O’Brien N.M. (2013) Anti-inflammatory properties of potato glycoalkaloids in stimulated Jurkat and Raw 264.7 mouse macrophages. Life Sciences 92(13):775-782.

Pápay Z.E., Kósa A., Boldizsár I., Ruszkai A., Balogh E., Klebovich I., Antal I. (2012) Pharmaceutical and formulation aspects of Petroselinum crispum extract. Acta Pharmaceutica Hungarica 82(1):3-14.

Staiger C. (2013) Comfrey root: from tradition to modern clinical trials. Wiener Medizinische Wochenschrift 163(3-4):58-64.

Stojković D., Barros L., Petrović J., Glamoclija J., Santos-Buelga C., Ferreira I.C., Soković M. (2015) Ethnopharmacological uses of Sempervivum tectorum L. in southern Serbia: Scientific confirmation for the use against otitis linked bacteria. Journal of Ethnopharmacology pii: S0378-8741(15)30215-4.
 

2019/70

Kindler-Matavovszky Ádám – Papp Nóra