Etiópia

A Négus Birodalma

„Etiópia vissza akarja kapni Nagy-Britanniától azokat a műkincseket, amelyeket a brit hadsereg 150 éve a győztes makdalai csata után zsákmányolt az országból, írja az MTI. A feljegyzések szerint 12 elefántra és több mint 200 öszvérre volt szükség a kincsek elszállítására.

Az 1868 áprilisában lezajlott csata évfordulójára ebben a hónapban emlékeznek az afrikai országban. Az ütközet után a Robert Napier tábornok vezette győztes angol sereg magával vitte a makdalai könyvtár ősi kéziratainak jelentős részét, amelyek ma a British Museumban vannak, továbbá ékszereket és más felbecsülhetetlen értékű kincseket.”

Guardian, 2018 Április

Mielőtt a kincsek visszakerülnének Etiópiába, a múzeum kiállítást rendez Londonban. A helyzet meglepő és valószerűtlen: egy szegénynek mondott afrikai ország a gazdagnak tekintett Egyesült Királyságtól követel vissza nagyon jelentős és értékes kincseket. Hogyan lehetséges ez?

Etiópia talán a világ egyik legszebb és legváltozatosabb országa, tízszer akkora, mint Magyarország, az ország nagy része az Etióp-magasföld, ami 1800-2000 méter átlagos magasságával nagyon kellemes klímát biztosít. A magasföld körött sivatagos vidékek s az átmenet minden formája megtalálható.

Abban a szerencsében volt részem, hogy személyesen is felkereshettem ezt az országot. Augusztusban utaztam oda, gondolván, hogy Afrikában meleg lesz, de tévedtem. Hat hétig tartózkodtam ott, ami egybeesett az esős évszakkal, a helyiek tavaszi kabátot viseltek, és sok nő csizmát hordott.

Az etiópok kivételesen figyelmes és udvarias emberek, akik nagyon szeretnek énekelni és táncolni. A teázókban egy-egy énekes vagy kétszemélyes együttes szórakoztatja a helyieket, dalba foglalva a nap eseményeit.

Az afrikai városok nagyon különböznek a nálunk megszokott településektől, aminek egyik fő oka az éghajlat, másrészt a gondolkozásmód. Ők igyekeznek alkalmazkodni a környezethez és az éghajlathoz, nem akarják feltétlenül átalakítani azt.

Persze a szegénység is jelen van, ami számomra mindig érthetetlen volt. Etiópiában terem a legfinomabb kávé, a legjobb minőségű kakaó, s ha nem figyelnek oda a mezőgazdaságra, akkor évente csak kétszer tudnak aratni, de egy kis figyelemmel már háromszor. Aranybányái akkoriban odavonzották a szovjeteket, akik meglehetősen sok ércet szállítottak haza.

A hetvenes évtizedben éveken keresztül nagy szárazság pusztított. A szóbeszéd szerint ennek oka az volt, hogy bebörtönözték az Esőcsináló Embert – érdekes, amíg ki nem engedték, nem is esett az eső.

A mai Etiópia területének története nagyon messzi időkre tekint vissza, hiszen itt találták meg a legkorábbi emberi maradványokat is.

„Az AL 288-1 katalógusszámú lelet az Australopithecus afarensis faj egy egyedének, közismert becenevén Lucy-nek a vázrendszere. A csontokat Donald Johanson 1974-ben találta meg az etiópiai Afar-medencében. A lelet konkrétan egy nőnemű Australopithecus egyed csontvázának körülbelül 40%-a. Az egyed a pliocén korban, 3,2 millió évvel ezelőtt élt. Az eredeti csontokat az Etióp Nemzeti Múzeumban állították ki.” (Wikipedia)

Ez azt jelenti, hogy Etiópia területe már 3,2 millió éve lakott. Persze a terület és a nép külön-külön írja történelmét, ám ezek a szálak néha összekapcsolódnak. A történelmi ókor első emlékei Etiópiával kapcsolatban az egyiptomi birodalom idejére nyúlnak vissza. A Tana-tó, ahonnan a Kék Nílus ered, Etiópia területén van, és ez a földrajzi összeköttetés állandó kapcsolatot jelentett a két ország között. Egyes vélemények szerint az ókori Egyiptom lakossága a Kék Níluson keresztül hagyta el az országot és az akkori Abesszíniában telepedett le.

Az ország mai lakossága nagyon összetett, nyolcvan etnikai csoport él együtt a területen, kilencven beszélt nyelv van, így a történelem is szövevényes. A különböző népcsoportok eltérő körülmények között telepedtek le, és az ország egységesítése meglehetősen korán, az i. u. IV. század során indult meg, ennek ellenére még a XIX. században is kétezer (!) nyelvjárás és tájnyelv volt használatos. A különböző nyelveket egységes írásmóddal, a geéz írással rögzítették, a régebbi uralkodóház pedig az amhara nyelvet beszélte, így az iratok egy jelentős része amhara nyelven maradt ránk.

Az Etióp/Abesszin birodalom ismert történelme több mint 3000 évre nyúlik vissza. Az egyiptomi korszakkal közel egy időben alakult ki a izraeli-etióp kapcsolat is. Nincs egységes vélemény arról, hogy mikor és milyen körülmények között kerültek a zsidók Etiópiába. Lehetséges, hogy az Egyiptomi fogság után a zsidóság egy része dél felé indult, de az is lehetséges, hogy egyes törzsek a muzulmán és keresztény befolyás megerősödésekor vették fel a zsidó vallást.

A Kebra Nagast, a Királyok Dicsősége című hagyományos etióp eposz viszont úgy tartja, hogy a Salamon és Sába királynő frigyéből megszületett Menelik uralkodó udvartartása volt az etiópiai zsidóság, a mai falasák bölcsője.

Függetlenül attól, hogy a zsidóság mikor és milyen körülmények között került Etiópia népei közé, azt látjuk, hogy az őshonos pre-keresztény és zsidó kultúra hosszú időn keresztül együtt élt, s ez a békés együttélés a keresztény időszakban is folytatódott. Fekete-Afrika területén ez az egyetlen ország, amelynek lakossága nem az ide érkező hódítók nyomására vette fel a kereszténységet, hanem Európát messze megelőzve meghonosodott a kereszténység. Ezt a szoros közel-keleti kapcsolat indokolhatja. Az első keresztény közösség i. sz. 34-ben alakult, s a hagyomány szerint Máté evangélista is hirdette az igét az etiópok között.

A falasák, a fekete zsidók történelme hosszú időn keresztül íródott Abesszíniában, mígnem Izrael állam a huszadik század végétől 2018-ig több menekítő akciót indított, így mára már gyakorlatilag nem maradt falasa Etiópiában. Az áttelepültek helyzete nem nevezhető jónak Izrael többi lakosához viszonyítva. Nem szívesen látott emberek, de valószínűleg mégis jobb az életük, mint az otthon maradottaké.

A kereszténység története Etiópiában éppen olyan izgalmas, mint a zsidóság letelepedése. Mindkét vallás szent ereklyeként tiszteli a Frigyládát, így az etióp keresztény templomok mindegyikében megtalálható annak egy kicsinyített mása, amit évente egyszer a Timkat (Vízkereszt) idején körmenetben visznek ki a templomokból. A legnagyobb ünnepséget Gonder városában tartják, ami hosszú időn keresztül a birodalom fővárosa volt.

A Frigyláda Isten és ember kapcsolatának egyik tárgyi bizonyítéka, különleges energiával rendelkező objektum, amit csak megfelelő előkészületek nyomán értelmezhető.

„A frigyládának i. e. 597-586 között veszett nyoma. A közismert történet szerint a kívül-belül arannyal kibélelt ládát puszta kézzel nem is lehetett megérinteni, s egyszerre négy ember tudta szállítani a sarkaira szerelt aranyfogantyúkkal. Ebben őrizték a két kőtáblát, amelyre a Tízparancsolat volt felírva. Az Ószövetség szerint egy alkalommal, a bírák korában, mikor a zsidókat legyőzték a filiszteusok, a ládát is magukkal vitték hadizsákmányként. Alig telt el néhány hét, amikor félelemtől reszkető követek jelentek meg Izraelben, és visszaszolgáltatták a frigyládát, mondván, hatalmas csapást és dögvészt hozott a népükre. Közel 2600 évvel ezelőtt a babiloni seregek elpusztították a jeruzsálemi templomot, s a legendás ládának nyoma veszett.” https://mult-kor.hu/20140108_a_frigylada_sorsara_vilagit_ra_egy_heber_szoveg?

Az etióp hagyomány úgy tartja, hogy a Frigyláda első Menelik uralkodása alatt került Etiópiába, mikor az visszatért Izraelből apjánál tett látogatása után. Salamon azt a parancsot adta, hogy minden bölcs és pap elsőszülött fia kísérje vissza Meneliket hazájába. Az elbeszélések szerint a főpap fia lopta volna el az eredeti Frigyládát, és cserélte át a másolatra, amit Salamon készíttetett a biztonság kedvéért. A Biblia meglepően pontos leírását adja a Frigyládának (Móz. II. 37, 10-12), nincs más ehhez fogható pontossággal definiált objektum.

A Frigyládát mindig letakarva szállították, két rúd segítségével négy ember hordozta. Hosszú ideig a hadsereg előtt vitték a ládát, így biztosítva Izrael győzelmét. A babiloni hódítás után számba vették a Templom kincseit, de a részletes lajstrom már nem említi a Frigyládát.

A Frigyláda etiópiai történelmében két terület játszott fontos szerepet: Akszum városa és a Tana-tó.

Akszum

A település első írásos említése i. sz. 61-ből származik, de a kutatások szerint már i. e. 400 táján kialakult valamiféle állandó település. Az időszámítás kezdetén Akszum vált az Abesszin birodalom fővárosává, a kereszténység bölcsőjévé, az Európa és a Távol-Kelet közötti kereskedelem egyik kapujává, s ezt a helyzetét közel ezer éven keresztül megőrizte. Az Egyiptom, Etiópia és Izrael között mindennapos kapcsolatnak köszönhetően a Palesztínában létrejött kereszténység a többi közel-keleti országgal szinte egy időben terjedt Etiópiában is.

Az Etióp Ortodox Tewahido Egyház hosszú ideig a kopt egyház egyik legnagyobb közössége, mára önállóan működő egyház. A Biblia szerint az etióp nép Khám fiától, Kushtól származik.

Az Abesszin vagy Etióp birodalom többször is szerepel a Bibliában, nemcsak Sába és Salamon kapcsán, hanem az ókori birodalmak egyikeként. Az érintett országok közötti élénk kapcsolat mindenképp indokolja ezt.

Az Akszumi birodalom fénykora az i. sz. 4-5 századra tehető. Ezana király i. sz. 324-ben a világon elsőként fogadta el államvallásként a kereszténységet. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy mindenki keresztény lett volna akkoriban, de a lakosság többsége ezt a hitet követte, akárcsak ma. Az etióp kereszténységbe sok zsidó és azt megelőző vallási elem keveredett. Így alakult ki az a sajátos etióp kereszténység, amely a zsidó törvények többségét is követi. Az etiópok szentírása is más, mint az Európában ismeretes kánon, lényegesen több írás van benne, mint a római katolikus Bibliában vagy akár az Ószövetség elfogadott gyűjteményében. Etiópia elszigetelt helyzete miatt számos szent irat egyedül itt maradt fenn, ami a hit gyakorlatának is sajátos jelleget kölcsönöz. A kereszténység első hirdetője egy Jeruzsálemből Kandaké királynő udvarába hazatérő követ volt (Ap. Csel. 8:26-40).

Egy másik fontos mozzanat az első etióp püspök kinevezése volt. Két hajótörött és rabszolga sorra jutott görög férfi – Frumentiosz és Édésziosz – műveltsége felkeltette a császár figyelmét, aki felfogadta Frumentioszt fia, a már említett Ezana herceg nevelésére. A nevelő maga keresztény lévén a hercegnek is hirdette az evangéliumot, aki hamarosan megkeresztelkedett, majd trónra kerülése után volt nevelőjét elküldte az alexandriai pátriárkához, hogy püspököt kérjen tőle az ország számára. Alexandria ekkor – Jeruzsálem, Antiochia, Bizánc és Róma mellett – a kereszténység egyik központja volt. Athanasziosz pátriárka Frumentioszt szentelte föl püspökké i. sz. 330-ban. Ettől fogva viselte a Békesség Atyja (Abba Selama) titulust. Az etióp egyház egészen a XX. század közepéig az alexandriai kopt patriarchátus fennhatósága alatt állt, mígnem 1959-ben autocephal státuszt nyert és önrendelkezést kapott.

Az iszlám hódítás nyomán igen nehéz helyzetbe került az Akszumi Birodalom, hatalma csökkent, gazdasága nagymértékben leromlott. Az utolsó döfést mégis Judit, vagy Yodit zsidó királynő adta meg i. sz. 968-ban. A zsidó származású királynő uralkodása idején negyven éves keresztényüldöztetés vette kezdetét, lerombolták a templomokat, megsemmisítettek rengeteg kéziratot. Yodit nem tartozott a salamoni dinasztiához, sőt, annak írmagját is igyekezett kiirtani.

A keresztény világban hosszú ideig jelentős szerepe volt Etiópiának, talán ezért is tekintették az Akszumhoz közeli Lalibela városát az elbukott Jeruzsálemi királyság lehetséges menedékének. Amikor 1187. október 2-án Szaladin visszafoglalta a keresztes hadaktól Jeruzsálemet, Lalibela király (Gebre Meszkel Lalibela) elrendelte, hogy Lalibela városában építsék fel a második vagy Új Jeruzsálemet. Lalibela Etiópia egyik legmisztikusabb városa, melyben a rendelet nyomán tizenegy különös templom épült. Ezeket a földfelszíntől lefelé három emelet mélységben a sziklába vájva alakították ki, a monolit faragvány templomok a világörökség részét képezik. Egyes elbeszélések szerint a Templomosok is részt vettek valamilyen módon ennek felépítésében, így kerülhetett a templomos kereszt az egyik templom tetejére. A keresztény szent iratok egy részét ezekben a templomokban sikerült megőrizni.

Tana-tó

A Frigyláda szempontjából egy másik nagyon fontos terület a Tana-tó. A Tana-tó az ország északnyugati részén fekszik, Etiópia legnagyobb tava. Hossza 84 km, szélessége 66 km, 3600 négyzetkilométer kiterjedésű, átlagosan 9 méter mély. A jelenlegi kormány erőművet létesít, az építkezés most kerül a végső fázisába, emiatt komoly politikai vita alakult ki Egyiptom és Etiópia között.

Jelenleg 37 szigetet találhatunk a tóban, de ez a szám a vízállástól függően változhat. Ezek közül tizenegy szigeten található ma is kolostor, ahol gyakran rejtették el a királyok kincseiket. Az egyik ilyen sziget a Tana Quirqos (Tana Kirkosz), ahol a hagyomány szerint sokáig őrizték a Frigyládát.

Amikor a Frigyláda Etiópiába került, erre a szigetre vitték, hogy biztonságban tudhassák a kincset.

Így a sziget szent hellyé vált, s a legenda szerint itt pihent meg az Egyiptomból visszatérő Szűz Mária, és itt temették el az első etiópiai püspököt, Frumentiust.

Egy másik elbeszélés szerint a Frigyládát Egyiptomon keresztül hozták volna ide, de út közben megálltak a Nílus Elefánt-szigetén, ahol megépítették a jeruzsálemi templom mását, majd 70 év elteltével tovább indultak a Tana-tó felé.

A legújabb kutatások fényében remélik, a Jeruzsálemi Templom helyén megtalálják a Frigyládát, mert megleltek egy alagutat, amit a Biblia a Frigyláda rejtekhelyeként említ. Salamon még a Babiloni invázió előtt elkészítette a Frigyláda másolatát, amit később a Templomban tartott, és az eredetit elrejtette. Ezt cserélte volna ki a főpap fia, mielőtt az Etiópiából érkezett Menelik vissza indult volna. A kutatásokat nehezíti, hogy a muzulmán közösség késlekedik az engedéllyel. Jeruzsálem három nagy vallás szent helye, így minden kutatáshoz mindhárom felekezet beleegyezése szükséges.

A Frigyláda az elbeszélések szerint körülbelül 800 évig volt a Tana-tó kis szigetén. Amikor a kereszténység államvallássá vált, akkor vitték át Akszumba. A tabot, a Frigyláda kicsinyített másának tisztelete nagyon erős volt az etióp hagyományban, így azt a hivatalos keresztény egyház sem merte megváltoztatni. A Frigyládát jelenleg egy szerzetes őrzi, aki miután belépett a területre, többet azt nem hagyhatja el. Neve vagy titulusa Gebra Mihail.

Hailé Szelasszié – A Szentháromság Hatalma

A salamoni dinasztia 225 uralkodót adott Etiópiának, illetve az Abesszin birodalomnak. Utolsó uralkodója Hailé Szelasszié (teljes nevén: ő császári felsége Hailé Szelasszié, Júda törzsének hódító oroszlánja, az etióp Királyok Királya és Isten választottja”) volt, a felvilágosodott uralkodó.

Hailé Szelasszié (1892. július 23. – 1975. augusztus 27.) eredeti neve Tafari Makonnen. 1916-ban régenssé koronázták, akkor kapta meg a Rasz, herceg nevet. 1930-ig Etiópia régense, 1928-tól király, majd 1930-tól császár, a Négus. Életét és tevékenységét Etiópia fölemelésére szentelte, erőskezű, harcias uralkodó volt. Elérte az etióp egyház függetlenségét Alexandriától, így az akkor angol befolyás veszélyét is elhárította, lévén akkor Egyiptom brit fennhatóság alatt állt. Hailé Szelasszié uralkodása alatt több merényletet terveztek ellene, de a legnagyobb csapás az olasz invázió volt: 1936–41 között megszállták Etiópiát. A császár ezalatt Angliában, Bathban élt. Ő volt az első etióp uralkodó, aki külföldön is járt, sőt nagyon sokat utazott.

A második világháború után hazatért, megreformálta a bankrendszert, megszüntette a rabszolgaságot, kiadta az ország első írott alkotmányát és számos új törvényt vezetett be, ami az ország javát szolgálta. Mindeközben fényűző császári életet élt, hatalmas vagyonát svájci bankokban tartotta. Hazájában sokan nem szerették diktatórikus uralma, a körülötte kialakult személyi kultusz miatt. Az 1973-as szárazság sokat rontott helyzetén, és az elégedetlenség olyannyira fokozódott, hogy 1974. szeptember 12-én katonai puccs segítségével megbuktatták. Házi őrizetben tartották az idős uralkodót, aki 1975. augusztus 27-én gyanús körülmények között meghalt. Minden különösebb ceremónia nélkül sietve eltemették a királyi palota alatt. Hivatalos búcsúztatására és temetésére a kommunista rendszer bukása után 2000. november 5-én került sor.

Hailé Szelasszié császárt Jamaicában a mai napig messiásnak tekintik a rasztafari mozgalom hívei. A mozgalom kezdete Marcus Mosiah Garvey (1887-1940) színes bőrű ügyvédhez köthető, aki több néger érdekvédő szervezetet hozott létre az Egyesült Államokban, mint például az Afrikai Közösségek Ligája vagy az Általános Néger Haladás Társasága. Beszédeiben gyakran kitért Afrikára, ahová a világban szétszóródott néger közösség visszatérhet, s emlegette egy néger király megkoronázását is.

A rasztafari mozgalomban fontos szerepet játszott még a Robert Athlyi Rogers által 1913–17 között összeállított Feketék Bibliája. A rasztafari hívők ezt tartják a legteljesebb Bibliának, amit amhara nyelvről fordítottak le, és 1924-ben adtak ki. Maga a rasztafari mozgalom érdekes keveréke a vallási igénynek és a néger polgárjogi-társadalmi szervezkedésnek. A fekete király várása, Etiópia Istene és a fehérekkel szembeni fellépés hármas rasztafariánus dogmáját Hailé Szelasszié személyében látták beteljesülni.

A mozgalom azonban nem válhatott volna igazán közismertté Bob Marley nélkül, aki reggae zenéjén keresztül szerte a világon képviselte a rasztákat. Feleségével együtt ismerkedett meg a rasztafari mozgalommal, előbb elkötelezett híve, majd ős-rasztaként, valóságos felkent prófétája lett a feketéknek. Egész élete a vallás és a politika körül forgott, ami áthatotta muzsikáját is. A hetvenes évek óta az egész világ ismeri a rasztákat, akik számára Hailé Szelasszié a messiás volt. A császár egyértelműen elzárkózott a mozgalomtól, bár elutazott Jamaicába ahol hatalmas tömeg várt rá.

Az ókori birodalmak közül nagyon kevésnek sikerül megőriznie a folytonosságot, Etiópia az egyik ilyen. Az ország rendkívül gazdag ásványi kincsekben, nyersanyagokban, és növénytermesztésre is igen alkalmas. A nagy tengerszint feletti magasság számos állat- és növényfajnak optimális feltételeket biztosít. Etiópia hosszú időn keresztül kereskedelmi nagyhatalom volt, ami a történelem során feledésbe merült. A nagypolitika és a helyi csatározások azonban az elmúlt száz évben nehéz helyzetbe sodorta az országot és lakosságát, s a hetvenes években Etiópia egyet jelentett az éhezéssel és nyomorral. Vajon miért találja ilyen nehezen a helyét az új világban ez az ősi társadalom?

2019/70
Ubornyák Katalin