Nincs hely a senki földje peremén

Tatul

 
„Ez igaz volna? Ez tényleg Orpheusz sírja?”

Még egy utolsó erőfeszítés, egy végső, nagy lépés, erősen összeszorítod a markodat, és… sikerült! Kifújod a levegőt, és igen, a csodás látkép, ami eléd tárul, jelzi, hogy úti célod végére értél. Itt van minden: a fő szarkofág, mellette az áldozati urnával és kivájt csatornával, ami arra szolgál, hogy a folyadék lefolyjon az alsó sírkamrába. Tatul. Élet és halál, ég és föld, természetfeletti és természetes találkozása és egybeolvadása.

„Lehetséges, hogy e sírhely a halhatatlanság titkát rejti a vér és a halál jelei mögött?Vajon ez a véget jelentette a hős számára, vagy pusztán egy új kezdetet?”

A filozófia mélységeit kutató személy számára ez az emlékmű becses kulturális és természeti kincs, ami különféle hagyományok – a Napkultusz őrzői, a Nagy Istenanya imádói, valamint Dionüszosz hívei, Orpheusz trák tanítványai – ékszereit és szent tárgyait rejti.

Ez a Rodope-hegység, ami Bulgária déli részén húzódik, és úgy tartják, hogy ez volt a híres Orpheusz transzcendentális életének és kalandjainak színtere. A legenda szerint élt egyszer egy Rhodopi nevezetű leány, akit arcátlansága miatt büntetésből kővé változtattak – szeretett kedvesével, Hémusszal együtt. Ifjonti szerelmük hevében annyira rajongtak egymásért, hogy a lány Zeusznak, míg a fiú Hérának szólította szerelmesét. Ez a hely központi szerepet töltött be azok életében, akik az isteni mámort keresték, élvezték a bort, harsány cintányérokon játszottak, s féktelenül énekeltek és táncoltak, hogy emberi porhüvelyükből kiszabaduljanak, s eluralkodjon rajtuk Dionüszosz szelleme. Innen, Tatultól délkelet felé 145 kilométernyire található az a különös pont, ahol három ország találkozik: Bulgária, Törökország és Görögország. Tatul különleges rituális hely, ami kulcsfontosságú szerepet tölt be az úgynevezett „Orpheusz Gyűrűjében”. Innen északnyugat felé háromszáz kilométernyire fekszik Szófia, Bulgária fővárosa, északkelet felé pedig ugyanilyen távolságra van a Fekete-tenger déli partvidéke… Napjainkban ez a vidék az iszlám és a keresztény kultúra találkozási pontja, de történelmi viszonylatban ezek a tájak Nagy Bulgária, a Bizánci Birodalom és az Oszmán Birodalom emlékeit őrzik. Tatul a hétköznapi, avatatlan utazó számára gyakorlatilag alig észrevehető, holott ez a hely páratlan, többrétegű kulturális örökség, ami több mint kilencezer esztendős történelmi jelentőséggel bír. A rómaiak által épített lakóépület falai mögött trák, hellén, minószi és történelem előtti korokból származó titkok rejlenek. Az Olümposz-hegy, az ősi görög istenek birodalma innen 450 kilométerre, délnyugati irányban található.

Tatul egy nagyon érdekes archeo-asztronómiai hely, s akik az ősi csillagvizsgáló rítusok és ismeretek után kutatnak, a téli napforduló idején gyakran ellátogatnak Dél-Bulgáriába, ehhez a sajátos sziklaképződményhez, tetején a szentély romjaival, hogy saját szemükkel láthassák a fénysugarakat végigfutni a sziklafelület különlegesen kivájt csatornái mentén. A történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy számos szertartási kút is található ezen a helyen, amelyekben egykor vizet és bort elegyítettek, valamint kisebb mélyedések, amelyek az oltár fülkéinek szerepét töltötték be, és itt helyezték el az egyes áldozati tárgyakat. Úgy tűnik, Tatul rengeteg történetet, utalást és meglepetést rejt. A borászok számára is jelentőséggel bír, hiszen itt maradt fenn egy háromezer esztendős szent rituális növény, ami állítólag a föld legősibb szőlőtőkéje. Miután egy archeológus kutató felfedezte ezt a növényt, egy közeli szőlőskertben elültették, ahol ismét növekedésnek indult. A fennkölt vidék és egykori őslakói értelemszerűen tiszteletet követelnek a modern kor utazóitól. Az itt uralkodó csend és a természeti elemek támogatják ebben a kirándulókat.

Tatul magaslatához figyelmesen közelítve egy sajátos, spirálszerű útvonalra leszünk figyelmesek. Nem lehet közvetlenül, egyenesen megközelíteni a rituális helyet, az ember kénytelen tisztelettel egy láthatatlan labirintuson keresztül haladni. Az éter és a levegő szinte átöleli a napsugarakat.

„Néhányan a halhatatlanság elnyerése érdekében vesznek részt a borlakomán. Meglehetősen szó szerint értelmezik a szőlőtőkével kapcsolatos példázatot.”

Igen, a szertartásban helyet kap a víz és a föld, a test és a vér, és az összes természeti elem ereje elnyerhető azok számára, akik jártasak a mágiában. Ügyelned kell a lépteidre, s közben a testi érzeteidre is figyelj. Éppen úgy, ahogy Orpheusznak is ügyelnie kellett minden lépésére, és nagyon figyelni, miközben hazafelé tartott Hadész birodalmából. Ez a terület szerencsére soha nem vált felkapott régészeti lelőhellyé, így zord természetessége szinte hívogatja az embert, meredek sziklái és mélyedései pedig oly ijesztőek, hogy akaratlanul is éberségre sarkallnak. Nem találsz itt vallási jelképeket: úgy tűnik, hogy ezt a helyet a természet saját kezűleg faragta ki. Kénytelen vagy saját tapasztalataidra hagyatkozni ebben a valódi és gyengéd sámánisztikus légkörben, ahol a szellemi üzenetek szabadon és akadálytalanul áramolnak.

Az is lehet, hogy nem csupán egy, hanem számos királyt és bölcset temettek el itt. Az egyik változat szerint Rhészosz király is ezen a helyen élt: »Páratlan leszel az emberek között. Minden ember felett állsz majd. Egyenlő leszel az istenekkel.« Ezek voltak a beavatott papnő – és egy személyben anya – jóslatai és prófétai szavai. A Napnak szüksége van a szikla méhére, a fiúnak pedig édesanyja védelmező varázslatára. Ez az örök legenda. Amikor a turisták elhagyják a vidéket, és ismét nyugalom honol, az ember jobban képes értékelni ezt a helyet, ami hosszabb visszavonulásokra is kiválóan alkalmas. »Tökéletes hely az antropodémonok számára.« Ezt a kifejezést Euripidész használta azokra, akik természetfeletti erők mestereivé váltak: félig emberek, félig istenek. Távolról nem tűnik különösebben vonzó helynek, és elegendő idő, megfelelő hangulat, különleges látásmód és figyelmesség szükségeltetik ahhoz, hogy akár csak a vágy felébredjen benned arra, hogy ide látogass. Történelem előtti hely, talán tíz ezredévnél is régebbi.

„Miért tépték ízekre Orpheuszt a bacchánsnők? Az eksztatikus istenség iránti odaadása, vagy éppen annak hiánya miatt?”

Az átlag turista, aki vezető nélkül érkezik ide, minden bizonnyal észre sem veszi a rejtett lényeget: megnézi, ami mindenki számára látható, és folytatja útját. Csak a bátor és kíváncsi emberek, az igazi sziklamászók pillantják meg a magaslat tetején elrejtett kincset – az ismeretlen tervezők és kőfaragók által készített sírhelyet a természetes kőpiramis tetején.

„Vajon megölték őt, vagy a legmagasztosabb kegyben részesítették?”

Ha elég merész vagy ahhoz, hogy felkapaszkodj, és egy iránytűvel a kezedben egyenesen megállj a sír mellett, láthatod, hogy a végső nyugvóhely tengelye kelet felé néz. Még ha nem is vagy járatos a misztikumokban vagy a vallásban, akkor is érezni fogod, hogy a csúcson lévő helyet nem álló, hanem fekvő testhelyzetre tervezték.

„Mi a valós, és mi nem? És ki számára valós a valós? A modern történelemtudománynak van igaza, a mitológia pedig hamis? Honnan tudhatnánk?”

Az újabb és újabb vizuális üzenetek észlelése belső párbeszédet indít el bennünk. Egy méterrel lejjebb, jobbra látható a második kamra.

„Ezt valóban holttestek számára építették? A rómaiak vagy a trákok műve? Egy gazdag uralkodónak, vagy egy nincstelen költőnek készült ez a nyugvóhely? Vagy egyiknek sem? Esetleg mindkettőnek?”

Egyre több kérdés ötlik fel a kíváncsi kutató fejében:

„Elképzelhető, hogy ez egy beavatási oltár? Lehet, hogy a temetés csupán jelképes szertartás volt? Lehet, hogy a vájatokban egykor nem is vér, hanem víz, olaj és tej csordogált?”

Nem nagyon találni olyan szkeptikus tudóst, akit távolról is érdekelnének ezek a kérdések, vagy képes lenne megválaszolni őket. Mit üzen nekünk a név? A Tatul-herba, vagy csattanó maszlag latin neve Datura Stramonium. Ennek a növénynek mind az illata, mind a magja mérgező, s ez a sok kérdés is mérgező hatással lehet a logika ösvényét követők elméjére és élményeire.

A trákok történetének tudósait szintén lenyűgözi ez a hely, ugyanis a hétköznapi emberek sírhelyei jellegzetesen a földben találhatóak, Tatul azonban eltér a szokásostól. Ha alaposabban belegondolunk, a történelem során kizárólag a legnagyobb hősök és a legnagyobb gonosztevők részesültek abban a kitüntetésben, hogy a magasban álljanak – éltükben és holtukban egyaránt –, és az emberek felnézzenek rájuk. A történészek sokat vitatkoznak erről a helyről és jelentőségéről, míg a régészek különféleképpen értelmezik, hogy pontosan mi is zajlott egykor itt.

„Orpheusz vajon történelmi személy volt, vagy a tökéletesség után kutató emberek közös ősi jelképe?”

Ez itt a történelmi komplexum legmagasabb pontja, és egyben az a hegycsúcs, ahonnan a legjobb kilátás nyílik a vidékre.

„Kik voltak ezek az ősi mesterek a titokzatos piramis tetején? Ki volt az a kiválasztott személy, akinek szarkofágja az eget súrolja?”

Az egyedüli bölcs megoldás, hogyha a választ a végtelenségre és az intuícióra hagyjuk.

„Engedd el!” – mondogatták gyakran az ősi korok mesterei tanítványaiknak. Erről lenne hát szó? Talán engedned kellene, hogy saját benső és külső élményeid vezéreljenek. Próbáld elfelejteni az elméleteket, és merülj el e hely rejtett mélységeiben. Egy nomád vadász vagy nyomkövető talán ugyanígy tenne. Olvadj bele a korlátlanságba, és nyílj meg a rejtett síkok felé. Hm. Bőrödön érzed, hogy egy barátságos, vendégszerető szellemmel találkoztál.

„Kísérd figyelemmel a lágy végtelenséget. Most lehetőséged van megközelíteni az időtlenséget.”

Ilyen történetek kezdenek körvonalazódni kezdő zarándok elmédben, miközben óvatosan megfordulsz, hogy másodjára és harmadjára is körülnézz Tatul ősi sziklaszentélyének tetejéről. Idő kell hozzá, hogy a többrétegű hely még inkább hasson rád.

„A gondolataidat és az érzelmeidet is engedd el!” Szemeid szinte isszák a fák lágy zöld színének látványát, amelyet a területet övező fenséges hegyek fehér, bézs és szürke árnyalatai tarkítanak. A szokatlan csendben egy új, gazdagabb dimenzió bontakozik ki előtted. Kiderül, hogy ez a terület sokkalta nagyobb, mint elsőre gondoltad. Érzed, ahogy egyre elevenebbé válik, közben mégis megőrzi lágy kiegyensúlyozottságát. Úgy tűnik, a hely saját intelligenciával és érzékenységgel bír, mintha élőlény, varázslatos élőlény volna. Az érzés fokozatosan bontakozik ki. Minden mozdulatodról tudatos vagy, és igyekszel megőrizni az egyensúlyodat, hiszen nem kétséges, hogy akár egyetlen rossz mozdulat az életedbe kerülhet, miközben a bensődben továbbra is úgy érzed, mintha egy barátságos, láthatatlan őr üdvözölne, aki e rejtett és misztikus szertartási helyre vigyáz.

„Talán Orpheusz az? Vagy esetleg Dionüszosz maga?”

Ha kelet felé tekintesz, megpillanthatod a széles völgyeket és a lágy erdőket, amelyek az enyhén emelkedő dombok ölében pihennek. A lábaid alatt a nagy kövek és a lenyűgöző sziklaképződmények puhák és támaszt nyújtanak: szilárdak, mégis olyanok, mintha élnének. A képzeletedben úgy tűnhet, mintha titánok játékos birkózását örökítette volna meg egy pillanatfelvétel. Elsőnek Uránusz és Gaia érkeznek, utána az Ég és a Föld, őket pedig gyermekeik, a titánok követik. Ezután Kronosz, az Idő gyermekei – akiket istenekként ismernek – veszik át az uralmat a világon, alattuk pedig a hősök és az emberek állnak.

Oly sokat mesélhetnék meg, de itt az ideje pontot tenni a történet végére. Az egyes feltevések különféle lehetséges kiindulópontokat jelölnek meg Dionüszosz misztériumának eredetére nézve. A bor, a mámor és a színház istene az Olümposzon élt, e vidéket azonban emberi követe felügyelte, a varázsló-poéta, a líra húrjainak és a daloknak mestere, akire Orpheusz néven emlékeznek örökkön örökké. Tatul páratlan értékű kincs a dolgok valódi jelentését kutató beavatottaknak. Bár a turisták számára nem jelent sokat, a lélek kutatói számára annál inkább. Ha eljutottál eddig az olvasásban, és magadra ismersz, mint a csodás végtelenség szerelmesére, jöjj hát, s engedd, hogy ez a mitikus bölcső lenyűgözzön! Amikor felérsz a csúcsra, lehet, hogy hozzám hasonlóan te is azon kapod majd magad, hogy fekszel, fent a magasban, és lágyan összegömbölyödve megpihensz saját halhatatlanságod méhében.

2019/70
Yasen Nikolov

Erdődy Péter fordítása