Hermész városa

Debrecen ezoterikus térképe

Előszó

„Ekkor a kérők lelkét Külléné-hegyi Hermész

Szólította elő; a kezében fogta a pálcát,

Szép színarany botját, mellyel megigézi halandók

Közt, akinek csak akarja, szemét, vagy szűnteti álmát.

Ezzel irányított, mire ők surrogva követték.”

(Homérosz: Odüsszeia XXIV.1., Devecseri Gábor fordítása)

A szárnyas Hermész szobor (Stróbl Alajos alkotása 1889-ből), kezében merkúrbottal, szinte észrevétlenül ott áll Debrecen központjában az Arany János és a Piac utca sarkán lévő ház tetején. Hermész az isteni hírnök, a lélekvezető, a szellem-tudatos, krisztusi ember képe.

Bevezető

Tisztelt Olvasó!

Ez a kis olvasmány nem tudományos értekezés és nem történeti áttekintés az ősi városról, mely napjainkban 200 ezernél is több lelket foglal magában. Azt, hogy mit kezd vele, hová helyezi el saját értékrendszerében az olvasó, szabadon eldöntheti. Mindenesetre nem árt az óvatosság, mert nem kézzel fogható dolgokról lesz szó – nagyon is kézzel fogható dolgokkal kapcsolatban. A mai anyagközpontú tudomány különösen előítéletesen bánik az effélével, bár még mindig nem tudta a szerinte mindennek az alapját képező anyagi részecskék eredetét és örök mozgásuknak okát megtalálni. Ott, ahol a kétpólusú (dialektikus) gondolkodás működik, minden állításnak azonnal keresik az ellentétét, ami teljesen természetes, tehát az úgynevezett szellemtudományokkal foglalkozók részéről sem várhatunk egyértelmű megértést, mivel mindenki saját elméletét tartja mértékadónak. Tekintsék egy érdekes észrevételnek, amit ismerőseim biztatására közreadok.

Mindenesetre megköszönöm, ha időt szán valaki eme kis értekezés elolvasására, és szívesen ajánlom továbbgondolásra. Ez természetesen különböző irányokat vehet, nézet ”eltérésekhez” is vezethet, de aki ezt nem tudja a dialektikus világ törvényeként elfogadni, az jobb, ha nem próbálkozik a kommunikációval. Célom nyilván nem eme különbségek gyarapítása volt amúgy is zavaros világunkban. Talán némi elvonatkoztatás sem árt majd az olvasónak az értelmezéshez.

Tanulmányom esetében nem tartom fontosnak a célzatosságot, mert ha valami működőképes, hasznos, az idővel úgyis megtalálja a helyét, de ha nem, akkor úgyszintén a megfelelő sorsra jut. E sorok alapját képező művem kifürkészhetetlen célját és jövőjét a sorsra bíztam közel húsz éve, az itt olvasható átirat már ennek következménye.

Merkúrbot, mint kozmikus szimbólum

Témánk kifejtése érdekében elsőként meg kell vizsgálnunk egy több évezredes, máig is titokzatosnak tűnő szimbólumot amely – mint látni fogjuk – igen mély tartalommal bír.

A jelkép – Hermész botja, avagy merkúrbot – az ezoterikus tanokban az isteni teremtési folyamat, a megnyilvánulás és ezen belül a földfejlődés, valamint a szellemi értelemben vett bukás szimbóluma. Eme kozmikus szimbólum megértéséhez korszakunkban Jan van Rijckenborgh, Rudolf Steiner és Max Heindel adott részletes magyarázatot. Megpróbálom az alábbiakban ezek rövid esszenciáját nyújtani.

Mindkét kígyó pontosan három fordulatot tesz és farkuk az alsó korongnál, negyedik fordulatként találkozik, fejük a felső korong alatt szembenéz. A kétszer három fordulat és a farkak találkozása összesen hét fordulatot, hét korszakot mutat.

A szárnyas napkorong, mint isteni jelkép régi korokra nyúlik vissza. Mezopotámiából származnak a legkorábbról ismert ilyen szimbólumok, Egyiptomban pedig Hórusz jelképe is volt, aki a sötétség és a világosság (Osiris-Isis), a dialektikus világ két ellentétes pólusának (újra)egyesüléséből születő gyermek (Hórusz, az örök Fény). Tehát az eredeti egység, az isteni-, szellemi elv, az androgün, az önmagában teremtő (mindkét pólust magában egységbe foglaló) isteni lény – avagy krisztusi lény.

A hermészi szimbólumnak először a legmagasabb vetületét vizsgáljuk, ahol az isteni teremtési folyamatot szimbolizálja, teljesen arany színben.

Megjegyzés: a 4. korszakon belül zajlik a bukás és megmentés külön hetes köre (lásd később).

Amint a fenti sematikus leírásból láthatjuk, az eredeti, isteni teremtés hét lépcsőből, hét napból áll. Tárgyai a teremtett mikrokozmoszok, eredménye pedig a kiteljesedett mikrokozmosz, mely már a teremtő makrokozmosz képe. Így a mikrokozmosz Istennek önmaga kivetítéseként olyan holografikus teremtése, mely mint egy mágneses gömb a középpontjából önmaga árad ki, s benne alakul holografikusan a teremtés kicsiben úgy, mint a Teremtőben. Természetesen ez is csak egy ész magyarázat az ésszel fel nem foghatóról. Ekkor Isten önmagát látja, megvalósul a hologram, minden a mindenben. Ez a folyamat az eredeti – vagyis az istenterv szerinti, a bukást megelőző – anyagi forma, az eredeti élet- vagy étertest, majd a holdkorszakban az eredeti érzelem-vagy asztráltest kialakulása, minden korszak végén előrevetítve, megalapozva a következő korszak feladatát.

A mikrokozmoszok egy bizonyos csoportja visszaélt ezzel a még kialakulóban lévő lehetőségével, és öntörvényűen a saját céljaira próbálta azt használni. Pedig ekkor még nem „ehettek” volna a jó és rossz tudásának fájáról, annak gyümölcseit csak a következő fokon használhatták volna. Ez az isteni tudást hordozó, teremtő erő a tovább nem adás (a két pólus közötti benső cirkuláltatás) miatt felhalmozódott, és ebből eredően feszültséghez, majd az érintett mikrokozmoszok belső robbanásához, maghasadásához vezetett, ami a voltaképpeni bukás, kétségbe esés. Így az eredetileg egységes rendszer a jó és rossz szétválasztott tudatába, a kettéhasadtság (dialektika) állapotába került. Ezzel az eredeti Egység rend helyett mikrokozmoszunk, a kettősség világának általunk ma is ismert szükségtörvényei közé került. A teremtő képesség két princípiuma már nem egy mikrokozmoszban, hanem a hasadtság állapotában, szétválasztva működött (férfi-nő, jin-jang, stb.). A mikrokozmosz eredeti képességeit elveszítve folyamatosan süllyedt a mai anyagi megjelenés felé, az eredeti teremtési folyamat mintájára kialakuló jelenlegi, földi (szükség) test formálódása közben.

A bukás előtti ember alighanem más jellegű lehetett, nem a kettősség, a két pólus közötti rezgés jellemezte; Jin-jang helyett inkább a kör és középpontja ábrázolhatná. Ez persze dialektikus tudatunkkal alig-alig megfogható. A bukott mikrokozmoszokban tehát egy ideiglenes lény kialakítása vált szükségessé.

A bukást követően szimbólumunkat, a merkúrbotot így egy másik, anyagi-kozmikus szempontból is értelmezhetjük. A fenti teremtési folyamat negyedik korszakában, a Földkorszakban következett be a bukás, és maga e bukás is hét szakaszra tagolható. Emberi élethullámunk jelen időszakában e skála közepén tart, a két kígyó farkának kritikus találkozási pontján halad át. [Emberi élethullámunk a bukott mikrokozmoszok azon csoportja, mely jelenleg emberként ölt testet, az állatoké például egy másik élethullám. Ugyanakkor az Atlantiszi korban az emberként testet öltött lények élethulláma most valahol egész máshol, más formában ölt testet, a fehér kígyó emelkedő ágán közelebb kerülve a mikrokozmosz egykori, isteni rendeltetéséhez.]

A mai forduló, vagy középpont két részre tagolja a fekete és fehér kígyó alkotta hét lépcsőt. A jobb oldalon (a fekete kígyó fejétől) lefelé haladva, az involúció (Mars), az anyagba süllyedés vagy az anyagi tudatosság kialakulása megy végbe, míg a talppontnál fordulatot vesz a folyamat és felfelé indul, mint evolúció (Merkúr), ami a régi-új isteni lélek kifejlődése, visszaemelkedés a szellemhez, a megmentési terv szerint.

Az előző korszakok (Fekete kígyó: 1. Hiperborea, 2. Lemúria és 3. Atlantisz) vezettek el ehhez a mostani, 4. Árja korszaknak nevezett szakaszhoz, fordulóponthoz. Az előző korszakok feladata volt olyan lények kialakítása a bukott isteni mikrokozmoszban, akik – jelenleg még mindig kialakulóban lévő – tudatukkal felfogják anyagi megjelenésük feladatát: bukott mikrokozmoszukat önfeláldozással vissza kell juttatni az eredeti Egység állapotába, a teremtési folyamatba. Ez a mai emberi lényünk. Ehhez szükséges volt a hiperboreai időkben kiépíteni egy élettestet (étertestet) az anyagban, majd a lemúriai korszakban elkezdeni kifejleszteni az érzelemtestet (asztráltest), míg az atlantiszi időkben elindult a kezdetleges gondolkodási képesség (mentáltest) kialakítása, mely az én-tudathoz vezet. Utóbbira csak a visszatérés érdekében, a tudatos önfeláldozáshoz volt szükség.

A szükség lény már Atlantiszban is visszaélt öntudatával és hatalmas pusztulást idézett elő az egykori szellemi maghasítás (az Egység megsokszorozása) utánzásával a kettősség anyagszférájában. Az öncélúság eme veszélyes lehetősége ismét fennáll.

A szükségrend involúciós, megelőző korainak beavatásai – az imént vázolt eltérő feladatok miatt – ma már nem megfelelőek. Ma már más fejlettségi fokon van az emberiség jelentős részének fajteste, vagyis éteri, asztrális, mentális testi állapotainak összessége (például a jóga egyes ágai és más okkult gyakorlatok előző korokban az anyagtestben való tudatosulást szolgálták, amit mára az emberiség nagy része el is túlzott, végső céllá tett, így ezeket most éppen visszájára fordítva is próbálják használni).

Korszakunkban a domináns szerepet játszó egyedek –  a mai, mondjuk európai kultúra képviselői éppen úgy, mint az Ótestamentumban megnevezett, szellemi feladatra kiválasztottak – az anyagiasság bűvöletébe kerültek, visszaélnek képességeikkel és már tisztán látható, hogy a kapott szellemi feladatukat illetően elődjeihez hasonlatosan elbuknak.

Ilyesmi miatt a megmentési impulzus (a Krisztus-Szellem meg-megújuló beereszkedése, tisztító-felemelő erő formájában), kb. 6500 éves időközönként pulzál. A mostani a harmincharmadik, és most ér a végéhez, impulzusával újra emlékeztetve minket betöltendő feladatunkra. Minden ilyen folyamat három, zodiákusokkal összefüggő korszakra oszlik, melyek kb. 2150 évig tartanak. Egy zodiákuson belül is körülbelül 700 évenként erősödik a megmentési impulzus.

Ezek a ciklusok egymásba fonódnak, körök a körben, hullámtermészet szerűen az amplitúdók különböző mértékű, ám szabályos ritmusú emelkedése-süllyedése megy végbe. A kisebb ciklusok 700 évesek, ilyenkor például az átlagosnál több mester ténykedik, a 2150 éves ciklusoknál hierofánsok, avagy avatárok jöhetnek, míg a 6500 éves ritmusban akár komoly kataklizmák történhetnek teljes megújuláshoz vezetve. Így új lehetőséghez jutnak az egyébként a megmentés számára már szinte reménytelenül elfajult mikrokozmoszok is, míg az éretteket „learatják”, felsegítik a következő szintre.

* külső törvény felállításával (még nem tulajdonsága a léleknek az Isten iránti odaadás)

** belső törvény felállításával (a lélek képessé válik az isteni szándék közvetlen felfogására)

A fenti táblázatból kitűnik, hogy az általánosan ismert (a bukott világot tükröző) mozgáshoz képest itt a zodiákus visszafelé forog (visszavezető út) és a Halak korszakával most éppen lezárul egy teljes zodiákus-kör, így a Vízöntő, azaz egy új kör (és kor) hajnalán állunk.

Érdemes elgondolkodni a fekete-fehér, ellentétesen tekeredő két kígyó felülnézeti képén is, mely kettős spirált mutat. A két szín a középpontban találkozik, a fekete fehérré vált, hogy újra kiérkezzen az eredeti kör kerületére. Ez a visszatérés leghosszabb útja.

A legrövidebbet a középső bot szimbolizálja. Ez a spirál felülnézetében az Egy-lényegű középpont. Ebbe bármikor lehetséges átlépni a kígyózó folyamatból, különösen a merkúrbot által szimbolizált metszéspontokra eső, fentebb tárgyalt korfordulóknál. Itt érdemes ismét megjegyezni, hogy a visszajutás tárgya nem az én-lény, a mai ember, hanem a teremtett mikrokozmosz, melyben az én ideiglenesen egzisztál, és azt a feladatot kapta, hogy ezt a nagy alkémia folyamatot, belső transzmutációt, transzfigurációt végrehajtsa.

Tehát kell lennie egy belső vetületnek is az egyénben.

Merkúrbot az emberi erőrendszerben

„Mint fent, úgy lent…”

A közismert Hermészi elvnek megfelelően az előző fejezetben ismertetett megmentési folyamat az emberi erőrendszerben is tetten érhető. Többek között Charles Bell (1824) vázlatán – melyet még ma is használnak az oktatásban – az idegek kiterített képe is emlékeztet a merkúrbotra.

A gerincoszlop mentén található két úgynevezett prána vezeték, amelyek finom, mágneses erők áramlását biztosítják. A jógában ezeket nevezik ida– és pingala-vezetékeknek. Anatómiai vonatkozásban a szimpatikus idegvezetékekhez társíthatóak, asztrológiában a Halakhoz. A merkúrbot jelképén pedig ezek a bot körül tekergőző kígyók. A „felszállás” középső csatornáját a jógában szusumna-vezetéknek nevezik. Ez az úgynevezett kundaliní kígyó felszállásának a helye. Sajnos manapság az okkult tanok ezt a kígyót csak mint a nemi szervekben lappangó erőt értelmezik, és az itt felhalmozódott, legalantasabb dialektikus mágneses erőket (a karmikus múlt minden szennyével együtt) igyekeznek a legrövidebb úton feljuttatni a mindent irányító fejbe, az isteni napkorong helyére. Ezzel a legalantasabb vágy-életet próbálják meg mindenhatóvá tenni, ennek minden fekete-mágikus képességével, melynek a „jelölt” számára súlyos karmikus következményei lehetnek a megszabadulást illetően. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy még a legmélyebb helyre is a leszállóágon keresztül kell érkezni az eredeti, isteni erővel.

A szív kundaliníje (lásd később a „Szívfonat” fejezetben) lehet a kiindulási alapja a valódi megszabadulásnak. Jan van Rijckenborgh részletesen és szemléletesen írja le, hogy a szívben vesztegelő szellemszikrának (a lótusz gyöngye, vagy Krisztus szőlőmagja) hogyan kell felszabadulnia, és erejének, a jobboldali vezetéken lefelé haladva az alantas keresztcsonti mágneses központot kitakarítania (legyőznie az onnan uralomra törő kundaliní kígyót, a bukás magerejét), majd felemelkednie.

A hermészi idézetnek megfelelően emberi mikrokozmikus rendszerünkben is végbe kell ennek mennie, ahogy megtette ezt a názáreti mester is a Föld mikrokozmoszában immár 2000 éve a pokolba való alászállásakor, hogy aztán a Föld szívéből is szabadon beáramolhasson a Földnek, mint organikus egységnek rendszerébe a tiszta szellemi erő.

Ezzel minden őszinte törekvő számára szinte közvetlenül elérhetővé vált ez a lehetőség, nem feltétlenül kell hozzá külső közvetítő, mester.

Csak az alászállást követően lehet szó az erőrendszerben a dicsőséges fölfelé emelkedésről a baloldali vezetéken, a világosság-tudat kialakulásáig. A kereszténység misztérium történetében ez Krisztus mennybemenetele. Aki ezt a dialektika gyökérerejével viszi véghez, az csakis a haláltermészeten belüli tudattágulásra számíthat, ahonnan már szinte lehetetlen visszavonni az így trónra juttatott, magasra emelt alantas én-tudatot, és a mikrokozmosz hosszú időre a kettősség körforgásának karmájához láncolódik.

Ha viszont a szívből felszabadított szellemi erő köti össze a lentet a fenttel, akkor a két szélső vezetékből eggyé olvadó szusumna vezeték a szív kundaliníje által állandó összeköttetést, szellemi kapcsolatot biztosít a rendszer, a lény számára, s így megszűnik a kétség, a kettősség világával való azonosulás.

A gerincoszlop mentén hét erőközpont helyezkedik el, amiket csakráknak neveznek. Ezek az óramutató járásával megegyezően forgó energiakúpok, melyek csúcsai a gerincoszlopon jelzett pontok felé mutatnak. Finom-anyagi örvényeik vonzzák a szükséges erőket az élő szervezetbe. A csakrák rendszerét számos módon kötik az egyes szervekhez, a továbbiakban ezt nagyjából a Dr. Vígh Bélának A jóga és az idegrendszer című könyvében leírtak alapján tárgyaljuk.

1. Keresztcsonti fonat – nemiszerv-érzőkör, végbélnyílás, gerincoszlop legalja
2. Bélfonat – nemi szervek és a köldök között, gyomor alatti idegköteg, belek, lép
3. Napfonat – köldök alatt egy ujjnyival, gyomor, máj
4. Szívfonat – szív, tüdő, kis és nagy vérkör, csecsemőmirigy
5. Garat (gége) fonat – garat, gége, pajzsmirigy
6. Ciliáris idegfonat – szem, agyalapi mirigy a szemöldök közötti terület mögött
7. Agykéreg – fejtető

A világosságerő megújító fellépésével az emberi erőrendszerben a csakrák forgásiránya folyamatszerűen megfordul, és az óramutató járásával ellentétesen kezd örvényleni. Az egész rendszer egy másfajta erő beáramlásából kezd töltekezni, az egyes szervek funkciója is más mágneses feladatokra hangolódik, szinte minden atom fokozatosan átalakul, bejárja saját visszatérési útját (transzfigurációját, ahogy Jan Van Rijckenborgh írja). Fokozatosan az isteni teremtés szolgálatába áll, hisz így már annak ereje áramlik benne, sugárzik belőle, s nem a bukás helyzeti energiáját keringteti a kettősség pólusai között.

Ettől az átváltozási folyamattól függetlenül a csakráknak az egészséges fiziológiás működésben is nagy szerepe van, a finomabb energiákat közvetítik a szervek felé. Egyes természetgyógyász irányzatok ezen funkciójuk szabályozásával is foglalkoznak.

Minden élő organizmus rendelkezik ehhez hasonlatos mágneses erőrendszerrel. Földünkről Leonardo da Vinci is feltételezte, hogy önálló, élő organizmus, a közelmúltban pedig J. E. Lovelock Gaia-elmélete tudományos igénnyel támasztotta alá ezt a gondolatot.

Az emberi mikrokozmoszok felfoghatók a Föld mikrokozmoszának sejtjeiként. Egy-egy nagyobb emberi mikrokozmosz-közösségnek éppúgy megvan az önálló élete, mint a testen belül a sejtközösségeknek, szerveknek. A Föld vonatkozásában ilyen szervekként működnek az egyes nemzetek közösségei, vagy éppenséggel ezeken belül egy város organizmusa.

Egy település fejlődése – akár pozitív, akár negatív irányú – mindig organikus folyamat. A városfejlődés szociológiai, pszichológiai vonatkozásaival a mai tudományok is foglalkoznak. Egy település működése önmagában is szemlélhető, mégsem választható el a többitől, melyekkel együtt magasabb szintű egységet alkotnak, így építve tovább organikusan az egyre nagyobb egységeket. Eme hatalmas, dialektikus világmindenségünk testét alkotó organizmusnak sem az alsó, sem a felső határai nem beláthatóak a tudatunk számára. Ez az organizmus ráadásul az eredeti feladattól eltérően funkcionál az Isten-testben, mint egy rendellenes daganat, amint arra Jakob Böhme is rávilágított.

Minden ilyen rendszernek, mikrokozmosznak megvannak az erőközpontjai. Kiragadva egy város organizmusát ebből a nagy összefüggés rendszerből, térjünk most rá Debrecen városszerkezetének ezoterikus elemzésére.

Merkúrbot Debrecen erőrendszerében

Az analógiás gondolkodás lehetővé teszi számunkra, hogy az előző fejezetekben ismertetett erővonalakat, erőközpontokat és folyamatokat Debrecen városának organizmusában is megfigyeljük.

Képzeljünk el egy emberi alakot a város térképére hanyatt fektetve úgy, hogy a farkcsontja a Nagyállomásnál, jobbra forduló fejének koponyateteje pedig a Klinika helyén található. Gerince így a villamos vonalán haladva a Petőfi tér – Piac utca – Péterfia utca – Simonyi utca vonalára esik, és a Pallagi út elején végződik.

Az emberi szervezetben a gerincoszlop mellett fut az ida és pingala néven ismert két energia vezeték, amelyekben a fej és a farkcsont között finom rezgésű mágneses energia kering. Debrecen gerince tehát a Petőfi tér és a Nagyerdő között húzódik, és az itt közlekedő villamos nyomvonalát tekinthetjük a város ida és pingala vezetékeinek, elektromos pályájával.

Debrecen egyetlenként megmaradt múltbéli villamos járata eredetileg a mostani útvonal gyalogjárdái mellett közlekedett, mintegy a gerincoszlop két oldalán, tehát a két sínpár között zajlott a többi jármű forgalma. A hetvenes években a két külön-külön futó sínpárt az út középvonalára helyezték át, így a pálya most eggyé olvadva egy középső villamos sávot képez. Láthattuk, az ida és pingalá vezeték egy bizonyos pillanatban az emberi rendszerben is összeolvad a szusumna-vezeték áramában.

Az energiapályák leszálló ága a jobb oldalon az anyagba süllyedést jelzi, míg a felszálló ág a bal oldalon a süllyedést követő szellemi emelkedést. Debrecen felfelé törekvő templomépületei elsősorban vagy a gerinc mentén, vagy eme felszálló, baloldali vezeték oldalán találhatóak (pl. Madách-, Attila-, Méliusz-, Árpád-, Komáromi Csipkés- és Millennium tereken). Ezzel szemben a sivár, szürke, beton monstrumokból álló lakótelepeket zömében a leszálló oldalon találhatjuk a város térképén (Tócoskert, Vénkert, Újkert, Sestakert …).

A kivitelező végtagok – gyártelepek, üzemek, vállalatok, ipari parkok – a gerincoszloptól távolabb, döntő többségükben külterületen helyezkednek el.

Ahogyan az ember minden életfontosságú szerve a gerincoszlophoz kapcsolódik, úgy a város legfontosabb funkciói is a villamosjárat által meghatározott gerinc mentén csoportosulnak. Ráadásul az emberi szervezet csakra központjai szinte méretarányosan megtalálhatók itt:

A debreceni villamos-hálózatban mostanában egy új, második járat is született, amely a hasi magasságban lép ki az itt tárgyalt, eredeti járat vonalából. Ennek pályája a korábbihoz nagyon hasonlatos emberi rajzolatot mutat, bár még nem áll „saját lábán”. Ki tudja, mit rejteget a jövő? Az újonnan kiépülő debreceni kis körút mindenesetre magában hordja a lehetőséget, hogy annak nyomvonalán esetleg majd az új járat szintén a Nagyállomástól induljon, s így akár teljesen önálló pályán fusson. Ekkor már két szimbolikus alak rajzolódna ki Debrecen misztikus térképén egymás mellett, az Ikrek jegyének hermészi minőségét erősítve. Ez a jelleg a város címerének ezoterikus értelmezésében is megmutatkozik.

1. Keresztcsonti fonat (Plexus sacralis)

Hozzá tartozó belső-elválasztású mirigy: nemi mirigyek

Hatóköre az emberi rendszerben: nemiszerv-érzőkör, végbélnyílás, gerincoszlop legalja

Kapcsolódó zodiákus: Skorpió, Nyilas, Mérleg

A hozzá tartozó bolygó: Mars (-), Jupiter (+), Vénusz (+)

Színe: a karmazsinvörös hét árnyalata

Elnevezése a keleti tanokban: Múládhara csakra

Elhelyezhetősége a város központi erővonalán: Nagyállomás, Petőfi tér környéke

Dr. Vígh Béla rendszerét követve a keresztcsonti központhoz soroljuk a nemi és kiválasztó funkciókat. A vasútállomással kapcsolatban az érkezés és távozás a nemi szerepek, a női befogadás és a férfi behatolás szimbólumaként is értelmezhető. A megtermékenyítő magnak, az embereknek – mint a gondolati és magerő hordozóinak – a kiáramlása és befogadása is az állomáson történik. Ezt a jelleget erősíti a város átmenő forgalmának jelentős részét lebonyolító, itt áthaladó 4-es főút is. Az állomás közvetlen szomszédságában van a város erőműve. Ráadásul szinte a város fallikus szimbólumaként emelték ide a 22 emeletes toronyházat, később egy folyadékot reklámozó falfestéssel díszítve. Debrecenben kevés szökőkút van, de itt, a hólyag funkcionális helyén találjuk az egyik legnagyobbat és legrégebbit, bár az erre közlekedők alig-alig láthatják, hiszen a körülötte lévő fák és bokrok sűrűje „szemérmesen” eltakarja…

Ez az egyetlen hely, ahol megmaradt a féregként történő közlekedés szinonimája, az aluljáró, melyet egyesek olykor sajnos az „ürítés” helyének tekintenek…

Az altestben lakik a sötét kundaliní kígyó, melynek hatalmas csata után el kell pusztulnia, hogy az eredeti, isteni erő áramlásának adjon helyet. A második világháború legnagyobb pusztítását Debrecenben az a szőnyegbombázás vitte véghez, melyet a szövetséges légierő az állomás ellen intézett. Az állomás lerombolt régi épületének helyén ma új építmény áll, amelynek elkészülte után helyezték egymás mellé a villamos sínpárokat is: az ida és pingala vezetékek összeolvadtak a szusumnában…

2. Bélfonat

Hozzá tartozó belső-elválasztású mirigy: mellékvese

Hatóköre az emberi rendszerben: gyomor alatti idegköteg, belek, lép

Kapcsolódó zodiákus: Szűz

A hozzá tartozó bolygó: Merkúr (-)

Színe: a narancssárga hét árnyalata

Elnevezése a keleti tanokban: Szvadisthána csakra

Elhelyezhetősége a város központi erővonalán: Piac-, Kossuth-, Széchenyi utca kereszteződése és környéke

A város legnagyobb forgalmat lebonyolító csomópontja a Kossuth-, Széchenyi- és Piac utca kereszteződése, a hétköznapi élethez szükséges anyag- és erőáramlás itt a legélénkebb. Ez a környék a város bélrendszereként is felfogható. Itt, a Városházán emésztik meg a város dolgait a városatyák, innen irányítják a város működését biztosító pénzbeli és egyéb anyagi eszközök átalakulását, áramlását.

Ennek az erőközpontnak a működése az anyagi energiák áramlására gyakorolt meghatározó szerepe miatt szorosan összefügg a megelőző és a következő erőközpontokkal.

Beszédes az ezeket összekötő főutca neve is: Piac utca. Az út korabeli, valós szerepéről kapta a nevét, itt működött a város egykori piaca, de a mai piac is egy utcányira van innen. Anyagi, üzleti státuszát máig őrzi ez a környék.

A város pénzintézeteinek szinte mindegyike erre a környékre csoportosul, csakúgy, mint az üzleti élet más szereplői, irodák, bevásárlóközpontok, vagyis az anyagi eszközök átalakításának, cseréjének helyei.

A szervezetben a legtöbb gyógyszer a gyomorban szívódik fel, s a város egyik legrégebbi és máig legforgalmasabb gyógyszertára, a Kígyó patika itt, a Széchenyi- és Piac utca sarkán működik. A közelben számos további gyógyszertár is található.

3. Napfonat (Plexus solaris)

Hozzá tartozó belső-elválasztású mirigy: hasnyálmirigy

Hatóköre az emberi rendszerben: köldök, gyomor, máj

Kapcsolódó zodiákus: Rák, Szűz

A hozzá tartozó bolygó: Hold (-), Merkúr (+)

Színe: a sárga hét árnyalata

Elnevezése a keleti tanokban: Manipura csakra

Elhelyezhetősége a város központi erővonalán: Nagytemplom, Kálvin tér környéke

„Az emberi életnek, emberi érzésvilágnak a kínbarlangjából egyetlen kijutás volna, de ez nem fog bekövetkezni: ha az emberiség áttérne a józan, ráállható alapra: szükségleteit elégítené ki, nem agyrémeit, indulatait.” (Weöres Sándor: A teljesség felé)

A napfonat a dialektikus, én-központú élet erőközpontja, a fizikai test egyik legfontosabb erőforrása, a gyomor, és ez által az egész rendszer működésének meghatározója, erős kapcsolatban az előbbi központtal. Különösen az anyagias szemléletű lényeknél játszik főszerepet ez a környék.

Debrecen városának évszázadokon keresztül a református egyház volt a legfontosabb meghatározója, egyben erőforrása. A Nagytemplom és a hozzá tartozó kollégium meghatározó szerepet játszott a város életében csakúgy, mint elődje, a Szent András templom, a ferences kolostor és a közöttük lévő földesúri kúria. Meghatározó szerepét az egyház a második világháború, az egykori Nagyállomás (a régi kundaliní) lebombázása után kezdte elveszíteni.

Innen, a Nagytemplomtól jól beláthatóak a város megelőző csakra-pontjai, végig lehet tekinteni az erő- és energia háztartás egész rendszerén, és ez a napfonat-csakra össze is függ a korábbiakkal, különösen a bélfonat erőközponttal. Az egyház befolyásában ez az összeköttetés a mai napig tükröződik, még ha az idők során át is alakult. A Kálvin tér bankjaival és egyéb pénzforgalmi vonatkozásaival pénzügyi szempontból szintén meghatározó szerepet játszik. Az itt található szállodák által befogadott pénzemberek is az anyagiassághoz kötődnek. A Bika zodiákus – lásd Aranybika Hotel – szintén az anyagi röghöz kötöttség minőségét hordozza. Üzletemberek, közéleti személyiségek előszeretettel választják lakhelyül a környező épületek többnyire igen tágas lakásait. A központi fekvés miatt is csak az anyagilag tehetősebbek tudnak itt üzlethelyiséget, lakást vásárolni, bérelni. Az ingatlanok egy része egyházi tulajdon, amelyek bérbe adása újabb anyagi pénzmozgást jelent.

A korai időkben tulajdonképpen ebből a gyomorrendszerből állt a város, térképe szívhez volt hasonlatos, mintegy a későbbi gyomrában hordta a szívét. Újabb szokásként itt kerülnek megrendezésre a különböző étkezésre alapozó, anyagi érdekeltségű fesztiválok, vásárok. Délben itt kongatják a harangot, mintegy megkordul a város gyomra …

Ugyanakkor az itt található egyházi létesítmények kapcsán megemlíthetjük azt is, hogy a reformátusságnak mindig is volt egy erkölcsi értelemben vett tisztán tartó szerepe is, amely a máj méregtelenítő funkciójával enged párhuzamot vonni.

Képzőművészeti alkotásokon a Nagytemplomot olykor szemből ábrázolták, fölötte a napkoronggal. A kötélverő céh 1832-es privilégiumának illusztrációján is így látható, pedig a valóságban ez lehetetlen, mert a Nap az épülettel szemben delel, így sohasem kerülhet mögé. Nyilvánvalóan nem a napfonattal való tudatos társításról van szó, de a hely és a Nap szimbolikus kapcsolatára utal az is, hogy a templom tornyainak csúcsán fénylő napkorongok láthatók, s a Nagytemplom mellett található Nap patika is…

Ez tehát az életközpont, mely meghatározza az élet milyenségét. Anyagi szempontból lehet, hogy a város már túljutott a virágkorán, de bízzunk benne, hogy az anyagias irányultságot a szellemi követi. Ha az életközpont így az anyagi erővonalaktól a szív felé mozdul, az talán egy másfajta fejlődéshez is elvezet, mely idővel az anyagban is megnyilvánul.

4. Szívfonat

Hozzá tartozó belső-elválasztású mirigy: csecsemőmirigy

Hatóköre az emberi rendszerben: tüdő, kis és nagy vérkör

Kapcsolódó zodiákus: Ikrek, Oroszlán

A hozzá tartozó bolygó: Merkúr (+), Nap (+), Vénusz

Színe: a zöld hét árnyalata

Elnevezése a keleti tanokban: Anáhata csakra

Elhelyezhetősége a város központi erővonalán: Bem tér környéke

Az ember elveszíti a tudományt, ha elveszíti a szív tisztaságát.” (Nicholas Valois, alkémista, 18. század)

Az előzőekben tárgyalt, funkcionálisan is erősen összefüggő három erőközponttól (és a következő háromtól is) távolságban is jobban elkülönül a negyedik központ: a szív.

A hét csakra nem más, mint a hét szín hét-hét árnyalatában megjelenő negyvenkilencszeres rezgési képlet, sugárzást befogadó központ. Az eredeti szellemi elv a hét szín összege, a tiszta fehér-arany fény, amit a prizma hét fő színre és azoknak negyvenkilenc árnyalatára tör. Mint valami legyezőt, a középpontból szétnyílva vetíti ki a szivárvány teljes spektrumát, ahogy egy magból teljesen új élet bontakozik ki.

A hét csakra színskálájának itt, a szívfonatban található a közepe. Catharose De Petri-nél a következőket olvashatjuk erről a prizmáról, vagy szunnyadó „ősatomról” a szívben: „A hét gyújtópont negyvenkilenc sugarat áraszt, és a szentelő műnek a szívben a magsugárzás negyvenkilenc nézetének egyikénél kell kezdődnie. Ezért nevezi a szívet a jelképes beszéd csiszolt drágakőnek.” Ez az alkémisták Lapis Excelsis-e, az elixír, a már említett „szellemszikra-atom”, melyből az örök élet sarjad.

A Bibliában olvashatjuk: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg a szívedet; Mert ebből indul ki minden élet.” (Péld. 4. 23). Itt van tehát elvetve az igaz élet csírája, az isteni magerő, amelynek fel kell önmagát áldoznia, hogy – megfelelő körülmények esetén – egy új, hatalmas dolog hasadhasson ki és szökellhessen a „magasba” belőle: „Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.” (Jn. 12. 24). A szívből jövő önfeláldozás, az ego félreállásával az igaz önvalót ébreszti fel.

A Cshándógja-upanisadban az áll: „Szívem mélyén az önvaló apróbb a rizs szeménél, apróbb az árpaszemnél, apróbb, mint a mustármag, kölesnél is apróbb, de még a köles csírájánál is kisebb…” (3.14.3.) Ugyanerre utal a buddhizmusban a lótuszvirág gyöngye kifejezés is (Om Mani Padme Hum).

„A lényeg, amit ezzel kapcsolatban feltétlenül meg kell érteni, az az, hogy a Szív az emberi lény igazi magja, az a középpont, amely nélkül semmi más nem létezhet. Srí Bhagaván azonban a Szívet egy meghatározott helyen lokalizálta a testen belül, nevezetesen a mellkasban, két ujjnyira jobbra a középvonaltól.

– Igen, a bölcsek tanúsága szerint ez a szellemi tapasztalás központja. Ez a szellemi Szív-centrum teljesen más, mint az ugyanezen név alatt ismert fizikai szerv, amely a vérkeringést teszi lehetővé.” – olvashatjuk Sri Ramana Maharsi tanításaiban (A nyílegyenes ösvény).

Az eredeti, isteni élet magja, a megszabadulás kiindulópontja tehát itt, a vér átpumpálójában, átömlesztőjében keresendő, a szív jobb felső pitvaránál, méghozzá egy bizonyos atomban, az isteni természet szellemszikra-atomjában. Így talán nem meglepő, hogy a Bem téren áll a Vértranszfúziós Állomás és vele szemben az MTA Atommag Kutató Intézete.

A rózsakeresztesek rózsája a kereszt két szárának metszéspontjára van rögzítve. Az alkémisták széttárt karú ember alakja ugyanúgy keresztet formál, így a test és a kinyújtott karok metszéspontja szintén a szív. Debrecen esetében ez a metszéspont a villamos pálya által jelzett gerinc-vezeték, és az azt keresztező nagy forgalmú főútvonal (33-as) keresztjében található. A kissé tojásdad formájú Bem teret az út és a sínpár keresztje négy részre, négy kamrára osztja, bár a nyugati oldalon ma már jóval kisebb a zöld sáv, mint a keletre eső zöldövezet. Hátára fektetett emberünk szívének tehát a jobb felső pitvarában kutatják az atomok titkait – bár nem a szellemit, csak az anyagit, ami akár veszélyes következményekhez is vezethet –, baloldalon pedig a fizikai vért ömlesztik át.

A szív a tüdőbe ágyazódik és igen fontos kapcsolatuk van egymással. Nemrég még a Városi Tüdőgondozó Intézet is itt, a Vértranszfúziós Állomás közvetlen szomszédságában kapott helyet. Az egészségügyi intézmények jele is kereszt formájú, pár évtizede még egy kórház is állt itt.

Az érzelmek központja – ahol az asztrális test a fizikaihoz kapcsolódik – a szív csakrában van. Az érzelmileg labilis, kizökkent, megzavarodott embertársaink gyógykezelésével egykor a Bem téren állt kórház pszichiátriai intézetében próbálkoztak. Ugyanitt van a Magyar fájdalom szobra, a Trianoni emlékmű. Nemzeti érzelmeinkhez kötődő ünnepeinken itt, ezen a téren húzták fel ünnepélyesen a város-és az országzászlót. Az ünnepek színhelye hivatalos rítus tere egy városnak. A rítusok eredeti célja a beavatás volt. Az egyik korabeli városkapu is ezen a helyen állt.

5. Garat fonat

Hozzá tartozó belső-elválasztású mirigy: pajzsmirigy

Hatóköre az emberi rendszerben: garat, gége, pajzsmirigy

Kapcsolódó zodiákus: Bika

A hozzá tartozó bolygó: Vénusz (-)

Színe: a világoskék hét árnyalata

Elnevezése a keleti tanokban: Visuddha csakra

Elhelyezhetősége a város központi erővonalán: Pálma cukrászda – Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola környéke

A gége legfontosabb, mindenki által ismert képessége a hangképzés. A város térképére vetített emberalak oldalra forduló fejének pontosan a szájánál található a Zeneművészeti Konzervatórium. A zene és a hang kapcsolata nem szorul magyarázatra. A csakrapont tehát körülbelül a Pálma cukrászdánál lévő forgalmi csomópontra esik, hatósugara pedig a Nagyerdei körútnak az Egyetem tér felé vezető szakasza és a Pallagi út elejének környéke.

Régi alkémista képeken igen gyakran pálmafával jelölik az életfát (pl. Robert Fludd: Philosophia sacra 1626, Jakob Boehme: Aurora 1764). Az életfa a gerincvelői idegrendszerben felfelé áramló, és a 12 pár agyidegbe szétágazó életerő jelképeként szerepel az ezoterikus tanokban. Amennyiben a rendszerben működésbe lép a megszabadulási folyamat, ezt az energia áramlást, az életfát átjárja, szinte újjá alkotja az isteni szellemi-erő. Itt, a vágusz ideg határterületén találkoznak a szimpatikus rendszer legfelső dúcai és a szétágazó agyidegek. A gerincvelő a törzs, amelyen felfelé áramlik az energia, majd itt, a gégefonat fölött szerteágazik, akár a pálmafa-életfa koronája. A város erőrendszerének ezen a pontján található az a cukrászda, melyet történetesen a pálmafáról neveztek el. A város címerében is szerepel a pálmafa.

Ez a csakra szoros kapcsolatban áll az érzelmekkel, hiszen kritikus állapotban például kiszárad az ember torka. Érzelmileg pedig még egyfajta állatiasság bujkál bennünk – amiből legfeljebb a játékos tulajdonságokat vállaljuk fel szívesen. Érdekes módon e vonások szimbólumaként az Állatkert és a Vidámpark szintén a közelben található. Ezektől és a hasonló funkciójú stadiontól induló út másik végén a temető fekszik. Vagyis a haláltermészet érzelem-ösztön világának eredménye az elmúlás.

6. Ciliáris idegfonat

Hozzá tartozó belső-elválasztású mirigy: agyalapi mirigy

Hatóköre az emberi rendszerben: hipotalamusz, paraszimpatikus idegdúcok, könny-, és nyálmirigyek, szem

Kapcsolódó zodiákus: Kos

A hozzá tartozó bolygó: Mars (+), Uránusz

Színe: az indigókék hét árnyalata

Elnevezése a keleti tanokban: Adzsna csakra

Elhelyezhetősége a város központi erővonalán: Nagyerdei pihenőpark környéke

Ennek a központnak a szerepe meglehetősen kiterjedt, elsősorban az agykoponyában lévő idegdúcok, mirigyek révén, de a paraszimpatikus rendszeren keresztül a gerincvelővel, a szusumnával is kapcsolatban áll. Nevezik a rejtélyes harmadik szemnek is, amit a tobozmiriggyel azonosítanak. Mindezek miatt egzakt módon nehéz fizikailag behatárolni.

A fej paraszimpatikus dúcai működtetik többek között a könny-, nyál- és orrmirigyeket. Ezek párhuzamaként a Gyógyfürdőt, a Kultúrparkban lévő tavakat, vagy a szökőkutakat kapcsolhatjuk a tárgyalt központhoz.

A szusumna, vagy ida és pingala vezetékeken feltörekvő erő a fejbe jut. Ekkor nyílik meg az a bizonyos harmadik szem, mely a farkcsonti kundaliní felhozatala esetén a túlvilági (finom-anyagi) szférákba, a szívből induló kundaliní esetén pedig a szellemi-isteni szférákba enged betekintést. Egyiptomban a homlok közepén viselt kígyóval (ureusz), keleten pedig a szemek közé festett ponttal szimbolizálják ezt az eseményt. A lentről feltörő erő szintén két „vizes” szimbólumként mutatkozik meg ezen a környéken. Az egyik a föld mélyéből feltörő gyógyvíz, melyben bárki megmártózhat az itt található termálfürdőben. A másik a földről magasba szökellő víz, a szökőkút. Az Egyetem tér szökőkútja a korábban vázolt emberi fej szemmagasságába esik, és több másik szökőkút is a fejen itt keresztülhúzható vízszintes vonalon található.

A harmadik szem új képességének jelképe a híd, mely két partot, két világot köt össze (pl. a keleti festészetben). Debrecen városában az egyetlen ilyen, víz fölött átívelő és két partot összekötő hídja itt, az előbb említett vonal középpontjában, a Nagyerdei Kultúrparkban van.

A szem a vizsgálódás, szemlélődés szerve is, így érdekes idevágó párhuzam a tudományos vizsgálódást folytató Egyetem, amely mintegy rálát a világ működéseire.

7. Agykéreg (fejtető)

Hozzá tartozó belső-elválasztású mirigy: tobozmirigy

Hatóköre az emberi rendszerben: agyi idegek, agykéreg

Kapcsolódó zodiákus: Kos

A hozzá tartozó bolygó: Mars (-), Jupiter

Színe: az ibolyántúli püspöklila hét árnyalata

Elnevezése a keleti tanokban: Szahaszrára csakra

Elhelyezhetősége a város központi erővonalán: Egyetem, Pallagi erdő környéke

Ez a központ szoros kapcsolatban áll az előzővel, és ezoterikus körökben vitatják is a két központ bizonyos funkcióinak hovatartozását (pl. a tobozmiriggyel való kapcsolatát).

Az agy, a koponyatető a gondolkodás, a tudomány helye. A Debreceni Univerzitás két nagyhírű intézménye, a bölcsész és az egészségügyi kar ebben a zónában található. A város kulturális és tudományos életének jelentős része az itt felszabaduló gondolaterőkre támaszkodik, az egészségügyi oktatás-kutatás, az ide kapcsolódó klinika pedig az egész szervezet állapotára, egészséges működésére van hatással. A test működését központilag vezérlő szerv az agy. A gondolkodásnak a pszichoszomatikus betegségek kialakulásában játszott szerepét egyre alaposabban vizsgálják.

Az öregedés egyik leggyakoribb jellemzője az agy képességeinek változása, a gyengülő memória. A városnak ezen a részén található az öregek otthona, mely egyben elme-szociális intézmény és a vakok- és csökkentlátók otthona is.

A fejtetőt beborító hajkorona a finom erők „antennája”, az emberi erőrendszerben felvevőhelyként működik. A régi hagyományokban sok helyütt emiatt a holdtölte utánra időzítették a nyiratkozást. A Pallagi erdőig terjedő Nagyerdő fáinak lombkoronája fontos szerepet játszik a város friss levegővel való ellátásában. Az erdő haj-koronájában a pallagi műsorátjátszó torony a külvilágból jövő jeleket továbbít a város lakói felé.

Az isteni erőáram is itt, a koponyánál, a „koponyák hegyén”, a Golgotán, a megváltó erő útjának végén fejezi be benső munkáját. Megszabadító értelemben bekövetkezik a mulandó én-tudat teljes halála, ugyanakkor végbemegy a krisztusi mindenségtudat megdicsőülése, a szellemmel való újra egyesülése. A köztemető itt, a „koponyák hegyén”, a fejtető körzetében helyezkedik el…

Zárszó

„Elszakadt, alkotóatomjaira bomlott az utolsó láncszem is, amely őt a Földhöz kötötte. … Szelleme most romolhatatlan testében látta önmagát. … És most itt volt az ideje, hogy menjen – bár bizonyos értelemben soha nem fogja otthagyni a helyet, ahol újjászületett, hisz örökre annak a lénynek részévé lett, amely az ikercsillagot fogta be kifürkészhetetlen céljaira. Sorsának irányát, ha jellegét nem is, tisztán látta, és tudta, hogy nem kell a fáradságos ösvényt, amelyen idejött, újra megjárnia. … Lenn a zsúfolt glóbuszon riadó villog a radarok képernyőjén, és nyomkövető teleszkópok firtatják az eget s amit az emberek történelemnek ismertek, véget ért.” (Arthur C. Clarke: 2001 Űrodüsszeia, Göncz Árpád fordítása)

Az előszóban szereplő régi Hungária-palota tetején álló Hermész szoborral átellenben lévő épület falán látható egy nagy mozaik, Csekovszky Árpád alkotása 1960-ból. A bal felső sarokban fénylő napkorong, középütt merkúrbot a bolygó jelével, mely körül nincsenek kígyók, a szusumna magába fogadta őket. A jobb sarokban szárnyas sisakban Hermész feje – az új, krisztusi tudat jelképe. A kép alsó felében, a Nap alatt a XX. század iparának ábrázolása, mellette bikákkal. A bika az asztrológiában az anyaghoz kötöttség szimbóluma. A bikák fölött három galamb (Lukács 3.22) száll felfelé, a lélek háromszoros újjászületésének jelképeként. „Ex Deo nascimur, in Jesu morimur, per Spiritum Sanctum reviviscimus”, vagyis: Istenből születünk, Jézusban meghalunk, a Szent Szellem által újjászületünk…

2019/71
Héty Péter