Khamila
A Nap otthona
Érezted valaha, hogy valami közeleg, egyre közeledik feléd, és valóban be is következik? Ahhoz az érzéshez is hasonlíthatnám, mint amikor valaki gyöngéden terelget hátulról, míg a megfelelő irányra rá nem lelsz. Ezt követően az események egyre inkább felgyorsulnak, és már nincs visszaút.
Kezdetben csak az utazás szenvedélye vezérelt. Az utazás boldoggá tett. Csak úgy dobog a szívem, amikor a repülőn ülök, és a motor zúgását hallom. Nemrégiben azonban valami megváltozott. Úgy éreztem, többé már nem érdemes csak úgy utazgatni, mások nyomában járni és élvezni az utazás örömeit. Eljött az ideje annak, hogy valami új dolog történjen. Korábban az utazás célját a vásárlás és a fogyasztás jelentette. Most azonban egy újfajta igény merült fel – elmenni valahová, és adni valamit azoknak, akikkel találkozom, megosztani velük, amim van. Ekkor jött a már említett ösztökélés… majd nem sokkal később egy Khamlia nevű kis marokkói faluban találtam magam.
Mit lehet tudni Khamliáról? Az egyik barátom azt mondta, hogy olyan, mintha egy „gödröcske” lenne a Szahara arcán. Számomra Khamlia a Nap otthona.
Szívmelengető mosolyok, lágy zene, ízletes teák és ételek: ezzel üdvözlik a látogatókat Khamlia derűs lakói. Itt nyugalomra, békére, örömre és másfajta életritmusra lelsz, mint amihez a nagyvárosokban hozzászokhattál. A helyiek gyakran tréfálkoznak azzal, hogy náluk minden a „marokkói idő” szerint történik. Ez annyit jelent, hogy soha nem sietnek, hanem az események természetes ritmusát követik, s nem aggodalmaskodnak túl sokat, hanem nyugodtan és derűsen fogadnak mindent, ami velük történik.
A saját szemszögemből nézve nem könnyű egy sivatagi falucskában élni, ahol a házak sárból, szalmából és növényekből épülnek, s ritkán látni állatokat. A civilizáció azonban közeleg, és megjelentek a fejlődés jelei – már majdnem minden háztartásba bevezették az áramot és a vizet.
Ezen a téren azonban még vannak hiányosságok, és az említett szolgáltatások nem állnak mindenki rendelkezésére.
Khamlia lakosai nem bővelkednek anyagi javakban. Rendelkeznek azonban valamivel, ami ennél sokkal értékesebb: nagy és nyitott szívvel és az élet szeretetével. Zenélnek és énekelnek, kedvencük a gnaoua zene, aminek hallatán az embernek minden porcikája megremeg, s örömmel, energiával és erővel tölt el. Meggyógyít és megtisztít. Zenéjük fantasztikus és varázslatos!
Láttál már olyan embereket, akiknek nincs elég ennivalójuk, mégis minden egyes család megtalálja a módját annak, hogy gyermekeiket iskolába járassa, és megfelelő oktatást biztosítson számára? Ebben a faluban, ahol körülbelül 30 ház áll, és 330-an élnek, van általános iskola. A gyermekek minden nap részt vesznek az órákon. Egyetlen tanár tanítja az összes tantárgyat. Az idősebb gyermekek segítenek a fiatalabbaknak a tanulásban, valamint néhány fiatal – falubeli önkéntesek – iskola után is foglalkoznak a tanulókkal, hogy még több ismeretet szerezhessenek. Ebben a faluban az emberek támogatják egymást, s törődnek egymással. Mintha az egész falu egy nagy család lenne.
A gyermek Isten ajándéka. Ismered azt az érzést, amikor egy meleg gyermeki kéz fogja meg a kezedet, és két csillogó szem néz rád? Ez boldogsággal, végtelen boldogsággal tölti el az embert. Együtt játszottam a falubeli gyermekekkel, papírrepülőket hajtogattunk és rajzolgattunk. A gyermekek azt a feladatot kapták, hogy rajzoljanak le valamilyen „kincset”, hogy lássuk, mit jelent számukra ez a fogalom, hogyan képzelik el. Kiderült, hogy a gyermekek (5-12 évesek) egyszerűen nem ismerik ennek a szónak a jelentését. Senki nem rajzolt a papírra pénzt, aranyat vagy egyéb értékes tárgyakat. A rajzok napocskákat, virágokat és pillangókat, valamint boldogan mosolygó embereket ábrázoltak.
Azt hiszem, ezek a gyermekek sokkal inkább tisztában vannak azzal, hogy mi az igazi kincs, mi az, aminek értéke van. Szívük és gondolkodásuk tiszta, még nem szennyezték be őket a civilizáció termékei.
Még most is érzem a frissen kisült kenyér illatát, s látom a kenyeret sütő asszony mosolyát. Két kéz csodákat képes művelni! Ez a kenyér szent és titokzatos módon sül meg, s jut el a falu minden családjához. Nincs szükség szavakra. Elegendő élvezni a találkozást, s beszélni a nyelvet, amelyet a világon mindenki megért: a szív nyelvét.
A Szahara sivataga önmagában igazi műalkotás. A sárgás, magas dűnék a Természet csodás képei, amelyeket minden művészek legtehetségesebbike és legkiválóbbika hozott létre. A látvány mélyen megérinti az embert. Hogyan is lehetne elfelejteni a szelet, ami lágyan cirógatja az arcodat, amikor a szabadban alszol, vagy a tündöklően ragyogó csillagokat? Ha kinyújtod a kezed, olyan érzésed van, mintha egy másik világot érintenél meg. Úgy érzed, nem vagy egyedül, és áldott vagy, hogy része lehetsz a Hatalmas Világegyetemnek, és Szerető Teremtőnk Nagy Tervének.
Khamlia, a Nap otthona… egy gödröcske a sárga sivatag orcáján. Kedves és felejthetetlen vidék!
Ilyen érzéseket és élményeket éltem át a Nap Otthonában, Khamliában (Errachidia, Marokkó), amikor 2014 szeptemberében ott jártam. Német diákok egy csoportjával, valamint a helyi „Al Khamlia” nevű szervezethez tartozó barátaimmal közösen dolgoztunk egy terven, melynek célja a marokkói gyermekek oktatási és egészségi körülményeinek javítása.
2019/71
Sonia Pandelieva – Praanaroopini
