Tüzes idők

 

Megjegyzések 

 

Még régről emlékszem a magyaros virtus egyik megnyilvánulására. A tőlünk délre fekvő, napszárította Adria-partvidéken rendszeresek voltak az erdőtüzek. Ilyenkor a helyiek vagy várakoztak, vagy elkerülték az útvonalat – nem úgy az arra tévedő magyar autósok. Azok bátran nekivágtak az útszakasznak, még akkor is, ha kétoldalt lángolt az erdő. És nem egy autós odaveszett, a pusztító erdőtűzben az autó kiégett. Jóval később tudtam meg, hogy a hegyoldalakat lángba borító és településeket fenyegető tüzeknek sokszor emberi indítéka volt: a tűz által veszélyeztetett vagy leégett terület könnyebben cserélt gazdát, a gyújtogatás eredményeképpen megvált a tulajdonos a területtől, máskor a biztosító intézetek megkárosítása volt az erdőtűz célja.

 

  1. április 15. Húsvét előtti hétfő, 19:15 perc

„Kedves nézőink, megszakítjuk adásunkat, kapcsoljuk Franciaországot. Helyszíni közvetítést adunk Párizsból, ahol lángokban áll a Notre-Dame székesegyház! Bekapcsolódhatunk a nemzetközi közvetítésbe, a stábok a helyükön vannak, és ugyan már vagy egy óra óta lángol a katedrális tetőszerkezete, mi az első pillanatoktól fogva nyomon követhetjük az eseményeket!

  • Különös: a kameraállások a lehető legkedvezőbb szögből veszik az eseményeket, az időzítés tökéletes, mintha csak kirendelték volna a stábokat a tűzparádé kezdetére. A számos tévé- és internetes csatornán egyszerre zajló közvetítés gyakorlatilag hamarabb megindult, mint ahogyan a tűzoltóság kiérkezett. Ez hogyan lehetséges?

Láthatjuk, amint a tűzoltók megfeszített munkával, hősiesen igyekeznek eloltani a lángokat. A környéket lezárta a rendőrség, és több száz tűzoltót rendeltek ki a helyszínre. Egyre jobban lángol a tető, mondják, évszázados tölgyfa gerendák alkotják a szerkezetet. A tetőácsolat egy része eredeti, a XIII. századból való, más része a XIX. századi újjáépítéskor került mostani helyére. A Notre-Dame katedrális tetőszerkezetét csak erdő-nek nevezik, ez nemcsak a rengeteg fára utal, amit annak idején felhasználtak, hanem a szerkezet organikus rendjére is. És most tovább terjed a tűz, a gerendák mellett a sisaktorony is lángol!

  • Különös: a standard kameraállás mindössze egyetlen fecskendőt mutat, az látszik, hogy egy valóságos tűzvihar, egy lángoló „erdő” hevével egy elenyésző vízsugár száll szembe. 

És nézzék! Megrogyott, igen, megrogyott a huszártorony, omlanak a gerendák, rettenetes látvány. Képtelenség, ez biztosan nem marad a helyén! Döbbenetes, nézzék, most össze is roskad a torony! És 19:50-kor ledől a huszártorony! A beomló gerendák átszakítják a szintén lángoló tetőzetet, és beszakadt a mennyezet! Ki tudja, milyen károkat okoz a lehulló izzó törmelék?

  • Aggasztó: Később megkérdeztem erről a sajnálatos eseményről egy tűzoltó parancsnokot, aki azt mondta, ilyenkor nem lehet tenni semmit. Ekkora tüzet nem lehet eloltani, legföljebb a terjedését késleltetik, vagy mentesítik a környezetét, illetve látszat-intézkedésekkel igyekeznek megnyugtatni a közvéleményt: dolgozunk a veszély elhárításán… Ezzel csak az esetleges pánik kitörését előzik meg, a tüzet képtelenség megszüntetni.

Közben a tűzoltóság szóvivője jelenti, hogy az esti mise során, 18:20 perckor már felhangzott egy riasztás, nem világos, hogy füst- vagy tűzriasztás, de a misét celebráló pap tovább folytatta a szertartást, gondolván, hamis riasztás történt. Később elővigyázatosságból mégis kiürítették az épületet, bár nem tapasztaltak rendellenességet. Egy óra múltán azonban már felcsaptak a lángok, és a közösségi médiában megjelentek az első képek a szerencsétlenségről.

  • Beszámoló: „A tűzvész hírére összesereglett tömeg döbbenten figyeli az eseményeket. A tomboló lángok láttán egyesek könnyekre fakadnak, sokan imádkoznak, énekelnek. Érezhető volt az évszázados, lángoló faanyag penetráns szaga, s a tűz perzselő hevét a Szajna túlpartján, a 150-200 méterre állók is érezték.” 

Sorra érkeznek az együttérző üzenetek a világ vezető politikusaitól: az amerikai elnök, a német kancellár asszony, a brit kormányfő és a celebritások közül sokan kifejezik együttérzésüket.

  • Érdekes: A máskor oly frissen és közvetlenül kommunikáló Ferenc pápa – aki akár repülőgépen is készít vlog üzeneteket – most nem szólal meg, a Vatikán csak később, egy szóvivőn, Alessandro Gisotti révén fejezi ki együttérzését. (?)

A párizsi tűzoltó parancsnok, Jean-Claude Gallet 21:40-kor közölte, hogy a négyszáz tűzoltó, a két helikopter és a Szajnán állomásozó tankerhajók jelenléte ellenére sem biztos, hogy sikerül megmenteni az épületet. „Nem garantálhatjuk, hogy a tűz nem terjed át az északi harangtoronyra. Márpedig ha ez összedől, akkor a képzeletükre bízom, mekkora lehet a kár…” 

22:40 Jelentik, hogy sikerült kimenteni a Notre-Dame felbecsülhetetlenül értékes műkincs gyűjteményének gyakorlatilag teljes egészét, a híres ereklyékkel – köztük Krisztus töviskoronájával – egyetemben.

  • Érdekes: A töviskoronát havonta egyszer, illetve Nagypénteken egész délután közszemlére teszik, és a hívők leróhatják kegyeletüket. Ilyenkor a keresztény lovagrendek lovagjai és dámái gondozzák a szent ereklyét és terelgetik a tisztelgőket. A tűzeset a Krisztusi kereszthalál évfordulóját négy nappal megelőzően történt.

23:00 Alábbhagynak a lángok, és a tűzoltóság szóvivője kijelenti, hogy az épületet sikerült megmenteni, habár a tetőszerkezet 2/3-a odaveszett.

23:00 után Párizsban több tucat templomban megkondulnak a harangok, hogy imára hívják a városlakókat.

 

  1. április 16. kedd

Hajnali 1 órakor bejelentik, hogy megindítják a vizsgálatot a tűz okának kiderítésére. A szándékosságot kizárták, de vizsgálják, mi okozhatta a tüzet az állvány-erdő közelében: gondatlanság, elektromos zárlat vagy egyéb okok. 

Már éjjel megindult az adakozás a székesegyház felújítására… 

  • Érdekes: Az egyik leggazdagabb, luxus divatmárkákat kezelő francia család 100 millió eurós felajánlást tett, alig néhány órával a tűzvész kitörése után. Ezt kontrázta meg egy másik tehetős család, ők kettőszáz millió eurót ajánlottak föl. Csak összehasonlítás végett: a régóta esedékessé vált felújítások keretösszegét 150 millió euróban határozták meg, amihez az épület tulajdonosa (!) a francia állam mindössze ennek egy harmadát, ötven millió eurót különített el. 

Reggeli 06:20 A tüzet órák óta sikerült már lokalizálni, folyik a tűzfészkek oltása. Bejelentik, hogy gyakorlatilag az összes műkincset sikerült biztonságba helyezni. Az épület szerkezete, a gótikus rózsaablakok, az orgona és a belső szobordíszek épen maradtak a rettenetes szerencsétlenség során.

  • Különös: április lévén az atlanti időjárásnak kitett Párizsban a húsvét hűvöses, sokszor szitáló, permetező ködszerű esővel jár együtt. Alkonyat után a hőmérséklet nem kellemetlen, de melegnek éppen nem mondható. A szakértők azt állítják, a tűzvész során a vagy ezer síppal rendelkező hatalmas orgona sípjaiban a levegőoszlop hőmérséklete nem emelkedett 17°C fölé. Milyen érdekes: kétszáz méterre a folyó túlpartján a bámészkodók érezték a lángoló tetőszerkezet hihetetlen hevességét, de az orgonáig ez nem hatott el…

09:30 Bejelentik, a tüzet teljességgel eloltották, most a szakértőké a legfontosabb szerep. A heves tűz igen gyorsan terjedt végig a tetőszerkezeten, s ezer négyzetméteren mérhetetlen pusztítást vitt véghez.

  • Egészen különös: 2019 tavasszal bezárólag tíz hónap alatt tíz templom gyulladt ki Franciaországban: 2019. április 21.: Notre Dame de Grâce, Eyguières; április 15.: Notre-Dame, Párizs; március Eglise Saint-Sulpice, Párizs; február: Lavaur katedrális; január: Saint Jacques, Grenoble; január Eglise Sacre Cuor, Angoulême; 2018. október Saint Jean du Bruel; augusztus: Eglise Villeneuve d’Amont; július: Eglise Sainte Thérèse, Rennes; június: Notre Dame de Grâce, Revel.

Azaz minden hónapra jutott egy-egy templomégés, és amikor a híres Saint Sulpice templom kapuzata és bejárati része égett, a fényképes tudósításokon egyes hírcsatornák elhomályosított képet közöltek…

  1. április 17. szerda után

Néhány nappal a rettenetes tűzvész után nemzetközi tervek jelentek meg a tetőszerkezet és az egész katedrális megújítására. A város illetékes vezetőiben fölmerült a dilemma, vajon milyen formában, milyen szellemben újítsák meg az épületet? A tűzvészben odaveszett szerkezet és sisaktorony csak a XIX. századi felújítás óta ékesítette a tetőzetet, így egyesek sisaktorony nélkül, mások a torony ismert formájával együtt gondolják el az újjáépítést. Azonban megjelentek a kor szellemének megfelelő, extravagáns, sőt, hipermodern tetőszerkezet projektek is. Az egyik iroda titánból való, tűzbiztos tetőt javasol, egy másik, francia terv kristályüvegből való sátortetős szerkezetet képzel el. Az üvegház alatt permakultúrás növénytermesztést javasolnak, a sisaktorony helyén pedig ultramodern kaptárakkal felszerelt méhészetet létesítenének. Egy belga tervező sátorszerű üvegkupolát képzel a gótikus falak tetejére, amely nemcsak üvegházként, hanem energia-termelő szerkezetként is működne. A tervek szerint 21 tonna zöldség kerülne ki a kertből, és az egész épület energia-szükségletét fedezné a öko-katedrális.

  • Érdekes: Az épület nem volt biztosítva. Az állam és egyház szétválasztását meghatározó 1905-ös törvény szerint  a Notre-Dame katedrális – az ország 86 további katedrálisával egyetemben – a francia állam tulajdonát képezi. Ezen túlmenően a kivételes jelentőségű épületek történelmi emlékműnek számítanak, a Notre-Dame például 1862 óta. A katedrális belsejében található berendezés viszont az egyház tulajdonában áll, amely javakat – például műkincseket – egyedi feltételek mellett biztosítottak is. 

Ezek a gondolatok, ötletek még talán tetszetősnek, öko-tudatos megoldásnak is tűnhetnek, a természetet összekötve a szakralitással nem rossz ajánlat. Ám befutott egy további javaslat, egy svéd tervező cégtől. Ők másként gondolják el a tetőszerkezetet, nem öko, hanem wellness alapon. Ők üveg úszómedencét javasolnak a gótikus katedrális tetejére, amellyel állításuk szerint az egészséges életmódot promótálják, s így egy új, „meditatív tér” alakulna ki. Nem tudni, vajon ezt a tervet komolyan gondolták, egyszerű polgárpukkasztásnak, vagy előre megfontolt blaszfémiának szánták-e? Ha magunk elé képzeljük a látványt: bikiniben hasmánt tempózó hajadonok képét bámulhatnák a gyónni érkező zarándok fiatalok? Vagy fejest ugrik a kisportolt úszó és végig pillangózik a katedrális hajója fölött, majd a főoltárnál a víz alá lebukva versenyzőhöz méltón megfordul? És hová teszik az illemhelyeket, meg a zuhanyokat? Ezek alatt közelítse meg a főoltárt a zarándok? S amikor megszólal a templomi kórus, akkor a víz csobogása lesz az aláfestő természeti hang? A kereszteléshez esetleg a leeresztett fürdővizet nem ajánlják használni? 

Ez az ötlet a szakrális tér mérhetetlen profanizálását jelentené, s azzal, hogy úszómedencét telepítenének az imára, elmélyülésre vagy a szertartásokra való templomhajó fölé, ezzel a karcsapásokat is fontosabb helyre pozicionálnák, mint a kontemplációt. A kereszténységben a víz szimbolikája hihetetlenül fontos: a keresztség, a beavatás megszentelt eleme a víz. A keresztelő medence vize az újjászületés vizének is tekinthető, a tetőtérbe telepített úszómedence pedig a pancsolás helye, vagy a wellness felfrissülésé? A tetőtérben a vidám nagyközönség élvezi az életet a vízben, míg lent a főoltáron a megfeszített Krisztus kínhalála megy végbe? A pusztító tűzvészt így egy tudatilag megalázóan romboló víz-áradattal helyettesítenék. Tudnivaló, a víz tárolja és hordozza az információt: ha imát mondanak fölötte, megváltozik a szerkezete. Akkor a templom szakrális hangulata és tere fölé egy úszással és pancsolással kódolt vízmedencét tegyünk? Mindez a véletlen műve volna? Aki akarja, ám lásson ebben egy ártatlan ötletet. Máskülönben a végítéletet megidéző pusztító tűz után ez az ötlet egy infernális özönvíznek tűnik, mintegy újra keresztelve ezzel az úszóvízzel a több évszázados épületet. 

 

  1. március 22. péntek

A tűzvészt megelőző napokban szerencsés módon restaurálásra eltávolították és biztonságos helyre szállították a homlokzat király-karzatának szobrait. Igaz, ezek nem az eredeti szobrok voltak, hanem ismét Viollet-le-Duc korából való rekonstrukciók, mégis jellegzetes, sőt a gótikus katedrálisok elengedhetetlen részét képezi a királyok panteonja. A Máté által Krisztus elődeiként megnevezett 32 király szerepel itt, nem a világi, hanem az égi hatalmi hierarchiát képviselve. A szobrok ezúttal megmenekültek az esetleges máglyahaláltól, de a forradalom idején nem volt ilyen szerencséjük.

  • Érdekes: A Notre-Dame királyszobrai

Emlékezel-e, olvasó, a Notre-Dame királyszobraira, e formátlan, elefántnyi alakzatokra, melyek hosszú glédában bámulnak le fülkéikből Páris első templomának homlokzatáról? Az első királyház tagjainak szobrait megfeketítette az idő. Egy szép napon lehullottak.

S tudod-e, mi lett a sorsuk? Ott hevernek egymás hegyén-hátán a templom mögött, trágyadombok temetőjében. Ha szörnyeteg-alakjuk kikandikál a szennyréteg alól s pillantásunk óriás jogaraikra, horpadt orrukra, csonka fülükre vetődik, szánakozó mosolyt fakasztanak. De rögtön ezután úgy érezzük, hogy az idő egy villanása megállt fölöttünk s a sors szárnysuhogását halljuk.

Groteszk és megalázó lefokozásukat inkább a véletlen, mint a gonosz indulat munkálta. Az orrunkat bűz facsarja; olyan rossz szagúak ezek a királyszobor-hullák, mint maga a királyok története.

Egy gránátos mászik fel éppen Nagy Károly püffedt hasára, tisztelet és félelem nélkül rátelepszik az uralkodó orrára s pipájából nagyokat pöfékelve békésen nézegeti a többi koronás kolosszust. Barátja még tiszteletlenebb: valamelyik felismerhetetlen király arcába rondít. Kis Pipin oroszlánja kővé dermedve bámulja a felségsértést.

Így fest manapság Párisban az új St. Denis, az ősrégi királyszobroknak ez a ganéjos múzeuma. A járókelő befogja az orrát, és attól tart, hogy e bűzlő királyszobrokból pestisjárvány szakad a városra. (Louis Sébastien Mercier: A forradalmi Páris)

 

Néhány adat a Notre-Dame katedrálisról

850 éve áll a korai gótika emblematikus épülete, Párizs főszékesegyháza. Az építkezés 1163-ban kezdődött, és majd kétszáz évig tartott. Túlélte a francia forradalmat, túlélte az első és második világháborút, és túlélte a 2019-es tűzvészt is, bár a tűz rettenetes pusztítást végzett. 

A fióktorony leomlott, a mennyezet beszakadt, oda a tetőzet erdőnyi gerendázata, az ólomburkolat megolvadt, és félő, hogy az évszázados falak statikai állapota is megszenvedte a hőhatást. 

Története során volt már garázs, fegyverraktár és vegyszerraktár is a forradalmi időkben, amikor súlyosan megrongálták. Állaga tovább romlott, olyannyira, hogy már a lebontását fontolgatták. Fennmaradását segítette elő Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című romantikus regénye. Eugene Viollet-le-Duc építész vezetésével felújították, a munkálatok 1864 májusában fejeződtek be.

Itt koronázták császárrá Napóleont, és itt búcsúztatták De Gaulle tábornokot. A megemlékezésen számtalan egyéb méltóság mellett az etióp négus, Hailé Szelasszié, Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár, Nixon amerikai elnök és Károly angol trónörökös egyszerre jelent meg a székesegyházban.

Az épület hossza 127 méter, szélessége 48 méter, magassága 91,44 méter, a teteje ólomból készült. A nagyharang 13 tonnás, amikor megmozdul és megszólal, beleremeg a harangtorony, ahová 387 lépcső vezet fel. A páratlanul ismert székesegyház évi 13 millió látogatót vonz. A napi mintegy 60 000 látogató egy része turistaként érkezik, és zarándokként távozik. A világhírű épület ingyenesen látogatható.

 

Idő, tér és szimbolika

Vegyünk fel néhány kitüntetetten fontos időpontot a székesegyház, illetve környékének és előzményeinek történetéből! A helyszínt tágítsuk kissé, és tekintsük azt a szigetet, amely a katedrálisnak is otthont ad. Párizs térképét megvizsgálva látszik, ez a kezdetben 7, majd mostanra 17 hektáros sziget, az Ile de la Cité abszolút középpontja a településnek, már a kezdetek óta. A legrégibb időkben Lutetia Parisiorum volt a település neve, ami a gall törzsek otthonául szolgált már a Kr. e. II. század óta. Julius Caesar légiói Kr. e. 52-ben foglalták el.

A szigetet a kezdetektől fogva mind a mai napig két híd köti össze a Szajna partjaival, amelyen a híres, nagyjából észak-déli irányú római út, a Via Cardo haladt keresztül – ez mai napig a város egyik tengelye. Így a szigetről egyszerre ellenőrizhették a folyami hajózást és a szárazföldi közlekedést. A III. században erődítményt építettek a szigetre, ez lett a környék adminisztratív és uralkodói központja. Az első mozzanatunk tehát:

 

Kr. u. 360 márciusa

Flavius Claudius Julianus (Kr. u. 331. április 7. – 363. Június 26.) császárrá emelése. A rendkívül különös római császár, aki alig néhány évig uralkodott, s aki keresztény neveltetése ellenére az antik hitvilág és a misztériumvallások visszaállítására törekedett (innen a neve, apostata, azaz hitehagyott) 359-360-ban tartózkodott itt Lutetiában, s katonái 360 márciusában az Ile de la Cité palotában kiáltották ki császárrá.

Ami a mi szempontunkból fontos, az Julianus napkultusza, a mindenség végső forrásához, a megvilágosodás kulcsához írt himnuszt:


A Nap ragyogó Istenét éneklem én, 

Mindenható Jupiter szép ivadékát,

Aki teremtő gondolatába rejtett

Mindent éltető napsugarai révén

Fényes napistenek hármasát formázta;

Honnét ered a világ ezer formája,

Homályos sötétből isteni fényárba,

Értelem javaiban bő, s tökéletes!

Üdv, istenfény emberfölötti királya,

Titkos jónak a legfényesebb forrása:

Ahogy a fény fakad a végső forrásból,

Istenek istenéből, szépség-virágból,

Isteni fénnyel beragyog minden titkot,

S megvilágosít; úgy Apolló pászmái

Fenséges áldott erővel beragyogják

Szent fényességgel a gondolat világát,

S fényben úszik minden, s az égen úszó Nap

Árasztja szerte az érzékek világán

Végtelen bő isteni világosságát.

Téged illet, fényes Apolló a világ

Egybe fogható miljom sokfélesége,

Ezernyi természet fakad egy forrásból,

Erővel olvasztod önnön lényegedbe

Másodlagos formák ezernyi válfaját, 

Egyetlen szép esszenciádba olvasztva

Termékeny erőket, sok sajátságokat…

…

Add meg nékem végre mindazt ami csak kell

A Magány áldásának elnyeréséhez, 

Áldás a természet ijesztő, keserves,

Sötét mélyéről feltörekvő lelkekre.

Közönséges tömegből végre kiválva

A jelen áldatlan beszédére némán

Hadd győzze le vészes betegségét lelkem,

S véled együtt örömteli egységben 

Emelkedjék minden természetfölötti

Formákon túl, kimondhatatlan erőben.

S a végtelen látvány előcsarnokában

Az értelem mélységeiből ím, kikél

A szépség égi, páratlan Napkorongja. 

 

Julianus a Nis városában született Nagy Konstantinnak unokaöccse, aki tudvalevő, államvallássá tette a kereszténységet. Ő maga Konstantinápolyban született, s hányatott és életveszéllyel fenyegetett gyermekkora ellenére kiváló neveltetést kapott, nevelői Mardonius főeunuch és Eusebios nikomédiai püspök voltak. Száműzetés Mediolanumban, majd bölcseleti tanulmányok Athénben, s házasságkötése után hamarosan Gallia kormányzója. Hadi sikerei és közvetlensége népszerűvé teszik. Az aleman törzseket a Rajnán túlra veri vissza, állandó táborhelye pedig Lutetia Parisiorum, a mai Párizs előde. Constantius császár meghal, ezzel az uralkodóház egyetlen férfitagjaként Julianus lesz a birodalom 63. császára. 

Uralkodóként az antik görög-római vallásosság restaurációjára törekszik, visszaveszi a keresztényeknek adott kiváltságokat, és templomokat, a juttatásokat visszafizetteti és feleleveníti a régi rítusokat – például a hekatombát, ami a görögök száz szarvasmarhát leölő állatáldozata volt, s ezt úgynevezett császári áldozattal tetézte, vagyis száz oroszlánt és száz sast is feláldozott; ő maga vállalta a pontifex maximus főpapi szerepet. Különös próbálkozása volt a jeruzsálemi templom újjáépítése, ami földrengés és tűzesetek (!) miatt nem valósult meg. Végül 363. június 26-án nyíllövéstől megsebesült, s még aznap este meghalt. 

  • Érdekesség: „…őt magát egy vaktában kilőtt nyíl egy évre és 8 hónapra rá, hogy uralkodni kezdett, caesarságának hetedik, életének harmincegyedik évében megölte. Mondják, hogy – midőn a nyilat maga felé repülni látta – megérté, hogy ez isteni bosszú következtében történik s mégsem bűnbánó, hanem megátalkodott lélekkel így káromolta Istent: Nenikekas Galilaie – Győztél, galileai! E néven szokta ugyanis Krisztust nevezni, így hát Isten teljesen megszabadította államát a legkegyetlenebb zsarnoktól, aki a keresztények vérét isteneinek fogadalmul felajánlotta.” (Részlet Freisingi Ottó krónikájából)

Intézkedései miatt az aposztata császárt sokáig ilyen elítélő módon értékelték, és valóban, vele az antik világ talán utolsó képviselője, egy megkésett filozófus császár szállt sírba, s ideológiai téren végérvényesen győzött a kereszténység. Eltelik nyolcszáz év (ez különös időhossz, mintha az európai történelem osztószáma volna a nyolcszáz) és a sziget szempontjából rendkívül fontos esemény történik…

 

1163 során

A Notre-Dame katedrális építése. A munkálatokat VII. Lajos királysága és III. Sándor pápasága idején kezdték meg, s kétszáz év múlva, 1345-ben fejezték be. A terület ősidők óta szakrális pontként kínálkozott, már a IV. században Jupiternek szentelt templom állt itt a Római Birodalom kései idején, majd a VI. században egy kezdetleges bazilika, a Saint-Étienne épült a helyébe, a régi templom köveit is felhasználva. Ezt a román stílusban emelt épületet I. Childebert frank katolikus király alapította.

Az új székesegyház építését Maurice de Sully párizsi érsek 1160-ban határozta el, s az építkezés három évvel később indult meg. A kor szokásainak megfelelően a korábbi templomot folyamatosan bontották, ahogyan a székesegyház építkezése haladt, hogy a folytonosságot biztosítsák. Így indult a ma ismert Notre-Dame de Paris székesegyház, amit a Párizsba látogató Gandhi is magasztalt. 

  • Érdekesség: „Párizs ősi templomai megmaradtak emlékezetemben. Pompájuk és békességük feledhetetlen. A Notre-Dame bámulatos szerkezete s a belső tér pazar szobrai és gazdag ékességei örök emlék, s akik milliókat költöttek az ilyen isteni katedrálisokra, azok szívében bizonyára ott izzott az Isten iránti szeretet.” (Gandhi emlékiratai)

A kivételes épület több, mint egyszerű templom, és bár a francia államiságot a Reims-i katedrális mint koronázó templom, illetve a Saint-Denis katedrális mint temetkező hely talán jobban megtestesíti, a Notre-Dame talán mégis fontosabb, közismertebb.

 

  1. március 18. vasárnap

Jacques de Molay máglyán történő kivégzése az Ile de la Cité szigetnek a Notre-Dame katedrálissal szemközti, nyugati csúcsán történt. Egyes vélemények szerint a katedrális előtti térségen égették meg, de valószínűbb ez a helyszín (É 48.8571 K 2.3413). A kivégzés minden valószínűség szerint IV. Henrik lovasszobra mögött, a Pont Neuf hídról levezető két lépcsősor alján, a Vert Gallant téren történt. Az itt elhelyezett emléktábla szövege a következő:

  • Érdekesség: „A cet endroit Jacques de Molay dernter grand maïtre de l’ordre du Temple a été brûlé le 18 mars 1314” azaz, „Jacques de Molay-t, a Templomos rend utolsó nagymesterét, 1314. március 18-án ezen a helyen égették meg.”

A Templomos lovagrend nagymesterét, a köznemesi családból származó Jacques de Molay-t máglyahalál várja, s már fellobbannak a lángok, amikor megátkozta perbefogóit, Szép Fülöp francia királyt és V. Kelemen pápát, hogy egy éven belül kövessék a halálba, ami meg is valósult.

 

  1. július 14-től kezdődően

Újabb majd négyszáz év eltelik, és kirobban a francia forradalom, amely nemcsak a királyságot és a feudalizmust, hanem a papságot és az egyházat is szeretné eltörölni. Ennek a rombolásnak számtalan templom, azaz műemlék áldozatul esik, köztük a Notre-Dame is rendkívül fenyegetett helyzetbe kerül.

  • Köztörvényes bűnök: 1789 francia forradalom, vallásellenes hadjárat. „A vallástalanság gyorsan terjedt; a tömeg feszítővasat és kalapácsot ragadott a kegytárgyak ellen, amik előtt hat hónapja még térdet hajtott. Könnyű volt meggyőzni arról, hogy a templomokat raktárakká kell átalakítani, a kelyhekből és a keresztekből pénzt, az aranyozott rácsokból ágyúgolyót s a rézangyalokból ágyút kell önteni. A plebsz azt képzelte, hogy a nemzeti szuverenitás kikiáltása után reászállt minden hatalom, mindeneknek ő parancsol és senkinek sem köteles engedelmeskedni. … A házak udvarában faszenteket és fafeszületeket égettek; a máglyák lángnyelvei a második emeletig csaptak s az ablakokból tűzbe vetették a könyveket, amiket a jakobinizmus elítélt. A nép ujjongva csatlakozott az új orgiákhoz, büszkén, hogy lerázza a vallás jármát; nagyokat röhögtek, trágárságokat rikoltoztak és gyóntatószékeket cipeltek a máglyára. (Louis Sébastien Mercier: A forradalmi Páris, Officina Könyvtár Budapest 1942, fordította: Kürti Pál; eredeti: Le Nouveau Paris 1798)

 

Ismét 2019. április 15.

Végül napjaink nem várt eseménye, tűzvész a Notre-Dame székesegyház tetőzetén, aminek egyes részleteit már áttekintettük. Ha sorra vesszük ezeket az eseményeket, egy rejtett, érdekes tűz-vonal végighúzódik az évszázadokon:

  • Julianus aposztata, akit itt kiáltottak ki császárrá, a jeruzsálemi templomot akarta újjáépíteni, amit földrengés és tűzesetek akadályoztak meg. Itt a régi, antik renddel szemben győzött az új hit, a kereszténység.
  • Jacques de Molay máglyahalála – ismét tűz és láng, immár a lovagkor belviszályainak vagyunk tanúi, amikor a királyi és pápai hatalom leszámol a Templomos renddel.
  • Francia forradalom – éppen a székesegyházat talán nem fenyegette tűzvész, de a várost annál inkább, s a rombolás nem kerülte el a szakrális épületeket sem, ezzel a szekuláris erő kelt ki a szakrális ellen.
  • Végül ismét 2019. április 15., amikor fellobban a tűz a felújítás alatt álló tetőszerkezeten – ez az eset milyen összeütközést sejtet?

 

És itt álljunk meg egy rövid időre. Vegyünk számba néhány furcsaságot, néhány véleményt.

 

Szimbólum-érték – jóllehet Franciaország meglehetősen szekuláris, a párizsi Notre-Dame mégis megtestesít valamit: Európában, Franciaországban és Párizsban egyaránt. Minden aktuálpolitikai felhangtól mentesen az ilyen épületek megtestesítik azt a korszellemet és spirituális ideológiát, amelynek jegyében születtek. Keresztény Európa – ma egészen másként cseng, mint mondjuk ötszáz éve a törökdúlás, a mór hódítás vagy a keresztes háborúk idején. Akkor nem ódivatúnak titulált ideológiai jelzős szerkezet volt, hanem hatalmi struktúra, önvédelmi szerveződés, a túlélés és fennmaradás záloga, és természetesen a túlvilág reménysége is. 

A gótika – amit saját korában új stílusnak tartottak – talán az utolsó égbetörő művészeti stílus, azt követően egyre lejjebb csúszott a művészi ábrázolás ideáinak szintje, az égből és lelkiből és isteniről a földre, az anyagira és az emberire. Egy gótikus katedrális az égi rend igenlése, a fény misztériuma, építészet-technikai csoda, aminek kódolt nyelvezete okkult módon túlmutatott a hivatalos dogmatikán, gondoljunk csak az asztrológiai utalásokra, vagy a kőfaragások szimbolikus üzenetére. 

Így a Notre-Dame megtestesíti a francia vallásosságot, az ország az egyház legidősebb vagy leghűségesebb leányaként volt ismeretes. A szimbolikus épületek lerontása felér egy győzelemmel. És egy szimbolikus épületet érő bármely esemény mindazt érinti, amit az épület megtestesít. A torony évszázadok óta kijelöli a helyben élő emberek szűkebb világának középpontját, lokális axis mundi, a biztonság, a távolság és magasság uralása, az ellenség legyőzése – hasonló képzetek társulnak a toronyhoz. Tudat alatt ezért volt olyan jelentős, szimbolikus csapás a World Trade Center ikertornyainak leomlása. Az épület megtestesítette az amerikai lokális- és korszellemet: világméretű kereskedelem, felhőkarcoló, üvegpalota… Amíg a torony áll, működik az is, amit megtestesít. Érdekes módon a Notre-Dame székesegyháznak is két hasonlóan hangsúlyos, emblematikus tornya van – amelyek ezúttal nem sérültek meg, csak a fióktorony égett le és leomolva átszakította a boltozatot, s a főhajó belsejébe izzó törmelékként zuhant alá. Csak a kakas – a fióktorony csúcsán álló kakas maradt épen, a kakas, amely Péter árulására emlékeztet, vagy tekintsük a gall kakasnak, esetleg az éjszakai szendergésnek véget vető hajnal-hirdetőnek? A kakas férfias szimbólum – ez megmaradt az istenanyának, a feminin princípiumnak szentelt katedrális tetőzetéből. Azt is fölvetették egyes gondolkodók, hogy Mária nem elégedett a neki szentelt figyelemmel, imádattal, ezért a tűzvész az ő elégedetlenségét fejezte ki.

Ugyanakkor a megsemmisülés veszélye mellett a tűz az újjászületés előképe is lehet. Ahogyan megnyilvánult az összefogás és adakozás a helyreállítás végett, talán a hamvaiból újjáéledő katedrális az imádat megújhodását is előre jelzi.

 

A hely és az időpont sajátságai – Április 15. a Kos jegyében áll, s a Kos a kardinális tűz-jegy – talán nem véletlen az időzítés, és hogy nem eső vagy árvíz veszélyeztette az épületet. A Nagyhét Virágvasárnappal kezdődik, amikor Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeznek. A Nagyhét kivételes időszaka a kereszténységnek, virágvasárnap, zöldcsütörtök, nagypéntek és nagyszombat a legjelesebb napjai. Felmagasztaltatás és passió, lamentáció és örömujjongás, kereszthalál és feltámadás – hihetetlen feszültség jellemzi ezt az időszakot. Ebbe a várakozásba robbant bele a hír: ég a katedrális… Lehet, hogy a tüzeshétfő is bekerül a Nagyhét megrázó ünnepei közé? 

A távol-keleti naptár szerint az újholdat követő tizenegyedik nap böjti napja, amikor is az Isten győzedelmeskedik a káprázat fölött. Az ékádasí (tizenegyedik) böjtöt anyagi szempontból tulajdonképpen baljósnak tekintik, ellenben lelki szempontból kedvezőnek. Ennek fényében akár tűzvésznek, akár áldozó- és tisztítótűznek is tekinthetjük az eseményeket. A leszálló holdcsomó (Rahu) megmagyarázhatatlan, váratlan eseményeket jelez, a dátum numerológiai redukciója pedig (2019. 04. 15 – 2+0+1+9 = 12 » 1+2 = 3, 0+4+1+5 = 10 » 1+0 = 1; 3+1 = 4) négy, ami az anyagszerűség, a világkorszakok, a társadalmi rendek, a kinyilatkoztatás, de a győzelem eszközeit is jelezheti.

De ha már numerológiánál tartunk, érdemes néhány további esemény dátumát is megvizsgálni:

  • A párizsi Saint-Sulpice templom kaputüzének dátuma:
  1. 03. 17. vasárnap – 2+0+1+9 = 12, 0+3+1+7 = 11, 12+11 = 23, 2+3 = 5
  • A párizsi Notre-Dame székesegyház tetőtüzének dátuma:
  1. 04. 15. hétfő – 2+0+1+9 = 12, 0+4+1+5 = 10, 12+10 = 22, 2+2 = 4

Mintha megindult volna egy visszaszámlálás. Ki tudja, mely eseményt kapcsolhatnánk a megelőző néhány sorszámhoz, és hogy melyek lesznek a következők? Franciaországban 2018 folyamán 875 templomtűz történt, hetente 16, naponta 2 tűzeset! Mi várható még? 

A Saint-Sulpice kapuja vasárnap, a déli mise után kapott lángra. A vasárnap a Napnak szentelt nap (Sun-day, Son-tag), tehát az égi tűz jegyében áll, delelő a Nap-tűz legmagasabb foka. Mint ismeretes, ebben a hatalmas templomban egy nap-meridián is van, a templom kereszthajójának jobboldali falán található a fény-nyílás, amely az oltár előtt haránt és kissé ferdén, balra előre mutatóan végigfutó bronz skálára vetíti fényét. Ez a skála az oltártól balra felkapaszkodik a falra egy pompás 11 méter magas fehér márvány obeliszkre, amelyet glóbusz, rajta kereszt koronáz meg. A téli napfordulókor délben a napfény az obeliszken futó bronzcsíkot érinti. A meridiánt Jean-Baptiste Languet de Gergy, a Saint-Sulpice papja rendelte 1727-ben, a húsvét idejének pontosabb meghatározása végett.

Vagyis mondhatjuk, átvitt értelemben a Saint-Sulpice templom egy Nap-obszervatórium, amelyben a Napcsillagnak szentelt napon, délben ütött ki a tűz… különös. Azt pedig minden bizonnyal a véletlen művének kell tekintenünk, hogy a Saint-Sulpice bronz meridiánja a térképen meghosszabbítva az Ile de la Cité sziget ama csücskére mutat rá, ahol Jacques de Molay máglyája állott…

A hétfő – amikor a Notre-Dame lángba borult – ellenben Hold-nap (Mon-tag, Mon-day, Lun-di), s a Hold szoros szimbolikus összeköttetésben áll Szűz Máriával, akit sokszor holdsarlón állva ábrázolnak. 

A Saint-Sulpice napórájával szemben a Notre-Dame előtt a tér kövezetébe ágyazva található Franciaország null kilométer pontja… Idő-mérés és tér-kijelölés.

 

A földön – sokak által észrevétlen mód – ott rejlik Franciaország null kilométere: Point Zero Des Routes de France. Mintha ez nemcsak egy országnak, hanem a frank mindenségnek is a középpontja volna: minden a Notre-Dame-tól indul… Párizs minden valamire való nevezetessége a Notre-Dame székesegyháztól Észak-nyugat felé induló vonalra van felfűzve: a Louvre épülete a különös kettős üvegpiramissal, a kis Caroussel diadalív, a Tuileriák kertje, a Concorde-tér – közepén, ahol egykor a guillotine állt és folyt a vér, most a Luxorból idehurcolt obeliszk emelkedik –, majd tovább a Champs-Élysées, az Elíziumi mezők sétánya (talán valami misztériumba avat be, miért hiányzik a 108-as házszám?), végül az Étoile csillag-alakú terén magasodó diadalív, majd még tovább az üzleti negyedben, a Félhold-utcán álló Grand Arche lyukas kockája. Ez a néhány kilométer megmutatja honnan hová jutott a világváros: a XII. századi Miasszonyunk gótikus templomától a királyi paloták reneszánsz épületein át az egyiptomi misztikán és a nemzeti dicsőség diadalívén át a XXI. századra minden a kereskedelembe és üzletbe torkollik… A tér- és idő-utazás az imádat szakrális helyéről indul… (Töviskorona, Kagylókürt 68.)

 

Ha tehát a dátumokat egymás mögé állítjuk sorrendben, azt mondhatjuk, a Saint-Sulpice férfias meridiánján vasárnap a Nap útját követve egy következő hétfőn eljutunk a null-kilométerig, vagyis az ország szíve-közepéig, ahol a női princípium imádata zajlik. A nap-út egyenesét követve lehet eljutni a közép-pontba. Tűzeset vasárnap, lángok hétfőn – mintha a nap-út obszervatórium kapujának fellobbanásán keresztül a tűz a holdsarlós Miasszonyunkhoz, a hold-misztériumhoz nyújtózna, s az ország szívcsakráját égetné… 

 

Politikai manipuláció – Ezzel a vetülettel érdemes a legkevésbé foglalkozni, hiszen közismert gyógymód egy fájdalmat egy nagyobb fájdalom okozásával orvosolni, legalábbis elterelni a figyelmet az eredeti bajról. Tüntetések, választások, fenyegetettség – adj egy olyan ponton égető, fájó szúrást, amely elfeledteti a mindennapok gondjait és valamilyen érzést szít föl az emberekben. Az amúgy is gyanús, amikor egy személyt vagy egy eseményt nagyon egyértelmű kontúrokkal rajzolnak meg: az istenítés és a démonizálás egyaránt szélsőség. Az viszont igaz, hogy például a Notre-Dame esetében egy nemzeti emlékhely veszélye valószínűleg az egész nemzet érzelmeit felkorbácsolja. Persze elhangzottak olyan vélemények is a járókelők részéről, hogy „ez is csak egy ugyanolyan épület, mint bármely másik”, de kíváncsi volnék, hogyha ennek a megszólalónak a saját otthona borulna éppen lángokba, vajon akkor is ilyen egykedvűséggel fogadná-e az eseményeket?

Az ókori indus politológiának négy alapelve volt: a dicséret, a megnyerés, a figyelemelterelés és a fenyítés. Ezekkel az eszközökkel lehet lehűteni az indulatokat, vagy megnyerni egy embert. Az erőszakos módszer az utolsó a sorban, de a Notre-Dame tűzesete kapcsán az összes többi módszer tetten érhető: a tűzoltó hősök és az újjáépítés adakozóinak dicsőítése, a nép lekenyerezése egy összefogást, összetartozást erősítő eseménnyel (fenyegetettség és ellenállás, újjáépítés), a bajokról a figyelem elterelése (talán ez a legegyértelműbb vonatkozás). Mindez része lehet az eseményeknek, de hagyjuk, ez az összetevő a legkevésbé fontos.

 

Relikviák észak és délen és középütt – Párizsban a Notre-Dame katedrálisban a Nagypéntek igazi misztérium. A fenséges gongütések, amik elcsöndesedésre figyelmeztetnek, valamint a papság és előkelőségek bevonulását jelzik, Krisztus töviskoronája, ami előtt a hódoló hívek százméteres sora várakozik… A relikviák transzformatív ereje hihetetlenül erős, így az empirikus adatokon túl valóban az isteni csodával találkozhat az ember. 

Franciaország szíve Párizs, Párizs szíve az Ile de la Cité szigete, a sziget szíve a Notre-Dame székesegyház…

De mi van délen? A két nagy vizet, a Földközi-tengert s az Atlanti-óceánt összekötő Autoroute des Deux Mers autópálya közelében két másik megnevezett pálya húzódik, az Autoroute de Soliel, valamint a La Provencale. Ez utóbbi mentén egy kisebb település fekszik, Saint-Maximin-la-Sainte-Baume. Ez a kereszténység harmadik leggyakrabban látogatott sírhelye és zarándok célállomása, ugyanis itt van Mária Magdolna szarkofágja és fej ereklyéje. 

A befejezetlennek tűnő hatalmas Mária Magdolna bazilika homlokzatát mintha elfelejtették volna megépíteni, a puszta téglafal meredezik, ám impozáns méretben, gigantikus torzónak tűnik. A beltérben a főhajó bal oldalán állandó közszemlére téve a kristályszelencébe zárt koponya, a közelében lejárat a kriptába, ahol a hívek érintésétől simára kopott márvány szarkofág ad helyet a különös nő földi maradványainak. S ami érdekes, a templom éppen 800 kilométernyire fekszik a párizsi nulla kilométerponttól…

És mi van északon? Az első világháborúból ismert Somme folyó mentén fekszik Amiens, a szintén csodás Notre Dame d’Amiens katedrálissal büszkélkedő város. Amiről ez a katedrális nevezetes – azon túl, hogy az ország legnagyobb légterű templom-épülete, s hogy benne található a csodás szögletes labirintus – az a kincstár egyik relikviája: keresztelő Szent János koponya ereklyéje. Micsoda tengely! Északon az előkészítőnek, a megváltás előmunkásának, a szent aszkétának a feje, délen a megtérés mintaképének, a titkok hordozójának, a szent nőnek a feje, középütt pedig imádottjuknak, a megváltónak a töviskoronája. 

 

A tűz mibenléte – A tűz izzási, lángolási metódusa is nagyon érdekes, egyszerre izzott és égett a tetőszerkezet – én naponta rakok tüzet a kályhában, és hát bizony az nem mindig így néz ki… a szakértők azt mondják, az évszázados tölgy oszlopok égési metódusa egészen másmilyen szokott lenni: ezeken ugyanis kialakul egy elszenesedett réteg, amely késlelteti a további égést. Ráadásul ilyen méretű szerkezet esetében – száz méterekről beszélünk az ácsolat hossza és szélessége vonatkozásában, s a tetőszerkezet 80%-a odaveszett – nos, hogy ekkora távolságokban, ekkora területen egyszerre égjen lánggal és hatalmas füsttel, és közben izzék is a szerkezet, az meglehetősen furcsa. 

Alig lobbantak fel a lángok, máris nyilatkoztak az illetékesek, hogy a szándékosság kizárható – nem különös? A tűzoltók két óráig nem értek ki, téves riasztás, nem tisztázott helyszín, megannyi zavaros részlet.

A rövidzárlatot, mint baleseti kiváltó okot tényleg kihagyhatjuk, a volt felújítási felügyelő azt nyilatkozta, hogy éppen tűzvédelmi okokból nem is vittek föl áramot a tetőszerkezet alá, a másik volt felügyelő meg azt mondta, hogy kizárt a rövidzárlat…

 

Alkímia – A tűz különös, nem szokványos látványa – a csontváz-szerű gerendázat izzása a furcsa, vegyszeres égésre emlékeztető sűrű sárgás füsttel – egy további okkult értelmezést is fölvet. Egyesek egyenesen alkímiai folyamatot látnak az eseményekben. Az alkímiai folyamatok tizenkét lépése közül az első az égetés vagy oxidáció – szakszóval calcinatio – ami valójában nem más, mint energiaközlés. Vezérbolygója a Merkúr, a kutató szellem, az értelem, a nyughatatlanság emblémája. Régi tudás, hogy a fában benne rejlik a tűz, csak kibomlatlan állapotban leledzik. Amikor megnyilvánul, éppen az oxidáció révén megindul a transzformáció is, vagyis egyik állapotból elindul egy másik állapot felé – az erdőnyi tölgygerenda üszkös rommá válik.

Roppant érdekes az alkímia három alap vegyületének szimbolikus megfeleltetése a tűzeset részleteivel. A három elem a legsűrűbbtől kezdve: sal (só) – ez a megfogható valóság, az anyagszerűség, a test, sulphur (kén) – az égő karakter, a veszteségek révén történő átváltozás, a lélek, és mercurius (higany) – az illékony jelleg (láng, füst?), ami a szellem megfelelője. 

Ez a három aspektus – só, kén, higany – párhuzamba állítható a főbb alkímiai lépésekkel. Az elsődleges anyagot (materia prima) előbb cseppfolyósítják, majd eltemetik, ekkor az anyag megfeketedik (nigredo), majd egy tisztulás után kifehéredik (albedo), végül a teljes átminősülésben rubinpirossá vagy arannyá válik (rubedo). A Notre-Dame esetében mi a tisztító tüzet (calcinatio) láthattuk. Hogy az átminősülés hogyan megy, vagy ment végbe, azt csak a látók tudnák megmondani.

 

Kultúrák okkult találkozása – Ha pedig alkímia, akkor arab világ… Ez Franciaország vonatkozásában nem váratlan képzettársítás, hiszen úgy mondják, afrikai gyarmatosító politikájának eszmetörténeti hozadéka az, hogy az francia szellemi életre jelentős hatást gyakorolt az iszlám és szufi misztika. Az alkímia szófejtése al-chymia, amelyben az al- előtag az arab közvetítésre utal, akárcsak az al-gebra, al-káli, al-ichsir (elixír), al-goritmus szavakban, a chymia pedig a görög nedvesít kifejezésre vezethető vissza.

Persze itt vannak a hátborzongató vonatkozások is:

  • Érdekes: „A Notre-Dame helyreállításához, állítólag, az Assassin’s Creed nevű számítógépes játékot fogják felhasználni, mert ott maradtak meg legpontosabban a részletei (?), ugyanis – bár nem szokása a játék készítőinek, hogy valós épületeket élethű pontossággal jelenítsenek meg, de ezzel 2014-ben, amikor a játék „Unity” (Egység) című része készült, kivételt tettek. Mellékesen, egy olyan játékról van szó, amelynek témája a muszlim kultúrkörbe tartozó asszasszinok propagált elvek szerinti misztifikációja (már önmagában izgalmas lenne azt vizsgálni mit, hogyan torzítottak benne). A játékban a játékos szabadon felugrálhat a templom bármely részére, még a kereszt tetejére is feláll! A választott idősík pedig a francia forradalom… Egyébként a játék szerint a szekta gyökerei (a 2017-es „Origins” c. rész szerint) Egyiptomba vezetnek, ahol a sanyargatott nép védelmére kelő Bayek, a núbiai medzsaj szembeszáll a „gonosz” The Order of the Ancients-szel, akik állítólag a Templomosok Ptolemaiosz-kori előképei…” (dr. Kovács Gergely Pál közlése)

A baljósan csengő asszasszin kifejezés (franciául assassin ejtsd: asszasszen, orgyilkos, angolul szintúgy) egy névből ered: Hasszán-ben-Szabah (Szabah fia Hasszán) nevéből. Ifjú korában a legjobb imámoktól tanult, majd kétséges eszközökkel tört hatalomra, s végül az Irak és Taberisztán határán álló Alamut várában (al-amut, Keselyű-fészek) ütötte föl tanyáját, ahová fanatizált híveit összegyűjtötte. Misztikus titkos szolgálatként, az eszközökben nem válogatva érte el céljait az asszasszin szekta, az ortodox szunnitákkal szemben síita alapon álló fegyveres terrorszervezet. Ennek a legendás szervezetnek az újjáélesztése a számítógépes játék, újfajta népszerűséget kumulálva az erőszaknak, s ennek a játéknak elemeit használják majd fel a keresztény katedrális felújításánál… Al-kimia, asszasszinok, a deep state által generált muszlim-keresztény ellentétek – messzire vezető szálak, észrevétlen összefüggések, kibogozhatatlan kapcsolódások.

 

Korszakváltás – Végezetül a fenti baljós, fenyegető vagy egyenesen hátborzongató részletek után vegyünk fel egy további nézőpontot. Sokan várják a Vízöntő korszak beköszöntét, amikor a Vízöntő emberjegyének szellemében humánusabb, egyszersmind szellemibb lesz az élet, feltárulnak a titkok és hozzáférhetővé válik minden misztérium. Lehet, hogy a vallásos jellegű korszakból átjutunk egy spirituális, nem formaságokban, hanem lényegi tartalmakban bővelkedő, ezek szerint ítélő korba. Ez a korszakváltás azonban nem mehet végbe a megelőző Halak-korszak lezárulása nélkül. Az ilyen mérvű változások nem egy csapásra mennek végbe, ám minden mozzanatuk rendkívül jelentős, sokkal messzibb mutat, mint konkrétan egy-egy adott esemény. Az emberiség szellemtörténetének egyik fejezete talán a lezárulásához közeledik, és ha valóban egy ilyen átmenet folyamatában vagyunk, akkor lassan megindul a bomlás, az átrendeződés és a térvesztés, és bizony további nehézségek és változások várhatók. 

  • Vélemény: „…  korszakváltás van folyamatban, mintha a megnyilvánulás szintjére lépne. Eddig mintha csak virtuális világban éltünk volna – a 90-es évektől kezdve bizonyosan – és a látens, nagy világalakító (nem embertől függő) folyamatok most akarnának igazán a realitás síkjába belépni. Élezettebbek (de nem kifejezetten feszültebbek) a helyzetek – az egyszerű emberi kapcsolatokra is gondolva – valamelyest kontúrosabban látszik, hol az igaz és a hamis, egészen sok a lelepleződés, közösségi szinten elismert ténnyé válnak a világproblémák, miközben a minderről tudomást nem vevők ellenállása is egyre mesterkéltebbnek tűnik.” (dr. Kovács Gergely Pál közlése)

Egy templom-égés ezt a megsemmisülve újjáteremtődő, lebomolva felépülő változást is sejteti. Vagyis az átmenet egyszerre rombolás és újjáépülés, de mindenképpen feltámadás – a lélek győzelme a mulandóság fölött. Mert bármit is építsen az ember kőből és gerendákból, anyagi eszközökből, azt az idő, a tér vagy a körülmények képesek lerontani, de ami immateriális, s a Legfelsőbb jóváhagyásával létesül, fennmarad az idők végezetéig.

72/2019
Rácz Géza