Hetvenkét lépés a megvilágosodásba

Egy ősi indiai társasjáték újjászületése a 21. században

Fogtam a szeretet kockáját, / Testemet tettem a bábuvá,

S miként Mesterem tanította, / Dobtam a kockát –

Így játszott Kabír, s nyert.

Képzeljük el, hogy valaki azt mondja nekünk, hogy minden, ami történik velünk az életben, az egy általunk játszott társasjáték eredménye! S ez nem egy hollywoodi thriller vagy egy új kalandjáték előzetese, hanem a védikus India újra-felfedezésre váró évezredes bölcsessége.

A Kígyók és létrák egy jelentéktelennek tűnő társasjáték, szerényen lapul meg a játékboltok polcain, nem olyan népszerű, mint gyerekkorunk egyik kedvence, a Ki nevet a végén, de azért izgalmakat ígér. A táblán a számozott mezők között egy-egy színes kígyó tekergőzik, vagy éppen egy-egy létra tűnik fel. A cél a szokásos: ki ér a leghamarabb a célba? Ehhez nem kell mást tenni, csak dobni és lépegetni. A baj ott kezdődik, amikor valaki egy kígyó fejére lép, mert akkor a bábuja bizony visszacsúszik a kígyó farkánál lévő mezőre. Kellemesebb a tapasztalás, ha egy létra aljánál levő mezőre lépünk, mert akkor „felmászhatunk a létrán”, leelőzve a többieket egy szempillantás alatt több sornyit is emelkedünk. Ki gondolná, hogy ez a 4-től 10 éves korig ajánlott játék eredetileg Indiából származik? S ki gondolná, hogy a Kígyók és létrák egy – India ősi bölcsességének legmélyebb rejtelmeibe bevezető – komplex erkölcsi tanításokat tartalmazó, a teljességet bemutató játék mai tudatszintünkre leredukált, ha úgy tetszik, „lebutított” változata. Jelképe mindannak, amit mára már elveszítettünk, s reménye annak, hogy egyszer újra „hazatalálhatunk”.

Egy kis játéktörténet

A Kígyók és létrák, mint annyi minden más – többek között a társasjátékok nagy része is – Indiából származik, angol közvetítéssel terjedt el a világban, s jutott el hozzánk is. A játék megalkotását hagyományosan a 13. századi szent életű költő, Gyandev Chaupar nevéhez kötik, de egyes kutatások szerint már a 2. században is játszották a Kígyók és létrák egyik változatát. Közel kétezer éves múltra tekinthet vissza tehát. Több változata is ismeretes: a Moksha Patam (a felszabadulás ösvénye), a Parampadam Sopanam (lépések a legmagasabb hely felé) vagy a Jnana Chaupar (a bölcsesség játéka). A címek maguktól beszélnek. A cél nem csak az idő „múlatása” (mulatság), hanem beteljesítése is: a tanítás és a tapasztalás révén a szenvedélyektől, ragaszkodásoktól való megszabadulás; a felszabadulás (móksa), a visszatérés az isteni birodalomba. A tudatosság alacsonyabb szintjeiről a lelki fejlődés magasabb régióiba emelkedni, s végül elérni a megvilágosodást. Földi utunk során mindig vannak kígyók és létrák: az erények révén emelkedhetünk, vétkeink, bűneink kígyómérge pedig elgyengít, s lecsúszunk… Ám az éberség, az önszabályozás, és a karma (akció, reakció) törvényeit ismerő és alkalmazó tudatos cselekvés, vagy az odaadó szeretet révén elérhető a megvilágosodás és az üdvösség.

Az elv univerzális, s a különböző vallások, kultúrák rendre kialakították a saját variánsukat. Ismeretes a játék buddhista, dzsain, szúfi és perzsa változata is. Átvették a szépen kidolgozott díszes formát, a művészi megformálást, és a struktúrát, a tartalmat a saját elképzeléseiknek, viszonyaiknak megfelelően formálták át. A játéktáblát rendszerint fára vagy textíliára festették; s a mezők mindegyike az önismeret egy-egy lépését, spirituális, erkölcsi vonatkozású tanítást tartalmaz. A négyszög alakú rácsozat a kozmikus ember teste, a tábla tetején az univerzális lény feje a megvilágosodás helyszíne. Minden részletnek spirituális, vallásos jelentősége van: a tábla mérete, mezőinek száma (72 – 380), a legutolsó négyzet száma, az erények és bűnök elhelyezkedése a táblán, a kígyók és létrák számának aránya jelentős eltéréseket mutat. Általában a kígyók száma messze meghaladja a létrákét. A száz mezős játékban az engedetlenség, adósság, iszákosság, kapzsiság, kéj, hazudozás, gyilkosság, büszkeség, harag, lopás, hiúság és közönségesség 12 kígyója mellett csak 5 létra – az önfegyelem, a hit, a nagylelkűség, a megbízhatóság és a tudás – kapott helyet.

1892-ben jelentős fordulatot vett a játék története. Ebben az évben érkezett meg a Kígyók és létrák őse Angliába; s tulajdonképpen ugyanaz történt, ami addig: a britek átvették a formát, s saját tartalommal töltötték meg. Immár az anglikán, protestáns erkölcsiség alapján. Megjelent a verseny, s a cél a megvalósítás, az áldás és a siker lett. Az ezt előmozdító erények: a szorgalom, az engedelmesség, a pontosság és a takarékosság. Elkerülendő a betegség, a szegénység és a szégyen, ahová az engedetlenség, a könnyelműség, a hanyagság, az élvezetek hajszolása és a házsártosság taszítja az embert. (Ebben a felfogásban a létrák és a kígyók száma egyenlő volt – abból az alapállásból kiindulva, hogy a bűnöket, hibákat jóvá lehet tenni.)

A Kígyók és létrák 1943-as amerikai megjelenése újabb jelentős átalakulást hozott. A játék a társadalom igényeinek megfelelően változott, „gyerekbarát” lett. Új nevet is kapott: Chutes and Ladders (Csúszdák és létrák). A „csúnya” kígyók átváltoztak „happy” csúszdákká. Ettől kezdve szimbolikusan már nem kell törekedni felfelé, hiszen csúszdázni izgalmasabb, mint felfelé kapaszkodni… De azért jó, ha a gyerek egészségesen étkezik, lenyírja a füvet vagy megment egy kiscicát, viszont ne egyen túl sok süteményt, s ne hanyagolja el a tanulást! – tudjuk meg az illusztrációkból. Magyarországra, úgy látszik, Amerikából került a játék, de azért kicsit más a hangulat. A múlt század közepéről származó múzeumi darab azt sugallja, hogy ajánlott az idős néniknek való segítés, a gyógyszer bevétele, s kerülendő az almalopás(!), a verekedés és a figyelmetlenség. A mai játéktáblákon már ennyi sincs. Csak a számozott mezők, a többnyire harsány színek, az összevissza dobált kígyók és létrák. A társasjáték kutatásokkal alátámasztott legnagyobb erénye, mondják, hogy fejleszti a gyerekek számolási készségét… Mára már szinte csak ennyi maradt a létezés és az emberlét titkait, az ember hivatását, Istenhez tartozását feltáró (mikro- és makro-) kozmikus vízióból. (Sovány vigasz, hogy a Kígyók és létrák játékot manapság néha oktatási segédeszközként használják – például a klímaváltozással kapcsolatban.)

A történetnek azonban itt nincs vége. Ahol bukás van, ott kell lennie felemelkedésnek is. 2012-ben egy kalkuttai informatikus, Aman Gopal Sureka, eredeti, céges ajándékokhoz ötletet keresve egy londoni gyűjteményben rábukkant a Kígyók és létrák egy különleges példányára, ami lenyűgözte. Arra a következtetésre jutott, hogy a játék egy valaha létező ősi, védikus változatának nyomára lelt. S nemcsak, hogy rekonstruálta az elfeledett legősibbnek vélt verziót, hanem különböző fórumokon népszerűsíti is. Ráadásul informatikusként még egy ingyenesen letölthető telefonos alkalmazást is fejlesztett belőle Buddhi Yoga néven. A játék ma mindenki számára elérhető a világhálón.

Buddhi Yoga játék

A játék neve sokat mondó, utal a tradicionális elnevezésekre és a megújulásra. A szanszkrt nyelvben a buddhi jelöli az intelligenciát, az értelmet, ami a megvilágosodással is kapcsolatos (lásd Buddha). A jóga pedig jelenünk legfontosabb öröksége és jövőnk záloga. Akik szüntelen odaadással élnek, és szeretettel imádnak Engem, azoknak megadom azt az értelmet, amellyel eljuthatnak Hozzám. – mondja Krsna India legismertebb szentírásában, a Bhagavad-gítában. (10.10.)

A tanítás

A Buddhi Yoga játék egyik legfontosabb eleme a tábla, ami egyszerre a fizikai és a metafizikai világ egyesített térképe és a szentírások által a megvilágosodásba vezető három útnak – a cselekvés útjának (karma jóga), a tudás útjának (gjána jóga) és az odaadó szeretet útjának (bhakti jóga) – a megjelenítése. A játéktábla évezredek önismereti felfedezéseinek sűrítménye. 72 mezőt tartalmaz, s minden egyes mezőn találunk egy, a védikus szentírásokból származó, a mindennapi életünkre vonatkozó lényeges szót, feliratot (hindi nyelven). Mindegyik mező egyben egy kapu is, melyet egy történet tesz átjárhatóvá, csak kattintanunk kell, vagy húznunk egy kártyát (ez már angolul van). A játéktábla szimbolizálja a ksétrát (a tettek mezejét); a játékos a lélek megnyilvánult formája; a kígyók gyengeségeinket, szenvedélyeinket, érzékeny területeinket teszik láthatóvá. Meghökkentő, hogy ebben a játékban (hasonlóan a mintául szolgáló dzsain változathoz) az utolsó mezőn egy kígyó vár ránk: talán, hogy emlékeztessen bennünket a lélekvándorlásra, s talán azért is, hogy el ne feledjük, itt nem a győzelem a cél! Csak a közép, a legfelső sor közepe (68) hozza meg számunkra a felszabadulást: Vaikunthára kell eljutnunk, Visnu lakhelyére, az „aggodalom nélküli világba”. 

A játéktábla gerince tehát Vaikunthára vezet, ez az 5-ös mezővel induló középső oszlop – itt helyezkednek el a csakrák szimbólumai a mantrákkal: om kṣam ham yam ram vam lam. Ezek a tapasztalás különböző szintjei, a hét felsőbb világ a tizennégyből, plusz a nyolcadik, a végcél, ami már túl van az anyagi világon – innen indultunk valaha, s ide tartunk a játék során.

Hatalmas élmény „felülről” nézni. A játék „láttat”. Minden elem túlmutat önmagán. Nyolc sor, nyolc plusz egy oszlop; balról jobbra, jobbról balra haladva „szőjük” a mintát. Mindegyikünk mást. S furcsa módon egyszerre térben is, és időben is haladunk. 

1. Az Élet táblája

A legalsó két sor tizenhat mezője a gyerek- és a serdülő kor időszaka – ez a klasszikus indiai felosztás szerint a brahmacsarja, a tanulóévek korszaka. Érdemes megfigyelnünk, hogy a tíz kígyóból hét itt, az első sorban végződik: az illúzió (2), a düh (3), a mohóság (4). a téveszmék (6), az önteltség (7), a hamisság (8) és a vágy (9) – elemi késztetéseink. 

A játék harmadik és negyedik sora az életrendek második szakaszát foglalja magában: ez a házas élet, grhasztha rendje, amikor az ember családot alapít. Ez a cselekvés (19), az adományozás (20), a társaság (24, 25) és a döntések (28, 29) korszaka. 

Az ötödik és a hatodik sor egy újabb egységet alkot: az ember életének ez a harmadik szakasza a gyermekek felnőtté válása után a visszavonultságot szolgálja (vánaprasztha); a figyelem és az életgyakorlat spiritualizálására való. Ide tartozik a Legfelsőbbel kapcsolatos ismeretek gyűjtése (37), a helyes tudás elsajátítása (44, 45), a megkülönböztető képesség (46) és a belső érzékelés kifejlesztése, amiket a Szaraszvati (47), a Jamuná (48) és a Gangesz (49) szimbolizál a táblán. 

A hetedik és a nyolcadik sor az élet végső szakasza: a lemondás rendje (szannjásza), ami a világtól való teljes függetlenedést (60), a megszakítatlan elégedettséget (62) és az Isten iránti teljes odaszentelődést tűzi ki céljául (legfelső sor). 

2. Világok táblája

 A tábla gerincétől balra található a fizikai, anyagi teremtés leírása. Az anyagi kötőerők, vagyis a tompaság, a szenvedély és a jóság minősége (72, 71, 70) a fizikai szinten mint tömeg, energia és fény jelennek meg. Lejjebb az elemek: éter (56,) levegő (57), tűz (58), víz,(53) és föld (51) kaptak helyet. Ezeket követik a prána vagyis életenergia különböző fajtái (38, 39, 40), melyek az érzékelés –  hallás, ízlelés (34), szaglás (35) – alapjául is szolgálnak. A testet öltött lénynek cselekednie kell: a karma (tetteink hatása – visszahatása, 19), az adományozás (20), a jóvátétel (21), a dharma (a mindenséget fenntartó erkölcsi rend, erény, 22) kormányozzák az ember életét a fizikai világban is. A legalsó szinten a már említett érzések és ösztönök találhatók.

A tábla gerincétől jobbra a metafizikai valóság „térképét” látjuk. Ez a személyes és emberi oldal. Számunkra a legfelső sor kissé nehezen értelmezhető. Eggyel lejjebb két fontos kettősséggel találkozunk, melyek a gondolkodást (60, 61) és a cselekvést (62, 63) érintik. A következő sorban a szent folyók nevei szerepelnek (47, 48, 49) mint az ember belső minőségei; földi és kozmikus energiák. Ezeknek a metafizikai energiáknak az egyensúlya, vagy az egyensúly hiánya meghatározó szerepet játszik az életünkben. Az emberi születés (43) különféle feladatokra tesz alkalmassá bennünket. Az utolsó előtti két alsó sor a szokásainkat (30), hiedelmeinket (31), döntéshozó képességünket (28, 29) és társaságunkat (24, 25), térképezi fel. 

A tapasztalás

A tanítás akkor válik tudássá, majd bölcsességgé, ha tapasztalatokkal párosul. A játékban tanítás és tapasztalás kéz a kézben járnak. A Buddhi Yoga játék másik fontos eleme tehát mi magunk vagyunk. Az életet élni, a játékot játszani kell. Nem maradhatunk tétlen. Cselekednünk kell! De ehhez el kell rugaszkodnunk az elvárásainktól. Ez a játék nem múzeumi darab. Tekintsünk bele!

Először is nézzük meg jól a táblát! A legfelső sor közepéről, Vaikuntháról, az isteni birodalomból indulunk (68). Ahhoz, hogy elkezdődjön a játék, hatost kell dobnunk. S ha ez sikerül, a születésen (1) keresztül rögtön a 6-os mezőre érkezünk meg. Életünk alapja az a téveszme, hogy azonosak vagyunk a testünkkel. 

Eztán hármat dobva a 9-es mezőn találjuk magunkat. Ez a vágy, az érzékek szférája, a születés mellett a játék, a létezés másik sarokpontja. 

Innen egyet dobva az önfegyelem, a vezeklés (10) a következő állomás. A két mező között hatalmas a feszültség, s ma legfeljebb csak a sportolók esetében értékelik nagyra a lemondást. Pedig a táblán itt találjuk az első létrát, mely a félisten, Indra mennyei bolygójára vezet (23).

Ide jutva az eredmény, amit elértünk, ígéretes, de nem biztos, hogy tartós, mert csak a saját érdekeinket tartottuk szem előtt, s még nem tapasztaltuk meg, hogy mit jelent az adakozás (20), és hogyan működik a mindenséget fenntartó erkölcsi rend (22). Ráadásul ki vagyunk téve a rossz társaságnak (24) is. Ha most hatot dobunk, akkor érdekeink védelmében erkölcstelenül cselekszünk (29), s lecsúszunk a téveszmék mezőjére (6), az anyagi ragaszkodás szintjére. 

De tételezzük fel, hogy életek megszámlálhatatlan sora van már mögöttünk, dobjunk ötöt, s megtaláljuk saját kötelességünket (28). Ha tudni szeretnénk, hogy mit is jelent ezt végezni, kattintsunk, vagy húzzunk egy kártyát!

Egy rsí elhagyta idős szüleit és vezeklésbe kezdett, hogy lelki tudásra tegyen szert. Vándorlása során egyszer egy asszony nagyon megvárakoztatta, mert a férjét kellett ellátnia. Erre a rsí éktelen haragra gerjedt. Az asszony azt tanácsolta neki, hogy ha meg akarja tudni, mi is igazán az ember kötelessége, keresse fel és kérdezze meg a városban lakó erényes mészárost. A tanítás, amit a rsí a mészárostól kapott, így szólt: „1. Egyik kötelesség sem tisztátalan vagy csúnya, csupán az számít, hogy milyen szellemben végezzük el. 2. Minden munkát Istennek felajánlva kell megcsinálnunk. 3. Ha őszinte, ragaszkodástól mentes szellemben teljesítjük a ránk bízott munkát, akkor az megnemesedik. 4. Az erőszakmentesség és az igazság az erény két oszlopa. 5. Nehéz körülmények között az a legjobb döntés, mely minden lény javát leginkább szolgálja. 6. Nem a születés, hanem az erény, az erényes viselkedés tesz valakit brahminná.” Ezt hallván a rsí elszégyellte magát, s visszatért idős szüleihez. Őszinte odaadással szolgálta őket, míg el nem távoztak. Ezt a rsít a legnagyobb bölcsek közt tartják számon.

Itt a 28-as mezőn ismét egy létra vár ránk, s a történetet hallván, nem is csodálkozunk, hogy a megvilágosodott halandók világába jutunk (41). Ha úgy tetszik, ez a torok csakra szintje. 

Megint ötöt dobunk. (Vajon ki az, aki dob?) S megkapjuk ajándékba a megkülönböztető képességet (46). Ekkor befelé fordulva meglátjuk a mulandó és a maradandó közti különbséget, s elkezdünk törekedni a Valóság megtapasztalására. 

S itt sincs megállás! Itt egy újabb létra, tetején az örömteli elégedettséggel (62). Úgy tűnik, megmenekültünk az erőszak (52) mindenféle formájától, ám elgondolkozhatunk rajta, hogy az erőszaknak miért ilyen magasan van a helye a táblán; s mi a pokol (vagy csak purgatórium), ahová a kígyó farka vezet (35). A 46-osról rögtön a 62-esre jutva egy nagy lehetőséget is elmulasztottunk: az odaadó szeretet, az önátadás (54) révén egyenesen célba juthattunk volna, de még nem támadt föl bennünk erre a vágy. De ebben a játékban azt elkerültük végre, hogy a leghosszabb kígyó megmarjon bennünket, s a 61-es mezőről meg se álljunk a legalsó sorig, a harag mezejéig (3). Előző életeinkben azonban ez biztosan már számtalanszor megtörtént velünk. Ha életben maradásunkról volt szó, megsértettek bennünket, vagy ha kiválóságunkat megkérdőjelezték, elborult a (különben éles) értelmünk (61), és féktelen, éktelen düh (3) lett úrrá rajtunk. (Ilyen a harag természete, még a legtanultabb ember is elveszti az ítélőképességét, ha a befolyása alá kerül.)

De itt, az örömteli elégedettség szintjén, álljunk meg egy kicsit! Ez egy olyan belülről és mélyről fakadó, nem szűnő öröm, mely nem függ a külső körülményektől. Az ember elfogadja azt, ami van. Az öröm, amit átél, az igazságból táplálkozik, és végleg átlendítheti a káprázat birodalmán. De még nem maradhat tétlen, cselekednie kell. Ha egyet dobunk, a tétlenség sötétje (63) ismét letaszít bennünket a határozatlanságba, ég és föld közé (13). Dobjunk hát hatot! (68)!

Az összes gond a tudatosság hiányából fakad. Az elme zavaros, az értelem lát, a Tudatosság felszabadít. A Buddhi Yoga játék segít benne, hogy föleszméljünk, és látóvá váljunk. Rálássunk az életünkre, s minden egyes mező fényében megtapasztaljuk magunkat, s a világokat; hogy ráhangolódjunk az örök törvényre, s megtaláljuk a saját hivatásunkat. S akkor végre felragyog, aki játszik.

73/2020
Szabó Edit

Szent időben, szent helyen

Sok hindu úgy tarja, hogy Visnu mennyei hajlékának, Vaikunthának szélesre tárulnak a kapui a Vaikuntha ékádási (böjt) napján. Ezért Dél-Indiában a decemberre vagy januárra eső ünnep éjszakáját a hívők virrasztással töltik, és a böjt hajnali megtöréséig a játéktáblán lépegetnek a legfelsőbb hely felé; vagyis a Kígyók és létrák egyik változatát, a Parama Pada Sopanam elnevezésű játékot játsszák.