Rúmí

Mikor az embernek az értelem a tanítója, akkor az esze lesz a növendéke. 

Az iszlám misztika talán legismertebb személyisége, jeles költő, tanító. Teljes neve Mauláná Dzsalál ad-Dín Muhammad al-Balkhí ar-Rúmí. Ez a bonyolult név sok mindent elárul: mauláná vagy mevlana – a mi mesterünk; ez tanítványainak rajongó szeretetére és dervisrend alapító szerepére utal; dzsalál ad-dín – akit hit fénye vezet; Muhammad – személyneve Mohamed; al-Balkhí – Balkh városából való, amely ma Afganisztánban fekszik, Rúmí korában a perzsa birodalom része; rúmí – azaz „római” vagyis bizánci, tehát idegen, mert a mai Anatólia – akkoriban Rúm – vidékén telepedett le.

Életrajzi adatok

Rúmí 1207. szeptember 30-án született Balkh városában, Khorasszán vidékén. Perzsia északkeleti vidéke vagy Afganisztán északi része – határterület évezredek óta. Atyja Bahá’ al-Dín Walad a misztikus teológia ismert szerzője és tanítója.

Legenda

Minden valamire való szent esetében elmondják, hogy már gyermekkorában… Nos, ez a megjegyzés Rúmí esetében is igaz, róla többek között azt jegyezték föl, hogy egyszer gyermek pajtásaival valami ház tetején játszott, s az egyik lurkó fölvetette a kihívó kérdést: át lehet-e ugrani egy másik tetőre? Rúmí erre azt válaszolta, hogy ekként ugrálni a kutyák és macskák dolga, szomorú volna, ha egy ember ezekhez akarna hasonlítani. „Ha ugrani akartok, inkább az ég felé ugorjunk!” – mondta, majd jó példával elöl járva felugrott a magasba. Olyannyira, hogy hirtelen el is tűnt a többiek szeme elől. Azok kiáltozni kezdtek, s egy pillanat múltán Rúmí ismét ott volt köztük a háztetőn. Testalkata és orcája színe roppant mód megváltozott, s elmondta a fiúknak, hogy amíg velük beszélt, zöld palástos lények csapata az égbe ragadta, és csoda égi dolgokat mutattak neki, de a kiáltások hallatán visszahozták.

1218 táján a fenyegető mongol invázió elől menekülve a család nyugat felé indul Közép-Ázsián keresztül. Mekkai zarándoklat, misztikus tanítókkal történt találkozások – például Attar perzsa misztikussal és költővel, aki megáldja a kisfiút – szegélyezik az utat, míg végül megérkeznek az akkoriban Rúm nevezetű vidékre, Anatóliába, amely a szeldzsuk törökök alatt nyugalomnak és békének örvendett. Rúmí édesanyja nem sokkal később meghal, majd apa és fia 1228-ban a vidék központjában, Konya (latinul Iconium) városában települ le. Az idős mester a helyi vallási intézményekben tanít, majd néhány év múltán 1231-ben elhalálozik. Rúmí útra kel, Szíriában tanulmányokat folytat, majd visszatér Konya városába, és atyja nyomdokába lép. Harmincas éveinek derekán családfő, elismert hittudós, követői tábor övezte tanító, sikeres ember.

„…az atya és fiu Nisapurban találkoztak a nagy szufi szenttel, Feriduddin Attár-ral. Attárnak úgy megtetszett a fiatal Rumi, hogy azt Aszrárnámehjé-vel (titkok könyve) megajándékozva, megjövendölte atyjának, hogy eljön majd az idő, mikor ez a gyermek ujra fölélesztendi az isteni szerelem és a vallásosság tüzét.”

Ekkor, 1244-ben találkozik a hatvanas éveit taposó vándor dervissel, Samsz i-Tabrízivel, ami egy csapásra megváltoztatja az életét. Samsz titokzatos személy, egyesek szerint egyszerű faragatlan koldus, mások szerint az eszményi tanító, maga a fény. Nem tartozott egyik szúfi felekezethez sem, Rúmí életét azonban egyszeriben megnyitotta a misztika felé. 

Legenda

Rúmí terjedelmes kézirataiból olvasott fel a körötte lévőknek, tanította őket. Egyszerre felbukkant egy szokatlan külsejű, idegen aszkéta, aki tisztelettudó érdeklődést mutatott a tanító iránt, s a könyvre mutatva megkérdezte:

– Mi ez?

Elnézően megmosolyogva az idegenről sütő tudatlanságot Rúmí csak annyit mondott:

– Olyasmi, amit te nem értesz…

Erre az aszkéta kiragadta kezéből a kéziratos lapokat, s mindenki legnagyobb megdöbbenésére a kútba hajította azokat. A növendékek ugrottak, hogy mentsék, ami menthető, míg a mester csak állt, lesújtva. Nagy nehezen kiszedegették a lapokat a kút mélyéről, de egyre növekvő ámulattal látták, hogy a lapok sértetlenek maradtak, szárazon kerültek ki a kút mélyéről. Rumi elképedve kérdezte:

– Mi ez?

Mire az aszkéta csak annyit válaszolt:

– Olyasmi, amit te nem értesz…

A találkozás mindent megváltoztatott: Rúmí életmódját, vallásos gyakorlatait, filozófiáját és alkotó tevékenységét is. Családját és tanítványait elhanyagolta, minden idejét mesterével, Samsz-szal töltötte, elmélyült szellemi párbeszédben. Az addig szigorú tanító hirtelen a költészet, zene és tánc felé nyitott, eretnekségbe hajló gyakorlatokon vett részt. Aszkézis helyett életöröm, szent reménység, poézis, Isten iránti rajongás.

Környezete egyre nagyobb gyanakvással figyelte a változásokat, így a család és a tanítványi kör elérte, hogy Samsz elhagyja a várost.

Rúmí szinte belebetegedett a távozásába, s megbízta legidősebb fiát Szultan Waladot, hogy kutassa föl és hozza vissza tanítóját, szellemi társát, lelki barátját. Ez sikerült is, újabb évet töltöttek együtt Konyában, majd 1246-ban Samsz hirtelen eltűnt örökre. Ezt a mozzanatot is legendák övezik, feltételezik, a féltékeny környezet meggyilkolta, vagy tovább folytatta mindenkitől független zarándokútját: „Úgy jöttem, mint a felhő, úgy megyek, mint a szél…”

Samsz síremlékét mindenesetre Konyában őrzik, de más városok is igényt formálnak a titokzatos dervis földi maradványaira – azaz máig tisztázatlan, hová lett, hol lett eltemetve. Rajongásig szeretett mestere örök ihlet maradt Rúmí számára, s életét az elválásban élte le. Rúmí az érzéseit – rajongását és fájdalmát – csak költeményekben tudta kifejezni, életének ebben a szakaszában keletkezett a Rubái és a Díván-i Samsz-i Tabrízí. Rúmí olyannyira azonosult mesterével, hogy ez utóbbi művét Samsz-ként írta alá. Legjelentősebb műve a Masznaví, a 27.500 versből álló gyűjtemény, amely történetek, parabolák, dialógusok pazar és olvasmányos gyűjteménye, egyben az akkori iszlám gondolkodásmód enciklopédiája. Numerológiai, misztikus vagy alkímiai alkotásnak is tartják költészetét, de ha „csak” szerelmes líraként értelmezzük, úgy is páratlan.

Rúmí rendalapító is, saját ihlet-technikája vallási gyakorlatként is megjelent. Nagy Imola műfordítót idézzük: „Rúmí a megteremtője, mondhatni: a szellemi szülőatyja a Kerengő Dervisek rendjének is. A történeti hagyomány úgy tartja, hogy amikor Maulánát elragadta az ihlet, és ezerszámra rögtönözte-mondta-rögzítette-énekelte kristálymetszésű ghazaljait [arab időmértékes-rímes versforma] és rubá’ít [perzsa négysoros], el-elkapott, megfogott egy-egy oszlopot a háza tornácán, és csak keringett, elkeringett körülötte. Azonközben pedig íródeákjai szorgosan jegyezték le a rögtönzött verseket. Ez a keringés aztán kozmikus jelentésűvé szélesedett, és a világ körforgás általi egységességének a tudását lett hivatott feleleveníteni a Kerengő Dervisek körében.” (Rúmí: Mint a felhő, mint a szél, ford. Nagy Imola Mentor kiadó, Marosvásárhely, 2003)

Mevlevi

egy különösen Törökországban elterjedt dervisrend neve; alapítója Dselál eddín Rúmí, hires misztikus költő. E rend tagjai istentiszteletük kapcsán gyakorolják azt a forgó mozgást, melyről Európában a «táncoló dervisek» nevén ismeretesek. Magas, megfordított mozsár alaku süvegjökről lehet reájuk ismerni. Az egész iszlámságban elterjedt szerzet. Istentiszteletüket nem-mohammedánok is nézhetik. (Pallas)

A Masznavi befejezését követően hamarosan, 1273. december 12-én Rúmí meghalt. A mauzóleuma bejárata fölött olvasható egy idézet Molla Cami-tól: „Ez a hely a szerelmesek Ka’aba köve. Aki ide hiányokkal érkezett, itt beteljesedetté válik.” Hogy ez miként megy végbe? Arra talán Rúmí egyik verse válaszol:

Sose légy szeretet nélkül, hogy ne kelljen meghalnod,

És szeretettel halj meg, hogy örökké élhess. (Rubai 181.)

Hogy min mérjünk egy szent embert, arra Rúmí kiváló példa és ellenpélda egyszerre. Legyen ez az ifjúkortól megnyilvánuló lelki érzékenység? Rúmínál megvan, de menjünk tovább. Elmélyült lelki gyakorlatok, nagy teológiai tudás? Rúmínál megvan, de menjünk tovább. Tanítói láncba tartozás és növendékek oktatása? Rúmínál megvan, de menjünk tovább. A világra gyakorolt nagy hatás, népszerűség? Rúmínál megvan, de menjünk tovább. Tapasztalni, gondolkodni, leszűrni, és közölni? Rúmínál megvan, de menjünk tovább. Kedvesnek lenni az emberek előtt, maradandót alkotni egy mulandó világban? Rúmínál megvan, de menjünk tovább. Mindezeken, s az összes további felsorolható ismérven túl talán csak egyetlen dolog a fontos: hogy az örök értékek terén, Istennek mennyire kedves az, amit csinál, az ami ő, való mivoltában. És Rúmí ebben az ismérvben sem szenved hiányt. 

Mevlana Rúmí tanácsai

Nagylelkűség és mások megsegítése terén légy olyan, akár egy folyam,

A könyörület és kegyelem terén olyan légy, akár a Nap,

Mások hibáinak leplezésében pedig légy éjhez hasonlatos.

A harag és indulat számára halott légy,

Az erényesség és alázat terén akár a Föld,

A béketűrés terén olyan légy, akár a tenger,

Azt mutasd, amilyen vagy, vagy légy olyan, mint amit mutatsz!

Távolság, boldogság…

A kiváló Veled [Mevlana legidősebb fia] mesélte: „Egy nap megemlítettem kiváló atyámnak, hogy tanítványai panaszkodtak, mert ha nem látják őt, boldogságuk elpártol tőlük, örömük elszáll. Atyám így válaszolt: »Hogyha a távollétemben valakitől elpártol az öröm, csak azt jelenti, nem ismer engem. Ám aki örvendezik miattam, jóllehet nem vagyok jelen, azok lélekben ismernek engem, s ők ismernek engem igazán. Fiam, hogyha boldognak érzed magad és örvendezel, nos hát az a boldogság én vagyok benned.« Majd idézett egy verset: »Ha minket keresel, arra tekints, ahol boldogság van, / mert mi a boldogság gyönyörűséges világának lakói közül valók vagyunk.«

Egy nap a kiváló Mevlana szólt: „Ha a magasba szárnyaló madár nem is éri el az eget, legalább távolabb került a földtől és a csapdától. Ha valaki ugyan beáll dervisnek, de nem éri el a tökéletességet, legalább a tömeg s a piaci forgatag fölé emelkedik, a terhe könnyebbé válik és megmenekül a világ bánatától.”

73/2020

Dévay Gergely