Sakti

A XX. század közepén az indiai hagyomány számos szakkifejezése átkerült a nyugati tudományosság, sőt a pop-kultúra használatába is. Karma, jóga, guru, mantra, szamszára – hogy csak néhányat említsünk. A kevésbé közkeletűek között találunk egy rendkívül izgalmas kifejezést: sakti. Ez a szó nemcsak egy korát megelőző fusion-zenét játszó, keleties ihletettségű zenekar miatt fontos, hanem az eredeti jelentése miatt is. A sakti kifejezés elsősorban erőt, energiát, valaminek az erejét jelenti. 

Sakti

1. erő, képesség, kapacitás, energia, jártasság; 2. képesség, készség; 3. királyi hatalom; 4. költői készség, a géniusz művészi hatása, kifejező erő; 5. valamely istenség aktív párja, istennő; 6. lőfegyver, hajítófegyver; 7. lándzsa, pika, dárda; 8. az oknak az okozatot előidéző ereje; 9. (filozófiában) a szónak a megjelölt fogalomhoz fűződő viszonya; 10. (retorika) a szó ereje, jelentése; 11. a szó kifejező ereje, jelentése; 12. női szaporítószerv; 13. kard; 14. szerencsejáték eszköze, játékeszköz

A sakti női minőséget jelöl, pedig a nyugati világban például az erő, hatalom sokkal inkább férfias jellegű. Ennek értelmezésében segít az indiai hagyomány ismerete, amely nem a férfi és női princípium elkülönítésével, hanem inkább harmonikus együttműködésével operál. Így a férfi elv – mondjuk az uralom – mellé odarendelődő női princípium – ez esetben az ösztönző erő, a hatóerő, mint a királyi hatalom aktív kifejeződése – együttese alkotja azt a harmonikus, sőt szinergikus egységet, amely működteti a világot. 

A királyi hatalom esetében ennek az aktív elvnek három aspektusa ismeretes: a király kitüntetett pozíciója, fensége (prabháva-sakti), a tanácsadók ereje (mantra-sakti) és a tetterő serkentő ereje (utszáha-sakti).

E szinergia jegyében találunk a férfi istenségek mellett mindig istennőket, akik a férfi oldal által képviselt princípiumok aktiválásával mozdítják elő a világ menetét. Számukat a források különbözőképp adják meg, 8-9, vagy akár 50 sakti-párt is említenek, de arra is figyelmeztetnek a tanítók, hogy ahol a maszkulin jelleg felfedezhető, amellett a feminin jellegnek is ott kell lennie, és megfordítva. 

A harcias, szúró-hajító fegyvernemként megjelenő sakti utal a kardoskodó női energia fenyegető, akár megsemmisítő hatására is. A férfiak közötti háborúság oka a legtöbb esetben nem elvi filozófiai nézeteltérés, de még csak nem is a feminin princípium, hanem egyszerűen a nő. Az ösztönző, aktiváló, gerjesztő erő feminin megjelölése helytálló. 

A félistenek mérnöke, Visvakarman egyszer megszerezte magának a Nap ragyogásának egy részét. Ebből készítette Visnu harci korongját, a Széplátványú diszkoszt (szudarsan-csakra), Siva háromágú szigonyát (trisúla), Kuvéra, a mennyei kincstáros légi járművét (puspaka), valamint Szkanda hadisten fegyverét. (Visnu-purána)

Finomabb vetület a filozófiában, retorikában megmutatkozó sakti, a szavak ereje. A szavakkal ejtett sebek néha lassabban gyógyulnak be, mint a testi sebek. Az indiai hagyományban rendkívüli nyelvfilozófiai kérdés a konnotáció, a jelentés kialakulása, annak az erőnek a vizsgálata, amely értelmet ad a szavaknak, illetve annak a kapcsolatnak a vizsgálata, ahogy egy fogalom az általa jelölt objektumot képes beazonosíthatóan megnevezni. Ez a szphóta-váda tudománya, amely megér egy önálló vizsgálódást.

A beszéd és a feminin erő összekapcsolása nemcsak a tapasztalatot tükrözi, miszerint a hölgyek beszédesebbek, hanem szemléletbeli alapja van. A Bhagavad-gítában áll: a nők közül a beszéd vagyok… Vagyis a beszédességben, a szavak erejében is felfedezhető az isteni jelenlét. 

A sakti mint szaporítószerv a teremtés, az élet erejére utal. A szerelem szenvedélye nélkül nem volna élet, de a szerelem mindig szerencsejáték is, amelynek olykor nyertese, máskor kiszolgáltatott vesztese az ember, akár férfiként, akár nőként.

A sakti szó egy másik értelmezése szerint a sa- összetevő jelentése bőség, szerencse, siker, a -kti utótag jelentése pedig rátermettség, bátorság, vagyis sakti a szerencse és hősiesség női megtestesítője, illetve az, aki megáldja ezekkel az erényekkel az embert.

Ez utóbbi jelentésárnyalat különösképp fontos az ember esetében. Misztikus helyzetüknél fogva az istennők elérhetővé, megközelíthetővé teszik az egyébként felfoghatatlan, transzcendens párjaikat. A jóga-transzban meditáló Sivát Párvati szerelemre készteti, az alvó Visnut a szerencse istennője szolgálja, a szépségesen fuvolázó Krsnát párja, Rádhá azzal teszi még boldogabbá, hogy másokat is magával visz a körtáncba. Ezért hasonlítják az istennőket a hegyi patakhoz, amik a hegyek – értsd az istenek – kincseit lehozzák a hegyek lábához, elérhetővé teszik azokat az emberek számára. Ez az áldó, jóindulatú, közbenjáró jelleg az egyetemes nőiség vonása. A félistenek és aszurák háborúságában azonban hősies elszánással állnak párjaik mellé. Hatóerő, aktivitás, hatalom, kifejezőkészség, szúrófegyver, szerelem és szerencse – mind a nők kezében van a sakti-elv szerint. Ezeket a princípiumokat különböző istennők testesítik meg az indiai panteonban. 

A női princípium imádata az emberi létezés kezdetei óta megtalálható a Földön, s ennek Indiában különös teológiai, ontológiai jelentősége van. A hindu tradíció különféle ágazatait rengetegféle módon lehet csoportosítani: hit alapú és ritualisztikus, elméleti és gyakorlati, a cselekvés, tudás vagy áhítat útját kijelölő, személytelen és személyes, Visnu- és Siva-követő irányzatok sokaságáról beszélhetünk. Egy bizonyos tagolódás azonban egyetemlegesen megtalálható aszerint, hogy a végső lényeget maszkulin vagy feminin formában gondolják-e el. A sakti-imádat legalább olyan erővel van jelen a mai Indiában is, mint a maszkulin istenségek imádata.

A férfias teremtő erőt a női princípium aktiválja, így a két pólus egyesülésével megy végbe a teremtés műve. Ezért a teremtett világot is női jellegűnek tekintik – erre utal a nőnemű májá (káprázat), prakrti (természet), apará-sakti (alsóbb energia) kifejezés.

A világ léte fölötti elmélkedése során a gyermekként játszadozó Visnu női hangon égi szózatot hallott: „Mindaz, ami létezik, Én vagyok! Rajtam kívül nincs más örökkévaló.” Nem sejtvén a hang forrását, Visnu egyszer csak megpillantotta az őt megszólító ragyogó istennőt, Dévít, akit saját megtestesült erői támogattak. Déví elmondta, hogy a mindenség teremtése, fenntartása és megsemmisülése során a teremtés nagy ereje (mahásakti) érvényesül. (Déví-Bhágavata-purána)

A pánycsarátra iskola egyik alapműve, a Laksmí szerencseistennővel foglalkozó Laksmí-tantra ugyan Visnu erejeként (sakti) aposztrofálja Laksmít, ám a mindenség legfőbb princípiumát is benne látja.

„Vászudév a végső Brahman, ő a felsőbbrendű tudat, akit tisztasága folytán nem befolyásol tér és idő, vagy bármi anyagi vonás. Öröm a lényege, sosem változik, bővelkedik a hat isteni tulajdonságban és múlhatatlanul örökkévaló. Én vagyok a legfőbb ereje (sakti), az öntudata. Örökkévaló és változatlan vagyok.

Cselekvő erőm bővelkedik teremtő kedvemben. Énem parányi töredékével önként vágok bele a teremtésbe, ketté osztva e kis részemet. Egyik a tudat (csétana), a másik annak tárgya, a megismerendő (csétja). (Laksmí-tantra 14.1-5.)

Ez az idézet a mindenség kezdeteiről tájékoztat, amikor tehát Laksmí – ne feledjük, a specifikus megnevezés mindig az egyetemes ősistennőre, a princípiumra utal – saját lényének töredékéből nyilvánítja meg a tapasztalati világot és a tapasztaló szubjektív tudatot. 

Mi a helyzet a mindenség fenntartása során? A maszkulin elsőséget hirdető írások és iskolák Visnu-Nárájan energiáinak kiáradásaként és működéseként értelmezik a világot, a női princípium elsőségét valló iskolák viszont Déví működését és jelenlétét látják mindenben. Amikor Déví felsorakozik a démonok elleni harchoz, saját megtestesült erői kísérik, a szenvedélyes szerelem megszemélyesítőjétől kezdve a lustaság istennőjéig.

A mindenségben érvényesülő energiákat az 1. táblázat foglalja össze. [A Dévi-Bhágavata a a másodlagos puránák közé tartozó ismert forrás. Madhva ácsárja (1238-1317) a dvaita védánta iskola megalapozója, Dzsíva (1511-1608) a Csaitanja-követő aszkéta-filozófusok egyik kiválósága, Baladéva (cca 1725) a dvaita-védánta iskolában a Védánta-szútra legfontosabb magyarázója.]

1. táblázat

Ha a mindenség teremtésében és fennmaradásában megvizsgáltuk a női erő szerepét, akkor nem marad más hátra, minthogy a megnyilvánulás visszarendeződésében, a megsemmisülésben játszott szerepét is áttekintsük. A Laksmí-tantra a teremtés fokozatos kibontakozása, valamint fennmaradása mellett a többrétű megsemmisülést is a női energia működésének nevezi.

„52. Negyedik erőm a megsemmisítő energia, hallj most ennek változatairól!

53-55. Ami folyamatosan pusztulásra kényszeríti a testet öltött lényeket, nem más, mint az én örök megsemmisítő erőm (nitja szamhrti). A második az eseti pusztító erő (animittika szamhrti), amely a három világot érinti és Brahmá elalvásának is oka. A harmadik pusztító erőm a nagytermészeti (prákrti), amely a teljes megnyilvánulást eltörli. A negyedik a megnyilvánulatlan őstermészetet érintő utódölő erő (prászúti-sakti). A lényeket érintő ötödik halál-erőm a varázslati (májí). 

56. A káprázat világát érintő hatodik megsemmisítő erőm az energikus (sáktí), a hetedik pedig a végérvényes (átjantikí), amellyel magamhoz vonom [felszabadítom] a jógikat.
57. Mikor ez [a felszabadulás] végbemegy, a jámborok csak szellemi testükben léteznek. Felsoroltam hát hét megsemmisítő erőmet. …” (Laksmí-tantra 13.52-57.)

A női princípium követőinek neve sákta. A sakti-kultusz nyomait az Indus-völgyi civilizációban is megtalálták, s a legkorábbinak tekintett Rg-véda is említ fontos istennőket. A sákta-kultusz két irányzatra oszlik, megnevezésük Srí-család és Káli-család (Srí-kula, Kálí-kula). Dél-Indiában inkább a szentírások szabályaira támaszkodó fenséges istennő-imádat terjedt el, itt a szerencse és bőség joviális istenasszonyát imádják Laksmí vagy Srí formájában. Laksmí párja Visnu-Nárájan, a lények ura, a mindenség fenntartó, védelmező istensége.

Észak-Indiában és különösen Bengálban a Káli-imádat dívik, a szabályokat meghaladó, inkább a spirituális tapasztalatra hagyatkozó, tantrikus praktikákat sem nélkülöző irányzat terjedt el. Ebben a hagyományban a természet vad, féktelen istenasszonyát imádják, aki élet-halál úrnője, s végül üdvösséggel ajándékozza meg híveit. Sakti párja Siva, aki egyszerre jógí, nagy szerelmes és a világvége ura, mégis alárendelt szerepet játszik Káli mellett.

June McDaniel professzor asszony négy iskolára tagolja a sákta-hagyományt. 1) A népi irányzat tekinthető a legrégibbnek, amit főként a lokális istennők, helyi istenanyák vidéki imádata jellemez. A hívek főként gyakorlatias áldásokért, egészségért, gyermekáldásért imádják. Talán ez az irányzat képviseli leginkább az istenanya egyetemes kultuszát. A természet gondoskodó anyja mindent megad híveinek, biztosítja az élet gyakorlati menetét, mindennapi áldásait. Jelenlétét szobrok, természeti objektumok, de akár a papok vagy médiumok is megidézhetik. 

2) A második sákta-iskola hagyományosan összefonódik a jóga misztikájával, azon belül is elsősorban a tantrikus gyakorlatokkal, akár a tantrikus buddhizmussal. Ide sorolhatjuk a társadalmi normákkal a legkevésbé foglalkozó, egyszerre aszketikus és blaszfemikus vonalakat, amelyek követői önálló entitásként tisztelik az ős-istennőt, de benső énjük legmélyebb rétegeiben is felfedezik jelenlétét. A megtisztult, szabad tudatállapot megtestesítője az Istennő.

3) Az áhítatos Sakti-kultusz a harmadik irányzat, amely a középkorban erősödött meg, és a modern korban vált általánossá. A hívő a gyöngéd és gondoskodó világanyaként, de akár nővéreként imádja, sőt rajongással fordul felé. A cél a meghitt kapcsolat az istennővel, s áldásait zarándoklattal, templomjárással, a szentek szolgálatával, illetve mantrák, imádat és meditáció révén igyekeznek kivívni.

4) Végül az absztrakt sákta tradíció – amely a legfiatalabb mind között – inkább princípiumnak tekinti az istennőt, semmint valós személynek. Inkább a városias környezetben terjedt el, mint egyfajta meditatív-intellektuális út. Saktit azonosítják Brahmannal, a végső princípiummal, ugyanakkor a puszta tagadás helyett a világi élet minőségi megélésére is törekszenek követői. 

A Sakti-kultusz elterjedtségét, mélységét jelzi az istennő aspektusainak száma. Öt elsődleges arculata, 42 további kiterjedése, illetve számtalan helyi imádatmódja ismeretes. Egy történet azonban különös figyelmet érdemel. 

Siva ifjú hitvese, Szatí megalázó sértés áldozata lett: atyja nem hívta meg áldozatára Sivát. Ez olyannyira felzaklatta az ifjú arát, hogy az áldozati tűzre vetve magát eldobta az életét. Siva valósággal beleőrült a fájdalomba, és holt hitvesét a vállára véve a felhők magasába emelkedett. A félistenek és szentek megrettenve figyelték őrült száguldását, míg végre Visnu közbeavatkozott. Fegyverével apránként feldarabolta Szatí tetemét, melynek darabjai így szerte India földjén aláhullottak. Mikor hitvesének testétől és fájdalmának terhétől Siva megszabadult, visszavonult a Kailász-hegyre. Ahol pedig a testrészek földet értek, zarándokhelyek, templomok és imádati központok alakultak ki. Ezeket gyűjtőnéven energia-hely (sakti-pítha) vagy istennő-hely (déví-pítha) gyanánt ismerik, s a különböző források eltérő számokat említenek, de akár 54, akár 108 helyről beszélnek, mindenütt sajátos néven, sajátos formában imádják az istennőt.

A Saktí-kultusz a korai időkben inkább titkos, ezoterikus praxist jelentett, mígnem a 18. századtól az áhítat és a spekulatív misztika irányzataiban egyre elterjedtebbé kezdett válni. Aztán India függetlenségi mozgalámában is szerepet kapott a 20. század elején, sőt India egészét is istennőként kezdték tisztelni, mint India anyácska (Bhárat mátá). 

75/2021
Szvámí Tírtha

IDÉZETEK

„Ott aztán, a kundaliní tüzének fehér fényében a mézédes alakú és virágdíszekkel ékes hajfonatú Istennő megmutatta magát, majd a szívembe költözött. Ő az a folyondár, amely a visuddha-csakra szirmaitól feljebb kapaszkodik az ezerszirmú lótusz nektárjáért nyújtózva.” (Tirumular)

„Szívem legmélyén ott állt Ő, az Istennő, meghitt közelségben hozzám. Én egy transzba esett aszkéta elragadtatásával vetettem magam elébe, ellenállhatatlan vonzerő húzott egyre közelebb a végtelen szépség erejéhez a koponyatető erőközpontjában. 

Alakod finom, akár a virág szirma, szemed feketén kihúzva, ó, mindent fölülmúló báj, szűzies kundaliní!

Lenyűgöző szépség, ragyogsz a hét világban! Te vagy az elsődleges erő, szent vagy, szent, ó, nektárkeblű asszonya minden lelkek lelkének, Sivának!

Szóval kifejezhetetlen tűzcsóva övez, te vagy az első létező, mindenek Úrnője! Te vagy a három világ, te vagy a szél és az összes elem, mind!

Makulátlan szépség, felékszerezve táncolsz a megvilágosodott bölcs gerinc-csatornájában, ó, te, világok kezdete s forrása! (Tirumantiram)

Amikor háromszögletű talapzatodról elrugaszkodsz és felfénylesz, ő kecsesen hajló alakú, áttöröd Siva napkoronáját az emberi fejtetőn, hogy a fölötte lebegő Hold-világ végre túlcsordulhasson! Az onnan fakadó nektár-özön nyújtotta végtelen öröm megfiatalít és boldoggá tesz. (Nitjasódasi-karnava)

Mikor a mindent felölelő legfőbb Sakti saját teremtő erejére veti pillantását, akkor második énjeként kisugárzik belőle a Srí-csakra. (Vámakésvara-tantra)

Tenyeremet óvatosan Kálí-má orrához tartottam, s éreztem, lélegzik. Mindig nagyon figyeltem, de esténként, a lámpások fényében sohasem láttam, hogy teste árnyékot vetett volna a templom falán. Éjjelente hallottam, ahogy a világ Anyja felmegy az emeletre, vidáman, akár egy kislány, még a bokaperecei is összecsendültek. Akkor én is fölmentem, hogy meglessem, s láttam, ahogy a templom emeleti verandáján kibomlott hajjal tekingetett hol a Gangesz, hol a város, Kalkutta felé. (Rámakrishna)