Slóka-málá 2.
A hitelvek minden komoly vallásos folyamatnak a szilárd alapjait jelentik. A bhakti-márg, az istenszeretet útja sem nélkülözi ezeket az alapvető téziseket. A hitelvek tisztázzák a forrásokat s a célokat, meghatározzák a kereteket és kijelölik az utat. Sokszor elemi információra volna szükségünk, mi a helyes és mi a kerülendő, mégis fontosabbnak tűnik az eszmények és a legmagasztosabb isteni igazságok tisztázása, azok rögzítése, mert a tiszta szellemi-lelki alapok megszülik a helyes gyakorlatot. Ez a verses gyűjtemény (slóka – vers, strófa, málá – füzér, ciklus) igyekszik felmutatni azokat az eszményeket, amik a lélek eredeti hivatását, az Isten iránti szeretet elérését, gyakorlását segítik.
Ötvenkét vers összegzi az Istenről, Krsnáról, a tanítóról, a szent név jelentőségéről és a szentéletű gyakorlókról szóló alapvető tételeket, s idézeteket kapunk a vaisnava hit legfontosabb szentírásaiból. Nem véletlen a versek számának megválasztása: aki minden héten egy-egy verset megtanul, az év végén teljes áttekintéssel rendelkezik majd a vaisnava hitelvekről. Ha valakinek nem a memorizálás a célja, akkor is érdemes elmélkedés, meditáció tárgyává tenni az adott hétre szóló verset. 12 szakasz, 52 hét, 52 vers – egy év alatt teljes keresztmetszet a vaisnava hitelvekről. Ezúttal a versgyűjtemény második részét közöljük.
7.szakasz – A lélek eredeti helyzete és a legfőbb gyakorlatok
A lélek eredeti természete szerint az isteni világ részese. Ennek felismerésében segítenek az istentudat leghatásosabb eszközei, a lelki élet fő gyakorlatai, amiket követve megnyílik az esély a beteljesülésre a lelki gyakorlatokban.
jīvera-svarūpa haya kṛṣṇera nitya-dāsa
kṛṣṇera taṭasthā-śakti bhedābheda-prakāśa
jīvera–élőlénynek; sva-rūpa–saját formája; haya–van; kṛṣṇera–Krsnának; nitya–örök; dāsa–szolgája; kṛṣṇera–Krsnának; taṭasthā-śakti–határenergia; bheda–azonos; abheda–különböző; prakāśa–megnyilvánulás;
A lélek igaz természete szerint Krsna szolgája. Krsna közbülső energiája ő, aki egyidejűleg azonos is az Úrral, ugyanakkor különbözik is tőle. (Csaitanja-csaritámrta 2.20.108, Szanátan-siksá)
ataḥ śrī kṛṣṇa nāmādi na bhaved grāhyam indriyaiḥ
sevonmukhe hi jihvādau svayam eva sphuraty-adaḥ
ataḥ–ezért; śrī kṛṣṇa–Krsna; nāma-ādi–neve stb.; na–nem; bhavet–lehet; grāhyam–érzékelni; indriyaiḥ–anyagi érzékekkel; sevā-unmukhe–aki szolgálatot végez; hi–bizonyára; jihvā-ādau–nyelv stb.; svayam–személyesen; eva–bizonnyal; sphurati–megnyilvánul; adaḥ–azok
Tompa anyagi érzékei által senki sem értheti meg Srí Krsna nevének, formájának, jellemének és kedvteléseinek transzcendentális természetét. Bhaktái előtt azonban felfedi magát, mert nagyon elégedett odaadó szolgálatukkal. (Padma-purána) (Csaitanja-csaritámrta 2.17.136, Maháprabhu tanít egy benáreszi bráhmanát)
sādhu-saṅga nāma-kīrtan bhāgavata-śravaṇa
mathura-vāsa śrī mūrtira śraddhayā sevana
sādhu-saṅga–bhakták társasága; nāma-kīrtan–a szent név éneklése; bhāgavata-śravaṇa–a Bhágavata hallgatása; mathura-vāsa–Mathurában élni; śrī mūrtira śraddhayā sevana–hittel szolgálni a múrtit
Az ember társuljon a bhaktákkal, zengje a szent neveket, hallgassa a Bhágavatát, lakjék Mathurában és szolgálja nagy hittel és odaadással a múrtikat! (Csaitanja-csaritámrta 2.22.128, Szanátan-siksá)
śraddhā-śabde viśvāsa kahe sudṛḍha niścaya
kṛṣṇe bhakti kaile sarva-karma kṛta haya
śraddhā-śabde–a sraddhá szóval; viśvāsa–hit; kahe–mondják; sudṛḍha–szilárd; niścaya–biztos; kṛṣṇe–Krsnának; bhakti–odaadó szolgálatot; kaile–végezve; sarva-karma–minden tevékenység; kṛta–elvégzett; haya–van
Krsna transzcendentális szolgálatával az ember minden egyéb kötelezettségnek eleve eleget tesz. Ezt a bhakti szempontjából oly kedvező, szilárd meggyőződést nevezik hitnek. (Csaitanja-csaritámrta 2.22.62, Szanátan-siksá)
akāmaḥ sarva-kāmo vā mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
tīvreṇa bhakti-yogena yajeta puruṣaṁ param
akāmaḥ–vágytalan; sarva-kāmaḥ–minden vággyal teli; vā–vagy; mokṣa-kāmaḥ–felszabadulásra vágyó; udāra-dhīḥ–fejlett intelligenciával; tīvreṇa–nagy erővel; bhakti-yogena–odaadó szolgálattal; yajeta–imádnia kell; puruṣaṁ–személyt; param–legfelsőbb;
Legyen bár vágytalan, vágyakkal teli vagy üdvkereső, a felvilágosult ember mindenképpen imádja buzgó odaadó szolgálattal a Legfelsőbb Urat. (Bhágavata-purána 2.3.10, Sukadéva Gószvámí szól Pariksit Mahárádzshoz)[Bg.7.20]
8.szakasz – A mindenség forrása, fenntartója és végső menedéke
Miként lássuk Istent, hogyan közelítsünk hozzá? A lelki tudakozódás az igazán emberi élet kezdete. A Védánta-szútra, a Bhágavata-purána, a Brahma-szanhitá vagy az Upanisadok idézett versei Isten felismerésének mikéntjéről szólnak, s a teológiai tételeket szeretet alapú közeledés teszi teljessé.
athāto brahma-jijñāsa
janmādyasya yataḥ
atha–most; ataḥ–ezért; brahma-jijñāsa–Brahman felőli tudakozódás; janma-ādi–születés, stb.; asya–ezé (az univerzumé); yataḥ–akiből
Itt az ideje, hogy tudakozódjunk Brahman felől,
akiből az univerzum teremtése (fenntartása és újjáalkotása származik). (Védánta-szútra 1.1.1-2)
oṁ namo bhagavate vāsudevāya
janmādy asya yato ‘nvayād itarataś cārtheṣv abhijñaḥ svarāṭ
tene brahma hṛdā ya ādi-kavaye muhyanti yat sūrayaḥ
tejo-vāri-mṛdāṁ yathā vinimayo yatra tri-sargo ‘mṛṣā
dhāmnā svena sadā nirasta-kuhakaṁ satyaṁ paraṁ dhīmahi
oṁ–óh, Uram; namaḥ–hódolatom; bhagavate–Bhagavánnak; vāsudevāya–Vászudévnak; janma-ādi–teremtés, stb.; asya–a megnyilvánult univerzumoknak; yataḥ–akitől; anvayāt–közvetlenül; itarataḥ–közvetve; ca–és; artheṣu–okok; abhijñaḥ–mindenről tudatos; sva-rāṭ–teljesen független; tene–átadta; brahma–a védikus tudás; hṛdā–a szív tudata; yaḥ–aki; ādi-kavaye–az eredeti teremtett lénynek; muhyanti–illúzióban van; yat–akiről; sūrayaḥ–szentek és félistenek; tejaḥ–tűz; vāri–víz; mṛdām–föld; yathā–amennyire; vinimayaḥ–hatás és visszahatás; yatra–aminek következtében; tri-sargaḥ–a teremtés három kötőereje, a teremtő erők; amṛṣā–szinte valóságos; dhāmnā–minden transzcendentális tartozékával együtt; svena–önellátóan; sadā–mindig; nirasta–nincs; kuhakam–érzékcsalódás; satyam–igazság; param–abszolút; dhīmahi–meditálok
Óh, Uram, Srí Krsna, Vaszudév fia! Óh, mindent átható Istenség Személyisége, tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked! Az Úr Krsnán meditálok, mert Ő az Abszolút Igazság, a megnyilvánult univerzumok teremtésében, fenntartásában és megsemmisülésében minden ok elsődleges oka. Ő közvetve és közvetlenül minden megnyilvánulásról tudatos, és független, mert nincs más ok Rajta kívül. Ő az, aki a védikus tudást először Brahmá, az első élőlény szívébe juttatta. Általa még a legkiválóbb szenteket és félisteneket is hatalmába keríti az illúzió, éppúgy, ahogyan az ember megzavarodik a tűzben látott víz, vagy a vízben látott föld káprázatától. Csupán Őmiatta tűnnek valóságosnak a természet három kötőereje visszahatásaiként ideiglenesen megnyilvánult univerzumok, habár nem valóságosak. Ezért Rajta, az Úr Krsnán meditálok, aki mindig transzcendentális hajlékán él, amely örökre mentes az anyagi világ csalóka megnyilvánulásaitól. Rajta meditálok, mert Ő az Abszolút Igazság. (Bhágavata-purána 1.1.1)
īśvaraḥ paramaḥ kṛṣṇaḥ sac-cid-ānanda-vigrahaḥ
anādir ādir govindaḥ sarva-kāraṇa-kāraṇam
īśvaraḥ – az irányító; paramaḥ – legfelsőbb; kṛṣṇaḥ – Krsna; sat – öröklétű; cit – abszolút tudású; ānanda – abszolút üdvös; vigrahaḥ – akinek formája; anādiḥ – kezdet nélküli; ādiḥ – kezdet; govindaḥ – Góvinda; sarva-kāraṇa-kāraṇam – minden ok oka;
Krsna a Legfelsőbb Úr. Lelki teste örökkévaló, tudatos és gyönyörteli. Góvinda Ő, mindennek az eredete, aki maga kezdet nélküli; Ő minden ok végső oka. (Brahmá-szanhitá 5.1)
premāñjana-cchurita-bhakti-vilocanena
santaḥ sadaiva hṛdayeṣu vilokayanti
yaṁ śyāmasundaram acintya-guṇa-svarūpaṁ
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi
prema – szeretet; añjana – írjával; churita – megkent; bhakti – odaadó; vilocanena – szemmel; santaḥ – a tiszta bhakták; sadā – mindig; eva – ténylegesen; hṛdayeṣu – szívükben; vilokayanti – látják; yam – akit; śyāma – sötétkék; sundaram – gyönyörűt; acintya – felfoghatatlan; guṇa – tulajdonságokkal; svarūpam – rendelkező természetűt; govindam – Góvindát; ādi-puruṣam – az eredeti személyt; tam – Őt; aham – én; bhajāmi – imádom;
Góvindát imádom, az őseredeti Urat, akit a szeretet írjával megkent szemű tiszta bhakták felfoghatatlan, számtalan tulajdonságban bővelkedő gyönyörű kékesfekete Sjámaszundar formájában mindig a szívükben látnak. (Brahmá-szanhitá 5.38)
īśāvāsyam idaṁsarvaṁ yat kiñca jagatyāṁ jagat
tena tyaktena bhuñjīthā mā gṛdhaḥ kasya svid dhanam
īśa–az Úr által; āvāsyam–ellenőrzött; idam–ez; sarvam–minden; yat kiñca–akármi; jagatyām–a világegyetemen belül; jagat–minden élő vagy élettelen; tena–Ő általa; tyaktena–félretett hányad; bhuñjīthāḥ–el kéne fogadnia; mā–ne; gṛdhaḥ–a nyereség utáni törekvés; kasya svid–bárki mástól; dhanam–a vagyont
A világegyetemen belül az Úr gyakorol hatalmat minden élő és élettelen felett, Ő a birtokosa mindennek. Ezért az embernek csak azon szükségszerű dolgokat szabad elfogadnia, melyek az ő számára vannak félretéve, s minden mást kerülnie kell, jól tudván, hogy azok kihez tartoznak. (Ísa-upanisad 1)
9.szakasz – A Legfelsőbb fölismerése, vonzereje és tulajdonságai
Az igazság tudóinak véleménye mérvadó az Abszolútum felismerésében, amit az Úr vonzereje táplál. A Legfelsőbb Személyben kifürkészhetetlen módon egyszerre érvényesülnek egymással ellentétes vonások, ami tovább fokozza vonzerejét, és egyre fokozódó elégedettséggel tölti el a lelket.
vadanti tat tattva-vidas tattvaṁ yaj jñānam advayam
brahmeti paramātmeti bhagavān iti śabdyate
vadanti–mondják; tat–azt; tattva-vidaḥ–az igazság tudói; tattvam–Igazságot; yat–amit; jñānam–tudás; advayam–kettősségtől mentest; brahma-iti–Brahmanként ismert; paramātma-iti–Paramátmaként ismert; bhagavān iti–Bhagavánként ismert; śabdyate–így hangzott
Az igazság ismerői egységes tudásként fogadják el azt (a legfelsőbbet), akit három arculatban ismernek föl, mint Brahmant, Paramátmát és Bhagavánt. (Bhágavata-purána 1.2.11, Szúta gószvámí szól Naimisáranja bráhmanáihoz)
ete cāṁśa-kalāḥ puṁsaḥ kṛṣṇas tu bhagavān svayam
indrāri-vyākulaṁ lokaṁ mṛḍayanti yuge yuge
ete–mindezek; ca–és; aṁśa–részek; kalāḥ–részek részei; puṁsaḥ–a Legfelsőbbé; kṛṣṇaḥ–Krsna; tu–de; bhagavān–az Istenség Személyisége; svayam–személyesen; indra-ari–Indra ellenségei; vyākulam–megzavarták; lokam–bolygókat; mṛḍayanti–megvédelmez; yuge yuge–a különböző korokban
A fent említett avatárok vagy az Úr teljes részei, vagy e teljes résznek kiterjedései, ám Krsna maga az Istenség eredeti személyisége. Mikor a hitetlenek zavart okoznak a bolygókon, az Úr korszakról-korszakra alászáll, hogy megvédelmezze híveit. (Bhágavata-purána 1.3.28, Szúta gószvámí szól Naimisáranja bráhmanáihoz)
na tasya kāryaṁ karaṇaṁ ca vidyate
na tat-samaś cābhyadhikaś ca dṛśyate
parāsya śaktir vividhaiva śrūyate
sva-bhāvikī jñāna-bala-kriyā ca
na–nincs; tasya–Neki; kāryam–kötelesség; karaṇam–ok; ca–és; vidyate–tudott; na–nincs; tat–Vele; samaḥ–egyenlő; ca–és; abhyadhikaḥ–hatalmasabb; ca–és; dṛśyate–látott; parāsya–a Legfelsőbbé; śaktiḥ–energiái; vividha–sokfélék; eva–bizonnyal; śrūyate–hallott; sva-bhāvikī –saját természete; jñāna–tudása; bala–ereje; kriyā–tettei; ca–és;
A Legfelsőbb Úr páratlan a maga nemében. Nincs személyes kötelessége és nincsenek anyagi érzékei. Senki sem egyenlő vele, s nálánál senki sem hatalmasabb. Számtalan sok, változatos energiája különféle neveken ismeretes, teljes tudása, hatalma és kedvtelései pedig öntörvényű, természetes sajátságai. (Svétásvatara-upanisad 6.8)[Csaitanja-csaritámrta 1.2.103][Bg.3.22]
ātmārāmāś ca munayo nirgranthā apy-urukrame
kurvanty-ahaitukīṁ bhaktim ittham-bhūta-guṇo hariḥ
ātmārāmāḥ–akik az önvalóból merítenek örömet; ca–és; munayaḥ–bölcsek; nirgranthā–a minden köteléktől mentesek; api–annak ellenére; urukrame–akinek a tettei dicsőségesek; kurvanti–tesznek; ahaitukīm–indokolatlan; bhaktim–odaadó szolgálatot; ittham-bhūta–ilyen csodálatos; guṇaḥ–tulajdonságai; hariḥ–az Úrnak
Még az önvalóban teljes örömöt élvező, felszabadult lelkek is ellenállhatatlan módon vonzódnak Krsna páratlan tulajdonságaihoz, és osztatlan odaadással meghódolnak előtte. (Bhágavata-purána 1.7.10, Szúta gószvámí szavai)
10.szakasz – A szent név dicsősége
Isten szent neveinek zengése a legnagyszerűbb módszer az eleven és szeretetteljes istenkapcsolat kibontakoztatására. A szent nevek zengése segíti az embert a megtisztulásban, s abban, hogy találkozzék imádott Istenével. A következő versek a szent név dicsőségét hirdetik.
harer nāma harer nāma harer nāmaiva kevalam
kalau nāsty eva nāsty eva nāsty eva gatir anyathā
hareḥ nāma–Hari neve; eva–bizonyára; kevalam–csak; kalau–kali-korban; na-asti–nincs; eva–bizonyára; gatiḥ–fejlődés; anyathā–másképpen;
A nézeteltérések és a képmutatás e korszakában az Úr Szent Nevének zengésén kívül nincs más út, nincs más út, nincs más út a felszabadulásra. (Brhan-Náradíja-purána 41.115) (Csaitanja-csaritámrta 1.7.76)
kṛṣṇa-varṇaṁ tviṣākṛṣṇaṁ sāṅgopāṅgāstra-pārṣadam
yajñaiḥ saṅkīrtana-prāyair yajanti hi sumedhasaḥ
kṛṣṇa-varṇam–a krsna szótagokat ismételve; tviṣā–ragyogással; akṛṣṇam–nem feketés; sa-aṅga–társak; upāṅga–szolgák; astra–fegyverek; pārṣadam–bensőséges barátok; yajñaiḥ–áldozat által; saṅkīrtana-prāyaiḥ–közös éneklésből álló; yajanti–imádják; hi–bizonnyal; su-medhasaḥ–az okos emberek
A kellő értelemmel rendelkezők a Kali-korszakban a szankírtan-áldozattal, Krsna szent nevének zengésével fogják imádni a társaival együtt megjelenő Urat. (Bhág.11.5.32, Karabhádzsana Rsi szavai Nimi királyhoz) (Csaitanja-csaritámrta 1.3.52)
nāma saṅkīrtanam yasya sarva-pāpa pranāśanam
pranāmo duḥkhaśamanas tam namāmi harim param
nāma saṅkīrtanam–a szent nevek együttes zengése; yasya–kinek; sarva-pāpa–minden bűn; pranāśanam–elpusztít; pranāmaḥ–hódolat; duḥkha–nyomorúság; śamanaḥ–legyőz, elcsendesít; tam–Őnéki; namāmi–ajánlom hódolatom; harim–az Úr Harinak; param–a Legfelsőbb
Krsna szent neve minden utálatos bűntől, minden alantas jellemvonástól és nyomorúságtól megszabadíthat bennünket. Ajánljuk hát hódolatunkat Őelőtte! (Bhágavata-purána 12.13.23)
om apavitraḥ pavitro vā sarvāvasthāṁ gato’pi vā
yaḥ smaret puṇḍarīkākṣaṁ sa bāhyābhyantaraḥ śuciḥ
om–megszólítás; apavitraḥ–tisztátalan; pavitraḥ–megtisztult; vā–vagy; sarva-avasthām–minden anyagin túljutott; gataḥ–(anyagi) tetteket végző; api–ámbár; vā–vagy; yaḥ–aki; smaret–emlékszik; puṇḍarīka-akṣam–lótusz-szeműre; sa–ő; bāhya–kívül; abhyantaraḥ–és belül; śuciḥ–tiszta
Akár megtisztult valaki, akár nem, akár végigjárta már az összes életszakaszt és feltételt, akár nem, ha emlékszik a gyönyörű lótusz-sziromhoz hasonlatos szemű Legfelsőbb Úrra, minden bizonnyal kívül és belül is egyaránt megtisztul. (Garuda-purána)
11.szakasz – A tanítómester és az Úr mint jótevők
Az istenszeretet a személyességet feltételezi, s a gyakorló a tanítómesteren keresztül, az ő segítségével közelít a Legfelsőbb Személyhez. A tanító előtti meghódolás és a hűséges követés a biztos fejlődés záloga.
dvā suparṇā sayujā sakhāyā samānaṁ vṛkṣaṁ pariṣasvajāte
tayor anyaḥ pippalaṁ svādvatty anaśnannanyo abhicākaśīti
dvā–kettő; suparṇā–madarak; sayujā–együtt; sakhāyā–barátok; sa-mānam–hasonló; vṛkṣam–fán; pariṣasvajāte–ülve; tayor–mindketten; anyaḥ–egyik; pippalaṁ–élvezi a gyümölcsöket; svādu–ízleli; atti–eszi; anaśnann–amíg eszik; anyaḥ–másik; abhicākaśīti–figyeli
Két madár ül a test fáján, a lélek és a Felsőlélek. Az első madár a cselekedetek különféle ágaival van lefoglalva, és élvezi vagy szenvedi azok gyümölcseit, míg a Felsőlélek csupán tanúja mindennek. (Svétásvatara-upanisad 4.6 és Mundaka-upanisad 3.1.1)[Bg.16.11-12]
avaiṣṇava-mukhodgīrṇaṁ pūtaṁ hari-kathāmṛtam
śravaṇaṁ naiva kartavyaṁ sarpocchiṣṭaṁ yathā payaḥ
avaiṣṇava–nem vaisnava; mukha-udgīrṇam–ami kijön a szájon (kiokádott); pūtam–tiszta; hari-kathā-amṛtam–Hariról szóló nektári történetek; śravaṇam–hallani; na–nem; eva–bizonnyal; kartavyam– elpusztítandó; sarpa–kígyó; ucchiṣṭam–maradéka; yathā–mint; payaḥ–tej;
Avaisnavától nem szabad Krsnáról hallani, legyen az bármilyen jeles tudós anyagi szemszögből. Mérgezővé válik az a tej, amibe a kígyó belekóstolt, s éppígy mérgezőek egy avaisnava Krsnáról szóló szavai is. (Padma-purána) [Csaitanja-csaritámrta 1.8.39]
yasya deve parā bhaktir yathā deve tathā gurau
tasyaite kathitā hy-arthāḥ prakāśante mahātmanaḥ
yasya–kinek; deve–Istenben; parā–felsőbbrendű; bhaktiḥ–odaadás; yathā–úgy; deve–az Úrban; tathā–miként; gurau–a lelki tanítómesterben; tasya–neki; ete–ez; kathitā–kinyilatkoztatva; hi–bizonnyal; arthāḥ–igaz tartalma; prakāśante–megnyilvánul; mahāt-manaḥ–nagy lélek
A védikus tudás igazi tartalma azon nagy lelkek előtt tárul fel, akiknek az Úrba és a lelki tanítómesterbe vetett hite rendíthetetlen. (Svétásvatara-upanisad 6.23) [Bg.6.47]
tasmād guruṁ prapadyeta jijñāsuḥ śreyaḥ uttamam
śabde pare ca niṣṇātam brahmaṇy-upaśamāśrayam
tasmāt–ezért; gurum–lelki tanítómestert; prapadyeta–hódoljon meg; jijñāsuḥ–tudakozódjék; śreyaḥ-uttamam–a legfőbb jóról; śabde–a kinyilatkoztatásban; pare–Legfelsőbben; ca–és; niṣṇātam–tökéletes tudás; brahmaṇi– Abszolút Igazság; upaśama-āśrayam–oltalmat nyerve megszabadultak az anyagi szemlélettől (upaśam–tüzet kioltani)
A valódi boldogság után kutató forduljon egy hiteles lelki tanítómesterhez, hódoljon meg előtte és kérjen tőle felavatást. Lelki tanítómester az, aki tudván tudja az írások lényegét s erre képes másokat is rávezetni. Azok a nagyszerű személyek, akik a Legfelsőbb előtt meghódolva megszabadultak az anyagi szemlélettől, méltók arra, hogy lelki tanítómesterek legyenek. (Bhágavata-purána 11.3.21)
eka īśvara bhaktera dhyāna anurūpa
ekai vigrahe kare nānākara rūpa
eka–egy; īśvara–Úr; bhaktera–bhaktáknak; dhyāna–meditációja; anurūpa–szerint; eka-i–egy; vigrahe–formában; kare–mutat; nānā-ākara–különféle; rūpa–formákat;
Az Úr egyetlen. Hívei eltérő ragaszkodása szerint különféle formákban jelenik meg, hogy elégedetté tegye bhaktáit. (Csaitanja-csaritámrta 2.9.155, Csaitanja Maháprabhu tanítja Vénkata Bhattát)
12.szakasz – Négy fontos igazság
Minden szentírásnak megvan a magja, azok a versek, amik a legfontosabb mondandót összefoglalják. Ez a Bhágavata-purána esetében is így van, s e versek a világ káprázatáról és Isten végső valóságáról, a tér és idő komplexitásáról, illetve az ember eltökélt kutatásáról tudósítanak.
aham evāsam evāgre nānyad yat sad-asat param
paścād ahaṁ yad etac ca yo ‘vaśiṣyeta so ‘smy aham
aham–Én; eva–bizonyára; āsam–létezett; eva–csak; agre–a teremtés előtt; na–soha; anyat–bármi más; yat–mindazok; sat–az okozat; asat–az ok; param–legfelsőbb; paścāt–a végén; aham–Én; yat–; etat–teremtés; ca–is; yaḥ–minden; avaśiṣyeta–marad; saḥ–az; asmi–vagyok; aham–Én;
Kezdetben, a teremtést megelőzően csak Én voltam, nem létezett az anyagi természet, e teremtés gyökere sem. Amit most látni, az szintén Én vagyok, az Istenség Személyisége, s a mindenség elmúlása után is megmaradok annak, ami voltam s ami vagyok.
ṛte ‘rthaṁ yat pratīyeta na pratīyeta cātmani
tad vidyād ātmano māyāṁ yathābhāso yathā tamaḥ
ṛte–nélkül; artham–érték; yat–ami; pratīyeta–úgy tűnik; na–nem; ca–és; ātmani–Velem kapcsolatban; tat–az; vidyāt–tudnod kell; ātmanaḥ–Enyém; māyām–illuzórikus energia; yathā–ahogy; ābhāsaḥ–visszatükröződés; yathā–mint; tamaḥ–sötétség;
Értéktelen mindaz, ami (az anyagi világban) velem kapcsolatban valónak vagy valótlannak tűnik, mert tudnod kell, mindez illúziókeltő energiám káprázata csupán, akár az árnyék vagy a sötétség.
yathā mahānti bhūtāni bhūteṣūccāvaceṣv anu
praviṣṭāny apraviṣṭāni tathā teṣu na teṣv aham
yathā–ahogy; mahānti–univerzális; bhūtāni–elemek; bhūteṣu-ucca-avaceṣu–a parányiban és hatalmasban; anu–azután; praviṣṭāni–belépett; apraviṣṭāni–nem lépett be; tathā–így; teṣu–bennük; na–nem; teṣu–bennük; aham–Én;
Az univerzum elemei behatolnak a kozmoszba, ugyanakkor különállóak maradnak. Hasonlóan Én is jelen vagyok minden teremtett dologban, mégis rajtuk kívül létezem.
etāvad eva jijñāsyaṁ tattva-jijñāsunātmanaḥ
anvaya-vyatirekābhyāṁ yat syāt sarvatra-sarvadā
etāvat–eddig; eva–bizonyára; jijñāsya–meg kell kérdezni; tattva–Abszolút Igazság; jijñāsunā–a tanítvány által; ātmanaṇ–az önvalónak; anvaya–közvetlenül; vyatirekābhyāṁ–közvetve; yat–bármi; syāt–lehet; sarvatra–mindig, mindenhol; sarvadā–minden körülmény között
Annak, aki a Legfelsőbb Abszolút Igazság, az Istenség Személyisége után kutat, minden bizonnyal eddig a pontig kell folytatnia a keresést, minden körülmények között, mindig és mindenhol, közvetlenül és közvetve. (Bhágavata-purána 2.9.33-36, Krsna szól Brahmához)
75/2021
Vaisnava hitelvi kompendium
