A ragyogó Sambhala

Nicholas Roerich

A Kagylókürt jelenlegi számában többször visszaköszön egy téma: az elsüllyedt vagy éppen az égbe emelkedett városok, birodalmak, kontinensek témája. Ilyen mitikus, de talán nagyon is valós birodalom Sambhala is, amit a Himalája szabad szemmel nem feltétlenül látható titkos világába, vagy egyenesen az égi világokba helyeznek. 

Ezt a mitikus birodalmat nem a róla megfogalmazódó legendák ismertetésével igyekszünk bemutatni – ez amúgy is nehezen volna ok-adatolható. Sokkal inkább egy költői ihletettségű alkotás, egy spirituális hangvételű esszé révén. Szerzője Nicholas Roerich (1874-1947) orosz festőművész és esztéta, spirituális kutató. 1874. október 9-én született Szentpétervárott, jómódú orosz családban. Utazásokban, kalandokban és művészi élményekben gazdag életéből most annyit hadd emeljünk ki, hogy a himalájai Kulu-völgyben telepedett le, itt működött alkotó telepe, amely ma múzeum. Jó hétezer vászonból álló hatalmas életműve a világ mérhetetlen szépségét és misztikumát tükrözi. Indiában ismerkedett meg az itteni szellemi kultúra vívmányaival, így egyfajta belső látással mesél a titokzatos Sambhala birodalomról.

– Láma, mesélj nekem Sambhaláról!

– Ti, nyugatiak, mit sem tudtok Sambhaláról, és nem is akartok tudni róla semmit! Bizonyára csak kíváncsiságból kérdezel, és hiábavalóan mondod ki Sambhala szent nevét.

– Láma, nem ok nélkül kérdezlek Sambhaláról. Az emberek ismerik ezt a nagyszerű szimbólumot – csak éppen más és más néven. A tudósaink lázasan kutatnak minden egyes információmorzsa után, ami ezzel a bámulatos birodalommal kapcsolatos. Kőrösi Csoma Sándor is tudomást szerzett Sambhaláról, amikor évekig buddhista kolostorokban élt. Grünwedel fordította le a híres Tasi Láma, Palden Jese könyvét, Út Sambhalába címen. Érezzük mindannyian, a titkos szimbólumok mögött nagy igazság rejlik. A lelkes tudósok mindent szeretnének tudni a Kálacsakráról.

– Ha ez igaz, akkor hogyan fordulhat elő, hogy egyes nyugatiak megszentségtelenítik a templomainkat? Dohányoznak a szentélyeinkben, nem értik a hitünket és tanításainkat, és nem is akarják tiszteletben tartani ezeket. Csak nevetnek, sőt gúnyolódnak azokon a jelképeken, amelyek jelentését fel sem foghatják. Mi egészen másképp viselkednénk a ti templomaitokban, mivel kiváló bódhiszattvátok, Issa valóban magasztos személy. Nincs közöttünk olyan, aki leszólná a könyörületről és becsületről szóló tanításokat.

– Láma, csupán egy kivételesen ostoba és tudatlan ember űzne gúnyt a tanításaitokból. Az igazságról szóló tanítás olyan, akár egy szent hely. És egyetlen épeszű ember sem gyalázna meg egy szent helyet. Láma, miért gondolod, hogy a nyugati világ nem ismeri az áldott Buddha legfontosabb tanításait? Miért gondolod, hogy nyugaton nem tudunk Sambhaláról?

Láma, itt az asztalomon láthatod a Kálacsakrát, azt a tanítást, amelyet a kiváló Atisa hozott Tibetbe Indiából. Jól tudom, amikor egy kellően felkészült emelkedett lélek meghallja a szót: Kalagija, az valójában Sambhala hívása. Tudjuk, hogy melyik Tasi Láma kereste fel Sambhalát. Ismerjük a főpap, Taisan írását, aminek A Sambhala felé vezető vörös ösvény a címe. A Sambhaláról szóló mongol dalt is ismerjük. Nemrégiben egy ifjú mongol láma új könyvet adott ki Sambhaláról. Ki tudja, az is lehet, hogy sok olyan dolgot tudunk, ami még számodra is újdonság lenne…

A Láma átható tekintettel fürkészett bennünket, majd így szólt: 

– A nagy Sambhala messze az óceánon túl található. Hatalmas mennyei birodalom… Nem is hasonlít a mi földünkre. Miért is kezdtek a föld lakói érdeklődni iránta? Hogyan történhetett? Sambhala fénysugarai csak a messzi észak néhány vidékén észlelhetők…

– Láma, mi tisztában vagyunk Sambhala nagyságával. Ismerjük ennek a leírhatatlan birodalomnak a valóságát. Ám a földi Sambhala valóságával is tisztában vagyunk. Tudjuk, egyes kiváló lámák eljutottak Sambhalába, és az úton megszokott, hétköznapi jelenségekkel találkoztak. Ismerjük a burját lámáról szóló történetet, akit átkísértek egy nagyon szűk, titkos ösvényen. Tudjuk, hogy egy másik utazó Sambhala határánál találkozott egy csapat helyi lakossal, akik sót vittek a tavak felől a hegyekbe. Továbbá mi magunk is láttunk egy fehér határjelzést, Sambhala három előőrsének egyikénél. Arra kérünk, ne csak a mennyei Sambhala birodalmáról beszélj nekünk, hanem arról is, ami itt a földön található, hiszen te is jól tudod, hogy a földi Sambhala összeköttetésben áll a mennyei Sambhalával. Ez a kapcsolat egyesíti a két világot.

A Láma hallgatott. Félig lehunyt szemmel figyelte az arcunkat. Aztán az esti félhomályban belefogott a történetbe:

– Valóban, közeleg az idő, amikor az áldott Buddha tanításai északról ismét eljönnek délre. Az Igazság szavai Bódhgajánál kezdték meg nagy utazásukat, s most ismét visszatérnek ugyanide. El kell fogadjuk, úgy, ahogy van: az igaz tanok elhagyják Tibetet, és ismét megjelennek délen. Buddha tanai minden országba eljutnak majd. Valóban, nagy dolgok közelegnek! Ti a nyugati világból érkeztetek, mégis híreket hoztok Sambhaláról. Ezt bizony el kell fogadnunk. Rigden-dzsjepo tornyának sugarai bizonyára minden országot elértek már. 

Sambhala tornyának tetején gyémántként ragyog a fény. Ott van ő, a fáradhatatlan Rigden-dzsjepo, az emberiség ügyének éber őrzője. Soha nem hunyja le a szemét, és varázstükrében mindent lát, ami a világon történik. Gondolatainak ereje távoli vidékekre is elhatol. Számára nem létezik távolság, az arra érdemes embereknek nyomban a segítségére siet. Erőteljes fénye eloszlatja a sötétséget. Mérhetetlen vagyonával készségesen segíti a szűkölködőket, akik hajlandók az igazság ügyét szolgálni. Még arra is képes, hogy az emberek karmáját megváltoztassa…

– Láma, úgy tűnik, mintha Maitréjáról beszélnél, jól sejtem? 

– Ezt a misztériumot nem szabad kimondani! Sok minden van, amit nem fedhetünk fel. Sok olyan dolog van, amit nem szabad szavakba önteni. A szavak elárulják gondolatainkat. A szavainkkal a gondolatainkat kivetítjük a térbe, és ez nagy bajokat okozhat. Ha a megfelelő időpont előtt kifecsegünk mindent, az kimondhatatlan károkat eredményezhet. A gondatlan tett katasztrófához vezethet. Ha számotokra Rigden-dzsjepo és az áldott Maitréja egy és ugyanaz – hát legyen! De én ezt nem jelentettem ki. Sambhala lakóinak száma felbecsülhetetlen. Számtalan új lehetőséget és sikert készítenek elő ott az emberiség számára!

– Láma, a védánta bölcselet szerint az emberiség hamarosan új energiák áldásában részesül. Igaz ez? 

– Rengeteg nagyszerű dolog van megírva, ami mind az emberiségre vár. A szentírások révén ismerjük az áldott Buddha tanait a távoli csillagok lakóiról. Ugyanebből a forrásból hallottunk a repülő vasmadarakról vagy a vaskígyókról, amelyek tüzükkel és füstjükkel elemésztik a teret. A Tathágata, az áldott Buddha mindent megjövendölt. Tudta, hogy Rigden-dzsjepo segítői a megfelelő időben újra megszületnek, hogy a szent sereg megtisztítja Lhászát a gonosz ellenségtől, és végre létrejön az igazság birodalma. 

– Láma, ha a nagy harcosok megszületnek, akkor Sambhala itt a földön működik majd?

– Mindenhol – itt és a mennyben egyaránt. Minden segítő szándékú erő összegyűlik a sötétség legyőzése végett. Aki részt vesz ebben a hatalmas küzdelemben, százszoros jutalomban részesül, már itt a földön, ebben a testében. Sambhala ellenségei pedig megsemmisülnek, mert kimerítették a könyörület kereteit.

– Láma, te tisztában vagy az igazsággal. Mondd meg nekünk, miért van annyi érdemtelen pap? 

– Noha ez nem mentség, ám ha figyelembe vesszük, hogy a tanításnak délre kell érkeznie, akkor nem meglepő, hogy számos tanult láma elhagyta Tibetet. Nyugaton tisztában vannak azzal, hogy a Pancsen Rinpocse, vagyis a Tasi Láma kapcsolatban áll Sambhalával?

– Láma, a Pancsen Rinpocse mindenhol nagy megbecsülésnek örvend. Sok országban nem csupán a buddhisták, hanem más nemzetek tagjai is nagy tisztelettel beszélnek őszentségéről. Azt is mondják, hogy a szobáját díszítő freskók már jóval a távozása előtt jelezték a jövőbeli utazásait. Tudjuk, hogy a Pancsen Rinpocse pontosan követi a kiváló lámák hagyományait. Azt is hallottuk, hogyan menekült meg társaival együtt a legnagyobb veszedelmektől.

Egy alkalommal a Lhászából érkező üldözői már szorosan a nyomában jártak, amikor egy hóvihar elvágta azok útját. Máskor a Pancsen Rinpocse és kísérete egy hegyvidéki tóhoz érkezett, ám itt bajba keveredtek: az üldözőik már majdnem utolérték őket. Csak a jókora tavat megkerülve menekülhettek volna. Ekkor a Pancsen Rinpocse helyet foglalt, és elmélyült meditációba kezdett. Hamarosan felállt, s kijelentette, a veszély ellenére a tó mellett éjszakáznak. Aztán éjszaka befagyott a tó vize, olyannyira, hogy kora hajnalban, még virradat előtt a Pancsen Rinpocse parancsára elindultak, és a százfős csapat átkelt a tavon. Amikor üldözőik a tóhoz értek, a nap már magasan járt, olvadozni kezdett a jég, ezért kénytelenek voltak a kerülő úton menni. Nem így történt? 

– De bizony, pontosan így történt. A Pancsen Rinpocsét a Szent Sambhala segítette utazásai során. Számos csodás jelet látott, amikor sietve átkelt a hegyvidékeken, és észak felé tartott. 

– Láma, Ulan-Davan közelében láttunk egy nagy fekete keselyűt. Alacsonyan szállt, nem messzi a táborunktól. Keresztezte egy ragyogó és szépséges égi jelenés útját, ami dél felé tartott a táborunk felett, és valósággal tündöklött a nap sugaraiban. 

A Láma szeme felcsillant, és izgatottan kérdezte: 

– A templomi füstölők illatát is éreztétek a pusztaságban?

– Jól gondolod, láma! Több napi járóföldre minden lakott településtől, kint a puszta kősivatagban egyszerre csak pompás illatot éreztük. Mindannyian éreztük, és többször is megismétlődött. Életünkben nem éreztünk ilyen finom illatot. Egyszer egy barátomtól kaptam Indiában egy füstölőt, arra emlékeztetett. Ki tudja, honnan szerezte?

– Ó, rád Sambhala vigyáz! A nagy fekete keselyű az ellenséged, aki igyekszik tönkretenni a munkádat, de Sambhala védelmező ereje egy ragyogó jelenés képében követ téged. Ez az erő folyton a közeledben van, de csak olykor-olykor észleled, amikor lelkesedést önt beléd és vezet téged. Megfigyelted, milyen irányban haladt az a jelenés? Azt az irányt kövesd!

Említetted a szakrális Kalagija kiáltást. Aki meghallja ezt a sürgető hívást, tudnia kell, kinyílt előtte Sambhala kapuja. Emlékeznie kell arra az esztendőre, amikor a hívást meghallotta, mert onnantól fogva állandóan az áldott Rigden-dzsjepo oltalma alatt áll.

Az a fontos, hogy felismerd, miként kaphatnak segítséget az emberek, mert gyakran előfordul, hogy elutasítjuk az érkező segítséget.

– Láma, mondd, az egyszerű emberek miként részesülnek Sambhala segítségében? Tudunk Sambhala beavatottjairól és a megtestesült segítőkről, de vajon az egyszerű emberek körében miképpen nyilvánul meg ez a segítség?

– Számos kimondatlan formában. Aki korábbi megtestesülései során a tisztesség ösvényét járta, és a Közös Ügyet szolgálta, segítséget kap a Közös Ügytől.

Nemrégiben, a zűrzavar idején, amikor még dúlt a háború, egy illető azt tudakolta egy lámától, vajon érdemes-e odébb költöznie vagy sem? A láma azt válaszolta, fél évig nyugodtan maradjon, de azt követően jobb, ha gyorsan elköltözik, mert komoly veszély fenyegeti. Az elkövetkezendő hat hónap során az illető békésen élt otthonában, sikeres volt a munkájában és szépen gyarapodott. Mikor aztán letelt a hat hónap, arra gondolt, nem érdemes máshová költöznie, hiszen nyugalomban élhet és minden tekintetben sikeres. Nem érzett semmiféle veszélyt, nem akarta kockára tenni a vagyonát. Úgy vélte, a láma bizonyára tévedett.

A világ rendjét azonban nem lehet megmásítani, s a megjövendölt veszély hirtelen beköszöntött. Az ellenséges csapatok minden irányból bekerítették a várost. Barátunk rájött, elszalasztotta a lehetőséget, nem menekülhet, elvágták a menekülési útvonalat. Elrohant a lámához, aki a tanácsot adta neki, és mindent elmondott neki. 

A láma megnyugtatta, bizonyos okokból szükséges megmenekülnie, de hozzátette, most már nehezebb lesz a segítségére lennie. A legjobb lehetőséget már elszalasztotta, de azért még tehet érte valamit. Azt tanácsolta neki, másnap fogja a családját és lovaikkal induljanak észak felé. Útközben ugyan találkoznak majd a katonákkal, ez elkerülhetetlen, de amikor meglátja őket, térjen le az útról és maradjon csendben. Hiába mennek oda hozzá, hiába szólongatják, ő akkor is csak maradjon csendben, és meg se mozduljon, amíg csak odébb nem állnak a katonák.

Így is történt. A férfi fogta a családját és a holmijukat, s kora reggel útnak indult. Aztán a hajnali pirkadatban hirtelen azt látta, katonák közelednek, méghozzá igen gyorsan. Félreállt az útról, és idegesen várakozott.

A katonák hamarosan odaértek, a szegény ember pedig hallotta, ahogy az egyikük felkiált: „Itt vannak! Embereket látok, ez busás zsákmányt jelent számunkra.” Egy másik katona nevetve így felelt: „Barátom, valószínűleg keveset aludtál az éjjel, mert embernek nézed a sziklákat. Milyen közel vannak hozzánk, és te mégis embereknek látod a köveket?!”

Amaz mégis csak kötötte az ebet a karóhoz: „De, de! Még egy lovat is látok!” A többiek csak nevettek: „Nahát, egy kőlovon ugyan nem jutnál messzire. Majd éppen egy ló fog mozdulatlanná dermedni?!”

A katonák jóízűt nevettek, kifigurázták társukat, majd elhaladtak a mozdulatlan csoport mellett és eltűntek a ködben. A férfi még ebből a rettenetes helyzetből is megmenekült, mert egyszer valamikor hasznára volt Sambhalának. Sambhala mindent tud, de a titkait jól őrzik.

– Láma, hogyan őrzik Sambhala titkait? Azt mondják, hogy Sambhala számos segítője és hírvivője járja a világot. Hogyan őrzik meg a rájuk bízott titkokat?   

– A misztériumok őrzői gondosan ügyelnek azokra, akikre feladatokat és fontos küldetéseket bíztak. Ha váratlan veszélyek leselkednek rájuk, azonnal a segítségükre sietnek. Így a rájuk bízott kincsek nem maradnak felügyelet nélkül. Negyven esztendővel ezelőtt nagy titkot bíztak valakire Mongóliában, a végtelen Góbi-sivatagban. Ám közölték, ezt a titkos erőt csak kivételes esetekben használhatja, s amikor érzi, hogy közeleg az élete vége, egy arra méltó embernek tovább kell adnia titkát. Sok-sok év eltelt, végül a férfi megbetegedett, ráadásul megtámadta egy gonosz erő, és elveszítette az eszméletét. Öntudatlan állapotában persze hogyan is találhatott volna bárkit is, akire titkát rábízhatta volna! A Nagy Őrzők azonban mindig éberek és figyelnek. Egyikük a magasan fekvő ásramból gyorsan elindult, és végiglovagolta a hatalmas Góbi-sivatagot. Több mint hatvan órán át lovagolt, és egy pillanatra sem szállt le a nyeregből. Még időben odaért a beteghez, életet lehelt belé, és megtalálta titkának méltó örökösét. Talán csodálkoztok azon, miért nem vitte inkább magával a kincset az Őrző, miért volt szükség egy örökösre? Ám a karma ellenállhatatlan törvényének megvannak a maga útjai. Még a misztériumok legkiválóbb őrzői sem szívesen nyúlnak hozzá a karma fonalához, mert ha az elszakad, abból nagy baj lesz. 

– Láma, Turfanban és Turkesztánban mutattak nekünk olyan barlangokat, amik végtelen hosszú járataiban még senki sem járt. Vajon el lehet érni Sambhala ásramjait ezeken az barlangjáratokon keresztül? Úgy mondják, néha különös idegenek bukkannak föl ezekből a barlangokból, s ha bejutnak a városba, furcsa pénzekkel akarnak fizetni, olyan érmékkel, amiket már sehol nem használnak.

– Úgy bizony, Sambhala lakói néha ellátogatnak a világba. Meglátogatják Sambhala földi segítőit. Az emberiség üdve érdekében drága ajándékokat és bámulatos ereklyéket hoznak a világba. Sokat mesélhetnék arról, milyen csodás ajándékokat kaptak emberek. Még maga Rigden-dzsjepo is megjelenik néha emberi alakban. Hirtelen feltűnik egy-egy szent helyen, egy kolostorban, és az előre megjövendölt időben közli próféciáit.

Éjszaka vagy napkelte előtt a Világ Ura elérkezik a templomba. Belép, és minden mécses magától lángra lobban. Egyesek már felismerték a Nagy Idegent. A lámák mély tisztelettel gyülekeznek. Feszült figyelemmel hallgatják a jövendöléseit: 

»Nagy korszak közeleg. A Világ Ura készen áll a harcra. Sok minden napvilágra kerül. A kozmikus tűz ismét a Földhöz közeleg. A bolygók állása az új kor közeledtét jelzi. Ám a bőség új korszakának beköszönte előtt sok katasztrófa várható. Az emberiség ismét próbára tétetik, vajon kellőképpen fejlett-e már a szelleme? A földalatti tűz az Akasa tüzével akar egyesülni, s ha a jó oldal segítői nem egyesítik erejüket, akkor a katasztrófák elkerülhetetlenek. «

Írva vagyon, hogy az ezerszer áldott Rigden-dzsjepo megjelenik majd és parancsot ad hírvivőinek. A Ladakh felé vezető úton lévő fekete sziklán jelenik majd meg a nagy uralkodó. Lovas hírvivők érkeznek minden irányból, nagy tisztelettel figyelik szavait, majd sietve indulnak dolgukra, hogy a végtelen bölcsesség rendelkezéseit beteljesítsék.

– Láma, miként lehetséges, hogy a földi Sambhalát a mai napig nem fedezték fel az utazók? A térképeken annyiféle expedíció útvonalai láthatók. Úgy tűnik, már az összes hegycsúcsot, völgyet és folyót bejárták…

– Való igaz, a föld mélye rengeteg aranyat rejt, s a hegyekben tömérdek gyémánt és rubin rejlik. Ilyen kincseket mindenki szeretne. Sok kincskereső nekivágott, de még nem leltek meg minden aranyat. Hiábavaló próbálkozás volna, ha valaki hívás nélkül próbálna rálelni Sambhalára. Bizonyára hallottál a fennsíkot körülölelő mérgező folyókról. Talán láttál is olyan embert, aki ezek kipárolgó mérges gázaitól pusztult el. Azt is láthattad, ahogy bizonyos helyeken az állatokat vagy embereket is elfogja a remegés. Sokan akarnak eljutni Sambhalába anélkül, hogy hívást kapnának, és sokuknak örökre nyoma vész. Csak néhányan jutnak el a szent helyre, feltéve, ha a karmájuk megengedi.

– Láma, te egy földi szent helyről beszélsz. Gazdag ott a növényzet? A hegyek kopárnak tűnnek, és szokatlanul gyakoriak a viharok és a dermesztő fagy.

– A magas hegyek között elzárt, ismeretlen völgyek rejlenek, ahol a langyos vizű patakok táplálják a dús növényzetet. Ezen a szokatlan vulkanikus talajon számos ritka termény és gyógynövény megterem. Talán észrevetted már a hegyvidéken a forró gejzíreket. Esetleg arról is hallottál, hogy a teljesen kopár Nagcsutól mindössze kétnapi járásra terül el egy dúsan termő völgy, gazdag legelőkkel, pompás fákkal és meleg vizű patakokkal. Ugyan ki ismeri a hegyek alatt rejtőző labirintusokat? A sziklák felületén nem maradnak meg az emberek nyomai. Senki sem olvas mások gondolataiban, aki esetleg mégis, az egy szót sem szól róla! Vándorlásaid során talán te is találkoztál már különös, egyszerű öltözetű utazókkal, akik némán vágtak át a pusztaságon, s a forróság vagy a hideg dacára elszántan tartottak ismeretlen úti céljuk felé. Ne gondold, hogy az egyszerű ruházat jelentéktelen embert takar! Félig lehunyt szemük láttán ne gondold, hogy semmit sem látnak! Képtelenség megállapítani, honnan származik az erő. Hamis minden intés és prófécia: egyedül Sambhala ösvényén jut tényleges felismerésekre az ember. Ha közvetlenül az áldott Rigden-dzsjepóhoz fordulsz, biztos sikerre számíthatsz. 

– Láma, említetted, hogy Sambhala ellenségei elpusztulnak. Miként történik ez? 

– Valóban elpusztulnak, amikor eljön az ideje. Saját aljas terveik okozzák majd vesztüket. Rigden-dzsjepo könyörületes, de a bűnös emberek saját magukat pusztítják el. Ki a megmondhatója annak, mikor nyeri el jutalmát az erényesség? Ki tudhatja, mikor van igazán szükség segítségre? S milyen formában jő majd el a segítség? A zűrzavaros eseményekre szükség van, mindegyiknek megvan a maga célja. Mikor a korlátolt ember azt hiszi, végképp elveszett minden, s oda a reménység, a világ Urának áldó kezeiből talán éppen akkor ragyognak fel a nagyszerű fénysugarak.

S hogy miként pusztulnak el a bűnösök? Nos, egyszer egy festő láma – kivételesen tehetséges lévén páratlanul szép szakrális témájú festményeket készített. Kiváló képein Rigden-dzsjepót, az áldott Buddhát és Dukárt, a Mindent-látót ábrázolta. Egy másik festő azonban megirigyelte a tehetségét, és elhatározta, ott fog ártani neki, ahol csak tud. Rágalmakat kezdett terjeszteni róla, de nem sokára a háza ismeretlen okból lángra lobbant, mindene szénné égett, ő maga pedig a kezein olyan súlyos égési sérüléseket szenvedett, hogy soha többé nem volt képes ecsetet fogni a kezébe.

Egy másik rágalmazó azzal fenyegetett meg egy becsületes embert, hogy minden munkáját tönkreteszi. Csakhogy amikor a Tszampo-völgyön kelt át, a vízbe fulladt. Egy másik, híresen nagylelkű embert az ellensége mindenéből ki akart forgatni, jóllehet barátunk minden vagyonával az emberiséget igyekezett szolgálni. Ám Rigden-dzsjepo ereje lecsapott a gonosztevőre, és egy nap leforgása alatt mindenét elveszítette, földönfutóvá vált. Manapság is találkozhatsz vele, a lhászai bazárban szokott kéregetni.

Minden városban beszélik, miként bűnhődtek meg az erényesek ellen forduló érdemtelen gyalázkodók. Egyedül Sambhala ösvényén járhatsz biztonságban, azonban a dicsőség ösvényéről letérni nem ajánlatos, az nagy veszélybe sodorhat. Az egész földet be lehet járni és a világon mindent fel lehet mérni… Az áldott Buddha nem vak hitet vagy ostoba imádatot, hanem a tapasztaláson alapuló tudást tanította.

– Így igaz, Láma. De hadd számoljak be neked arról, hogy egyik közeli ismerősünk Sambhala testvére lett. Tudományos kutatások végett érkezett Indiába, aztán egyszer csak eltűnt a csoportból, és sokkal később egy váratlan üzenetből értesültem róla, hogy Sambhalában van.

A régi időkben is, hány és hány hívő indult útnak a távoli Altaj-hegyvidékről a Fehér vizek után kutatva, akik aztán soha nem tértek vissza. Ismerjük a szent helyek felé vezető úton fekvő hegyek, folyók és tavak titkos neveit, bár egyes elnevezések csak torzult formában maradtak fenn, de még sejthető a mögöttük rejlő eredeti jelentés. 

Történt egyszer, hogy a nemes tanítások egyik kiváló növendéke útra kelt Sambhala felé, holott ennek még nem jött el az ideje. Tiszta és őszinte lélek volt, ám karmáját még nem merítette ki, és földi feladatainak sem tett eleget. Korai volt számára az út. A hegyek közt lovagolva találkozott egy kiváló Mesterrel, aki könyörületesen a lelkére beszélt. Együttérző szavakkal győzte meg arról, hogy térjen haza, és teljesítse be a rá váró feladatokat.

Mesélhetnék a Sigatsze mögötti ásramokról, vagy a városokban felbukkanó Sambhala-testvérekről, akik súlyos katasztrófákat akadályoznak meg – feltéve, hogy az emberek megfelelően megértik az üzenetüket.

– Láma, te találkoztál azarákkal és kutumpákkal? 

– Ha ilyen sok mindenről tudsz, bizonyára sikeres a munkád. Már az is a tisztulás forrása, ha ennyi mindent tudsz Sambhaláról! Életük során közülünk már sokan találkoztak azarákkal és kutumpákkal, valamint az őket szolgáló havasi emberekkel. Az azarák csak mostanában tűntek el a városokból, és a hegyekbe húzódtak. Fölöttébb magasak, hosszú hajat és szakállat viselnek. Külsőre éppúgy néznek ki, mint a hinduk. Egy alkalommal a Brahmaputra vidékén magam is láttam egy azarát. Próbáltam a közelébe jutni, de gyorsan visszahúzódott a sziklák közé és eltűnt. Sem barlang, sem üreg nem volt azon a helyen, ahol utoljára láttam, mindössze egy kis sztúpa. Valószínűleg nem szerette, ha zavarják.

Kutumpákat manapság már nem nagyon látni. Régebben nyíltabban felbukkantak Tszang tartományban és a Mana-szarovar közelében, amikor a zarándokok a szent Kailász-hegy felé tartottak, manapság már havasi embereket is csak elvétve lehet látni.

A közönséges emberek tudatlanul kísérteteknek vélik őket. Alapos oka van annak, hogy a Nagyok miért nem jelennek meg nyíltan. Idős mesterem sokat mesélt nekem az azarák bölcsességéről. Számos helyet ismerünk, ahol a Nagyok éltek, de ezek a helyek jelenleg elhagyatottak. Alapos oka van ennek, nagy titok!

– Láma, ezek szerint igaz, hogy az ásramokat elköltöztették Sigatsze közeléből? 

– Erről a titokról nem szabad beszélni. Már mondtam, hogy az azarák már nincsenek jelen Tszangban.

– Láma, miért állítják a papjaitok, hogy Sambhala messze, túl az óceánon található, amikor a földi Sambhala ennél sokkal közelebb fekszik? Kőrösi Csoma említi is ezt a helyet, a csodálatos völgyet, ahol Buddha beavatásban részesült. 

– Úgy hallottam, Kőrösi Csomát sok szerencsétlenség érte élete során, Grünwedel pedig, akit korábban említettél, megőrült. Meggyőződésem, azért, mert puszta kíváncsiságból emlegették Sambhala nevét, de nem ismerték fel annak rendkívüli jelentőségét. A tűz az egyik leghasznosabb találmány az emberiség számára, mégis veszélyes dolog a tűzzel játszani. Bizonyára hallottál arról, amikor egyes utazók a tiltott területre igyekeztek behatolni, és helyi kísérőik nem voltak hajlandók velük tartani. Inkább a halált választották volna, semmint hogy tovább menjenek. Ezek az egyszerű emberek tudták jól, a magasztos dolgokat csakis a legmélyebb tisztelettel szabad megközelíteni.

Ne hágd át a törvényt! Cselekedj buzgón, és várj, amíg Sambhala követe eljön hozzád. Várj türelemmel, amíg meg nem hallod az Átható-hangú szavát: Kalagija! Akkor aztán már biztonsággal foghatsz hozzá a titok megfejtéséhez. A hiú kíváncsiságnak át kell adnia a helyét az őszinte tudásvágynak, s a magasztos elveket a mindennapi életben is alkalmazni kell.

– Láma, te folyton úton vagy. Hol találkozhatom veled ismét? 

– Kérlek, ne kérdezősködj utánam. Ha pedig esetleg összefutsz velem valamelyik városban vagy lakott vidéken, tégy úgy, mintha nem ismernél. Majd én megkereslek.

– És ha mégis odamennék hozzád, akkor egyszerűen faképnél hagynál, vagy esetleg megbűvölnél? 

– Ne kényszeríts arra, hogy a természetfölötti erőket kelljen használnom. A buddhizmus egyes vörös ruhás iskoláiban engedélyezett bizonyos erők alkalmazása, mi azonban csak kivételes esetekben használjuk ezeket. Nem szabad áthágnunk a természet törvényeit. Az áldott Buddha legfontosabb tanításai arra intenek bennünket, legyünk nagyon óvatosak benső képességeink feltárását illetően.

– Láma, kérlek mondd meg nekem, láttad-e személyesen Rigden-dzsjepót? 

– Nem, sosem láttam az Uralkodót fizikai testben, a hangját azonban hallottam. Télen, amikor fagy borította a hegyeket, egy messzi völgyből származó virágot, egy szál rózsát ajándékozott nekem. De sok-sok kérdésedből látom, számos dologban jártasságra tettél szert. Mit tennél, ha próbára tennélek?

– Láma, akkor csöndben maradnék. 

A Láma elmosolyodott, majd így szólt:

– Igen, sok mindent tudsz. Talán a természetfölötti erőket is képes vagy alkalmazni… Talán ismered a jeleket, amik az elmúlt néhány esztendő, és különösen a háború idején mutatkoztak, amit valaki ott nálatok kirobbantott. 

– Láma, egy ilyen példátlan mértékű mészárlás minden bizonnyal a megtestesülések váratlan özönét indítja be. Túl sokan haltak meg idő előtt, ami rengeteg zűrzavart okozhatott. 

– Valószínűleg nem ismertétek a jövendöléseket, amik réges-rég megjósolták ezeket az eseményeket. Bárcsak ismertétek volna, akkor talán bele sem fogtatok volna ebbe a borzalmas öldöklésbe. Ha tudsz Sambhaláról, és ismered a benned szunnyadó erők alkalmazásának módját, akkor Namigról, a Mennyei Levelekről is tudnod kell. És azt is tudni fogod, hogy miként értelmezd a jövőre vonatkozó próféciákat.

– Láma, hallottuk, hogy a próféciák már régen megjósolták a Tasi Láma és a Dalai Láma utazásait. 

– Említettem már a Tasi láma lakosztályának festményeit, amik az ő utasításai alapján készültek, és jövőbeli utazásainak részleteit ábrázolják. Gyakran ismeretlen, idegen emberek közölnek próféciákat, rajtuk keresztül láthatjuk, hallhatjuk a közelgő események nyilvánvaló jeleit. Geszár király pompás templomának kapujában két ló áll: egy fehér és egy vörös. Amikor az uralkodó közeleg, a lovak felnyerítenek. Talán értesültél róla, nemrégiben többen hallották ezt a jelet, a szent lovak nyerítését.

– Láma, említetted Ázsia harmadik kiváló nevét…

– Misztériumok, misztériumok… nem szabadna annyit fecsegned! Egyszer majd tanácskozunk Moruling egyik tudós geséjével. Ezt a kolostort a nagy Dalai Láma építtette, s a Nagy Név hangja része a kolostor megnevezésének. Azt mondják, mielőtt a Dalai Láma örökre elhagyta volna Lhászát, egy misztikus találkozás részese volt ebben a kolostorban. Innen már számos szerzetes tűnt el mindörökre, hogy eleget tegyenek magasztos elhívásuknak és új feladataiknak. Ebben a kolostorban te is ismerős dolgokra bukkanhatnál…

– Láma, mesélsz nekem a Lhásza közelében lévő három nagy kolostorról, a Szeráról, a Gandenről és a Drepungról? 

A Láma mosolyogva válaszolt:

– Ó, a nagy, hivatalos kolostorok! Szerában a háromezer láma mellett számos kiváló harcos is él. Gandenben idegen országokból, például Mongóliából származó lámák laknak. Ott található vonalunk kiváló mesterének, Congkapának a trónusa. Aki csak a közelébe kerül e trónusnak, beleremeg! A Drepung kolostorban is nagyon tanult lámák élnek.

– Láma, léteznek rejtett járatok a Potala palota alatt? Igaz, hogy a fő templom alatt egy földalatti tó rejtőzik? 

A Láma ismét elmosolyodott mielőtt válaszolt volna:

– Mennyi mindent tudsz! Az ember azt hinné, már jártál Lhászában! Nem tudom, mikor voltál ott, és nem is számít, melyik megtestesülésed alkalmával történt. Ha láttad ezt a földalatti tavat, vagy magas rangú láma, vagy fáklyavivő szolgáló lehettél abban az életedben. Ha azonban szolga lettél volna, akkor nem tudhatnál azokról a dolgokról, amikről beszélsz. Bizonyára Lhásza meleg vizű forrásairól is tudsz, sok otthonban ezt a vizet használják.

– Láma, úgy hallottam, őzek, mókusok, akár sakálok szegődnek a Himalája erdőségeiben, a barlangokban meditáló lámák mellé, a majmok pedig néha élelmet visznek nekik. 

– Mi ebben a lehetetlen? Persze nyilvánvaló, a városokban az őzek nem szegődnek az emberek mellé, mert a zsúfolt helyeken ritka a jóindulatú ember. Az emberek nincsenek tisztában az aura konkrét hatásaival és jelentőségével. Nem is sejtik, hogy nem csupán az emberek, de az élettelen tárgyak is jelentős és aktív aurával bírnak.

– Láma, mi is tudunk az auráról, sőt, le is tudjuk fotografálni. Ami pedig az élettelen tárgyakat illeti, mi is tudunk egyet s mást a Mester trónusáról, s tudjuk, hogy ezt az ülőhelyet senkinek nem szabad megérintenie. Így mindig kitapintható a Hatalmas Lény jelenléte. 

– Ha ismered az ilyen magasztos trónusnak az értékét, akkor a guru fogalmával is tisztában vagy. A mester-tanítvány közötti kapcsolat a legmagasabb szintű viszony a földi élet során. A guru védelmez bennünket, és a guru iránti tisztelet révén jutunk tökéletességre. Aki tisztában van a guru fogalmával, soha nem bírálja az ereklyéket. Az emberek nyugaton is őriznek képeket a szeretteikről, s nagy becsben tartják azokat a jelképeket és tárgyakat, amiket az elődeik vagy híres vezetőik használtak. Ne tekintsd bálványimádásnak az ereklyék tiszteletét! Ezzel mi mélységes tiszteletünket fejezzük ki a nagyjaink iránt, megemlékezünk tetteikről. És nem csupán külsődleges tiszteletről van szó! Ha tudsz a tárgyak fizikai kisugárzásáról, akkor a természetes mágia sem ismeretlen előtted. Mit gondolsz mondjuk a föld mélyén rejtőző kincsek helyét jelző varázsvesszőről?

– Ó, igen, Láma, számtalan történet kering a varázsvessző különös erejéről, az így felfedezett bányákról, forrásokról vagy kutakról. 

– És szerinted kinek az ereje működik ezekben a kísérletekben? A vesszőé vagy az emberé? 

– Úgy gondolom, Láma, a vessző holt anyag, míg az ember tele van rezgésekkel és magnetikus erővel. A varázsvessző csak olyan, mint a toll a kézben.

– Így van! Az emberi testben sok minden koncentrálódik, s tudnunk kell élni ezekkel az erőkkel, de nem visszaélni velük. Tudtok ti valamit Nyugaton a varázserejű Csodakőről? Tudjátok, melyik planétáról származik, vagy hogy kinek a birtokában volt?

– Láma, nálunk éppen annyi legenda szól a Csodakőről, ahány ábrázoláson nálatok szerepel a kívánságteljesítő Csintámani kő. A druida ősidőktől fogva számos nemzedék őrizte emlékezetében a Föld e különös látogatóiban rejlő erők igaz legendáit. Az ilyen égből hulló kövekben sokszor gyémántok rejlenek, de az sem ér fel a kőzetekben fellelhető ismeretlen fémek, vagy az áramlatokban és sugárzásokban rejlő energiák értékével.

A régi mesterdalnokok Lapis exilis néven említik ezt a követ. Lám, a nyugat és a kelet számos tekintetben párhuzamosan halad egymással. Nem kell a sivatagba vonulnunk, hogy a Kőről halljunk. A városainkban ott a többi legenda, a laboratóriumokban pedig a bizonyítékok. Ki gondolta volna, hogy a repülő emberről szóló mesék egy nap valóra válnak? Manapság pedig a látogatók, de a posta is repülővel érkezik.

– Igen, az áldott Buddha rég megjövendölte, hogy acélmadarak szelik majd át az eget. Ugyanakkor finom szerkezetű testünkben is képesek vagyunk repülni, és nem is kell megmozgatnunk ekkora tömegeket. A nyugatiak nagy túrabakancsban akarják megmászni a Csomolungmát, mi azonban gond nélkül eljutunk még magasabbra is. Csupán arra van szükség, hogy átgondoljuk, tanulmányozzuk és emlékezetben tartsuk, miként lehet tudatosan is megragadni finomabb fizikai élményeinket. A Kálacsakra ír ilyesmiről, de nagyon kevesen értették meg. A nyugatiak a maguk korlátolt szerkezeteikkel is képesek meghallani a messzi távolból érkező hangokat. Még a mindenség hangjait is észlelhetik. De a régi időkben Milarepának ehhez nem volt szüksége semmiféle segédeszközre. 

– Láma, igaz az, hogy Milarepa fiatalon nem volt erényes ember? Valahol azt olvastam, hogy a nagybátyja egész családját kiirtotta. Miként juthat egy ilyen ember, egy erőszakos gyilkos fejlett lelki szintre?

– Igazad van, Milarepa fiatalon nem csupán ezzel a családdal végzett, hanem valószínűleg egyéb súlyos bűnöket is elkövetett. A lélek útjai azonban kifürkészhetetlenek. Az egyik nyugati misszionáriustól hallottunk a ti Szent Ferencetekről. Fiatalon számos vétket követett el, nem élt tiszta életet. Akkor hogyan juthatott el egyetlen élet leforgása alatt a tökéletességnek arra a szintjére, hogy a nyugati világ az egyik legkiválóbb szentként tiszteli? A korábbi századok során Lhászába látogató misszionáriusaitoktól sok történetet hallottunk, könyveiket ott őrizzük a könyvtárainkban. Úgy mondják, bizonyos sztúpákban az Evangélium könyveit is elhelyezték. Meglehet, mi jobban tudjuk, miként kell a többi vallást tisztelni…

– Láma, nekünk, nyugatiaknak azért olyan nehéz tisztelni a ti vallásotokat, mert sok minden zavarosnak és romlottnak tűnik benne. Két, látszólag teljesen egyforma kolostor közül az egyikben a buddhizmust tanítják, míg a másik a buddhizmus esküdt ellensége. Hogyan érthetné ezt meg egy idegen? E kolostorokban látszólag a képek is egyformák, s egy idegen aligha látja a különbséget az egyik vagy másik irányba forgó szvasztikák között. Miként lehet ugyanaz az ikonográfiai ábrázolás Buddha mellett és ellene? Hogyan nevezhetnek egy írástudatlan iszákost ugyanúgy lámának, mint téged, aki pedig annyi mindent tudsz, és olyan kifinomult a viselkedésed?

– Igazad van. Számos láma viseli a lámák öltözékét, de az életük még a hétköznapi emberek szintjét sem éri el. Sok ezernyi láma közül csupán néhány olyat találsz, akivel magasztos szellemi témákról beszélgethetsz, és érdemben képesek válaszolni a kérdéseidre. De a ti vallásotokban vajon nem ugyanez a helyzet? 

Hány misszionáriussal találkoztunk, akik valószínűleg ugyanarról a Krisztusról tanítanak, s közben esküdt ellenségei egymásnak? Mindegyik a saját tanítását tekinti a legjobbnak. Meggyőződésem, Issa egyetlen tanítást adott, mégis miért szakadt akkor ez az egységes tanítás egymással szemben álló felekezetekre? Ne gondold, hogy mi annyira ostobák lennénk. Tudjuk jól, az egyik keresztény felekezet szertartásait a másik felekezet papjai nem ismerik el. Olyan ez, mintha több, egymással szembenálló Krisztusról beszélnének. 

Nálunk a pusztaságban számos kereszt található. Egyszer megkérdeztem egy misszionáriustól, vajon ezek a keresztek hitelesek-e, mire azt válaszolta, hamisak. Azt mondta, minden korban léteztek hamis keresztények, akik eljuthattak Ázsiába, ezért e keresztek valójában nem is szent szimbólumok. Akkor vajon miképpen különböztethetjük meg a hiteles keresztet a hamistól? Ak-Dordzse Nagy Pecsétjén szintén található egy kereszt, ami nálunk az élet, a tűz elem jelképe – azaz örök jelkép. Senki nem mondana rosszat erről!

– Láma, csak a szellem sugallata alapján tudjuk eldönteni, mi hiteles és mi nem az.

– Ismét bizonyságot tettél arról, hogy nagy dolgok ismerője vagy. Úgy beszélsz, mintha tényleg ismernéd a kivételes Kálacsakrát. De hogyan finomíthatja az ember a felfogását? Való igaz, szellemi síkon bölcsek vagyunk, sőt, mindent tudunk. De miként hívhatjuk elő ezt a bölcsességet tudatosságunk mélyéről, hogyan közvetíthetjük a gyakorlati gondolkodásunk felé? Hogyan ismerhető fel az aszkézis és a mindennapi élet közötti szükséges határvonal? Honnét tudjuk, mennyi ideig kell az emberek között élnünk és tevékenykednünk, s mikor legyünk remeték? Hogyan dönthetjük el, mely tudást szabad nyilvánossá tenni anélkül, hogy ártanánk vele, és mi az a bizalmas ismeret, amit csak néhányakra szabad rábízni? A Kálacsakra bölcsessége az ilyen kérdésekben segít.

– Láma, az igazi Kálacsakrát gyakorlatilag senki sem ismeri, mivel tanításait összetévesztik az alacsonyabb rendű tantrikus tanokkal. Az igaz buddhisták mellett ott vannak az ellenfeleik, a bön-pó követői, ráadásul a varázslatokkal foglalkozó alacsonyabb rendű tantra és a halottidézés is megtalálható. Vajon nem maga az áldott Buddha ítélte el a varázslást? Mondd meg őszintén, egy lámának egyben varázslónak is kell lennie?

– Ismét igazad van. Kiváló mestereink nem csupán a varázslást, hanem a természetfeletti erők fitogtatását is tiltották. Ám aki szellemileg rendkívül fejlett szintre jutván kivételes tettekre képes, s erőit az egyetemes jó szolgálatába állítja, akkor az már nem varázslás, hanem valós erény, az emberiség érdekében gyakorolt jószolgálat.

A képeinken, a tankákon láthatod, miként viselkedtek kiváló Tanítóink. Csak néhányukat ábrázolják elmélyült meditációban, legtöbbjüket a Nagy Mű aktív közreműködőjeként mutatják be. Vagy éppen tanítanak, esetleg az elemeket vagy az ártó erőket szelídítik meg. A legfélelmetesebb erőkkel sem félnek szembeszállni, sőt, a szövetségesükké teszik őket, ha ez szolgálja a lények üdvét. Néha tényleges harc közepette ábrázolják őket, amint elűzik a gonosz szellemi erőket. Mi nem szentesítjük a háborúkat, azonban a történelem során számos alkalommal támadtak meg minket, buddhistákat, és soha nem mi voltunk az agresszorok. Úgy hallottuk, a legutóbbi nagy háború során a keresztény papok mindkét oldalon azt állították, hogy Issa és Isten velük van. Ha Isten egy, akkor ez azt jelentené, hogy önmagával került konfliktusba. Hogyan magyaráznád ezt a buddhisták számára felfoghatatlan ellentmondást?

– Láma, a háború véget ért. Tragikus hibákat követtünk el, de most minden ország azon van, hogy a háborúnak ne csupán a gondolatát, hanem a kellékeit is megsemmisítse.

– Úgy gondolod, minden fegyvert és hadihajót meg kell semmisíteni? Inkább alakítsátok át őket a béke és a magasztos tanok eszközeivé! Szívesen látnám viszont a csatahajókat közlekedő iskola gyanánt. Nem lehetséges? Kínai utam során rengeteg fegyvert és hadihajót láttam, s arra gondoltam, milyen jó volna, ha ezek nem az öldöklés, hanem a magasztos tanítások eszközei lennének! Micsoda áldásos kozmikus energiahullámot hozna ez a világra!

– Láma, a kígyó is mar, ennek ellenére a bölcsesség jelképének tekintik. 

– Valószínűleg hallottad már azt a tanmesét, amelyben a kígyót arra buzdítják, hogy ne marjon, csak sziszegjen. A fizikai és a szellemi védelem is hatásos lehet – szerinted melyik az erősebb?

– Láma, minden bizonnyal a szellemi védekezés a legerősebb. A szellemi erő a mentális és fizikális oldalunkat is erősebbé teszi. Az összpontosított szellemű ember felér egy tucat izmos sportolóval. Aki képes alkalmazni a gondolat erejét, sokkal erősebb az átlagembereknél.

– Ó, ismét visszakanyarodtunk a nagyszerű Kálacsakrához… Ki képes élelem nélkül élni? Ki bírja alvás nélkül is? Ki képes ellenállni a hidegnek és a melegnek? Ki képes sebeket begyógyítani? Egyedül az, aki a Kálacsakrát tanulmányozza. 

A nagy azarák ismerik India tanításait és tisztában vannak a Kálacsakra eredetével. Ők ismerik azokat a nagyszerű titkokat, amik teljes mértékben megújítják majd az életet, amint feltárulnak az emberiség megsegítése érdekében. A Kálacsakra tanai közül Keleten és Nyugaton is sokat alkalmaznak anélkül, hogy tudnák, honnét származnak. És még ez a véletlenszerű alkalmazás is csodás eredményekkel jár! Ennek fényében sejthetjük, miféle páratlan eredménnyel járna a tanok tudatos alkalmazása. Bölcsen lehetne használni a mindenség kimeríthetetlen, örök energiáját, ezt a mindenütt jelenlévő, finom, súlytalan erőt, ami állandóan a rendelkezésünkre áll. 

Ez a Kálacsakra tanítása, az elsődleges energia alkalmazása, amit a Tűz tanításának is neveznek. A hinduk ismerik a nagyhatalmú tűzistent, Agnit. A Kálacsakra tanítása roppant ősi, és mégis ez lesz az új korszak új tanítása. A jövőre kell gondolnunk, s a Kálacsakra tanításaiban megtalálható mindaz, amit a legmagasztosabb célok érdekében felhasználhatunk. 

Manapság rengeteg a tanító. Sokféle dolgot tanítanak, s a legtöbbször egymás ellenlábasai. Közülük mégis sokan egy közös dologról beszélnek, ami a Kálacsakrában is kifejezésre jut. Egyszer az egyik papotok a következő kérdéssel fordult hozzám: „Vajon a kabbala és Sambhala nem ugyanannak az igazságnak a részei? Vajon Mózes nem ugyanennek a tanításnak volt beavatottja, s ugyanennek a törvénynek a követője?” Egy dolgot bizonyossággal kijelenthetünk: az igazságról, a magasztos életeszményekről szóló minden tanítás ugyanabból a forrásból ered. Számos ősi buddhista sztúpát alakítottak át Siva templomává, és nem egy mecset korábbi buddhista kolostorok helyén működik. De mi baj származhat abból, ha ezeket az épületeket az egyetlen magasztos lételvnek szentelik? Jó néhány buddhista sziklafestmény az áldott Buddha korát megelőző időkből származik, és mégis ugyanazt a magasztos Lényegiséget jelképezi.

A Kálacsakra tanításokban nincsenek tiltások. Nem, a magasztos tanítások csak konstruktív elveket tanítanak. Az egyetemes igazságok magas erőinek alkalmazását javasolják, méghozzá tudományos pontossággal. A tanítások elmondják, miként használható a természet ereje az emberiség érdekében. Amikor azt hallod, hogy a legrövidebb út a Sambhalán, a Kálacsakrán keresztül vezet, az nem jelent mást, minthogy a megvalósítás nem holmi elérhetetlen eszmény. Őszinte és szorgalmas igyekezettel igenis elérhető, méghozzá ezen a földön, ebben az életben. Ez Sambhala tanítása, amit bárki elnyerhet. Nem vitás, bárki meghallhatja a kiáltást: Kalagija! Ehhez azonban az embernek teljes mértékben az alkotó munkának kell szentelnie az életét. Sambhala munkásai, beavatottjai és hírvivői nem magányos helyeken üldögélnek, hanem utaznak szerte a világon. Az emberek gyakran fel sem ismerik őket, sőt, néha ők maguk sem ismerik fel egymást. Ettől függetlenül végzik a dolgukat, nem a saját érdekükben, hanem a nagy Sambhaláért. Ők egytől-egyig ismerik a névtelenség kiváló erényét. Néha vagyonosnak tűnnek, holott semmit sem tekintenek a magukénak. Minden őértük van, mégsem vesznek el semmit a maguk számára. Amikor tehát Sambhalának szenteled magad, mindenedet odaadod, és mindent megkapsz. Ha megbánod a döntésedet, akkor veszítesz, ha jó szívvel adsz, egyre gazdagabb leszel. A Sambhala-tanítás így foglalható össze: nem távoli, titkos dolgokról van szó! Így hát ha tudod, hogy Sambhala itt van a földön, ha tudod, hogy minden elérhető itt a földön, akkor a jutalmadat is itt kapod meg, a földön. Bizonyára hallottad már, hogy Sambhala jutalma valóban itt van, és sokszorosan kapod vissza azt, amit adtál. Nem azért, mintha Sambhala tanítása eltérne más tanoktól, hanem azért, mert életbevágóan fontos! Sambhala tanítása a földi életre szól, és minden körülmények között alkalmazható.

De vajon miként sajátítható el az ilyesfajta szolgálatkész tevékenység? Hogyan állhatunk készen bármiféle eredményre? Hogyan legyünk nyitottak és elfogadók? Ebben csak Sambhala gyakorlatias tanulmányozása segít. Ha sokat olvasol Sambhaláról, azok a könyvek részben fordítások, részben burkolt nyelvezettel íródtak. Vigyázz, nehogy eltévedj a magasztos jelképek közt! Ez nálatok, a nyugati világban is így van. A nagy felfedezésekről szakmai nyelvet használva számolnak be, amit a hétköznapi olvasó nem is ért. Ha szó szerint értelmezi az egyes kifejezéseket, csak a felszínt kapirgálja. Lám, ugyanaz mondható el a szellemi írásokról és a nyugati tudományos tanulmányokról. Egyesek szó szerint értelmezik a Puránákat, de miféle következtetésre jutnak így? Csak annyit értenek meg, amit a nyelvezet felszíne, filológiája elébük tár, ám a szöveg jelképeinek mondanivalója ismeretlen marad számukra. A külsődleges forma és a belső lényeg összhangja csak a Kálacsakra tanulmányozása révén valósul meg. Talán te is láttad már a Kálacsakra szimbólumát az elhagyott helyeken álló sziklákra vésve. Ismeretlen kezek a Kálacsakra betűit vésték beléjük, vagy mintákat festettek a sziklákra. Való igaz, a tökéletességre vezető legrövidebb út a Kálacsakra tanításon át, Sambhalán keresztül vezet. „Kalagija, kalagija, kalagija! Jöjj Sambhalába!”

Beszélgetésünk ezután még csodálatosabb, szentséges hangulatban zajlott. Olyan hang csendült fel, ami minden emberi igyekezetet felülmúl. A Kailász-hegységről beszélgettünk, meg a csodás hegység barlangjaiban meghúzódó remetékről, akik az erényesség hívó szavát kiáltják a világba. Később aztán a Kailász-hegytől északra fekvő vidékről is beszéltünk… Bealkonyodott, s a környezet, a szoba egészen megváltozott. A Láma feje fölött Csenrézinek egy selyemre hímzett ragyogó képmása függött, s úgy tűnt, jelentőségteljesen tekint le reánk. Ilyen képeket ma már aligha látni Tibetben.

A középütt elhelyezett kép mellett két páratlan szépségű kisebb tanka függött. Az egyik Amitájut, a másik a nagy Buddhát ábrázolta, kezében a legyőzhetetlen villámjogarral, a dordzséval. A szobácska szentélyéből Drölma, vagyis Fehér Tárá jóindulatú mosolya sugárzott ránk.

A friss fuksziákból és lila dáliákból üde elevenség áradt. A virágok mellett ott állt a hatalmas, legyőzhetetlen Rigden-dzsjepó ragyogó képmása. Kitapintható jelenléte ismét a Kailász-hegytől északra fekvő titokzatos helyre emlékeztetett bennünket. A függőkép négy sarkában négy jelentőségteljes figura volt látható. Alul Rigden-dzsjepo utódja állott egy hindu bölcs társaságában, aki a Kálacsakra egyik első tanítója volt. A felső sarkokban a Tasi Láma két ábrázolása díszelgett – a bal oldalon a III. Tasi Láma, Pancsen Palden Jese, aki a Sambhala beavatásokat adta, jobbra pedig a jelenlegi Tasi Láma, Pancsen Csökji Nyima Geleg Namdzsel Palzangpo, aki nemrégiben írt egy újabb fohászt a ragyogó Sambhalához. A függőkép közepén maga Rigden-dzsjepo, trónusa talapzatán pedig az Ak-odzsir-Ak-dordzse, az Élet Keresztje ragyogott. A Rigden trónja előtt seregnyi ember volt látható: ki az, aki nem volt közöttük? Magas fekete kalapban egy ladakh-i férfi, egy kínai – kerek sapkában, a tetején vörös bojttal. Mellette egy fehér ruhás hindu és egy fehér turbános muzulmán. Itt kirgizek, burjátok és kalmükök, ott pedig sajátos öltözékű mongolok.     

Mindegyikük a saját országa legkiválóbb ajándékait kínálta fel az Uralkodónak: gyümölcsöket és gabonát, vásznakat, páncélt és drágaköveket. Egyikük sem kényszerből jött. Önként sereglettek ide Ázsia minden tájáról, hogy körülvegyék a Nagy Harcost. Talán meghódította az országaikat? Nem, nem megalázva közeledtek felé, hanem mintha a saját uralkodójuk elé járulnának. Keze a föld felé mutatott, ahogy a nagy Szenge-oroszlán, a Buddha is a földre esküdött meg, hogy fáradhatatlanul törekedni fog a megvilágosodásra. 

A képmás előtt izzó füstölőből aromás kékes füstfelleg szállt az ég felé. Az illatos füst ellebegett a képmás előtt, s a titokzatos szenzár nyelv különös jeleit írta a levegőbe. Aztán az illatos jelek egybemosódtak, majd eloszlottak a térben, hogy a Nagy Igazságot nem ismerők meg ne szentségtelenítsék…

Talai-Pho-Brang, 1928.   

78/2022
Fordította: Erdődy Péter