A halál tudatosítása

Buddhista elmélkedés a mulandóságról

 

Visuddha magga – A megtisztulás útja című mű a buddhizmus theraváda irányzatának enciklopédikus igényű tanulmánykötete. Szerzője Bhadantacariya Buddhaghosa arhat, keletkezése AD 412-re tehető. Az alapos tanulmány átfogja Buddha tanait a test megtisztulásához vezető erkölcsi fegyelmet (sila) és az elme tisztaságát eredményező összpontosítást vagy szamádhit illetően, valamint a tökéletes bölcsességre vezető értelem (panna) vonatkozásában.

A terjedelmes mű az Erények, az Összpontosítás és a Megértés három nagy témakörét tárgyalja, ezen belül a megtisztulás hét területét huszonhárom fejezeten keresztül elemzi. 

A szöveg az Összpontosítás témakörén belül a tudatosság megtisztításának elemeivel foglalkozik, s (1) a Buddha, (2) a Dharma, (3) a Szangha, valamint (4) az erények, (5) a nagylelkűség és (6) az istenségek tudatosítása után tér rá az általunk választott hetedik témára, (7) a halál tudatosítására. A rákövetkező fejezetek a testi dolgok, a lélegzet s a békesség tudatosítását mutatják be, majd az égi hajlandóságokat a szerető gyöngédséget, könyörületet, derűt és egyenlőséget tárgyalják.

Forrásunk: The Path of Purification (Visuddhamagga) by Bhadantacariya Buddhaghosa, translated from pali by Bhikkhu Nanamoli, Singapore Buddhist Meditation Centre, Singapore, 1997.

 

A megtisztulás útja VIII. fejezet

Az összpontosítás leírása

egyéb elmélkedések, mint a meditáció tárgyai (folytatás)

 

(7) A halál tudatosítása

 

  1. Következzék itt a leírás a Halál Tudatosításának fejlesztéséről…

 

(Meghatározások)

 

Ebben az esetben a halál (maraṇa) az élet megszakadását jelenti egyetlen létezés keretein belül, tehát nem arról a halálról van szó, amikor az Arhat megszünteti (elvágja) a lét körforgásának szenvedéseit, sem pedig az ideiglenes halálról, vagyis a képződmények pillanatnyi szétoszlásáról, és nem is a hagyományos (költői) értelemben vett halálról, amit az olyan szavak fejeznek ki, mint például „halott fa” vagy „élettelen fém”, s így tovább. 

 

  1. Ezzel kapcsolatban kétféle halálról beszélhetünk: időszerűről és idő előttiről. Ebben az esetben az időszerű halált az érdemek, az élettartam, vagy egyszerre mindkettő elfogyása okozza. Az idő előtti halál olyan karma következménye, ami megszakítja az élet okait fenntartó egyéb karma folyamát.

 

  1. Az érdemek elfogyása nyomán bekövetkező halál azt a fajta halált jelöli, ami egyedül annak a következménye, hogy a [korábbi,] újraszületést okozó karma már nem érik be többé, noha az élettartam meghosszabbításának kedvező okai továbbra is jelen lehetnek. Az élettartam elfogyása nyomán bekövetkező halál azt a fajta halált jelöli, ami a jelenleg általános élettartam letelése eredményeképp következik be. Ez az idő mindössze egy évszázad, mivel az emberek sorsa már nem olyan kiváló [mint az istenségeké], vagy a korszak nem olyan kiváló [mint az eón kezdetén] vagy pedig a táplálék nem olyan kiváló [mint az Uttarakurúk s mások esetében volt]. Az idő előtti halál azt a fajta halált jelöli, amikor az élet folyamát egy bizonyos karma egy pillanat alatt megszakítja, s így az illető élete összeomlik (csávana), mint például Dúsi-Mára, Kaláburádzsá s mások esetében, vagy pedig olyan esetekre utal, amikor a korábbi karmáknak köszönhetően fegyverekkel és egyéb eszközökkel szakítják meg az illető életének folyamát. 

 

(Kibontakoztatás)

 

  1. Ha szeretnéd kifejleszteni magadban ezt a tudatosságot, vonulj el egy magányos helyre, és figyelmedet bölcsen ekként összpontosítsad: „Eljő a halál, az élet folyama megszakad.” Vagy egyszerűen csak szegezd a figyelmedet a halálra.

 

  1. Aki nem bölcsen összpontosítja figyelmét, s szerettei valamelyikének [lehetséges] halálára gondol, akkor szomorúság keríti hatalmába, ugyanúgy, mint mikor egy édesanya szeretett kisgyermeke halálán elmélkedik. Aki viszont egy gyűlöletes személy halálán elmélkedik, akkor öröm lesz úrrá rajta, mint amikor az emberek elképzelik az ellenségeik halálát. Aki pedig semleges személyek halálán meditál, azzal nem ébred benne buzgalom, ahogy a sírásók is közönyösen tekintenek a holttestekre. Ám aki saját halálán meditál, azon aggodalom lesz úrrá, mint a gyáván, ha megpillant egy gyilkost, tőrrel a kezében. 

 

  1. Az említett, helytelenül végzett meditációk sem figyelmességet, sem buzgalmat, sem tudást nem eredményeznek. Inkább szegezd figyelmedet olyan emberekre, akiket meggyilkoltak, vagy természetes halált haltak; olyanokra, akik már nem élnek, de korábban láttad őket, ahogy élvezték az életet. Végezd figyelmesen, buzgalommal és tudással ezt a gyakorlatot, s ezt követően szegezd figyelmedet „a halál eljő” kezdetű meditációra. Ez a bölcs módszer, a helyes módszer és a lényeg.

 

  1. Pusztán ennek a gyakorlatnak a helyes végzésével csökkennek az akadályozó tényezők, megszilárdul a halál tudatossága és célravezető lesz a meditáció.

 

(A halál-emlékezés nyolc módszere)

 

  1. Aki a fenti módszert követve nem jár sikerrel, gyakorolja a halálra történő emlékezés nyolcféle módját, s gondolja el, milyen (1) egy gyilkos megjelenése, (2) a siker vége, (3) az összehasonlítás, (4) a test megosztása másokkal, (5) az élet törékeny természete, (6) az előjelek hiánya, (7) az élettartam korlátozott jellege s (8) a pillanat rövidsége.

 

  1. 1) A gyilkos megjelenése – Gondolj arra, ahogy a gyilkos kivont karddal megjelenik, hogy levágja áldozata fejét, s a kardot a nyakához illeszti. Nos, a halál is ugyanígy jelenik meg. Miért? Azért, mert [a halál] együtt jár a születéssel, és egyszer véget vet az életnek. 

 

  1. Ahogy a mérges gombák mindig porral a kucsmájukon nőnek ki a földből, a lények is az öregedés és a halál porával a fejükön jönnek a világra. Az újjászületéshez láncoló tudatosságuk abban a pillanatban avulni kezd, ahogyan megjelenik, majd teljesen elszakad a hozzá kapcsolódó összetevőktől, akár a hegycsúcsról legördülő kő. A pillanatnyi halál tehát már a születéssel kezdetét veszi. Aki megszületett, meg is hal, ez elkerülhetetlen, a halál tehát a születéssel együtt köszönt rá a lényekre.

 

  1. Ahogy a kelő nap halad nyugat felé, s egy pillanatra sem fordul vissza, s ahogy a sebes sodrású hegyi patak áramlik lefelé s egy pillanatra sem vált irányt és nem fordul vissza, úgy tartanak az élőlények is a születésüktől fogva a halál felé, és egy pillanatra sem fordulnak vissza. Ezért mondják:

 

Attól a perctől fogva, hogy anyja méhében megfogan, 

Halad előre az ember, s egyszer sem fordulhat vissza.

 

  1. S miközben halad útján, oly közel van hozzá a halál, mint nyári hőségben a kiszáradás veszélye a patakokhoz, mint a lehullás veszélye az érett gyümölcshöz, mikor reggel a nedvek a kocsányához érnek, mint az repedés veszélye a fakalapáccsal megkopogtatott agyagedényekhez, vagy az elpárolgás veszélye a harmatcseppekhez, mikor felkél a Nap.

 

Ezért is mondják: 

 

Tovatűnik éj s a nappal, ahogy fogy az élet hossza,

míg a halandók élete mint csermely vize elapad. 

Mikor a gyümölcs megérik, félő, reggelre lehullik, 

S ha megszületett az ember, folyton a haláltól retteg.

A fazekas edényei, legyenek nagyok vagy kicsik,

Ugyanazon sorsra jutnak: bizony, tört cseréppé válnak.

Holttá lesznek a halandók: éltük halál felé vezet.

Fűszál hegyén a harmatcsepp, elenyészik a napfényben – 

Ennyi csak az emberélet, ne tarts hát vissza, jó anyám!

 

A születéssel együtt megjelenő halálnem tehát olyan, akár a kivont karddal közeledő gyilkos. Ahogy a gyilkos az áldozata nyakához szegezi kardját, a halál is elrabolja az életet, és soha nem hozza azt vissza. Mivel hát a születéssel együtt járó s az életet elrabló halál a kivont karddal közeledő gyilkoshoz fogható, ezért úgy emlékezz rá, mint a „megjelenő gyilkosra”.

 

  1. 2. A siker vége – A siker egészen addig ragyog, amíg valamely kudarc azt le nem győzi. Nincs olyan siker, amit ne érhetne utol a kudarc. Ezért is mondják: 

 

Bőkezűen adakozott meghódítván a világot,

Mígnem fényes birodalma lukas diónyit sem ért már.

Érdemei kimerülvén, és utolsót lélegezvén

A bánattól ment’ Asóka szomorún néz a halálra.

 

  1. Mi több, az egészség végül mindig betegségbe fordul, az ifjúságból mindig öregség lesz, az élet mindig a halálba torkollik. A világi lét születéssel indul, az öregedés környékezi, váratlan betegség csap le rá s végül lesújtja a halál. Ezért is mondják:

 

Mintha a hatalmas hegyek s egetverő sziklabércek 

összerogyva minden élőt maguk alá temetnének: 

így az öregség és halál végül mindenkit ledarál.

Lehet harcos vagy kézműves, kereskedő vagy jámbor pap,

Útkaparó és pária – mind a halál martaléka. 

Gyalogosok, harci kocsik, elefántok seregei,

Bűv és varázs erőt nem vesz öregségen és halálon. 

 

Emlékezz, a halál a siker vége, hiszen a halál még a sikeres életen is erőt vesz. 

 

  1. 3. Összehasonlítás – Hasonlítsd össze magad másokkal! A halálra ebben az esetben hétféle összehasonlítás révén emlékezz: vesd egybe életed a hírnevesek, az erényesek, az erősek, a természetfeletti képességekkel s a mély megértéssel rendelkezők, a magányos gyakorlók (pratjéka-buddhák) s a teljesen megvilágosodott buddhák életével! Ezt hogyan végezd?

 

  1. „Noha Mahászammata, Mandhátu, Mahászudarsana, Dalhanemi, Nimi és mások mind fölöttébb híresek voltak, követőjük rengeteg, gazdagságuk mint a tenger, a halál végül így is elkerülhetetlenül elragadta őket. Hogyan gondolhatnám, hogy engem majd nem ragad el?

 

Mahászammata és mások, mind, a nagyhírű királyok

Halál-martalékok lettek. Mért történne velem másként?

 

Elsőként hát a hírnevesekkel vesd egybe életed.

 

  1. Miként legyen az erényesekkel az egybevetés?

 

Dzsótika, Dzsatila, Ugga, meg Mendaka és Punnaka:

Erényességükhöz nem fért a világon semmi kétség – 

S halál-martalékok lettek. Mért történne velem másként?

 

Így vesd egybe életedet az erényes emberekével. 

 

  1. Következzék a nagyerejűekkel történő összehasonlítás gyakorlata:

 

Vászudéva s Baladéva, Bhímaszéna s Judhisthira,

Vagy Csánura, a birkózó – mindet legyőzte a Halál.

Nagyerejű harcosokként ismerte őket a világ – 

S halál-martalékok lettek. Mért történne velem másként?

 

Így vesd egybe életedet a nagyerejűek életével. 

 

  1. Most a természetfeletti képességekkel rendelkezőkkel történő összehasonlítás gyakorlata következik:

 

Jó növendék – a második – varázserők birtokosa.

Elég volt csak nekivetni, lábujjával érinteni,

És a tornyok megremegtek Védzsajanta palotáján. 

Oroszlán marcangolta őz – ez lett a varázsló sorsa,

S halál martaléka lett ő. Mért történne velem másként?

 

Így vesd egybe életedet a természetfeletti képességekkel rendelkező emberekével.

 

  1. Most a mély megértéssel rendelkezőkkel történő összehasonlítás gyakorlata következik:

 

Tanítványok közt az első – bölcsességben jeleskedő.

Világ segítőjén kívül hozzá senki sem fogható. 

Jóeszű volt Sáriputta. Okossága mindhiába:

Halál-martalék lett ő is. Mért történne velem másként?

 

Így vesd egybe életedet a mélységes megértéssel rendelkező emberekével.

 

  1. Most a magányosan gyakorló pratjéka-buddhákkal történő egybevetés gyakorlata következzék. 

 

Akik saját tudásuknak s erejüknek köszönhetően az összes ártó szennyeződést maguk mögött hagyták, egyedül érték el a megvilágosodást, s a tökéletességben oly szilárdan álltak magányosan, akár a rinocérosz szarva, nos, még ők sem győzték le a halált. Hogyan szabadulhatnék akkor én meg a haláltól?

 

Az Igazságot kutatván jeleket hagytak a bölcsek. 

Megtisztulva bölcsességük tökélyre vezette őket.

Mint a rinocérosz szarva, magányosan éltek mindig,

S lám, mégis elhaláloztak! Mért történne velem másként?

 

Így vesd egybe életedet a magányosan gyakorló pratjék-abuddhák életével.

 

  1. Most következik a teljesen megvilágosodott buddhákkal történő összehasonlítás gyakorlata.

Az Áldott Buddha fizikai teste a kiváló személyiségek nyolcvan kisebb és harminckét nagyobb jelét viselte, dharma-teste pedig tökélyre fejlesztette az erényhez hasonló becses tulajdonságokat. Minden tekintetben megtisztult, elérte a hírnév, az erény, az erő, a természetfeletti képességek és a megértés legmagasabb szintjét. Senki sem volt hozzá fogható, ő maga a páratlanokhoz hasonlatos, mégis páratlan a maga nemében, teljesen tökéletes és megvilágosodott – de még őt is elmosta a halál hirtelen lecsapó vihara, ahogy a zivatar oltja ki a tomboló tüzet.

 

A Bölcsek legkiválóbbját, minden erők birtokosát

Nem félelem vagy bűnbánat okán gyűrte le a halál. 

Bűntől s gyávaságtól mentes hiába vagy, nincs kivétel.

Halál-martalék lesznek mind. Mért történne velem másként?

 

Így vesd egybe életedet a teljesen megvilágosodott buddhákéval.

 

  1. Ha így gyakorlod az emlékezést, s egybeveted magad a hírnevesekkel s a többiekkel, és a halál egyetemes jellegén meditálsz, arra gondolván, hogy érted ugyanúgy eljő a halál, mint e kiválóságokért, akkor meditációd célravezető lesz. 

 

Ez tehát az összehasonlítás révén megvalósuló emlékezés a halálra.

 

  1. 4. A test megosztása másokkal – Ezt a testet kénytelen vagy másokkal is megosztani. Először is, ott van a férgek nyolcvan családja. A bőr felszínén és a belsejében is élnek lények, amelyek a bőröddel táplálkoznak. A húsodban is élnek lények, amelyek a húsoddal táplálkoznak. Az inakban is élnek lények, amelyek az inakból táplálkoznak. A csontokban is élnek lények, amelyek a csontokból táplálkoznak. A csontvelőben is élnek lények, amelyek a csontvelőből táplálkoznak. A testedben születnek, öregednek meg és pusztulnak el, ott ürítik ki salakanyagaikat. A tested az ő szülőszobájuk, a kórházuk, a temetőjük és az árnyékszékük. A test halálát az is okozhatja, ha ezeket a férgeket megzavarják. A testedet illetően azonban nem csupán a férgek nyolcvan családjával osztozol, hanem a hétszáz-féle betegséggel, továbbá a halál olyan külső okaival, mint a kígyók, skorpiók s ki tudja, mi minden. 

 

  1. Ahogy a keresztutaknál felállított céltáblákra minden irányból záporoznak a nyilak, lándzsák, dárdák, kövek s egyebek, ugyanígy a testet is sokféle baleset éri, amik a halálát okozzák. Ezért mondta az Áldott Buddha: „Szerzetesek! Amikor eltelik egy nap, s beesteledik, ezt vegyétek fontolóra: „Ezerfelől leselkedik rám a halál veszélye. Megmarhat egy kígyó, egy skorpió vagy egy mérges százlábú. Ebbe belehalhatok, és ez hátráltatná a fejlődésemet. El is botolhatok, vagy az elfogyasztott étel rossz hatással lenne rám, az epém, a testnedveim vagy a végtagjaimban keringő erők (szelek) egyensúlya megbomlana, és éles késekként hasogatnának az ízületeim. Ebbe akár bele is halhatnék, s ez hátráltatná a fejlődésemet.”

 

Így emlékezz a halálra a tested másokkal történő megosztásának elgondolása révén.

 

  1. 5) Az élet törékeny – A lények élete gyenge és törékeny. Az életük a légzéstől, a testtartásoktól, a hidegtől és a melegtől, a fő elemektől és a tápláléktól függ. 

 

  1. Életről csak akkor beszélhetünk, ha a belégzések és a kilégzések egyenletesen áramlanak. Amikor azonban az orron keresztül kifújt levegő nem tér vissza, avagy a belélegzett levegő nem kerül kifújásra, akkor az illetőt halottnak tekintik.

Életről csak akkor beszélhetünk, amikor a négy testtartás összhangban áll egymással. Amikor azonban valamelyik túlsúlyba kerül, megszakad az élet fonala. 

Életről csak akkor beszélhetünk, amikor a hideg és a meleg egyenletesen van jelen. Amikor azonban az emberen túlságosan eluralkodik a meleg vagy a hideg, az élet véget ér. 

Életről csak akkor beszélhetünk, amikor a négy elem összhangban áll egymással. A föld-elem egyensúlyának megbomlásával azonban még egy bivalyerős férfi élete is véget érhet, mert a teste teljesen merevvé válik. A víz-elem egyensúlyának megbomlásának hatására a test petyhüdtté válik, hasmenés gyötri, s belső szervei rothadásnak indulnak, [a tűz elem zavara nyomán] magas láz kínozza, [s a levegő elem zavara nyomán] ízületei felmondják a szolgálatot. 

Életről csak akkor beszélhetünk, amikor az ember a megfelelő időben jut táplálékhoz, ha azonban ez nem történik meg, elfogy az életereje. 

 

Így emlékezz a halálra az élet törékenységének elgondolása révén. 

 

  1. 6) Előjelek hiánya – A halál meghatározhatatlan, ami annyit jelent, hogy teljesen kiszámíthatatlan, nem látható előre. Minden élőlényre igaz, hogy:

 

Élettartam és betegség, halál-idő, hely vagy végzet,

Nincs oly ember a világon aki ezekről jósoljon.

Nincsenek rá előjelek – egyszer csak beköszöntenek.

 

  1. Először is az élettartamot nem jelzi semmi, hiszen nincs megírva, hogy az ember pontosan ennyi vagy annyi évet élhet, s nem többet. Hiszen a lények meghalhatnak a magzati lét különféle szakaszaiban (kalala, abbuda, pesi, ghana): egyhónapos korukban, kéthónapos korukban, három hónapos korukban, négyhónapos korukban, öthónapos korukban… tízhónapos korukban, vagy akár a szülés során is. Azt sem lehet előre tudni, hogy egy évszázad fordulója előtt, avagy után halálozik-e el valaki.

 

  1. A betegségnek sincsenek előjelei, hiszen nincs megírva, hogy az élőlények csak egy bizonyos betegségben halhatnak meg, másban nem. Vannak, akik a szem, s vannak, akik a fül vagy más szervek betegségeiben halnak meg.

 

  1. A halál időpontjának sincsenek előjelei, mivel nincs megírva, hogy az ember csakis ebben vagy abban az órában halhat meg. Vannak, akik reggel, mások délben, vagy bármely más napszakban halnak meg. 

 

  1. Azt sem jelzi előre semmi, hogy hol éri az embert a halál, hiszen nincs megírva, hogy annak pontosan itt vagy ott kell történnie, nem pedig másutt. Meglehet, valaki a falun belül született, s mégis a falun kívül esik össze holtan, aki pedig a falun kívül született, a faluban leli halálát. Vannak, akik a vízen, csónakon születtek, és a szárazföldön halnak meg, és ez fordítva is megtörténhet. Számtalan változat lehetséges még.

 

  1. A sorsnak sincsenek előjelei, mert nincs megírva, hogy aki meghal, annak törvényszerűen ugyanott kell újraszületnie, ahol korábban élt. Vannak, akik az istenek világaiban halnak meg, de emberként születnek újra, s vannak, akik emberként éltek, de az istenek világaiban születnek újra, és így tovább. A lét kereke úgy forog az ötféle sors körül, mint a járgányba fogott ökör. 

 

Így emlékezz a halálra az előjelek hiányának gondolata révén.

 

  1. 7. Az élettartam korlátozott jellege – Ebben a korban az emberek élettartama igen rövid. Az már hosszú életűnek számít, aki megél vagy száz évet. Ezért mondta az Áldott Buddha: „Szerzetesek, az emberi élet rövid! Egy új születés vár ránk, hasznos tetteket kell végeznünk, s tiszta életet kell élnünk. Minden megszületett számára biztos a halál. Hosszú életűnek azt tekintik, aki megél vagy száz évet…

 

Mily rövid az ember élte! Bölcsek, ne ragaszkodjatok,

Erényben buzgón éljetek, hisz a vég eljő értetek!”

 

Aztán hozzátette: „Szerzetesek, volt egyszer egy Araka nevezetű tanító…”

Ezt a szútrát az elejétől a végéig el kell beszélni, hiszen hét pompás hasonlatot tartalmaz.

 

  1. Majd így szólott: „Szerzetesek, amikor egy szerzetes tudatosítja magában a halált, arra gondol, bárcsak élhetne még egy teljes napot s éjszakát, hogy az Áldott Buddha tanításait hallgathassa és a meditációt gyakorolhassa. Amikor egy szerzetes tudatosítja magában a halált, arra gondol, bárcsak élhetne még annyi időt, amennyit egy étkezés igénybe vesz, hogy az Áldott Buddha tanításait hallgathassa, és a meditációt gyakorolhassa. Amikor egy szerzetes tudatosítja magában a halált, arra gondol, bárcsak élhetne még annyit, amennyi idő ahhoz kell, hogy az ember négy-öt falat ételt megrágjon és lenyeljen, hogy az Áldott Buddha tanításait hallgathassa, és a meditációt gyakorolhassa. Azok a szerzetesek, akik így tudatosítják magukban a halált, hanyagságban élnek, és félvállról veszik ezt a meditációt, a szennyeződések megsemmisítésének eszközét. 

 

  1. Szerzetesek, amikor egy szerzetes tudatosítja magában a halált, és arra gondol: bárcsak élhetne még annyi ideig, amennyi ahhoz kell, hogy az ember egyetlen falat ételt megrágjon és lenyeljen, hogy az Áldott Buddha tanításait hallgathassa, és a meditációt gyakorolhassa, vagy amikor egy szerzetes tudatosítja magában a halált, és arra gondol: bárcsak élhetne még annyi ideig, amennyi ahhoz kell, hogy az ember be- és kilélegezzen, hogy az Áldott Buddha tanításait hallgathassa, és a meditációt gyakorolhassa – az ilyen szerzetesek szorgalmasak, és buzgón gyakorolják magukat ebben a meditációban, ami a szennyeződések megsemmisítésének eszköze.

 

  1. Nos hát, rövid az élet, bizonytalan, van-e annyi időd, hogy négy-öt falatnyi ételt megrágj s lenyelj. Így emlékezz a halálra az élettartam korlátolt jellegének elgondolása révén. 

 

  1. 8) A pillanat rövidsége – A lények élete végső soron rövid, akár egy pillanat, nem tart tovább, mint egyetlen tudatos pillanat felmerülése. Amikor halad a szekér s kereke forog, az mindig csak egyetlen ponton érintkezik a talajjal, s amikor megáll, a kerék szintén csak egyetlen ponton érintkezik a földdel. Ugyanígy az élőlények élete is mindössze egyetlen tudatos pillanatig tart. Mikor e tudatosság megszűnik, azt mondják, az élőlénynek is vége, mondván: „Egy múltbéli tudatos pillanatban élt, de nem a jelen pillanatban él vagy a jövőben fog élni. Egy jövőbéli tudatos pillanatban nem élt, nem is él, de élni fog. A jelen tudatos pillanatában él, de nem élt, nem is fog élni.”

 

Élet, személyiség, öröm és kín – egy villanásnyira összeállnak. 

Élők s holtak elmúlt alkotói mind eltűntek, sosem térnek vissza.  

Tudatosság híján nincs a világ, megteremti azt a tudatosság.

Tudat híján semmivé lesz minden – lám, ez a legmagasabb szemlélet.

 

Így emlékezz a halálra a pillanat rövidségének elgondolása révén. 

 

(Záró gondolatok)

 

  1. Miközben a gyakorló a nyolc módszer valamelyikének alkalmazása révén elmélkedik a halálon, tudatossága elnyeri az ismételt figyelmes elmélkedés áldásait, figyelmessége tárgyaként megszilárdul a halál tudatossága, csökkennek az akadályok, s megmutatkoznak a meditáció különféle tényezői. 

Mivel azonban a meditáció tárgya sajátos jellegzetességekkel bír, és a buzgalom érzetét kelti, gyakorlója általában csak a bevezető összpontosításig jut, s a meditatív elmélyülést nem éri el. A természetfeletti elmélyülés, valamint az anyagon túli elmélyülés második és negyedik fázisának kivételes kibontakozása révén azonban még a sajátos jellegzetességek meditatív állapotai is elérhetik az elmélyülés szintjét.

A természetfeletti meditációból a tisztulás fokozatai révén lesz elmélyülés, az anyagon túli meditáció pedig a meditatív tárgyon való felülemelkedés révén válik tényleges elmélyüléssé, mivel a két anyagon túli meditációban még csak a meditatív tárgyon való túllépés vált elmélyültté. 

A halálon való világias elmélkedés esetében azonban a fentiek egyike sem valósul meg, így a meditáció csupán a bevezető szintet éri el. És mégis a halál tudatosításaként ismerik ezt is, mert gyakorlásával mégiscsak megvalósul magának a halálnak a tudatosítása.

 

  1. A halál tudatosítását odaadással gyakorló szerzetes mindig buzgó. Kiábrándul a létesülés minden változatából. Úrrá lesz a létezés iránti ragaszkodáson, elítéli a gonoszt, nem gyűjtöget és szükségleteit illetően mentessé válik a kapzsiságtól. Megerősödik benne a mulandóság tudatossága, aminek köszönhetően átérzi a szenvedést és az én-nélküliséget.

Aki nem gyakorolta a halál tudatosításának meditációját, az élete végén a rémület, rettegés és zavarodottság áldozatául esik, mintha csak vadállatok, szellemek, kígyók, rablók vagy gyilkosok csaptak volna le reá. E meditáció gyakorlója azonban zavarodottságtól és félelemtől mentesen hal meg, és elkerülik az imént felsorolt állapotok. S ha nem is éri el a haláltól való végső megszabadulást, legalább szerencsés újraszületés felé halad teste elhagyása után.

 

A valóságos bölcs ember legfőbb dolgának tekinti

A roppant erejű halál-elmélkedés gyakorlását.

 

Így ér véget a halálra való emlékezést részletesen elmagyarázó fejezet.

 

79/2023
Bhadantacarya Buddhaghosa