Rúpa gószvámí

A szerzetesi önfegyelem ezüst mestere

A szobrász elnevezése a szanszkrit nyelvben forma-alkotó (rúpa-kára), vagyis aki egy nyers kőtömb formájában meglátja a benne rejlő szobor kecses alakját, és azt képes is kibontani belőle. Megformálni, megmintázni valamit a művészi kifejezés egyik csúcsteljesítménye. 

rúpam – 1. alak, forma, megjelenés; 2. forma, szín mint tulajdonság; 3. látható tárgy, objektum, dolog; 4. csinos alak, elegáns forma, szépséges megjelenés, szépség, kecsesség, csinosság; 5. természetes állapot, természet, kondíció, lényeg; 6. mód, módszer; 7. jel, sajátság; 8. fajta, féleség, faj; 9. kép, tükörkép; 10. hasonlóság, egybevágóság; 11. minta, típus, mintadarab; 12. módosulás, módosult szóalak; 13. az egyes számjegy, aritmetikai egység; 14. egész szám; 15. dráma, színdarab; 16. jártasság megszerzése valamely műben (olvasás, ismétlés, memorizálás révén); 17. jószág, háziállat; 18. hang, szó; 19. ismert mennyiség; 20. vadállat; 21. vers, versszak; 22. egy név; 23. fehér [vagy ezüst] szín

Rúpa gószvámí (1489-1564 vagy 1485-1558) a Csaitanja-féle bhakti egyik legkiemelkedőbb tanítója és teológusa, Srí Csaitanja közvetlen követője. Méltán tekinthető az áhítat iskolája nagyszerű szobrászának, aki műveiben formába öntötte Csaitanja tanításait. Azonban nevének (rúpa) és titulusának (gószvámí, érzékeinek ura) másik értelmezése is helytálló: a szerzetesi önfegyelem ezüst mestere, hiszen az aszkéták rendjébe tartozó gyakorlóként ezüstfehér fényben mutatta föl a szent élet dicsőségét. 

Rúpa gószvámí a dél-indiai Karnátaka államból származó bráhmana család sarja. A család az ősi Bharadvádzs bölcstől származó gótrába, klánba tartozott, törzsfája a XII. századig vezethető vissza. Több generáció élt délen, majd egyikük Bengálba költözött, ahol a negyedik generációban világot látott többek között három fiútestvér: Szanátan, Rúpa és Anupama. Mindhárman a Visnu-hit követői lettek, Anupama Ráma-hívőként, Szanátan és Rúpa pedig Krisna odaadó híveként. 

Tekintélyes származásuk ellenére a muszlim kormányzatban vállaltak államigazgatási feladatokat. Rúpa a bengáli Hussain Shah személyi titkárjaként (Dabir Khas) működött a bengáli Rámakéliben, ám amikor itt 1514-ben találkoztak Srí Csaitanjával, a két testvér rövidesen csatlakozott hozzá.

Rúpa gószvámí előbb Srí Csaitanja utasítására 1516-ban Vrindávanba indult zarándokútra, majd nem sokkal később Prajág szent zarándokhelyén újra találkozott Srí Csaitanjával. Néhány napot töltöttek csak együtt, de ez az intenzív élmény gyökeresen megváltoztatta az életét. Csaitanja a Legfelsőbb természetéről, az Isten iránti makulátlan odaadás, a bhakti teológiájáról és a Krisnához fűződő viszonyok (rasza) titkairól tanította. Rúpa gószvámí élete során ezek maradtak működésének legfontosabb területei. 

Rúpa ezután visszatért Bengálba, leszámolt hivatalával, majd Dzsagannáth Puríban telepedett le. Maga mögött hagyta a világi elfoglaltságokat és a szerzetes-aszkéták rendjébe lépett. 

Rúpa gószvámí különleges felhatalmazást nyert Srí Csaitanjától, és boldogan vállalta az általa delegált feladatokat. Krisna földi kedvteléseinek helyszínei idővel lassan feledésbe merültek. Rúpa gószvámí egyik feladata ezek feltárása, beazonosítása lett. Ennek jegyében élete érett szakaszában Vrindávanban telepedett le. Tatózkodási helye, a Teri-kadamba emlékhely (Nandagrám közelében) ma is zarándoklatok célja éppúgy, mint élete alkonyán használt meditációs kunyhója Vrindávanban, a Rádhá-Dámódar templom udvarán.

Másik feladata az odaadó élet szabályainak megfogalmazása lett, amit bátyjával, Szanátannal karöltve teljesített. Nemcsak írásművekben rögzítették a javasolt erkölcsi és viselkedési normákat, hanem Rúpa gószvámí személyes jó példával is elöl járt. Amikor visszavonult a világi tevékenységtől, vagyonát felosztotta: felét a hívő bhaktáknak juttatta, a negyedét a rokonságára hagyta, a megmaradt negyedrészt pedig személyes kiadásaira félretette. Harmadik feladata a tanok írásos rögzítése lett, így Rúpa gószvámí számos könyv és versgyűjtemény szerzőjeként is ismert. Ezek között kiemelkedő szerepet tölt be két műve: Az istenszeretet életadó nektárócenja (Bhakti-raszámrita-szindhu, 1552-ben) és Az istenszeretet kék zafírköve (Uddzsvala nilamani), amelyek a rajongó istenszeretet teológiáját a legnagyobb alapossággal és részletességgel tárgyalják. Pálmalevélre karcolt műveinek fennmaradt levelei kézírásának szépségéről tanúskodnak, Srí Csaitanja is dicsérte Rúpa gószvámí gyöngy betűit. Rúpa gószvámí teljes munkássága százezer versnyi!

Végül harmadik feladatként Srí Csaitanja Krisna templomi imádatának megalapozását bízta rá, aminek jegyében Rúpa gószvámí Vrindávan egyik legnevezetesebb templomát alapította meg. Misztikus látomása során felismerte egy a muszlim hódítás elől elrejtett templomi kegyszobor titkos rejtekhelyét. Kiszabadítva Góvinda múrtiját előbb egy kunyhóban kezdődött meg az imádat, majd később, Man Singh Amber-i maharadzsa támogatásával felépült a ma is álló pazar Góvindadzsí-templom, amely 1590-ben, immár Rúpa gószvámí elhalálozása után nyitotta meg kapuit. Az impozáns vörös homokkő épület Vrindávan zarándokhelyének egyik meghatározó látványossága. 

A két testvér, Rúpa és Szanátan gószvámík példás életéről így emlékezik meg Krisnadász Kavirádzs, a velük kortárs szerző:

„E két testvérnek nem volt állandó lakhelye, minden este más fák tövében hajtották álomra fejüket. Olykor bráhmanák vendéglátását élvezték, máskor ajtóról-ajtóra járva egy marék ennivalót koldulva tengették életüket. Nem az evés öröméért táplálkoztak, egyszerűen elfogadták, amit kaptak. Minden vagyontárgyuk néhány holmi volt csupán: egy vizesedény, átalvető és az ágyékkötőjük. Ám folyton Krisna szent neveit zengték, kedvteléseit idézték fel, s örömükben gyakran táncra perdültek. Éjjel s nappal Krisna imádatába mélyedtek, alig aludtak pár órát, s néha ez is elmaradt, annyira belefeledkeztek a szent nevek zengésébe. Olykor írásba foglalták az Isten iránti odaadás rajongó érzéseit, máskor Srí Csaitanja dicsőségét hirdették, vagy emlékét dédelgették gondolatban.” (Csaitanja-csaritámrita, 2.19.127-131.)

Élete során Rúpa gószvámít Csaitanja hű hasonmásának, sőt egyenesen a rajongó istenszeretet megtestesítőjének tekintették. Misztikus identitásában Rúpa manydzsárínak, Krisna egyik legbizalmasabb gyöngéd hívének tekintik.

Szerteágazó irodalmi tevékenységének köszönhetően az írásain keresztül oktató tanítómesterként ismerik, aki a bhakti gyakorlatát képviselte. Szerzetes társai a lelki törekvések további eszményeit képviselték: Szanátan gószvámí az Istenhez tartozás, Raghunáth Dász pedig a lelki távlatok tanítója. Az általuk imádott kegyszobrok is ezeket az eszményeket testesítik meg. 

Rúpa gószvámí 1564-ben távozott el a látható földi világból, hogy az örök isteni kedvtelésekhez csatlakozzon. 

A hat gószvámít dicsőítő nyolc strófa

(Sad-gószvámj-astaka)

Srínivász ácsárja

1) Hódolatom a hat Gószvámínak, Rúpa, Szanátan, Raghunáth Bhatta, Raghunáth Dász, Dzsíva és Gópál Bhatta Gószvámínak, akik folyton Krisna szent neveit zengik s táncolnak. Olyanok ők, akár az istenszeretet tengerei s fölöttébb kedvelik őket a jámborok, de a haramiák is, mert senkire sem irigykednek. Bármit tesznek, az mindenkinek kedves, s rajtuk van az Úr Csaitanja teljes áldása. Így folytatják missziójukat, az anyagi univerzum összes rab lelkének felszabadítása végett.

2) Hódolatom a hat Gószvámínak, Rúpa, Szanátan, Raghunáth Bhatta, Raghunáth Dász, Dzsíva és Gópál Bhatta Gószvámínak, akik fölöttébb járatosak a kinyilatkoztatott írások mélyreható tanulmányozásában, amivel minden emberi lény javára az örök vallási elveket igyekeznek megalapozni. Ezért tisztelik őket mindhárom világban, s méltók arra, hogy oltalmukat keressük, mert mindig a pásztorlánykák, a gópík érzelemvilágában élnek s transzcendentális szeretettel szolgálják Rádhát és Krisnát.

3) Hódolatom a hat Gószvámínak, Rúpa, Szanátan, Raghunáth Bhatta, Raghunáth Dász, Dzsíva és Gópál Bhatta Gószvámínak, akik oly jól értik az Úr Csaitanját, s ezért ékesszólóan magasztalják transzcendentális vonásait. A Góvindáról szóló lelki dalok záporával minden rab lélekről képesek lemosni bűnös tetteik összes visszahatását. Így duzzasztják nagy gyakorlattal a transzcendentális örömóceán dagályhullámát, a személytelen üdvösség tátongó torkából mentve ki az élőlényeket.

4) Hódolatom a hat Gószvámínak, Rúpa, Szanátan, Raghunáth Bhatta, Raghunáth Dász, Dzsíva és Gópál Bhatta Gószvámínak, akik jelentéktelen semmiségként vetették el maguktól az arisztokratikus társaságot. A szerencsétlen rab lelkek felszabadítása végett egyszerű gyolcs ágyékkötőt öltve alamizsnákon élő szerzeteséletet kezdtek, de mindig a gópík Krsna iránti szeretetének tengerében fürödnek, újra és újra megmártózva annak hullámaiban.

5) Hódolatom a hat Gószvámínak, Rúpa, Szanátan, Raghunáth Bhatta, Raghunáth Dász, Dzsíva és Gópál Bhatta Gószvámínak, akik a virágoktól s gyümölcsöktől roskadozó, gyökereik alatt kincseket rejtő fákkal ékes Vrindávan transzcendentális vidékén mindig Rádhát s Krisnát imádták. A Gószvámík mesteri talentummal megáldva a legdrágább kinccsel, az élet céljával ajándékozzák meg az élőlényeket.

6) Hódolatom a hat Gószvámínak, Rúpa, Szanátan, Raghunáth Bhatta, Raghunáth Dász, Dzsíva és Gópál Bhatta Gószvámínak, akik mindig az Úr szent neveit zengték s a földre borulva ajánlották hódolatukat. Ezzel telt drága életük, s lelki gyakorlataikkal legyőzték az éhség s álmosság késztetését, alázatosak és szerények voltak s az Úr transzcendentális tulajdonságai emlékezetének bűvöletében éltek.

7) Hódolatom a hat Gószvámínak, Rúpa, Szanátan, Raghunáth Bhatta, Raghunáth Dász, Dzsíva és Gópál Bhatta Gószvámínak, akik olykor a Rádhá-kund partján, máskor a Jamuná mentén, vagy Vansivatánál tartózkodtak. A Krisna iránti szeretet teljes eksztázisától tébolyultan a rajongás különféle jelei mutatkoztak rajtuk, s mindig az odaadás elragadtatott érzéseit élték át.

8) Hódolatom a hat Gószvámínak, Rúpa, Szanátan, Raghunáth Bhatta, Raghunáth Dász, Dzsíva és Gópál Bhatta Gószvámínak, akik hangosan kiáltozták szerte Vrindávanban: „Óh, Vrindávan királynője, Rádhá! Kedves Lalitá! Óh, Nanda Mahárádzs fia, Hol vagytok? Talán a Góvardhan-hegyen jártok, vagy a Jamuná partján a fák alatt? Merre vagytok?” Odaadásuk ilyen érzelmeket gerjesztett bennük.

79/2023
Dévay Gergely