Helena Svenia Klosser versei

Gyertya-ének

Két lehetőségem van: emberként, gyertyaként.
Mint gyertya maradhatok a dobozban, akkor nem
leszek kisebb, nem fogyok el, de a végén, mint
haszontalan dolog a szemétkosárba kerülök, s azt
sem fogom tudni, miért vagyok tulajdonképpen.
Vagy adhatok fényt és melegséget, s érezhetem,
miért is létezem. De ezért adnom kell valamit:
saját magamból saját magamat. Elégni szebb, mint
csak hidegen, értelmetlenül a dobozban maradni.

Így működik az embernél is. Vagy magunkra maradunk,
akkor talán nem leszünk kitéve mások szeszélyének,
akkor talán nem veszítünk semmit, de azt sem fogjuk
tudni, mi végre vagyunk. Mint az érintetlen gyertya a
dobozban. Ha fényt és melegséget adunk, akkor boldogok
az emberek, s minden élőlény örül létezésünknek, így
nem leszünk hiába ebben a világban. De azért adni kell
valamit saját magunkból, főleg azt, ami bennünk él, ami
az isteni kegy ajándéka: a szeretet, az öröm, s a vágy, hogy
a magasztos és szeretetteljes Istennek és minden élőlénynek
örömöt szerezzünk.
Nem kell félni attól, hogy közben elfogyunk, ez csak kívül
van, belül annál fényesebbek leszünk. Ha látunk egy égő
gyertyát, gondoljunk csak arra, mi magunk is ilyenek
vagyunk, olyan vágyakkal és imákkal, melyekkel Istent
szeretnénk szolgálni és dicsérni.

Én csak egy kicsi egyedülálló gyertya vagyok, ha egyedül
égek, a fény s meleg is kevés. De másokkal együtt ragyoghatok,
s áradhat a forróság is. Az ember egyedül nem képes sokra, de
másokkal együtt messzire világíthat, áraszthatja a meleget.

Kérjük a mindennél kegyesebb Legfelsőbb Urat, adja nekünk
indokolatlan kegyét, hogy mi is a ragyogó fény és kegy
hordozói lehessünk, az anyaföld és minden rajta élő javára.

Időkerék

Sokszor vándoroltam már több univerzumon át,
melyek telve voltak anyagi bőséggel.
Már sokszor cseréltem az anyagot, a formát, a testet.
Sokszor mentem már át sötétségen vagy fényességen,
hogy mindent újra meg újra kezdjek,
hogy a friss reményt elérjem.
Sokszor voltam önzésem szolgája,
földet műveltem, hamis vágyak magvával bevetve,
így aratva le az öröm és szenvedés gyümölcsét.
Ó, miért nem látom be, hogy mindez tünékeny, csalóka?

Vándorlás testről testre

Az életben oly sok ajtó van,
sötét és világos termekbe vezetnek.
Vannak zárt ajtók, s vannak nyitva állók,
világos ablakokkal.
Vannak olyanok, melyek örömmel
és boldogsággal vannak feldíszítve,
mások sötétséggel, gyűlölettel vagy félelemmel.
Mi emberek, mi vagyunk azok,
akik e szobákat felépítjük magunkban
gondolatainkkal és tetteinkkel.

A szabadverseket fordította Kellár Márta