Templom a pusztában

Templom előszentelés volt az elmúlt nyár végén a dél- alföldi Balástya szomszédságában. Mindez talán nem is keltene feltűnést, ha nem hindu templomról lenne szó.

Hinduk Magyarországon?

Szokatlan a hír. Habár ma már, a XX. század végén, kezdünk hozzászokni, hogy Földgolyónk egyre kisebbre zsugorodik alattunk az informatikai forradalom jóvoltából. Mégis felkapjuk fejünket: Hinduk az Alföldön? S máris kutatunk emlékeink között. India. Egy távoli, egzotikus kultúra. A mesék birodalma. Gangesz. Tehenek. Szegénység. Gandhi.

India földjét, ezt a földrésznyi országot, nagyon vallásos nép lakja. Sokak szerint az emberiség bölcsője ez a hely, ebből született a görög- római műveltség, amelynek emlőin nevelkedett a mi öregnek hitt, ám inkább koravén európai kultúránk. Az európai embertől méltatlanul kevés tiszteletet és figyelmet kap India, a matuzsálemi kort megélt, hajdanán szebb napokat látott birodalom. Történelme egybeolvad az emberi civilizáció történelmével, és a viszontagságok ellenére ma is magán hordozza – még ha töredékeiben is – az emberiség lassan feledésbe merülő múltját.

Indiában a vallás nem szabadidős tevékenység, hanem az emberek lelkületében mélyen gyökerező életérzés, amelyet már az anyatejjel magukba szívnak. Természetes módon látják olyannak a világot, mint amely mögött Isten lénye, édes akarata húzódik meg, s melyben állandóan jelen van az Istennel való kapcsolat felvételének és fenntartásának lehetősége. E párbeszéd Isten és ember között minden vallás alapkérdése.

Ősi idők óta léteznek áldozatok, amellyel az emberek megpróbálják megörvendeztetni Istent, felajánlani neki a számunkra kedves és értékes dolgokat. Az áldozatoknak sok formája létezik. Némelyiket egyszerű sziklába vájt üregben vagy kőből épített tűzoltáron végezték, másokat pompás templomi oltáron ajánlották fel, ám a lényeg ugyanaz: kapcsolatba kerülni Istennel, örömet okozni neki, és áldását, segítségét kérni a nehéz pillanatokban.

A világi életben elmerült ember számára a templomok olyanok, mint Isten létének óriási hirdetőtáblái. Építőik odaadó érzelmektől indíttatva méltó épületet szeretnének állítani Uruknak, így a templomok Földünk legszebb és legmaradandóbb építményei, ezzel is hirdetve Isten nagyságát és örökkévalóságát.

A hindu templom Isten tiszteletének színhelye. A templom központja a szentély az oltárral, amelyen Isten kegyszobra áll. A másik rész a gyülekezeti tér, amelyet általában egy függöny választ el a szentélytől. Templomtól függően naponta kétszer vagy többször van istentisztelet. A pap az oltáron, ősi, több ezer éves szokások szerint tüzet, vizet, virágot, füstölőt és ételt ajánl fel, miközben a hívők hangszereken játszva vallási témájú dalokat énekelnek. Egy valaki előénekel, majd a gyülekezet megismétli azt.

Az utca zajából a templomba belépve meghittséget, fennköltséget, nyugalmat, monumentalitást, misztikát talál az ember, miközben érzékszerveit a füstölő vagy tömjén illata, a templomi hangszereknek a szférák zenéjét idéző hangja foglalja le, ejti rabul. A látogató akaratlanul is feltöltődik lelki élményekkel, szívében megérzi az isteni összhang erejét és saját parányiságát. Mindez nagyon is helyénvaló.

Balástya új büszkesége

Ha Szegedről az 5-ös főúton az Alföldet átszelve Budapest felé indulunk, mintegy 25 kilométer megtétele után az út Balástyán, egy takaros kis településen halad át. Balástya és a tőle tíz kilométerre dél- nyugatra fekvő Forráskút között található Nandafalva, melyet nagyon sokan ismernek világszerte, bár nevét még hiába keresnénk a térképen.

Épp húsz éve, 1979-ben történt, hogy néhány pesti fiatal megvette az ún. Korom tanyát (a helybéliek így ismerik a házat), s leköltöztek új életet próbálni annak az ősi védai, vaisnava tradíciónak a jegyében, melybe nemrég kaptak beavatást. A szomszédok sokat segítettek nekik, hogy beletanuljanak a gazdálkodásba, de senki nem sejtette, miért jöttek vidékre ezek a fiatalok. A kommunista rezsim azonban nem nézte jó szemmel az új vallási irányzatokat. Ekkor jött a zaklatások időszaka. Az útleveleket bevonták, de a gyakori házkutatások ellenére sem tudták elvenni a fiatalok lelkesedését.

A hinduk vallása világvallás, hiszen legalább nyolcszázmillió hindu él a Földön (nagy többségük vaisnava), és a hindu közösségek a világ minden táján megtalálhatók. Jó néhány év kellett ahhoz, hogy lassan mindenre fény derüljön. A nandafalvi fiatalok olyan lelki oázist kívántak megalapozni, ahol az emberek másféle életmóddal és gondolkodással találkozhatnak, mint ami embertelenül rohanó világunkra jellemző. Egyszerű élet, magasrendű gondolkodás. Ami akkor, két évtizede történt, ma már történelem. S hogy a sok fáradozás megérte, azt ma már senki sem vitatja.

A közösség életéről és terveiről az egyik alapítóval, Cseh Károllyal beszélgetek.

– Hányan élnek ma Nandafalván?
– A közösség magját hét család alkotja. Ők elszórva élnek néhány kilométeres körzetben egymástól. A központi épület, a legelső, amit megvásároltunk húsz évvel ezelőtt, templomként, vendégházként, közösségi házként funkcionál. A sokat megélt templomszoba a hívők számának gyarapodásával mára kicsinek bizonyult, ezért is határoztuk el egy új templom felépítését.

A tanyavilág, amelyben élünk, nagyszerű lehetőségeket nyújt a családok számára, hiszen a megvásárolt tanyaépületek eszményi távolságban, legfeljebb egy kilométerre vannak egymástól, könnyen felújíthatók, átalakíthatók, s egy kis föld is tartozik hozzájuk. Így minden család megőrizheti szuverenitását, de könnyen ápolhatja kapcsolatát a többiekkel. A földeken minden szükséges zöldségféle megtermelhető, ami azért fontos, mert természetesen a közösség minden tagja vegetárius. A gyerekek jó levegőn, szabadon nőnek fel, megismerik a természet szépségeit. A kicsik számára óvodát is szerveztünk, ez a központi épületben működik. Jelenleg 8- 10 óvodáskorú gyermek jár ide.

– Indiában hasonló módon szerveződnek a vaisnava hindu közösségek?
– Eszmeiségükben igen, ám az esetek nagy részében a templomokat szerzetesi közösségek működtetik, a családok pedig „kívülről” támogatják a működésüket. Nálunk rendhagyó módon úgy alakult, hogy idővel mindenki családot alapított, és most a családok viselik gondját a templomnak, s ők végzik a templomi szolgálatok nagy részét is. Minden család önfenntartó, saját kenyérkeresettel rendelkezik, és a magántulajdont mindannyian tiszteletben tartjuk. Természetesen vannak közös kiadásaink is, mint például a közösség tulajdonát képező épületek fenntartása, az ünnepek megszervezése, a tehenek etetése, gondozása.

– Milyen szerepet játszik a vaisnava vallásban a templom?
– Nincs olyan épület, amely szavatolhatná bárki számára a lelki előremenetelt. Egy épület erre nem képes. A vallásosság, a lelki élet igazi kérdései a szívben dőlnek el, mégis nagy jelentőséget tulajdonítunk a templomnak. Ha van egy hely, ahol a feltételek tökéletesek az elmélyülésre, a meditációra, ahol az ember kifejezheti Isten felé érzéseit, odaadását, szeretetét – akkor ezt mi nagyra becsüljük. Másrészt, a közös célok és erőfeszítések növeli a közösség összetartozását, és egy templom építése igen nemes célkitűzés. Isten mindenütt jelen van nemcsak a templomban, de a templomban minden együtt van ahhoz, hogy Őt dicsőítsük. Itt minden rá emlékeztet és itt gyűlnek össze hívei, akiknek a társasága nélkül értelmetlen lenne lelki életről beszélni.

– A templom működtetésén túl milyen tevékenységeket végez a közösség?
– Nandafalvához kötődik a szegedi Hindu Kultúra Háza, amelyet ott élő barátaink működtetnek, és ahol rendszeres előadások, programok és vegetárius klub is működik. Az óvoda mellett az iskolás kort elért gyerekek számára is lehetővé tettük, hogy helyben tanulhassanak, legalább az alsó tagozaton.

A nagyobb ünnepekkor Nandafalva megtelik vendégekkel, hiszen ilyenkor ide, az anyatemplomba zarándokol minden testvérünk az ország egész területéről. Reméljük, egyszer az új templom is kicsinek bizonyul majd. Nagyjából százhúsz főre terveztük a befogadóképességét, de gondolva a jövőre a templom háta mögött egy nyári templom lehetőségét alakítottuk ki. Mivel az oltár megfordítható, egy amfiteátrumszerű térben akár több százan is részt vehetnek a szertartásokon.

– Kiket várnak a templomba, mennyire zárt vagy nyitott a közösség?
– A templomot nem magunknak építjük, hanem elsősorban másokért, így természetesen szeretettel várunk minden érdeklődőt. Vallásunk nem térítő jellegű, senkire sem akarjuk ráerőltetni meggyőződésünket, de templomunk ajtaja nyitva áll minden kereső- kutató, vagy kíváncsi ember előtt.

– Mik a közösség közeli és távoli tervei?
– Először is szeretnénk befejezni a templom építését. Ahhoz pedig, hogy mesterünk álmát megvalósítsuk, és Nandafalvából egy lelki paradicsom fejlődjék, legalább egy élet munkája szükséges. Szvámi Bhakti Abhaj Narayan hozta létre ezt a helyet, és ő álmodta meg az új templomot is azon a dombon, ahol ma áll. Ha köztünk lenne, biztosan örülne, hogy milyen nagy érdeklődést váltott ki az építkezés, és főleg a kész épület. Nemcsak azok lassítanak le, vagy állnak meg, akik erre járnak, de nagyon sokan csak ezért utaznak ide, hogy megnézzék. A hír gyorsan terjed, amihez az is hozzájárul, hogy számos újság tudósított az eseményről. Szeretnénk hosszútávon színvonalasabb vendéglátásra berendezkedni, esetleg jóga vagy természetgyógyász táboroknak adni otthont, vegetárius éttermet nyitni. Sok tapasztalatot szereztünk az évek során. Már harmadszor rendeztük meg itthon a Nemzetközi Vaisnava Találkozót, amelyen alkalmanként sok száz ember gyűlt össze itthonról és Európa számos országából. A legutóbbi összejövetelnek éppen az előszentelés adta az alkalmat.

– Hogyan zajlott le a templom előszentelő, és mikor lesz az igazi szentelés?
– Nagyon baráti, meghitt volt a légkör. Minden nap más és más filozófiai témáról hallhattunk előadásokat, esténként színdarabokat nézhettünk és persze nem maradhattak el a meghitt együtt éneklések sem. Sok új barátság köttetett, a meglévők pedig elmélyültek. Azt hiszem mindenki gazdagabban térhetett haza. A végleges megnyitót 2000 nyarára tervezzük, amelyre mindenkit – beleértve minden kedves Kagylókürt olvasót – szeretettel várunk.

Krasznai Zoltán

2000/28.