Bemutatkozik az Angkor Alapítvány

Az alapítók idegenforgalommal, földméréssel foglalkozó vállalatok, vízmérnöki tanácsadó cégek voltak. Az utóbbiak magyarázatra érdemesek. E sorok írója, az alapítvány létrehozásának kezdeményezője kezdő diplomataként selejtezésre ítélt dokumentumok között bukkant magyar vízmérnökök 60-as években írt kambodzsai jelentésére. A nemzetközileg elismert szakemberek öntözőrendszer tervezésére kaptak megbízást, Angkorba turistaként vetődtek. Útijelentésük mellékletében arról írtak: talán épp vízmérnöki ismeretek hiányában tévednek a korabeli művészettörténészek és régészek a zseniális angkori öntözőrendszerek pontos működésére vonatkozó feltételezéseikben. Az alapítvány nyomába indult ezeknek a felvetéseknek is.

Az Alapító Okirat szerint

“Az Alapítvány célja az, hogy elősegítse az ősi angkori kultúra tárgyi és szellemi emlékeinek megőrzését, illetve helyreállítását, továbbá hogy előmozdítsa annak jobb megismerését, ösztönözze az erre irányuló tudományos kutatásokat, valamint hogy a fentiek révén hozzájáruljon a kambodzsai nép nemzeti identitásának megszilárdításához, az ország – s a délkeletázsiai térség, melyben egykor e kultúra virágzott – békéjének, együttműködésének és gazdasági fellendülésének megteremtésére irányuló erőfeszítések sikeréhez.

Fenti célok eléréséhez az alapítók elengedhetetlennek tartják az angkori civilizáció forráskultúráinak, továbbá a Kambodzsa területén élő népek életének ma is meghatározó és ösztönző elemét képző többi nagy ázsiai kultúrának – egyebek mellett az indiai, a kínai, a japán, a maláj, az indonéz, a thai, a laoszi, a burmai, a szingapúri, a hongkongi, a brunei, s a többi délkeletázsiai ország kultúráinak – a megismerését és kölcsönhatásaik, valamint kölcsönös függőségük és egymásrautaltságuk felmutatását.

Az alapítók a fentiekkel egyenrangúan fontosnak tartják, hogy az angkori kultúra modernkori felfedezésében és feltárásában, valamint helyreállításában kulcsszerepet betöltő népek, illetve az ehhez csatlakozni kívánó országok kiemelkedő politikai, gazdasági, kulturális és tudományos személyiségeit ezen célok támogatására ösztönözze, érdeklődésüket felkeltse, illetve elmélyítse e civilizáció iránt.”

Tíz év elteltével örömmel állapíthatjuk meg, hogy Magyarországon tartós érdeklődés tapasztalható Angkor és Délkelet-Ázsia iránt. Külföldi és hazai támogatással éveken át dolgoztak magyar műemlékvédelmi, földmérési, vízgazdálkodási, térinformatikai szakemberek Angkorban. Kiállítások, tudományos konferenciák, egyetemi előadások hatásának köszönhetően lassan kiemelkedik egy új értelmiségi réteg Magyarországon, amely szilárd alapot teremt ahhoz, hogy egy földrajzilag távoli kultúra egyedülálló vívmányai számunkra is megtermékenyítő ismeretté váljanak.

Dr. Jelen János