A Kalama-szútra

(Anguttara-nikaja, 1. kötet.)

1. Így hallottam:
Egy alkalommal, mikor a Magasztos a Kósala-béliek közt járt-kelt a szerzetesek tekintélyes csapatával, eljutott Késaputtába, a Kósala-béliek egyik járásába.

“Csodás, nagybecsű uram, csodás, nagybecsű uram! Mintha, nagybecsű uram, az ember fölemelné addig leszegett fejét, vagy feltárná azt, ami addig rejtve volt! Mintha megmutatná valaki a helyes irányt az eltévelyedettnek, vagy a sötétben lámpást tartana valaki, arra gondolván: «Akinek van szeme, látni fog!» Ilyen változatos módokon oktatja a Dharmát a Magasztos. Nagybecsű uram, a Magasztoshoz folyamodunk oltalomért, a Dharmához folyamodunk oltalomért, és a szerzetesek közösségéhez, a Szanghához folyamodunk oltalomért. Nagybecsű uram, hadd fogadjon bennünket a Magasztos követőinek sorába, mert oltalomért folyamodtunk, mától fogva élethosszig!

Késaputtai Kalama fülébe jutott, hogy a Sakja-nemzetség fia, Gautama, aki magányos zarándokként kivált a családból, Késaputtába érkezett.

S a további jó híreket hangoztatták Gautamáról, a Magasztosról: “A Magasztos, az arhat, a Megvilágosodott, az elméletben s gyakorlatban tökéletes, aki maga a jólét, a világ ismerője, a megfékezendő emberek páratlan szelídítője, a dévák és az emberiség tanítója, ő az, aki maga is mindent alaposan megismert. A dharmát oktatja, ami remek a kezdetén, remek menet közben és remek a végén, remek betűjében és szellemében, aminek teljességében a szent és makulátlanul tiszta életet hirdeti. Micsoda áldás, ha egy ilyen arhattal találkozhatunk!

Ekkor Kalama elment oda, ahol a Magasztos éppen tartózkodott. Megérkezvén volt, aki a hódolatát ajánlotta néki, s egyik oldalán foglalt helyet, mások üdvözölték, s néhány szívélyes és emlékezetes szó után helyet foglaltak mellette, megint mások összetett kezüket felemelve köszöntötték, vagy családjukat megemlítve bemutatkoztak, s úgy ültek le oldalt, míg egyesek szótlanul foglalták el helyeiket oldalt.

2. Kalama, aki szintén ott ült, megszólította a Magasztost:
– Nagybecsű uram, van itt néhány szerzetes és bráhmana, akik Késaputtába látogatnak. Csak és kizárólag a saját tanaikról beszélnek, s mások meggyőződését szidalmazzák, megvetik és ízekre szedik. Más szerzetesek és bráhmanák is ellátogatnak Késaputtába, nagybecsű uram, s ők is csak és kizárólag a saját tanaikról beszélnek, s mások meggyőződését szidalmazzák, megvetik és ízekre szedik. Őket hallgatván eltöprengünk és kételkedünk, vajon e tekintélyes emberek közül melyikük mondhat igazat, s melyik állít valótlant?

3. – Helyes, Kalama, ha kételkedsz, ha bizonytalankodsz. A bizonytalanság ez esetben jogos, az ilyesmit valóban kétségbe kell vonni. Jöjj, Kalama, ne a kinyilatkoztatás szerint ítélj! Ne a hagyomány szerint ítélj, ne a mendemonda vezéreljen, ne a szent szövegek tekintélye alapján ítélj, ne a puszta logika alapján ítélj, ne az alapján ítélj, ami ésszerűnek tűnik, ne a jelenségeken elmerengve ítélj, ne egy megfontolt nézet szerint ítélj, mert te is egyetértesz azzal, ne a másik ember kompetenciája alapján ítélj, ne az alapján ítélj, hogy a szerzetest tanítódnak gondolod! Mert Kalama, ha teljes valódban úgy érzed, hogy “E dolgok veszedelmesek, e dolgok megvetendők, e dolgokat elítélik a bölcsek”, s ha felvállalva és alaposan megfontolva bizonyos, hogy rosszra vezetnek és ártalmasak, utasítsd el azokat!

4. – Mit gondolsz, Kalama, ha az emberben feltámad a kapzsiság, az vajon a hasznára válik, vagy ártalmára van?
– Az ártalmára, nagybecsű uram.
– Nos, kedves Kalama, mikor a kapzsiság így elragadja az embert, hatalmába keríti és leigázza a tudatát, s mások életére tör, lop, rabol, csábít és hazudik, sőt másokat is erre ösztökél, akkor az vajon ártalmára és kárára válik hosszú távon is?
– Igen, nagybecsű uram!

5. – És mit gondolsz, Kalama, ha az emberben feltámad a gyűlölet, az vajon a hasznára válik, vagy ártalmára van?
– Az ártalmára, nagybecsű uram.
– Nos, kedves Kalama, mikor a gyűlölet így elragadja az embert, hatalmába keríti és leigázza a tudatát, s mások életére tör, lop, rabol, csábít és hazudik, sőt másokat is erre ösztökél, akkor az vajon ártalmára és kárára válik, hosszú távon is?
– Igen, nagybecsű uram!

6. – És mit gondolsz, Kalama, ha az embert hatalmába keríti a káprázat, az vajon a hasznára válik, vagy ártalmára van?
– Az ártalmára, nagybecsű uram.
– Nos, kedves Kalama, mikor a káprázat így elragadja az embert, hatalmába keríti és leigázza a tudatát, s mások életére tör, lop, rabol, csábít és hazudik, sőt másokat is erre ösztökél, akkor az vajon ártalmára és kárára válik, hosszú távon is?
– Igen, nagybecsű uram!

7. – Mit gondolsz, Kalama, e dolgok üdvösek vagy kárhozatosak?
– Kárhozatosak, nagybecsű uram!
– Megvetendők vagy sem?
– Megvetendők, nagybecsű uram!
– A bölcsek elfogadják, vagy elítélik?
– Elítélik, nagybecsű uram!
– Felvállalva és alaposan megfontolva bizonyos, hogy rosszra vezetnek és ártalmasak? Néked hogy tűnik?
– Felvállalva és alaposan megfontolva bizonyos, hogy rosszra vezetnek és ártalmasak. Bizony így van ez, uram.

8. – Ezért mondtam néked, Kalama: “Jöjj, Kalama, ne a kinyilatkoztatás szerint ítélj! Ne a hagyomány szerint ítélj, ne a mendemonda vezéreljen, ne a szent szövegek tekintélye alapján ítélj, ne a puszta logika alapján ítélj, ne az alapján ítélj, ami ésszerűnek tűnik, ne a jelenségeken elmerengve ítélj, ne egy megfontolt nézet szerint ítélj, mert te is egyetértesz azzal, ne a másik ember kompetenciája alapján ítélj, ne az alapján ítélj, hogy a szerzetest tanítódnak gondolod! Mert Kalama, ha teljes valódban úgy érzed, hogy “E dolgok veszedelmesek, e dolgok megvetendők, e dolgokat elítélik a bölcsek”, s ha felvállalva és alaposan megfontolva bizonyos, hogy rosszra vezetnek és ártalmasak, utasítsd el azokat!” Ezért mondtam e szavakat.

9. – Jöjj, Kalama, ne a kinyilatkoztatás szerint ítélj! Ne a hagyomány szerint ítélj, ne a mendemonda vezéreljen, ne a szent szövegek tekintélye alapján ítélj, ne a puszta logika alapján ítélj, ne az alapján ítélj, ami ésszerűnek tűnik, ne a jelenségeken elmerengve ítélj, ne egy megfontolt nézet szerint ítélj, mert te is egyetértesz azzal, ne a másik ember kompetenciája alapján ítélj, ne az alapján ítélj, hogy a szerzetest tanítódnak gondolod! Mert Kalama, ha teljes valódban úgy érzed, hogy “E dolgok üdvösek, e dolgok nem megvetendők, e dolgokat a bölcsek is dicsérik”, s ha felvállalva és alaposan megfontolva bizonyos, hogy jóra vezetnek és örömteliek, engedelmeskedj azoknak!

10. – Mit gondolsz, Kalama, a kapzsiság hiánya vajon a hasznára válik az embernek, vagy ártalmára van?
– A hasznára, nagybecsű uram.
– Nos, kedves Kalama, mikor a kapzsiság nem ragadja el az embert, nem keríti hatalmába és nem igázza le a tudatát, s nem tör mások életére, nem lop, nem rabol, nem csábít és nem hazudik, sőt másokat is erre ösztökél, akkor az vajon javára és boldogságára válik, hosszú távon is?
– Igen, nagybecsű uram!

11. – Mit gondolsz, Kalama, a gyűlölet hiánya vajon a hasznára válik az embernek, vagy ártalmára van?
– A hasznára, nagybecsű uram.
– Nos, kedves Kalama, mikor a gyűlölet nem ragadja el az embert, nem keríti hatalmába és nem igázza le a tudatát, s nem tör mások életére, nem lop, nem rabol, nem csábít és nem hazudik, sőt másokat is erre ösztökél, akkor az vajon javára és boldogságára válik, hosszú távon is?
– Igen, nagybecsű uram!

12. – Mit gondolsz, Kalama, a káprázat hiánya vajon a hasznára válik az embernek, vagy ártalmára van?
– A hasznára, nagybecsű uram.
– Nos, kedves Kalama, mikor a káprázat nem ragadja el az embert, nem keríti hatalmába és nem igázza le a tudatát, s nem tör mások életére, nem lop, nem rabol, nem csábít és nem hazudik, sőt másokat is erre ösztökél, akkor az vajon javára és boldogságára válik, hosszú távon is?
– Igen, nagybecsű uram!

13. – Mit gondolsz, Kalama, e dolgok üdvösek vagy kárhozatosak?
– Üdvösek, nagybecsű uram!
– Megvetendők vagy nem megvetendők?
– Nem megvetendők, nagybecsű uram!
–A bölcsek dicsérik vagy elítélik?
– Dicsérik, nagybecsű uram!
– Felvállalva és alaposan megfontolva bizonyos, hogy jóra vezetnek és örömteliek?
– Bizony így van ez, uram.

14. – Ezért mondtam néked, Kalama: “Jöjj, Kalama, ne a kinyilatkoztatás szerint ítélj! Ne a hagyomány szerint ítélj, ne a mendemonda vezéreljen, ne a szent szövegek tekintélye alapján ítélj, ne a puszta logika alapján ítélj, ne az alapján ítélj, ami ésszerűnek tűnik, ne a jelenségeken elmerengve ítélj, ne egy megfontolt nézet szerint ítélj, mert te is egyetértesz azzal, ne a másik ember kompetenciája alapján ítélj, ne az alapján ítélj, hogy a szerzetest tanítódnak gondolod! Mert Kalama, ha teljes valódban úgy érzed, hogy “E dolgok veszedelmesek, e dolgok megvetendők, e dolgokat elítélik a bölcsek”, s ha felvállalva és alaposan megfontolva bizonyos, hogy rosszra vezetnek és ártalmasak, utasítsd el azokat!”

15. “Kalama, a nemes tanítvány, aki mentes a bűnös vágyaktól, a rosszindulattól, a káprázattól, akinek tiszta a felfogása és gondos, s aki a szerető kegyességgel, könyörülettel, együttérző örömmel és egykedvűséggel tölti be a világ első égtáját csakúgy, mint a másodikat, a harmadikat és a negyediket, s ehhez hasonlatosan a szétáradó, nagyra növő, határtalan, gyűlölködéstől mentes szerető kegyesség, könyörület, együttérző öröm és egykedvűség érzésével eltelt szíve fölfelé, lefelé, keresztül-kasul és mindenütt, minden körülmények között betölti a világmindenséget. Ekként az árjan tanítvány, kinek szíve makulátlan és tiszta, mentes a gyűlölködéstől és erőszaktól, még ebben az életében négy vigaszra lel. Ezek az alábbiak:

16. “Tegyük fel, van túlvilág és a rossz vagy jó cselekedeteknek gyümölcse vagy következménye. Akkor pedig lehetséges, hogy a test lebomlásával halálom után újjászületek a mennyei világban, amit az öröm állapota jellemez. Ez az első vigasztalás.”

“Tegyük fel, nincs túlvilág, s a világban gyakorolt rossz vagy jó cselekedeteknek nincs gyümölcse vagy következménye. Akkor itt és most, gyűlölködéstől és rosszindulattól mentesen, biztonságban, jólétben és boldogságban élek. Ez a második vigasztalás.”

“Tegyük fel, a gonosztevőt utoléri a gonosz (következmény), de ha én még gondolatban sem okozok rosszat senkinek, miként érne utol a szenvedés engem, aki nem ártok senkinek? Ez a harmadik vigasztalás.”

“Tegyük fel, nem teszek soha rosszat, sem ebben a világban, sem a túlvilágon, s bizony, látom, tiszta vagyok! Ez a negyedik vigasztalás.”

Így Kalama, az árjan tanítvány, kinek szíve makulátlan és tiszta, mentes a gyűlölködéstől és erőszaktól, még ebben az életében e négy vigaszra lel.

17. – Úgy van, Magasztos! Úgy legyen, Jó sorsú! A nemes tanítvány, nagybecsű uram, kinek szíve makulátlan és tiszta, mentes a gyűlölködéstől és erőszaktól, még ebben az életében e négy vigaszra lel.

“Tegyük fel, van túlvilág és a rossz vagy jó cselekedeteknek gyümölcse vagy következménye. Akkor pedig lehetséges, hogy a test lebomlásával halálom után újjászületek a mennyei világban, amit az öröm állapota jellemez. Ez az első vigasztalásom.”

“Tegyük fel, nincs túlvilág, s a világban gyakorolt rossz vagy jó cselekedeteknek nincs gyümölcse vagy következménye. Akkor itt és most, gyűlölködéstől és rosszindulattól mentesen, biztonságban, jólétben és boldogságban élek. Ez a második vigasztalásom.”

“Tegyük fel, a gonosztevőt utoléri a gonosz (következmény), de ha én még gondolatban sem okozok rosszat senkinek, miként érne utol a szenvedés engem, aki nem ártok senkinek? Ez a harmadik vigasztalásom.”

“Tegyük fel, nem teszek soha rosszat, sem ebben a világban, sem a túlvilágon, s bizony, látom, tiszta vagyok! Ez a negyedik vigasztalásom.”

Fordította: Rácz Géza

2008/50.