Beszédes dob
A beszédes dob kedvelt népi hangszer. A dobtest homokóra alakú, azaz hosszának közepén elkeskenyedik. Legtöbbször perem nélküli, a test oldala mentén ritkán vagy sűrűn zsinórozott dob. Kis méretű változatát egy kézben tartva ujjakkal hangolják, nagyobb méretű párját az egyik karral hangolják, miközben kis pálcikával, vagy sétabot alakú ütővel szólaltatják meg.
Peremes kivitel esetén két bőre peremmel feszül a testre, az indokínai és japán dobokon széles peremmel. Gyakorlott játékkal a beszéd hanglejtését hűen képes visszaadni.
A sumér kultúra évezredekkel előbb ismerte tabír, tabíra néven, Indiai oszlopfaragások pedig Kr. előtti elterjedtségéről árulkodnak. Afrikában is kedvelt hangkeltő eszköz, amely az alábbi neveken ismert: dondo, ditumba, dono, dun dun, kalangu, kalengo, matumba, mitumba, mutumbwe, ogun, onygangan, senufa, tama, kundu, mukupela, wa he he, waswahili stb., míg Indiában és Indokínában udaka, udaka vadya, udakki, daibjosi, daiko okedo, chang ku, damru, etsuzumi, ko tsuzumi, moko, phong yeu co, shekere, shiva, thö dam, tschang gu, tsuzomi, timila, idakka,damaru stb. néven szerepel. Kínában katonai titkos üzeneteket adtak tovább hangolt a chang ku jeleivel. Latin-Amerikába afrikai közvetítéssel jutott a panderete.
Találó angol nevei a talking-, goblet-, language-, pitched-, hourglass-drum, melyek mindegyike a hangszer beszéd-hangot jól utánozni képes, beszédes, kifejező, társalgó voltára utal.
A két nagyon ősi, emberlakta helyszínen, Indiában és Afrikában ma is általánosan használják a beszédes dobot. Elnevezései is mutatják a különböző törzsi nevekből kiérezhető hangutánzó szerepét.
India egyes vidékein a beszédes dob Siva hangszerére emlékeztet, vagy Visnu szavát közvetíti a hívőknek, illetve a későbbi buddhista templomok teremtés-hangját, a szent „aum”-ot segítik a papi kórus-recitálásban. A beszélt nyelv, a gondolatok közléskényszere, közérthetővé tétele, vagy a hangkeltés fontos szerepet kap a faluközösségben, ahol az idősebbek a beszédes dobbal tanítják meg a gyerekeket a helyes hangkeltésre, valamint a közelben előforduló vadállatok hangjának fölismerésére.
Egy-egy faluközösség asszonyai sajátos, pergő nyelvű ropogtatott hangjaikat kísérik a damaru-val, a kicsiny, egy marokban elférő kétmembrános kézi dobocskával. Ezt a hangszert a membránokhoz ütődő, rövid szálon függő fagolyó szólaltatja meg, míg játék közben ujjaikkal hangolják a dobocskát.
Egyes dobokon, mint például az indiai Keralában elterjedt idakká-n az oldalzsinórokon kialakított gömbökkel finom hangolást is végezhetnek. Dél-Indiában terjedelmes szent szövegeket, recitálva előadott, többórás énekbeszédet kísérnek ezen a hangszeren vándor- szerzetesek.
Váray László
Széchenyi István Egyetem, Győr
2006/43.
