Medvefarmok Kínában

A hagyományos kínai orvoslás szerint a medvék epéjéből készült származékok csökkentik a lázat és a gyulladásokat, védik a májat a különböző megbetegedésektől, javítják a látást és “kiváló” potencianövelők. Egy régmúltban gyökerező népi hagyomány fennmaradásáról van szó, amelybe azonban évről évre több ezer fekete- örvös- és barnamedve pusztul bele szörnyű szenvedések közepette. Napjainkban már egyértelmű bizonyítékokkal támasztható alá, hogy legalább hetvenféle gyógynövény-származékból és vegyi úton előállított gyógyszerekkel is helyettesíthető lenne a medvék epéje.


A medveepe kinyerésének módszere farmonként változik, kegyetlensége azonban mindenhol azonos. Egy kis helyen megnyitják a hasfalat, és hegyes csövet vezetnek az epébe, melynek burkát átfúrva csapolják le a váladékot. Ez folyamatosan csordogál a ketrec alatt elhelyezett edénybe. Az úgynevezett sebészeti eljárás, mindenféle orvosi felügyelet, érzéstelenítés nélkül történik. Kínai szakértők szerint minden második, harmadik beavatkozás sikerül csak, így legtöbbször a seb elfertőződik, s az állat elpusztul. A halálozási arány 50-60%.

A legtöbb mackót ablaktalan termek sötétjében tartják. Ketreceik éppen csak akkorák, hogy szinte mozdulatlanul kell bennük feküdniük; felállni, vagy megfordulni nem tudnak. Testükben a cső, mely minden mozdulatnál élesen belehasít az epéjükbe, mindezt éveken keresztül, mindaddig, amíg szenvedéseiktől végre megszabadítja őket a halál.

Arcukon, hátukon, mancsukon kezeletlen sebek, forradások, melyek a súrlódások és öncsonkítás által keletkeztek. Eltorzult arccal verik fejüket a ketrec oldalába, mancsukat rágják fájdalmukban, miközben keservesen nyüszítenek, bömbölnek. Általános az alultápláltság, néhol az is megtörténik, hogy az állatok éhen pusztultak. Sajnos a legtöbb farmra ez a jellemző.

Vajon mi indokolja ezt a bánásmódot? Lehet-e egyszerűen kétes gyógyászati, vagy anyagi érdekekre hivatkozni mindezek igazolására? Aligha. Vajon mit érezhetnek azok az emberek, akik kénytelen-kelletlen itt dolgoznak e telepeken, s előidézői e töménytelen szenvedésnek? Vagy a tulajdonosok, akik csak nagy ritkán jönnek ki irodáikból ide, a medvék közé és nem látják az állatok szenvedését, mert nem akarják látni – hiszen akkor egy csapásra szabadon kellene engedni az összes medvét, bezárni a farmot, s valami olyasmibe kezdeni, ami nem kecsegtet ekkora haszonnal, de megengedi, hogy az ember emelt fővel járjon a világban.

A nemzetközi szervezetek tudomása szerint a medvefarmok utánpótlásának egy részét a vadonból befogott felnőtt állatok és bocsok vásárlása teszi ki. Nem lehet pontosan tudni, hány medve él Kínában természetes körülmények között. Az 1999-es adatok szerint 61.400 medvét regisztráltak, beleértve a 46.500 ázsiai fekete medvét is. Az IUCN (The World Conservation Union – Természetvédelmi Világunió) által kiadott közlemény valójában 20 ezer fekete medvéről számol be. Yuan és Kvangshi tartományban bizonyíthatóan vásároltak bocsokat, mintegy 280-400 dollárnak megfelelő összegért. Figyelembe véve, hogy például egy pincér 40 dollárnyi összeget keres havonta, nagy a kísértés a vadászatra és a kereskedelemre.

A medveepéből készített termékek nyílt kereskedelme Kínában egyértelműen bizonyítja, hogy a vadak védelmére hozott törvények nem érik el céljukat. Bizonyítékok vannak arra, hogy Észak- és Dél-Amerikában is folyik a medvék vadászata. Ecuadorban mindössze 150 dollárért vesznek meg egy megölt állatból kivett epehólyagot, ami egy ottani munkás havi bérének minimum ötszöröse.

Az utóbbi években ahelyett, hogy csökkent volna, inkább megugrott a medveepekészítmények kereskedelme.

A világméretű tiltakozás, az illegális kereskedelem ellen küzdő nyomozók kitartó munkája ellenére Japántól Kanadán keresztül sok piacon, üzletben leltek medveepe-származékokra. És nemcsak a “csodatévő” gyógyszer, de sampon, sőt még szeszesital összetevőjeként is használják.

Délkelet-Ázsiában különleges nyalánkságnak számít a medvetalp, amit 250 dollárért vesznek, viszont egy négycsillagos szálloda éttermében már 470 dollárba kerül. Ez az üzletág kiegészítő bevételhez juttatja a farmokat.

Örvendetes, hogy a kínai hatóságok megtették az első intézkedéseket a medvefarmokkal kapcsolatban. Ezek azonban inkább a működési feltételeket szabályozzák s ha ennek megfelelnek, regisztrálva és legálisan folytathatják tevékenységüket. Szívesen engedik a WSPA (World Society for the Protection of Animal – Állatvédelmi Világszövetség) szakértőit olyan farmokon szemlélődni, ahol külön kifutót is építettek a medvék számára, ahol megfelelő táplálás és ellenőrzés mellett élnek az állatok. Ezek azonban nem feledtetik a számos illegális és magántenyészetet, s azt az értelmetlen célt, amiért fogva tartják, kínozzák ezeket az állatokat.

A Washingtoni Szerződés (CITES – Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelméről) 1975-ben lépett hatályba. Ez az Egyezmény a medvék számára is védelmet biztosít!

A nemzetközi tiltakozások hatására lassan fény derült az elborzasztó tényekre, s az állatvédő szervezetek nyomására már sikerült közel több száz medvét megfelelő körülmények közé helyezni. Ennek a munkának egyik úttörője az angliai származású Jill Robinson, aki házassága révén került Hongkongba. Több mint tíz esztendeje, hogy látogatást tett egy ilyen medvefarmon, s az ott látottak soha ki nem törölhető nyomot hagytak benne. Elhatározta, minden követ megmozgat, hogy legalább enyhíthesse a medvék szenvedését. Fotóit, videofelvételeit elküldte egy angliai állatvédő szervezetnek, mely azonnal nyilvánosságra is hozta őket. A kibontakozó nemzetközi, majd helyi támogatás segítségével létrehozta az Animals Asia Fundation-t, és Kuangtung tartományban egy menhelyet, ahová a kiszabadított medvéket szállítja. Neki és munkatársai kitartó erőfeszítéseinek köszönhetően 500 medve immár szenvedéseitől megszabadulva, méltó körülmények között éli életét.

Ezek az állatok hosszabb-rövidebb idő elteltével visszanyerik életkedvüket, elfogadják a természetközeli állapotokat. Szinte hihetetlen, hogy mindazok után, amit átéltek, még hajlandók elfogadni az ember közelségét és gondoskodását.

Magyarországon az Ursus Medvealapítvány aláírásgyűjtést indított a kínai medvefarmok felszámolásáért. További információ: Dávid Éva 30/233-5774, www.ursus.hu
Aki szeretne többet tudni a témáról, keresse fel Jill Robinson honlapját: www.animalsasia.org

Dávid Éva

2002/33.