Hit és gyógyulás

2003. január 11-én tartották meg Budapesten az IHS és a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének szervezésében e konferenciát. A zord időjárás és a nagy hó ellenére 500 orvos volt kíváncsi a témára, s mint a moderátor és az amerikai előadó Dr. Koenig megjegyezte, hasonló témájú konferencián még az Egyesült Államokban sem gyűlt össze soha ennyi orvos.


Hazánkban második alkalommal teremtettek lehetőséget erre az egyedülálló kezdeményezésre. Csekélyebb részvétel mellett 1999-ben is szerveztek egy hasonló konferenciát, a mostani azonban határkő e témában. A kutatás, a hallottak alkalmazása az idei konferencia után várható igazán.

A felkért három előadó – egy amerikai pszichiáter-belgyógyász, prof. Dr. H. Koenig (Duke Egyetem, Észak-Carolina) és két magyar, Dr. Kopp Mária, a Magatartástudományi Intézet vezető professzora és Dr. Ferencz Piroska, Fejér megye tiszti főorvosa – igen színvonalas előadást tartott.

Több saját vizsgálat és más orvoscsoportok által végzett kísérlet eredményeit tárták a hallgatók elé, amik azt igazolták, hogy szoros összefüggés mutatkozik a mentális egészség, a hit és vallás között.

A vallás és az orvoslás között igen szoros volt a kapocs, mivel az első kórházakat Európában – Caesareában – az ortodox egyház állította, s az első orvosok papok is voltak egyben. Hajdanán az egyházak tartották fenn az orvosegyetemeket, s a nővérek is apácák voltak, mint ahogy részben Magyarországon is 1945 előtt.

A XIV. századtól kezdve már az állam állította ki az orvosi diplomákat, de a XIX. század közepéig nem különült el sarkalatosan a vallás és a gyógyítás. Mind a mai napig számos ispotályos, betegápoló- és gondozó rend működik világszerte.

Az ismertetett eredmények az Egyesült Államokban általában keresztény lakosság körében végzett vizsgálatokból származnak. Több tízezer beteg és egészséges ember volt alanya a több orvoscsoport vizsgálódásának. Az eredmények azt igazolták, hogy a lelki tényezők nagy szerepet játszanak az emberi élet minőségében és a betegség lefolyásában. A hit befolyásolja a testet és a testi működéseket is.

A hitüket aktívan gyakorló embereknél stabil immunrendszert, jobb szívműködést és kiegyensúlyozottabb vérnyomást észleltek. Alacsonyabb az agyvérzések előfordulása, alacsony a vérzsírszint, kevesebbszer fordul elő rosszindulatú daganatos megbetegedés, és AIDS. Szívkoszorúér megbetegedésekben 20%-kal kevesebb volt a halálozás, mint a kontroll csoportban. Vajon létezik-e olyan gyógyszer, amely ilyen mértékben csökkentené a halálozás gyakoriságát?

Az ilyen populációban növekvő hajlam mutatkozott a testmozgásra, csökkenő hajlam az elhízásra, lényegesen kevesebb volt a dohányzó.

A lelki értékek ápolása, gyakorlása népegészségügyi vonatkozásban is jelentős a betegség megelőzésében, a betegséggel való megküzdésben, a kezelés eredményeinek javításában.

Érdekesnek, de nagyon jelentősnek mondható az a felmérés, mely szerint az aktív hitgyakorlás (templomba, gyülekezetbe járás, imádkozás, felelősségvállalás a hittestvérekért, önkéntes munka a gyülekezetben) kifejezetten előnyösebb hatású az előbb felsorolt esetekben, mint az úgynevezett egyéni (intrinsic) vallásosság.

Az önkéntes munkavállalás kórházban, hospice és különböző egyéb altruista szervezetekben (Vöröskereszt, stb.) hasonló eredményt mutatott az összehasonlításban. A valódi, megélt vallásosság bizonyult fontosnak. A vizsgálati eredmények azt igazolták, hogy hívő embereknél magasabb az erkölcsi érték.

A vallásos elkötelezettség véd a depressziótól és az öngyilkosságtól. Ne feledjük, hosszú évtizedek után Magyarországon először 2001-ben csökkent az öngyilkosok száma, s egyes felmérések szerint a lakosság majd hatvan százaléka érintett a depresszióban. A vallásos családban felnövő gyermeket kevésbé veszélyezteti a drog, az alkohol és az AIDS, mint hasonló korú társait.

A tapasztalat azt mutatja, sok ember akkor fordul Isten, vagy a hit felé, amikor problémája támad, megbetegszik. Ilyen esetekben is sokkal jobb a műtétek utáni sebgyógyulás, a betegségekből való felépülés. Könnyebben viselik a fájdalmakat is, s rövidebb a kórházban töltött napok száma, így a kórházak egy betegre jutó ápolási költsége is alacsonyabb.

Az orvos könnyebben tudja közölni a hívő betegekkel az esetleges súlyos, vagy gyógyíthatatlan betegség tényét, mivel ezek az emberek tudják, hogy a földi élet egy átmeneti, rövid periódus, melyet a gyönyörű lelki élet követ.

Vitatott terület a vizsgáló személy vagy orvos lehetősége saját hitének, meggyőződésének közlése. A vizsgálati eredmények alapján sokan támogatják azt, hogy az orvos-beteg hierarchiát megszüntetve a gyógyító közölhesse hitét és buzdíthasson vallásosságra, az istenhit meglelésére, imára, elmélyedésre, relaxációra. A “steril” gyógyítás és a szubjektív véleménynyilvánítás között nagyon vékony a választóvonal, nagy elővigyázatosságra van szükség. A beteggel kialakított szorosabb kapcsolat elősegíti, hogy megérezzük mikor, mit közölhet vele az orvos. Amennyiben az orvos nem érzi magát hivatottnak hitbéli, lelki kérdésekben, ajánlhatja a kórház lelkészét. Erre egyre több kórházban nyílik lehetőség.

Nagyon fontos, hogy a páciens esetleges súlyos betegségét se istencsapásnak, elviselhetetlen tehernek, ördögi hatásnak fogja fel, de mindenképpen gondolkozzon azon, hogyan jutott e helyzetbe.

Minden országban nő az időskorú, beteg emberek száma, akiket legjobb volna otthoni körülmények között kezelni, ápolni, még a betegségük utolsó stádiumában is. Ez komoly feladat az egészségügy számára. Nem mindegy, milyen tudatállapotban van az idős személy, s az sem mindegy, milyen tudatú segítő gondozza, ha egyáltalán van erre lehetőség.

A hit és egészség témaköre hatalmas feladat, de óriási lehetőség a most végző orvostanhallgatóknak is, akik már másképp kezdhetik orvosi munkájukat. Hittel gyakorolhatják hivatásukat, s ez mindenképp segíti napi tevékenységüket, és így nagyobb reményt nyújthatnak betegeiknek is.

Dr. Tóth Piroska

2002/33.