Visnu tíz alászállása – Parasuráma
Lemosod a vétkeket a katona vére tavába,
oltod a vágyat, a kínt a világban,
szent csatabárdos, a bűnt leverő,
egek ura, üdv, Hari, üdv!
(Dzsajadéva: A tíz avatár éneke, Weöres Sándor fordítása)
Hajdanán a bráhmanák szent tanulmányait s a tanítását támogatandó termékeny földeket kaptak az uralkodóktól, hogy értékes idejüket ne eméssze föl a megélhetés gondja. Jövedelmeikből kollégiumokat, bentlakásos egyetemeket tartottak fönn.
A Héhaja dinasztia is követte a jámbor adakozás elveit, ám a hódító hadjáratok és a tékozló életmód pénzhiányba sodorta őket. Hamis tanácsadóknak engedve a bráhmanák jószágaira vetettek szemet. Vagyonukat elkobozták, birtokaikat államosították, így az oktatási intézmények működése lehetetlenné vált.
A bölcs Bhrgu utódai ellenálltak a fosztogatásnak, de végül alulmaradtak: a tízezer fős egyetemi hallgatóságot szétkergették, a férfiakat leölték a nőket megalázták. Egy állapotos asszony menekült csak, Parasurám nagyanyja.
Időközben Kártavírja lett a király, aki megengedte Agni tűzistennek, hogy éhségét csillapítsa. Agni erdőket emésztett föl, s bizony megperzselte Ápava bölcs remetelakát is, aki megátkozta a királyt: Visnu alászállása törje le a büszkeségét!
Így jelent meg a csatabárdos (parasu) Ráma. Dél-Indiában, bráhmana családban született, Dzsamadagni és Rénuká ötödik fiaként, s bár járatos volt a Védák tudományában, mégis inkább vitézségével tűnt ki. Jeles harcos volt, csatabárdját Sivától kapta vezeklése fejében. Tizennégy éves korában szörnyű eset történt. Anyja hanyagságát megtorlandó apja arra szólította föl, oltsa ki szülőanyja életét. Parasurám ugyan eleget tett atyja óhajának, de elájult a gyilkosság miatt. Atyja megenyhült, s megkérdezte a föléledő fiút, milyen áldást szeretne szófogadása miatt. Parasurám egyetlen kérése az volt, hogy édesanyja visszanyerhesse életét, amit atyja boldogan teljesített.
Egyszer Kártavírja király meglátogatta Dzsamadagni kunyhóját, s magával vitte kívánságteljesítő csodatehenét. Parasuráma ugyan legyőzte a királyt, ám annak fiai időközben megölték Dzsamadagnit. Mire Parasurám odaért, Rénuká bánatában huszonegyszer sújtott öklével a mellkasára, fia pedig szörnyű átkot fogadott: huszonegyszer irtja ki a gyalázatos katonákat. A hadtudományokra is csak bráhmanákat volt hajlandó oktatni. A harcosi rendbe tartozó Karna is elszegődött mellé, de eltitkolta származását. Guruja egyszer Karna ölébe hajtva a fejét megpihent, miközben az ifjú lábát vérszívó bogár kínozta. Fölébredvén Parasurám megértette, hogy a szenvedést rezzenéstelenül tűrő Karna nem bráhmana, hanem a harcos rend hősies tagja, de mivel becsapta, megvonta tőle a hadtudományok végső titkát.
Parasurám véres ütközetekben győzött, s e véráldozattal hódolt az ősatyáknak, akik áldását elnyerve azt kérte, hadd mentesüljön az igazság győzelme végett elkövetett erőszak bűnétől. Miután így megtisztogatta a földet a gonosz katonáktól, a bráhmana Kasjapára bízta a világot, ő maga pedig visszavonult a Mahéndra-hegységbe vezekelni.
A Puránák szerint Parasuráma halhatatlan (csiranydzsívan), így találkozott Ráma királyfival, valamint Krsnával is, sőt, a legenda szerint mind a mai napig a Földön él, közép-India egy rejtett barlangjában. Egyesek a despotikus rendszerrel szemben a demokratikus, illetve a bölcsek vezette államforma (ld. Platón Államát) előfutárának tekintik, valójában azonban a bráhmanák kultúrájának isteni felhatalmazottságú védelmezőjét kell látnunk benne.
2003/34.
