Keleti hangszerlexikon-Kai/Kar Cshilambu

Kai/Kar Cshilambu

Ez a különleges hangszer a szabatos meghatározás szerint üreges, hurkaformájú, gömbölyded kör-, illetve gyűrű-test, melynek anyaga sárgaréz, vagy bronz. A gyűrű zártságát egyik oldalán hasíték töri meg. A nem tökéletesen kör alakú réz-bronz üreges test belsejében csekély számú golyócska, vagy magok rejlenek.

A hangszer az indiai Tamil Nadu államból silambuként ismeretes. Két válfaja a lábon viselt, illetve a kézben tartott; amikor elnyűtt ruhára csavarva a bokán hordják kar-silambu a neve, a kézben tartott a kai-shilambu.

Méreténél fogva mély hangú rézcsörgő, amelyik az afrikai axatsehez, illetve a csőcsörgők közül a latin tubohoz vagy ganzához hasonló.

A táncelőadásokon a férfiak mélyhangú csörgője. A cshilambu a tánc-beszéd, a tánc-cselekmény fontos eszköze: erős, mély csörrenő hangjával a szereplő hívja fel magára a figyelmet. A többórás táncelőadás történésében a szereplő személyek megjelenésének eszköze. Minden lépésüket, mozdulatukat hangsúlyossá, a csörgő hanggal kiemeltté teszi ez a hangkeltő eszköz.

A klasszikus indiai táncok, különösen a bharat-natjam esetében az előkészületek több órát vesznek igénybe. A smink valóságos maszk gyanánt fedi az előadó arcát, sőt, egyes szerepek esetében még a szem fehérjét is elszínezik. A megkülönböztető díszes ruhák mellett rendkívül fontos szerep jut a hanggal, hangszínnel együtt járó ritmusos mondanivalónak a legkülönbözőbb események (harc, viadal, más-más indulatú dialógusok) tánc-elbeszélése során.

Aki ismeri a hős Ráma történetét (Rámajána), vagy a védikus írásokban található uralkodók históriáját, tanulságos életük példáját, könnyedén beazonosítja a több ezer éves indiai kultúra táncban is eljátszható, zenekísérettel előadott epizódjait.

A nézők lelkesen azonosulnak Bharata király, Daksa, vagy a hős Prijavrata király tanulságos élettörténetével, tapsolnak és együtt izgulnak az események sodrásában, sőt bekiabálással bíztatják kedvenceiket, és fújolják a gonosz démonok, a ráksaszák tetteit.

Dzsagannáth Puriban, a gaudija-vaisnavák s a hinduizmus szent városában az egyik templomban vettem magnetofonomra egy férfi karatal-játékát (ez apró cintányérhoz hasonlatos hangszer), valamint az oltár előtt táncoló férfi kar-cshilambujának csörgését az Isten dicsőítő dal ütemére. Ez a remek felvétel a magas és mély csilingelés, csörgés együttes használatának jellemző példája. Érdekes idevágó párhuzam, hogy Andrásfalvy Bertalan néprajzi gyűjtése szerint karácsonykor még a XX. sz. első felében is táncolva énekeltek, csörgőztek Dél-Magyarországon az oltár előtt. Fontos megjegyezni, hogy az öröm, a csodálat ujjongó kifejezése mozgást indukál, ami legszebb és legtisztább kifejeződése az őszintén rajongó lelkiségnek, népléleknek.

Váray László
Széchenyi István Egyetem, Győr

2007/47.