Jóga és a kundalini

Mi a kundalini? Szó szerinti jelentése: barlangban vagy lyukban fekvő. Három és félszeresen felcsavarodott kígyóhoz hasonlítják, ami a finom fizikai test alsóbb csakráiban lappang, de képes kibontakozni, és lelki megvilágosodásra vezetni az embert.


A kundalini vált az egyik legfontosabb kifejezéssé napjaink spirituális és okkult irodalmában, ez képezi sok New Age gyakorlat alapját is. Számos tanár hangsúlyozza a kundalini felélesztésének vagy felemelésének fontosságát, s gyakran állítják, ennek speciális módszerével is rendelkeznek. Egyesek a jóga lényegének vagya kelet meditációs titkának tekintik, mások az emberi továbblépés kulcsának tartják. Gyakran olvashatunk a bennünk szunnyadó kundalini misztikus erejéről, ami feléledve csodálatos változásokat hozhat életünkben. Megfelelő technikával feléleszthető a kundalini, megtapasztalhatjuk e bámulatos élményeket, magasabb régiók tárulnak fel előttünk, és ezáltal gyorsan szuper-tudatra tehetünk szert. Így aztán sokan bele is fognak a gyakorlatokba, e tapasztalatok és erők elnyerésének reményében. De sokszor megfeledkeznek arról, vajon rendelkeznek-e a szükséges alapokkal, s az sem biztos, hogy a kundalini-sakti olyannyira fontos, mint ahogy azt gondolják. Gyakori a csalódás, ha nem érjük el a hőn óhajtott eredményt, ha pedig sikerrel járunk, készületlenül ér bennünket az eredmény.

India

Érdemes megemlíteni, hogy India szellemi irodalmában a kundalini kifejezés alig-alig fordul elő, s akkor is csak bizonyos vonatkozásban említik. A Védák, Upanisadok vagy a Jógaszútrák ősi verseiben például elő sem fordul ez a kifejezés. Bizonyos aspektusait sokféle névvel illetik, de nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani neki, mint amit manapság élvez. India klasszikus lelki írásai a tudásban, s végül az isteni szeretetben jelölik meg a lelki fejlődés legfontosabb eszközeit. Igaz, a kundalinit is megemlítik a jógairodalom egyes műveiben, főként a tantrikus forrásokban, de a kundalini még ebben a tradícióban is a magasabb bölcsesség és a kegy alárendeltje. Vagyis a kundalini túlhangsúlyozása nem más, mint egy újabb jóga-szakkifejezés divatossá válása, amit eredeti környezetéből kiszakítva új jelentéssel látnak el, egy kicsit hozzátesznek, egy kicsit elvesznek belőle s gyakran vissza is élnek vele.

A technikai jóga, a tantra egyik legfőbb eszköze a kundalini felélesztése. A karma-jóga (a cselekvés és szolgálat jógája), a gjána-jóga (a tudás művelése) és a bhakti-jóga (szeretetteljes önátadás) nem foglalkozik a kundalinivel, bára mantra, a nada (hang-meditáció) vagy a prána fontosságát kiemelik. Ezeket az eszközöket sokan a kundalini felélesztésével is kapcsolatba hozzák. Mindegyik módszer energiafejlesztésre törekszik, s a szubtilis energiát kundalininek is nevezhetjük. A jóga technikáját alkalmazva túl lehet lépni magán a technikán is, mivel a jóga célja az anyagi formaságokon és karmikus tetteken túli tiszta tudatállapot visszaállítása. E technikák egyensúlyban tartják természetünk külső jegyeit, és lehetővé teszik belső természetünk felszínre jutását. Az eszközök mindig a felsőbb célt szolgálják. A pránajama (légzőgyakorlatok) például gyakran nélkülözhetetlen eszköz a lelkileg törekvők számára a szükséges életerő fenntartásához, valamint az érzelmek fékezéséhez. A jóga fő folyamata mégis a meditáción (dhjána) keresztül érvényesül. A meditációra nincs módszer, hiszen az a test és az elme túlhaladása, bár ehhez az egyes technikák előkészíthetik az utat.

A magasabb szintű tantra-módszerek is e célt szolgálják, nem ragadnak le a technikánál, hanem a meditáció felé terelik az ember figyelmét. Egy természetes folyamat keretein belül foglalkoznak a kundalini felélesztésével, aminek során az energia a szeretettel és a bölcsességgel párhuzamosan bontakozik ki, ha hagyjuk, hogy a tanítómester és Isten magasztos értelme munkáljon bennünk. Vagyis a tantra inkább a fejlődési utak egyik támogatója, semmint önálló út. Csak így láthatjuk hasznát, anélkül, hogy tévútra lépnénk.

A jógahagyományok és a modern beszámolók egyaránt szólnak a kundalini szándékos, mesterséges felélesztésének módszereiről, amik gyakran súlyos mellékhatásokkal járnak. Az ájurvéda és a tibeti orvoslás is több olyan vata (szél) rendellenességet ismer, amik a hibás meditációs gyakorlatoknak tulajdoníthatók. Mivel a mi kultúránkban ezen a területen nehezebba helyes irányt követni és kevesebb a védelmi mechanizmus is, mint keleten, ezért kétszeresen óvatosnak kell lennünk lelki gyakorlatainkban. Sőt, a nyugati civilizáció hiperaktív, mozgékony életvitele a rendkívül ingergazdag környezettel együtt sokkal hajlamosabbá tesz a szél-rendellenességekre. Ezért az ideges, bizonytalan, ingatag és túlérzékeny embereknek különösen óvatosnak kell lenniük a kundalini-gyakorlatokban, mert azok könnyen rendellenességet okozhatnak az életlevegőkben (prána).

Bármit is végezzünk, ahhoz energiára van szükségünk. A kundalini a szervezet finomabb szerkezetének energiája, ami különböző képességek kibontakoztatásához járul hozzá. Ez a feleszmélt prána, a tudat energiája, ami nem keverendő össze a szubtilis vagy asztráltest egyik energiájával sem. A kundalini-energiára tehát szükség van, de önmagában nem elegendő ennek a felszítása. A veszélyek is ebből származhatnak. Mit sem használ ezer wattot vezetni egy izzólámpába, ha az csupán százwattos. A kundalini-energiához is megfelelő alapokra van szükség.

Tiszta lelkiség

Igen veszélyessé válhat ez az energiafelszabadítás, mert ha nem párosul az erőket jó irányba terelő bölcsesség és szeretet kibontakozásával, kárt is okozhat, akárcsak az, ha egy gyermeket ültetnénk a volán mellé. A lelki élet művelésének indítéka az igazság, vagy Isten szeretete kell legyen, s nem valamiféle hatalomvágy vagy kalandszomj. Máskülönben az nem lelki élet, hanem lelki köntösbe burkolt önző törekvés, ami bukáshoz vezet. A természet erőit csak akkor szabadíthatjuk el, ha mélységesen tudatosak vagyunk a Mindenhatóról, aki egyedül képes kordában tartani ezeket az energiákat.

Hogyan lett ilyen fontos a kundalini? Sok más keleti fogalomhoz hasonlóan először ezt is a teozófusok használták, akik a XIX. században elsőként kezdtek a keleti bölcselettel foglalkozni. Egyes jógik is előszeretettel használták a kifejezést, hátha így jobban szót értenek a nyugati emberrel, jól tudván, mennyire kedveljük az energia, technika és hasonló fogalmakat. Több nyugaton immár népszerűvé vált tanítás és sok fontos indiai tradíció is a saktipat kundalini vonalhoz tartozik. E tradíciók természetesen gyakran használják e fogalmat. E vonal mesterei közül azonban sokan már nem folytatnak saktipat vagy kundalini-felélesztő kurzusokat, mert számukra bebizonyosodott, hogy a nyugati ember a legtöbb esetben nem tud mit kezdeni a felszított energiával, sőt gyakran súlyos problémákat, rendellenességeket eredményezett a próbálkozás. A kundalini fogalma tehát felkeltette az emberek érdeklődését, de a folyamatnak megvoltaka maga árnyoldalai is.

A mai nyugati kultúránk olyannyira anyagelvű (materialista) és testközpontú, hogy a fizikain túl lévő jelenségeket könnyen azonosítjuk a lelkiekkel. Manapság sokan törekszenek egyfajta betekintésre az asztrális szférába, akár kábítószerek, akár hipnózis, spiritizmus vagy szellemi olvasmányok révén, de még a legalsó asztrálsíkon mozgó tömegtájékoztatási eszközök is ide számítanak. Ily módon ugyan sok érdekes, a hétköznapi tudatosság síkján túli dolog megtapasztalható, s a tudati fejlődés érdekébena nyugati kultúrának meg is kell ismernie ezeket a szférákat, de ezzel óhatatlanul együttjár az illúzió is. Az okkultizmus egyáltalán nem lelki, hanem a materiális szféra egy finomabb síkja, ahol ugyanúgy érvényesülnek az ego ösztönzései. Sokan az asztrális szférát naívan már lelkinek hiszik, így aztán saját maguk vagy mások illúziójának válnak rabjává. A meditációs technikák vagy szuggesztiók által kiszínezett álmainkat vagy fantáziánk képeit könnyen hiteles tudásnak, tényleges megtapasztalásnak vélhetjük. A kundalini túlhangsúlyozása és a negatív kundalini-élményeink arról tanúskodnak, hogy az asztrális szféra útvesztőjébe tévedtünk. Sajnálatos módon az Egyesült Államokban a New Age mozgalom nagyobbik részét ez a veszély fenyegeti, mivel az asztrális sík sokszor csábítóbb és persze könnyebben elérhető, mint a tényleges lelki dimenzió.

A kundalini felszítása, különösen az alsóbb csakrákban csupán az alsóbb asztrális régiókig, az “alsóbb mennyekig”, a “poklok” és halál utáni köztes állapotok kavargó szférájáig vezet el. Eza birodalom igen félrevezető, hacsak nem szabadultunk meg minden olyan tényezőtől, ami annak sajátja: a félelemtől, a vágyakozástól és az anyagi ambícióktól. Sokféle csapdára számíthatunk, ha ezen a síkon csak saját erőnkre támaszkodunk, illetve ha fáradozásunk önző célokat szolgál, nem pedig az isteni szeretetet.

A kundalini fogalmával általában olyan gyakorlatokat társítunk, amelyek különféle pozíciók, légzőgyakorlatok, mantrák és vizualizálások segítségével igyekszenek felszítani a belső energiát. Ezek közönséges jógagyakorlatok. Mindehhez nyugaton a néhány hetes, kétes kimenetelű tantra-jóga kurzusokon a kábítószerélvezés, alkoholizálás vagy speciális szexuális gyakorlatok is kapcsolódnak. Ezeket a balkézről való vagy fekete tantra alkalmazza, s gyakran fekete mágiába torkollanak. A New Age terjedése óta ráadásul ezekhez olyan gyakorlatok is kapcsolódnak, mint például a csakrák serkentése kristályokkal, színek és hangok alkalmazásaa csakrák kinyitása és hangolása érdekében, szubliminális hanganyag hallgatása és így tovább. Ezek az új megközelítési módok, bár igen érdekesek, s egyik-másik alaposabb vizsgálódásra érdemes, mégis eléggé felszínesek, hatásuk bizonytalan, s gyakran ellentétesek a tisztaságot hangoztató bölcsek tanításaival. Mindez önindukciós és illuzórikus élményeket szülő összetett, szövevényes és szubjektív jelenséget alkot.

Szabályozott energia

A kundalini felemeléséhez tiszta test és elme szükséges, mert a gyakorlatok csak így hoznak eredményt. Ha szöveteink toxinokkal vannak telítve akár a húsfogyasztás, akár a kábító- vagy serkentőszerek, vagy a feloldatlan érzelmi konfliktusok miatt, akkor a kundalini rossz irányba is haladhat. A szexuális energia kontrollja is fontos, mert a megtisztított nemi energia alkotja és táplálja a pránajama- és mantra-gyakorlatok által felfokozott energia lényegét. Ez alkotja az alapot, máskülönben a nagyobb energia csupán zavaró tényezője az elmének és az idegrendszernek.

Sokan könyvből vagy másodkézből lesik el a technikákat, hiszen csak úgy záporoznak ránk az információk az élet lelki és egyéb aspektusairól. Vannak olyan oktatók is, akik pénz vagy követők reményében árusítják módszereiket, ami csak fokozza zavarunkat e kérdéssel kapcsolatban. Gyakran túlhajtjuk a gyakorlatokat, vagy hibásan végezzük, összezagyváljuk, illetve rosszul társítjuk azokat. Saját elképzelésünk szerint módosítjuk őket, vagy akár újakat is teremtünk. Ennélfogva óhatatlanok a negatív tapasztalatok.

A szubtilis, ugyanakkor nagyhatású energiákat felszabadító módszereket nem szabadfelszínesen, alkalomszerűen vagy saját érdekeink, szeszélyeink szerint alkalmazni. Miként a tüzet vagy az elektromosságot megfelelő óvatossággal alkalmazzuk, természetünk finomabb energiáit is hasonló figyelemmel, hozzáértéssel és védelemmel kell kezelnünk.

A védikus hagyományok szerint a kundalini-gyakorlatok sikeréhez elengedhetetlen a megfelelő felismerés, tudás, az isteni kegy és az útmutatás biztos háttere. Felelőtlen dolog megfelelő útmutatás nélkül, vagy a szükséges életfeltételek híján próbálkozni ezekkel a gyakorlatokkal, mert így kétségkívül kellemetlen mellékhatásokat tapasztalunk majd. Ha nem áll rendelkezésünkre ilyen háttér, akkor türelmesnek kell lennünk. Miként Indiában mondják, Isten nem hagy segítség nélkül egyetlen őszinte próbálkozót sem.

A kundalini fogalmához kapcsolódik az a nézet is, miszerint a lelki megvalósítás nem más, mint a kundalini kígyó felemelése a hét csakrán keresztül egészen a koponya- vagy korona-csakráig, ami a teljes megvilágosodás. Ez egy megközelítési mód a sok közül, de közel sem olyan egyetemes, mint gondolnánk. A gjána-jógában például a csakráknak szinte nem is tulajdonítanak jelentőséget. Inkább a szívbéli tudat eredetének vizsgálatával foglalkoznak. Ez a “szív” nem az asztráltest szívcsakrája, hanem a tudat központja, ami túl van mindenféle testi burkolaton. A gjána-jógik a szívet vizsgálják, és megállapításuk szerint abban megtalálják az összes “vezetéket” (nadi) és csakrát. Ez India ősi írásainak, az Upanisadoknak és egyéb védikus írásoknak az eredeti tanítása, melyek sokkal inkább a lelki szívvel, s nem annyira a csakrákkal foglalkoznak. Kortárs bölcsek, például Mahársi Rámana is állítja, hogy a teljes megvilágosodás érdekében a koronacsakra elérése után vissza kell térni a szívcsakrához.

A Legfelsőbb rajongó szeretetét tanító bhakti-jóga is a szív felé tereli figyelmünket. Isten áll a középpontban, Ő a legfontosabb, s nem egy misztikus jógaképességeket eredményező technika. Még a tantra-jóga is elkülönítve határozza meg a kundalinit és a csakrákat. A buddhisták csak öt csakrát ismernek, a taoisták pedig a szervezet hasi oldalán találják mega csakrák ellentett párjait. Egyes jógik a gyökércsakrából emelik a kundalinit, mások a nemi csakrából, a napfonatból vagya szívből. Ez csak azt bizonyítja, hogya tudati energiát a test vagy az elme bármely pontjáról kiindulva lehet emelni, bár természetesen léteznek elsődleges irányok.

A kundalini csak a szívcsakra szintjén válik lelki energiává. Ez alatt az ego kiterjesztésének eszköze, illetve segít a finom fizikai képességek megszerzésében. Úgy mondják, még az aszurák (gonosz célokat óhajtó emberek) is jógáznak, a napfonat magasságáig emelik energiájukat, hogy nagyobb hatalomra tehessenek szert.

A kundalini-irodalom bővelkedik a drámai és szenzációs esetekben, örömteliekben és félelmetesekben egyaránt. A fizikális változások sem ritkák, önkéntelen cselekvések is előfordulnak. Ezek lehetnek egy belső tisztulás melléktermékei is, de a helytelen gyakorlatok tünetei is. Önmagukban nem tükröznek lelki fejlődést, ami csak az istentudat iránti egyre elmélyültebb kutatással mérhető.

Nyugaton főként fizikális élmények érdekében fordulnak a kundalini-gyakorlatokhoz. Ezeket leginkább azok találják vonzónak, akik a kábítószereknél is színesebb mentális élményekre vagy pszichedelikus látomásaik kiterjesztésére vágynak. A kundalini úgynevezett áldozatai leginkább a kábítószerélvezők közül kerülnek ki. Számukra felettébb fontos lenne annak a ténynek a belátása, hogy a drogok károsíthatják a szubtilis test idegeit (az ún. nadikat), amik aztán rossz irányba vezetik a nagyobb energiaáramokat.

Az istenszeretet útja

A jóga viszont az élénkebb fizikális élmények helyett az anyagi megtapasztalástól való függetlenséget veszi célba. A gjána-jóga célja például eggyéválni a látóval vagy a látás folyamatával, s egyben megválni minden tapasztalattól. A bhakti követője pedig mindenben imádottját, a Legfelsőbbet szeretné felfedezni, s túláradó szeretetében mindig az Ő kedvében akar járni.

Bármennyire tűnjék paradoxnak, a jóga csak a célból alkalmaz erőfeszítést, hogy legyőzze az erőlködést. Úgy tartja, egy kis erőfeszítés nagyon hasznos lehet a belső útmutatás szempontjából. Békességet és szeretetet azonban nem lehet nyerni erőszakos módszerekkel. Mesterkélten nem lehet eljutni az igazsághoz, bibliai példával élve: “Rohammal nem lehet bevenni Isten országát”. Erőltetett, számítgató vagy mesterkélt módon csak hiányos eredményre juthatunk. A negatív kundalini-élmények legtöbb esetbena kundalini-technikák helytelen alkalmazásából fakadnak. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a kundalininek megvan a maga legitim szerepe, de a teljes siker érdekében bölcsességés odaadás kell, hogy kísérje és gazdagítsa; csak akkor válhat ténylegesen lelkivé, nemesítő tényezővé, ha a szívben honoló Legfelsőbbet célozza.

A kundalini túlhangsúlyozása modern tudományos és műszaki mentalitásunknak, a hatalom, a dráma és az érzékelés iránti elkötelezettségünknek tulajdonítható. Szépen illeszkedik kiszámított, erőfeszítésen és hatalomvágyon alapuló felfogásunkba, hiszen minden áron szeretnénk közelebb jutni célunkhoz. A mágikus pirula, a gyorstalpaló módszer, a biztos menekvés vonzereje táplálja törekvésünket, amit az egzotikus videofelvételek, az erős motorok és a gyors autók is tükröznek. A kundalini helytelen alkalmazása olyan, mintha egy mentális atombombával játszadoznánk. Az ilyen energia-felfogás ugyan megfelel gondolkodási sémáinknak, de nem szabad azt a gyakorlatban is megvalósítani. Meg kell ismernünk, mi is a kundalini valójában, s miként lehet azt helyesen alkalmazni. Nem kergethetjük örökké a kundalinivel kapcsolatos délibábokat.

A gjánát és bhaktit nélkülöző kundalini-élesztő próbálkozások lelkileg éretlen mentalitásra utalnak, hiszen az ego és elme régesrégi módszereit alkalmazzák olyasvalaminek az elérésére, ami messze meghaladja az ego és az elme hatáskörét. Az ilyen próbálkozás mintha az ego hagymázas lázálma lenne a lelki világról, amit a legteljesebb anyagi élményként vízionál. Az igazi lelki törekvés azonban az alázattal, béketűréssel és saját korlátaink felismerésével, önző vágyainkon alapuló gondolati homokvárépítésünk leépítésével kezdődik. Boldogan merengünk azon a titokzatos energián, ami, ha saját erőnkből fölszítjuk, csodás módon, egy csapásra megváltoztathat bennünket. Nyugaton a legtöbb ember rabja a fantasztikus eredményeket garantáló gyorstanfolyamoknak, nem csoda hát, ha álmodozunk. De ne a varázslatban reménykedjünk, hanem legyünk reálisak, és lássuk be, hogy az igazi változás csak akkor köszönt ránk, ha már feladtuk manipulatív gondolatainkat és önző tetteinket. A Védák bölcselete szerint mindaddig nem pillanthatjuk meg az igazságot, amíg meg nem ismerjük valódi énünket, illetve az ahhoz vezető út akadályait, korlátait. Nincs más út, minthogy szembesüljünk önmagunkkal és kitárulkozzunk az isteni kegy árama előtt.

A lelki törekvések alapja a béke. A drámai élmények, egzotikus energiák és kierőszakolt változások inkább szenvedélyesek, s az elme zaklatottságára utalnak. A lelki életnek inkábba békesség a sajátja s nem a háborgás. Sok kimagasló jógi az egyre mélyebbé váló békén, szereteten és észlelésen kívül szinte nem is tapasztal egyebet. Persze nem arról van szó, hogy minden kundalini-leírást sátáni irománynak tekintsünk, és ne alkalmazzunk egyetlen kundalini-technikát, még akkor se, ha az hasznos lenne. Ellenkezőleg, fel kell ismernünk mindennek az értékét és a megfelelő helyét. Ne impulzív módon, hanem tudatosan alkalmazzuk a kundalinit, s gondolkodjunk el azon, miért is tulajdonít a nyugati ember ilyen nagy jelentőséget az energiának és a technikának a lelki élet területén? Vajon figyelmét miért nem az az összes energia forrása köti le, megfogadva a Védák tanácsadását? Vagy ez önmagában nem adna új lendületet életének?

A kundalini, a csakrák és a titokzatos élmények egy finomabb tudomány felé terelik figyelmünket, de ne zavarjon meg bennünketaz ezzel kapcsolatban nyugaton elterjedt sok popularista irányzat. Győződjünk meg magunk arról, hogy egy módszer és a fejlődésben lendítő erőt jelentő energia akkor a leghatásosabb, ha teljes komolysággal végezzük a folyamatot, türelmesen és kitartóan, és végül, de nem utolsó sorban: célunk mindezzel sohase önző, egyéni érdekű legyen, hanem hűen a források hagyományához, kizárólag a legmagasztosabb eszmény vezérelje lépteinket.

David Frawley

A szerző több könyvet írt már India ősi kulturális hagyományáról. Ezek egyike az Ájurvédikus orvoslás. Frawley egyébként ájurvédikus és kínai orvostudománnyal foglalkozó doktor, tanulmányai gyakran jelennek meg különféle angol nyelvű New Age folyóiratokban.

1992/11.