Fátum, fétis, fázis

Minden ciklikus a világban, és minden változásoknak van alávetve. Mindennek van keletkezése, fennmaradása és megsemmisülése; születik, létezik és meghal. Élet és halál, gyarapodás és sorvadás, nappal és éjszaka, kiáradás és visszahúzódás, belégzés és kilégzés, bőség és ínség – ezek mind a teremtés fundamentális alapműködései.

A Hold fázisváltásait például ezredévek óta fürkészi az ember, egyszer azt mondjuk, fényes, másszor azt, hogy árnyas. Másutt a teliholdat egy tizennégy ujjú kézhez hasonlítják, s ahogy naponta fogy a Hold, mintha egy-egy ujját behajtaná ez az emberfölötti lény, mikor meg telik, akkor nyitogatja ujjait. Fázisokban változnak az évszakok, az emberlét szakaszai és a településszerkezet is. Az egyik hónapokkal, a másik évekkel, a harmadik évtizedekkel, századokkal mérhető.
Létezik valahol Magyarhonban egy Árpád-kori templomrom. Sok más társához hasonlóan ez is árván áll romjaiban. Hajdanán – szinte érződik még az élet egykori lüktetése – mellette vezetett az út, emberek nyüzsögtek, szekerek jöttek-mentek, ünnepeken tömegesen. Aztán jöttek és múltak az évszázadok, elmúltak a templomból a szent emberek is, omlottak a falak és idővel odébb húzódott a út is. Ma már keresni kell a lankás földek hajlatában álló romot, különben könnyen tovasuhanunk a mai élet eszelős tempójában. Végbement egy történelmi fázisváltás, ami egyben fátumszerűnek is tűnik. Vajon a sors is fázisokban változik? Csatorna kell az áramláshoz – de milyen csatornák nyílnak a sors áramlása előtt?
Az emberiség közös tudata olyan, akár egy mező. Meg lehet művelni, ki lehet zsarolni, el lehet hanyagolni. A gondolatok, eszmék akár a magvak. Ki ülteti el a magot? Az, akinek szüretelnie kell a termést? Vagy valamely dzsinn, aki óvatlan gazdáját aztán megeteti a terméssel? Netán egy géniusz, aki ugyan jó szándékú, de képtelen belátni a vetemény következményeit? Vagy egyenesen a gonosz, az antikrisztus vagy maga a sötétség fejedelme?
Egyszer egy nagyszerű gurunak egyik növendéke megjegyezte: Kezd hűvösebbre fordulni az idő… Jó szándékú gondolatnak szánta, de a mestere rögtön megragadta a lehetőséget, s
oktatni kezdte: „Meglehet, változik az időjárás, de mi ennek nem szentelünk túl sok figyelmet. Meleg és hideg jön és megy, ezek a viszonyok változékonyak.”
Nem is folytatta tovább, egyértelművé vált, hogy nem a mulandóval, hanem a maradandóval érdemes foglalkozni. Sorsszerű, hogy a fázisok is fetisizálódnak? De ha minden változásnak van alávetve, akkor hol keressük a maradandót? Amit életében nem értett meg az ember, azt talán elmúlásában képes felismerni? A maradandót még nem lelő embernek is van egy keserves vigasza: Egyszer a halottsiratók is sorra kerülnek…

58/2012.
Rácz Géza