Párvatí
Siva hitvese, a Himájana-hegység leánya. A Himálaja az az űr vagy éter (ákása) szimbóluma, párja Méná, pedig az intelligencia jelképe. Kettejük leánya, Párvatí kozmikus szinten az univerzum tudatosságát, szubjektív szinten az isteni lényeg felismerését (brahmá-vidjá) képviseli. Valójában a feminin isteni erő megtestesülése, az energia (sakti), aki egyszersmind a női szépség ősforrása is. Számtalan alakban, aspektusban imádják...
Hold – Csandra / Szóma
A nappalok világosságát a Nap adja, az éjszaka fényét pedig a telihold. Az óind téridő-kontinuumban a Hold éppoly nélkülözhetetlen szerepet játszik, mint égi párja, a Nap. Amennyiben a Nap az élet záloga, úgy a Hold a misztérium, a titkok letéteményese, az élet misztikus nedvének, s a növények ízes levének forrása. A Nap az élet és a világ kezdete, a Hold a befejezése, a kettő viszonya pedig maga az élet s az áldozat folyama....
Mitra és Varuna
A hinduizmus egyik legkülönösebb jelensége a duál istenpárok szerepe. A védai pantheon számtalan istenséget említ: a természeti jelenségek urait, a kozmikus hierarchia szereplőit, istenségcsoportokat, deifikált lényeket, tökéletességre jutott halandókat s így tovább, akik e szerteágazó rendszer különféle rétegeit képezik. Ezen túlmenően a végső létezőt vagy az egyetlen személyes Istenként, vagy egy személytelen isteni...
Krsna
Az indiai panteon talán legnépszerűbb alakja Krsna. Nevének jelentései többek között feketés, vonzó. A krs szótag misztikus jelentése: létezés, valóság, lét, egyéniség (szattá), a na szótagé pedig boldogság (ánanda), így Krsna a lét öröme, vagy a végtelen boldogság. A világi értelmezés vegyes kasztú pásztorembert, árjan-ellenes őstörzs képviselőjét, vagy akár magát a törzset, illetve több legendás ember-alak szintézisét,...
Jama, a halál istene
A földi lét elmúlása mitikus rettegéssel tölti el az embert, miként a múltban, úgy gyakran a jelenben is. Talán azért idegenkedik az ember a haláltól, mert mint lelki lény, eredendően eleven. Ezt a fóbiát többféle módon igyekszünk feloldani. A mai nyugati társadalmak még mindig tabuként kezelik a halál témáját, és a kórházi elmúlás steril életkörülményeket teremt a túlélők számára, akiknek így nem kell a mindennapi élet során...
Visnu
„Sose hagyjon cserben bennünket Visnu!” – fohászkodik a bölcs Vaszistha, a védák látnoka. (Rg-véda 7.93.8.) Jogos a fohász, mert Visnu a mindenség fenntartója, aki egy személyben a teremtés forrása, fenntartója és végső menedéke. Visnu imádata az ősidőktől fogva jelen van az ind hagyományban. A legkorábbi források – a védák himnuszai – viszonylag ritkán, de akkor a legnagyobb megbecsüléssel említik Visnut. A későbbi...
