Unokaság és nagyapaság
Egyszer három fiatal beszélgetett Édesapjukról. Az egyik azt mondta: – Az én apám ismeri az igazgatót. A másik azt mondta: – Az én apám ismeri a polgármestert. A harmadik pedig magabiztosan kijelentette: – Az semmi, az enyém ismeri Istent!” Milyen, mennyire fontos kijelentés! Aki ismeri Istent, Mindent ismer! Óriási öröm számomra, hogy unokáimat Istenhez közelítik szüleik. Egyik vőm minden reggel...
Egy meghódolt lélek
A közelmúlt egyik gyönyörű, tavaszi, napos délutánján temetésen vettünk részt. A ceremóniát követően, az evilágtól némileg eltávolodott gondolatokba mélyedve, kis családunk nem vágyott a sűrű városi forgatagba visszatérni. Érdekes és szép párhuzam is egyben, hogy amikor a természet minden porcikájában új, zsenge energiáival ébred, épp akkor helyezzük vissza egy embertársunk testét oda, ahonnan vétetett, illetve talál lelke a...
Az ismeretlen
A napokban igen elgondolkodtatott egyik kedves ismerősöm különös meghökkenésű ráeszmélése arra a teóriára, mely szerint mindannyinknak van egy személyes oltalmazója, őrangyala. Először fellengzősen azt gondoltam magamban, hogy hiszen ez sokak számára közismert, mivel oly sokszor emlegetjük, sőt, mint mondják, a gyerekeket és a részegeket két angyal is védelmezi! Majd, látva szeretett barátom őszinte döbbent kíváncsiságát,...
Találkozások
A gyermekkor jó néhány nyarát egy távoli város ódon kórházának bőrgyógyászatán töltöttem gyógyszerbeállítás miatt. Ma már alig emlékszem valamire azokból a hosszú, unalmas hetekből, csupán egy nap és egy kérdés él bennem nagyon tisztán. Azon az átlagos reggelen egy idős hölggyel beszélgettem a kórteremben, majd körbenéztem az egyazon betegséggel kezelt gyerekeken és felnőtteken. A beszélgetés felébresztett bennem egy kérdést:...
A tanya-világ
Az alföldi tanyavilág első pillanatra egyhangúságával, csöndes nyugalmával talán unalmasnak is tűnhet mindazoknak, akik a harsány, látványos világhoz szokott ókulán keresztül nézik. Pedig különleges értékeket rejt e végtelen, hallgatag róna. Kegyesen, tiszta valójában feltárja magát annak, aki úgy érez, mint a hajdani pásztorok, akik hitték és tudták, hogy ez Isten asztala, ahol sem hazugságnak, sem álságnak helye nincsen....
A mauzóleum
Talán tíz esztendeje annak, hogy egy meleg őszi délután egy újságcikk kedvéért fényképezni indultam a pécsi Zsolnay Mauzóleumba. Korábban már többször invitáltak ismerőseim, hogy mindenképpen látogassak el ebbe a pantheonba, mivel úgy tűnt düledező állapotával hamarosan inkább az elmúlás „műve” lesz az ott nyugvó holtakkal együtt, mintsem az emlékezésé. Az egész napi zsongás után kissé fáradtan ültem a Grál-kelyhet formázó...
