a kis hercegről

  Olvastátok a kis herceget? A kis herceg mese, de nem gyerekeknek szól. A gyerekek nem is igazán értik. Mert nem kell, hogy értsék. Ők még nem tekintenek nosztalgiával saját gyermekkorukra, hiszen benne élnek. Ugyanakkor a kis herceg nem is felnőtteknek szól. Aki menthetetlenül felnőtt, annak hiába magyarázzuk, hogy ő valójában egy gyermek, aki csak játszani és játszani szeretne vég nélkül. A kis herceg a felnőttekben élő...

Tovább

A szeretet útja

  Az anyaság szentsége bennünk él, időtlen és kibontakozásra vár. Gyermeket szerettünk volna. Érezzük és tudjuk, hogy a szülői hivatást, a szívünkben rejlő önzetlen adás vágyát így tapasztalhatjuk meg igazán.     Nem mindenkinek van szüksége erre a tapasztalásra. Hiszem, hogy azon ritka lelkek, akik Istennek szentelt életükkel odaadták e vágyukat, azok szívükben mindenki anyái, apái, testvérei és jóbarátai. Nem kívánnak...

Tovább

A hajléktalan ajándéka

  Európai emberként beleszülettem a nyugati gondolkodásmódba és létezésbe. A vallásgyakorlás a családunkban változatos volt: apám evangélikus, anyám katolikus, apai nagyszüleim reformátusok voltak. Minket, gyerekeket katolikus hitben neveltek. Emlékeimben a kereszténység haragvó istenképe, a templomi imádat fensége és Isten mindenhatósága maradt meg érzésként. Ha rosszul viselkedtem, édesanyám a villanykörte égőszálára mutatva...

Tovább

Az otthon

    Bizonyos kor után hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni az életről, hogy mérhetetlenül nagy titkokat talán már nem rejteget számunkra a világ! Aztán kihull egy szikra a tűzből, egy emlék valakinek a múltjából, mely hallatán döbbent csönd és a titok morajló kíváncsisága marad hónapokon át. Elgondolkodtató történetet mesélt Erzsébet asszony, az egyik hazai gyermekotthon volt vezetője, aki sok évi munkásságára visszaemlékezve...

Tovább

A tükör

Folyamatosan elszemélytelenedő világunkban vajon hányan mondhatják el, hogy szüleiktől, idősebb rokontól, baráttól vagy tanártól a felnőttkor küszöbén megkapták azokat az igaz, őszinte, tiszteletet és hálát érdemlő mondatokat, melyekkel a felnőtté válás küszöbén útra bocsátódunk. Személy szerint hálás lehetek nagyra becsült magyar tanáromnak, aki az érettségi és a felvételi vizsga megpróbáltatásai, izgalmai előtt, az életre nyíló...

Tovább

A valóság

A „rózsaszín szemüveg”, mellyel ugyanaz a valóság így is, úgy is szemlélhető, már régóta foglalkoztat, talán éppannyira komolyan, mint amennyire a játék öröméért. Valószínűleg mindannyian lelepleződtünk már magunk előtt egy-egy szokatlan esemény kapcsán, amikor szembesülhettünk azzal, hogy mások velünk ellentétben esetleg könnyed vidámsággal, vagy lényeglátó bölcs emelkedettséggel szemlélik ugyanazt a történést. De vajon kinek a...

Tovább