A középpont elvesztése

  A Középpont eredeti formájában – amikor a név még nem szimbólumként utal a megnevezettre, hanem maga az eredeti forma – a világ teremtése előtti ’pillanatig’ (a teremtés előtt időről nem beszélhetünk) létezik. Az elsődleges központ maga Isten. Abszolút – örök és változatlan – természetéből adódóan ez a középpont kezdet és vég nélkül mindig és minden körülmény között létezik. A világ megnyilvánulása és kibontakozása során...

Tovább

Anya – isten – nő – Gondolatok teremtésről, termékenységről

  „Föld Anya, te táplálsz minden életet! Istennő, Visnu gondoskodik rólad, És te örökké gondoskodsz rólam. Kérlek áldd meg ezt a helyet.”   Minden filozófiai irányzat ismeri az anyag és anyagtalan fogalmát, és többnyire ennek a két, mondhatjuk elkülönült világnak a kapcsolata alakítja az adott filozófia gerincét. Az anyag és anyagtalan fogalmára vonatkozó meghatározások, ezek értékelése és az összefonódásuk mibenléte adja a...

Tovább

Napkereszt vagy kígyónász – A szvasztika világtörténete

  Létezik az emberiség szellemi történetében egy olyan szimbólum, amely minden nagykultúra és minden individuális tudatmező szerves részét képezi, és mégis évezredek óta talányos feladványt jelent, és ez a szvasztika. Hosszasan lehetne sorolni azokat a kultúrákat, kontinenseket és civilizációkat, amelyek alkalmazták a szvasztikát, mégis legkimunkáltabban a keleti hagyományban maradt fenn. Itt nem csupán a feledés homályába...

Tovább

Véres poézis – tömeggyilkos a Parnasszuson

  Gondolhatnánk Ady kötetére – Vér és arany, de nem erről van szó. Egy ihletett költőről és egyben utópisztikus zsarnokról beszélünk: Mao Ce-tungról. Sokan nehezményezik, ha Mao elnököt költőként aposztrofálják: mit keres egy tömeggyilkos a Parnasszuson? A kérdés ugyan jogosnak tűnik, a vizsgálódás azonban mégsem elvetendő.     A XX. század egészen kivételes kaliberű diktátorokat adott a világnak. Hitler, Sztálin,...

Tovább

Wayang – Nagy Józsefnek

1. Valamikor réges-régen elvesztettem egy vadászebet, egy pejlovat meg egy gerlét, s azóta is nyomon követem őket. Se szeri, se száma az utasoknak, akiknek szóltam róluk, leírtam, merre járnak, s milyen hívószóra hallgatnak. Egyikük-másikuk hallotta is a kutya ugatását, a ló patkódobogását, látta a gerlét eltűnni egy felhő mögött, s annyira buzgólkodott, hogy megkerítse, mintha ő maga vesztette volna el. De kétségtelen, hogy én...

Tovább

Tetszhalott és fejfaíró Mulandóság – maradandóság

  Az életben kevés ihletett pillanat van, de néhány kitüntetett mozzanat szinte mindenkit megérint. Ilyen pillanat a születés, az élet sorsfordulói, a beavatási élmények, a várandósság, a nagy találkozások és elválások, s ilyen az élet egyik legmegmagyarázhatatlanabb sajátsága – az elmúlás. Költők, művészek, vagy az önkifejezésre képes egyszerű emberek, sőt gyermekek is megilletődve állnak e nagy misztériumok előtt. Szinte...

Tovább